2021.01.16
A Bundeswehr január 6-án jelentette be, hogy a 131. tüzérzászlóalj (Artilleriebataillon 131) katonái nyolc magyar katonát képeznek át a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackokra. Ezen magyar katonák képzése nagy jelentőséggel bír, mivel alig több mint egy év múlva - 2022 februárjában - a huszonnégy megrendelt magyar PzH 2000-ek közül az elsőt Magyarországra szállítják. Ez a nyolc kiképzett katona lesz a jövőben itthon az az oktató, akik hasonló kiképzést folytatnak majd, mint amit most kapnak. 2020 novemberében a közeli Grafenwöhr gyakorlótéren a tarackokkal végzet lövészet jelentette a képzés első szakaszának befejezését. 2021 első negyedévében a parancsnokok képzése veszi kezdetét, ezen öt magyar katona vesz majd részt, egyikük az ütegparancsnoki képzést is megkapja majd.
Szlovákiában is eldöntötték az országban található földi telepítésű rádiólokátorok cseréjét. Pozsonyban a héten hozták nyilvánosságra, hogy 17 új radart fognak beszerezni 150 millió eurós keretből. Ezek az Israel Aerospace Industries (IAI) által kifejlesztett és gyártott ELM-2084-es rádiólokátorok lesznek, vagyis ugyanaz a típus, mint amit hazánk is kiválasztott a 2020-as évben. A radarok előállításában az ipari együttműködésnek köszönhetően szlovák vállalatok is részt fognak venni.
A román kormány jóváhagyta és elküldte a parlamentnek azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy külföldi katonai értékesítési (FMS) eljárás keretében megvásárolja a NSM (Naval Strike Missile) partvédelmi rendszereket. A 3,96 m hosszú NSM súlya 407 kilogramm, hatótávolsága 180 kilométer. Navigációját GPS, míg a célpont felderítését hőképalkotó rendszer segíti. A norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket alkalmazó rendszerek eladását az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tavaly októberben hagyta jóvá Bukarest számára. Romániában 2024-ig szeretnék a beszerzést végrehajtani, aminek nagyságát 286 millió dollárra becsülik.
Két vadonatúj Boeing CH-47F Chinook érkezett meg Antwerpen kikötőjébe a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht = KLu) részére. A szállításhoz részlegesen szétszerelt helikoptereket a Woensdrecht légibázison szerelik majd össze. Hollandia 2016-ban 14 darab CH-47F Chinook-ot vásárolt meg, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter 2021 végéig történő korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, ezzel biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késett, hiszen az utolsó gépet 2020. december 10-én adta át a Boeing. A most megérkezett két forgószárnyas a D-472-es és a D-473-as jelzést viseli.
Több helyről is egybevágó információk láttak napvilágot abban a tekintetben, hogy a brit védelmi minisztérium tárgyalásokba kezdett Franciaországgal és Németországgal a következő generációs harckocsi fejlesztésére elindított Main Ground Combat System programban megfigyelőként való részvételének lehetőségéről. Annak részletei, hogy pontosan milyen hozzáférést kapnak majd a britek a programhoz, jelenleg még nem világos, mivel egy lehetséges egyezséget csak ez év vége felé írhatnak alá. 2020 augusztusában a brit sajtó arról tudósított, hogy Londonban már fontolgatták a 227 darabos Challenger 2-es harckocsik kivonását. Szeptemberben Ben Wallace hadügyminiszter bejelentette nem vonják ki a haza ipar termékét, sőt szeretnék korszerűsíteni is ezeket a páncélosokat, ami lehetővé tenné 148 darab számára, hogy 2035-2040-ig szolgálatban maradjanak.
Németország és Franciaország terveiben az szerepel, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Kicsit több mint négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.
Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy új, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.
Megkapta az első felújított Dassault Mirage 2000D vadászbombázóját a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE). Ez példány 2021. január 7-én a landolt a dél-franciaországi Mont-de-Marsan légibázison. Az első körben a hadrendben lévő 70 Mirage 2000D-ből 55 darab esik át a korszerűsítésen, amelyet a Dassault Aviation és az Atelier Industriel de l'Aéronautique (AIA), a francia légierő karbantartó szervezete hajt végre Clermont-Ferrand/Aulnat-ban. Az élettartam közepén esedékes modernizálás már 2008 óta időről-időre napirendre került, majd onnan le, mígnem 2019-ben az anyagi feltételek megteremtődése után végre elkezdődtek a modernizálások, amelyek 2025-ig tartanak majd. Az 1995-től hadrendbe állt deltaszárnyú csapásmérőből 1993-tól számítva 86 példány került beszerzésre (további 2 gép, mint prototípus épült meg a D-ből), jelenleg már csak 70 viseli a kokárdás felségjelet a több mint 200 darab Párizs fennhatósága alatt álló repülőeszközből.
A gépekből 55 darab repülőképes, a többit a Chateaudun és a Clermont-Ferrand/Aulnat helyeken tartós tárolásba helyzeték, illetve néhányat alkatrészforrásként is használnak. A Diesel becenévre hallgató, korszerűsített gépek példányaira a szárazföldi csapatok számára képi információt is továbbítani tudó ROVER modul, GBU-49 Paveway II-es precíziós vezérlésű bombák, új rádió adó-vevők kerülnek integrációra. Cserére kerül az önvédelemre szolgáló MBDA R550 Magic 2 rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta az MBDA MICA IR variánsra, valamint a földi csapatok támogatására egy Nexter DEFA 550F 30 milliméteres gépágyút magába foglaló gépágyúkonténer is a fegyverzetbe kerül. Szintén a földi csapatok támogatására fogják felhasználni a precíziós irányítású Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique), vagy BAT-120 GL (Bomba Appui Tactique – taktikai támogató bomba) kis átmérőjű bombáit. A mozgó célok megsemmisítésére is képes, félaktív lézeres önirányítású BAT-120-as – amit pár éve még ASPTT-nek hívtak - tömege 35 kilogramm, átmérője 120 milliméter.
Az irányítórész félaktív lézeres összetevői a Thales Group égisze alá tartozó TDA által 2011 óta kifejlesztett Aculeus-LG nevet viselő, 68 milliméteres átmérővel rendelkező nem irányított rakétákon kerültek alkalmazásra eredetileg. Az irányítófelületek mozgatását végző rendszert a 120 milliméteres MGM irányított aknavetőgránátokhoz készítette el a Thales. A BAT-120 GL 10 kilogrammos robbanófejjel van felszerelve. A hordozógép és a BAT-120 GL közötti kapcsolatot az irányítást nélkülöző BAT-120-nál használt SEMB többzáras bombafelfüggesztő átalakított verziója biztosítja. Ebben a GL verzióhoz igazított többzáras bombafelfüggesztőben digitális interfészek biztosítják a 3 darab bomba számára szükséges lézeres kódok és céltávolság-információk eljuttatását, valamint a kioldási sorrend vezérlését is.
Ezen a bombán alkalmazott félaktív lézeres önrávezető fej több összetevőjét használják rakétán, illetve aknavető lőszeren is. A BAT-120 GL felfüggesztésére szolgáló hármas bombazárral, valamit a gépágyúkonténerrel már a 2017-es évben elkezdődtek a repülési tesztek, az első lövészetre, valamint az első leoldásokra is sort kerítettek. A Damocles célmegjelölő helyett a korszerűbb Thales Talios kerül majd alkalmazásra a korszerűsített Mirage 2000D-ken. Az elsőnek elkészült Dassault Mirage 2000D vadászbombázó Mont-de-Marsan légibázison állami teszteken és különféle kísérleteken vesz majd részt 2021 végéig a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség és a CEAM (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires) a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának felügyelete alatt, amikor is újra hadrendbe fogják állítani. Ez magában foglalja a repülőgép új rendszereinek alapos vizsgálatát mindenféle repülési feladatban, különféle éghajlati viszonyok között, így külföldi áttelepülésekre is sort fognak keríteni. Ezek után a típust repülő EC 3-as ezredhez, Nancy-ba kerül majd ez a példány is. A korszerűsített Dassault Mirage 2000D vadászbombázók 2022 elejétől lesznek bevethetők és ezeket Párizs 2030-ig egészen biztosan hadrendben szeretné tartani.
Felszerelték az eddigi legnagyobb, 3D-s nyomtatással elkészített hajócsavart a francia haditengerészet egyik hajójára. A Naval Group által gyártott alkatrészt az ERIDAN-osztályú FS ANDROMEDE (M643) aknamentesítő hajó kapta meg. A 2,5 méteres átmérővel rendelkező hajócsavar öt lapáttal rendelkezik, ezek egyenkénti tömege 200 kilogramm. A hajócsavar még 2020 novemberében hagyta el a Naval Group breszti telephelyét, és november hónapban került felszerelésre az aknamentesítőre. Az ANDROMEDE 2020 decemberében a tengeri próbáin vett részt, amelyeket sikerrel teljesített. Az összes követelménynek megfelelő hajócsavar megalkotása csak az első lépés volt a 3D nyomtatás térhódításában. Ez a gyártási technika lehetővé teszi a technikai korlátozások jelentős csökkentését, a bonyolultabb alakzatok költséghatékony megalkotását, olyan összetett geometriai alakzatok esetében is, amelyeket hagyományos eljárásokkal nem lehet előállítani. Segítségével a jövőben csöndesebb, nagyobb vízmennyiséget megmozgatni tudó, vagyis hatékonyabb hajócsavarok is megjelenhetnek majd.
Február közepén megérkezik az Egyesült Államokban található Norfolk haditengerészeti támaszpontra az olasz haditengerészet, a Marina Militare zászlóhajója a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje a Lockheed Martin F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet a 2019-es, valamint a 2020-as év folyamán, egy 16 hónapos felújítási és korszerűsítési időszak alatt képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Jelenleg a hajó 10 AV-8B Harrier II repülőgépet szállíthat és üzemeltethet, azonban az F-35B Lightning II repülőgépek kvalifikációs próbái hamarosan elkezdődnek majd februárban. Az AV-8B Harrier II repülőgépek cseréjére az olasz kormány 15 F-35B repülőgépet rendelt meg. A jelentések szerint a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozón tíz F-35B-nek lesz helye a hangárban, és további hat parkolhat majd a repülőfedélzeten. Ez előtt azonban az USA haditengerészetével, de különösen az amerikai tengerészgyalogsággal szoros együttműködésben a képzési és integrációs próbák sorát kell majd sikerrel teljesíteni. A hajó személyzete esetében ez a képzési idő hat hetet fog igénybe venni. A képzés idejére az amerikai tengerészgyalogság gépeit is igénybe fogják venni az olaszok, kellő mennyiségű saját F-35B hiányában, mivel csak két saját F-35B-t tudnának használni.
A Szovjetunió megszűntét követően újra rendelkezhet saját repülőgépekkel a Kaszpi-tengeri Flotta. 2021 végég ugyanis Mil Mi-8 és Kamov Ka-27-es helikopterek, illetve később Berijev Be-200 kétéltű repülőgépeket is meg lehet majd találni a vegyes repülőszázad állományában. Az orosz védelmi minisztérium szerint a Kaszpi-tengeren ezek a helikopterek többnyire kutató-mentő feladatokat látnak majd el. Más források azt is tudni vélik, hogy harci repülőgépek is tartoznak majd a Kaszpi-tengeri Flotta parancsnoksága alá. Eme tengerészeti erő újonnan épített fő támaszpontja Mahacskala közelében került kialakításra. A Kaszpi-tengeri Flotta 1948 óta nem rendelkezett saját repülőerővel.
Pontosította a szállító repülőgépen alapuló csatarepülővel szembeni elvárásait az orosz védelmi minisztérium. Eme gép fejlesztésére indított kutatómunka már megkapta a Night Hunter-1 programnevet. A 2016-ban aláírt szerződés értelmében a kutatási és fejlesztési munkák 2017 decemberéig befejeződtek, de mégis 2019 nyarán új tervekről jelentek meg hírek. Az első elképzelésekben még az Antonov An-12-es szállítógép szerepelt mind fegyverhordozó. Ezt az amerikai AC sorozatú csatarepülőgépek mintájára, oldalra tüzelő fegyverzettel látták volna el. Ebben mindössze két 57 milliméteres gépágyú szerepelt. Majd a későbbi tanulmányok megerősítették, hogy az An-12 nem teljesen felelt meg a kitűzött követelményeknek. A Szíriában szerzett tapasztalatok megmutatták, az oroszoknak is szükségük lehet egy gyengén felfegyverzett ellenféllel folytatott harcban a hosszú járőrözési idővel rendelkező, és erős fegyverzettel ellátott szállító repülőgépen alapuló csatarepülőre. Azonban az is világossá vált, hogy a pusztán csöves fegyverzetnél többre is szükség lehet ilyen helyzetben, így az irányított bombák, illetve a rakéták is felkerültek a vágyott repülőgép szükséges fegyvertárába.
Törökországban már folyik a hazai fejlesztésű Tusas Engine Industries (TEI) TS1400 gázturbina második prototípusának összeszerelése. Ezt az erőforrást helikopterek részére alkották meg az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő, 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák helyettesítésére 2017 februárjától kezdődően. Ezt a hazai erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 Gökbey közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott, 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes, első felszállására 2018. szeptember 6-án került sor. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el. A TS1400-as különféle változatait alkalmazni szeretnék a Hukrus turbólégcsavaros kiképzőgépen, na és persze a T129 ATAK harci helikopteren is.
Készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa is Törökországban. A Batu a török BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta arra a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L helyi változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeztek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Bár az Egyesült Királyság, kilépett az Európai Unióból, továbbra is fő törekvései közé tartozik az Ankarával való ipari kapcsolatának megerősítése az ötödik generációs TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó fejlesztése tekintetében. A görög Pentapostagma közlése szerint Sir Dominick Chilcott Nagy-Britannia törökországi nagykövete a közelmúltban megerősítette, hogy az új török vadászgép fejlesztésének fő partnere a BAE Systems, eddig elégedett a program előrehaladásával. Hozzáfűzte, reméli, hogy a Rolls-Royce, amely Nagy-Britannia hatodik generációs Tempest harci gépének a hajtóműveit is szállítja, ugyanezt teheti majd a török vadászbombázó esetében is. Chilcott szerint azonban a brit kormány még nem határozta meg, hogy ki fogja megtervezni a TF-X motorját. Azt is elmondta, hogy a program második szakasza, amely magában foglalja a prototípus gyártását, valószínűleg 2021 végén vagy 2022 elején kezdődik. Törökországban a 2020-as évtől már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre.
A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort. Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.
Az Amerikai Külügyminisztériumból származó információk szerint még a Trump-adminisztráció távozása előtt (2021. január 20.) véglegesítésre kerülhet az Egyesült Arab Emírségek számára 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladása. A Külügyminisztérium már 2020 novemberében áldását adta a 10,4 milliárd dolláros üzletre. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal. A kongresszus tagjai korábban aggodalmukat fogalmazták meg, hogy az ügyet siettetik, így az még a Biden-adminisztráció hivatalba lépése előtt szerződéskötéssel zárulhat. Az új amerikai elnök, a Joe Biden vezette kormányzat már a 2020-as év vége felé közeledve jelezte, alaposan megvizsgálnák az F-35-ök eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.
Indiában jóváhagyásra került egy 6,56 milliárd dolláros keret, amelyből hazai fejlesztésű és gyártású vadászbombázókat szerezhetnek be. A típus pedig nem más, mint a hányatott sorsú Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mk1A variánsa. A The Indian Express pár évvel ezelőtti információi szerint igencsak magas volt az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabáraként 67 millió dollár szerepelt, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálták a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka. Továbbra is 83 darab Tejas Mark1A vadászbombázó beszerzése szerepel a tervekben, ami már 2016 novembere óta jelen van, így a 73 együléses és a 10 kétüléses változat darabára 79 millió dollár körül alakulhat. A gépek összetevőinek az első időben még csak 50%-a lesz hazai gyártású, ezt a későbbiekben szeretnék feltornászni 60-65%-ra. A Tejas Mk1A, meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404F2-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
A Srí Lankai Légierő parancsnoka, Sudarshana Pathirana légimarsall elárulta, hogy tárgyalásokat folytatnak Izraellel öt IAI Kfir vadászbombázó felújításáról. Srí Lanka 1995 és 2005 között tizenhat ilyen gépet vásárolt, amelyek közül hét a polgárháború alatt veszett el. Pathirana hozzátette, hogy a kabinet 49 millió dollárt különített el a modernizálásra. A tárgyalások ebben a hónapban zárulhatnak le. Hozzátette, hogy hamarosan két Harbin Y-12 szállító repülőgépet is meg vásárolnak. Srí Lankán már kilenc ilyen típusú gép van szolgálatban évek óta, és a légierő személyzete elégedett velük.
A Hyundai Rotem bejelentette, hogy szerződést kapott a K1-es harckocsik személyzet nélküli változatának kifejlesztésére. A jelenlegi feltételezések szerint a programot 2024-re be kell fejezni, akkora a prototípus, vagy legalábbis egy technológiai demonstrátor bemutatására lehet számolni. Tavaly novemberben a Hanwha Defense bejelentette a K9 Thunder önjáró tarack személyzet nélküli változatának fejlesztését. Itt az első szakaszban meg kell építeni a K9A2 tarackot, melynek tornyában már nem lesz kezelőszemélyzet. Várhatólag a ténylegesen személyzet nélküli K9-es 2040-ben léphet majd szolgálatba.
Az első repülésének 10. évfordulója környékén (2011. január 11.) a kínai hivatalos médiában újra feltűnt az Aviation Industry Corp (AVIC) J-20-as vadászbombázója. Még csak számítógépes animáción, de feltűnt a kétüléses változat is. Gyaníthatóan a kétüléses verziót csapásmérő feladatok végrehajtására, rádióelektronikai zavarásra, vagy éppen drónok légi irányító központjaként is alkalmazhatják majd, amennyiben megvalósul. Meg kell jegyezni, hogy ez volt az első alkalom, hogy a kétüléses J-20 hivatalos promóciós anyagban tűnt fel, bár a nem hivatalos médiában már évek óta találgatások folytak a majdani létezéséről. Egy másik filmben, mely a légierőt népszerűsítő toborzó film volt, olyan J-20-as volt látható, mely már nem az Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolataival a WS-10B-k hajtóművekkel, hanem a hazai WS-10C Taihang-okkal volt ellátva. A WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31F, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. A kínai média szerint ez volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Ezenkívül a vadászgépnek szánt WS-10C gázturbináknak - az AL-31F-től eltérően - már teljesen digitális a vezérlőrendszere és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.
Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös 2019-ben nagyjából 18000 kilogramm tolóerőt tudottelőállítanii. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött. A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. Kína 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor az ezekkel ellátott J-20-ok cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyártott egy újabb szériát 2019-ben rendeltek meg. Állítólag a légierőnél még ezekkel sem voltak elégedettek, így a további fejlesztéseket várják a gyártótól.
Január 13-án átadásra került Ausztrália részére az a három, a dél-koreai Hanwha Defense által kifejlesztett és legyártott AS-21 Redback gyalogsági harcjármű, melyek a helyi kiértékelésben vesznek részt. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy a távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával.
Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe egy Mk44S Bushmaster 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska lett beépítve. Ez a gépágyú mindössze három alkatrész cseréjével gyorsan átalakítható egy 40 milliméteres gépágyúvá a torony, vagy a fegyver egyéb módosítása nélkül. A torony a T2000-es jelzést viseli és tulajdonképpen a már bevált ELbit MT30 Mk2 tornyot jelenti, melyet az ausztrál Electro Optic Systems látott el elektrooptikai és tűzvezető rendszereivel. Az ausztráliai mérgező pókról elnevezett Redback-re az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját. A torony tetejére egy EOS R400 távirányítású fegyverállvány került, amelyre 7,62, vagy 12,7 milliméteres géppuskák és 40 milliméteres gránátvetők is felszerelhetők.
Mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra. A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren egy ideig jobban állt vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek Electro Optic Systems, ECLIPS, Milspec, Bisalloy, Soucy, Marand és a CBG Systems) az együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint. A 2022-ben történt kiválasztást 2024-ben, vagy 2025-ben fogja követni a korlátozottan történő hadrafoghatóság, míg a teljes körűt 2030-ra, 2031-re várják.
Az amerikai légierő 2021. január 12-én 1,7 milliárd dolláros szerződést írt alá további 12 darab Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép beszerzéséről. Ezek a hatodik rendelési tételbe tartoznak, így eddig a típusból 79-et igényelt az USAF. Az első kettőbe, amiket még 2016 augusztusában írtak alá 7, illetve 12 Pegasus volt megtalálható. Ezeket követte a harmadik további 15 repülőgéppel 2017 januárjában, majd a negyedik tétel 18 repülőgépe 2018 szeptemberében, és az ötödik rendelési tétel ugyancsak 15 repülőgéppel 2019 szeptemberében. A gyártás kezdetétől napjainkig 42 darab KC-46A került átadásra (28 darab 2019-ben és 14 2020-ban), az elsők nem is olyan rég, 2019 januárjában. További tíz a gyártás különféle szakaszában, vagy az átadás előtti szakaszban található meg. A típust repülik a McConnel, az Altus, a Seymour Johnson, valamint a Pease légibázisokon. A most megrendelt gépek a gyártó ígérete szerint már mentesek lesznek a típust eddig sújtó tervezési és gyártási hibáktól és utolsó darabjaikat 2023. április 30-ig át fogják adni.
Évekig tartó vita után a haditengerészet és a tengerészgyalogság arra készül, hogy megnézze, lehetséges-e hajók elleni fegyverzettel ellátni a SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajókat. A cél nem az, hogy egy igazi tengeri ütközetekben bevethető egységet kapjanak, csak annyi, hogy hajók elleni önvédelmi képességet teremtsenek meg. Okként a csendes-óceáni kínai és orosz flottafejlesztések lettek megnevezve. A hajókra a norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket szerelnék fel. Ez a fegyver egyébként még 2019-ben megrendelésre került a tengerészgyalogság részéről, mint partvédelmi rendszer. Várhatólag a 2022-es évben kísérleti jelleggel kerül majd felszerelésre egy SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra az NSM, hogy megvizsgálják a valóságban mennyire életképes ez az elképzelés.
Az eddig ismert négy helyett, úgy tűnik hét egykori japán MH-53E Sea Dragon aknamentesítő helikoptert vásárolt meg az Egyesült Államok. A 2014-ben kezdődő történetben, az addigi teljesen megszokott dolgot, hogy az Egyesült Államok haderejéből kivont haditechnikai eszközöket más államok beszerzik, és alkatrészenként, vagy egészben felhasználják védelmi képességeik növelésére, vagy szinten tartására a visszájára fordult. Ugyanis pont fordítva játszódott le a fent említett eseménysorozat. Mivel Washingtonban döntöttek úgy, hogy Japánból vásárolnak, az ott már kivont Sikorsky MH-53E Sea Dragon helikopterekből és azok alkatrészeiből. Az amerikai haditengerészetnél még 2025-ig szolgálatban álló, aknamentesítésre használt forgószárnyasokból csak Japán rendelt az 1980-as években. Ezeket a 2013-as év folyamán nyugdíjazták, feladatukat az európai eredetű MCH-101-es vette át.
Az első hírekben még nyolc Sea Dragon és a pótalkatrészek megvásárlását lehetett olvasni. Itt nehézséget jelentett az a tény, hogy a fukusimai katasztrófakor sugárszennyezetté váltak, így csak igen alapos előkészítés után kerülhettek eladásra. A legkisebb darabszámban készült változat olyan jelentős eltérést mutat a többi variánstól, hogy nem lehetséges, csak jelentős kiadásokkal az átépítés megvalósítása. A két 2016-ban megvásárolt forgószárnyas 67000 dollár ellenében cserélt gazdát, míg két új Sea Dragon nagyjából 60 milliót kóstálna. A két sárkány mellé 12 hajtóművet is eladtak a japánok, ami jelentősen növelte a még 2025-ig szolgálatban álló 28 amerikai Sea Dragon gépek üzemképességét. A másik két Sikorsky MH-53E 2017-ben került beszerzésre, de az utóbbi időben, mintha még három példány maradványaira lettek volna figyelmesek a tengerentúlon.
Az Egyesült Államok Légiereje a Northrop Grumman Corporation-al állapodott meg arról, hogy megalkotja a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázók új elektronika hadviselési rendszerét. Ez a rendszer egy kiforrott termékcsalád része lesz, és kialakítása lehetővé fogja tenni, hogy a megrendelő igényei szerint konténerben, vagy akár az F-16-os belső terében is elhelyezhető legyen ugyanazt a képességet biztosítva.
Még ebben az évben szeretné éleslövészettel megvizsgálni az amerikai hadsereg, hogy a két kiszemelt aktív páncélzat közül, melyik képes nagyobb védelmet biztosítani a Stryker lövészpáncélos számára. A német Rheinmetall ADS és az izraeli Rafael Trophy, a harckocsiknál kisebb tömegű páncélosok védelmére továbbfejlesztett LV variánsa nem kerül felszerelésre egyetlen egy Stryker-re sem a próbák alatt, ehelyett speciálisan kialakított páncélozott célpontokon fognak elhelyezkedni. Ez lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy pontosan megmérje, milyen védelmet biztosíthat a vizsgált aktív páncélzat. A két rendszerről ezzel a módszerrel összegyűjtött teljesítményadatok segítenek meghatározni a biztosított védelmi képesség mellett azt is, hogy a védett jármű közelében milyen távolságban milyen sérüléseket okozhat az aktív páncélzat működése. A korszerűsítésnek köszönhetően a 2018-ban bemutatott Trophy LV legújabb verziója 40 százalékkal könnyebb, mint elődje. Valamint kevesebb energiát igényel a radarok és egyéb elektronikák működtetéséhez, de ugyannyi ellenrakétával rendelkezik, mint súlyosabb elődje, így azzal megegyező védelem biztosítására képes. A Rheinmetall ADS kissé különbözik az ellenrakétával rendelkező Trophy-tól. A német rendszer nagyszámú, a jármű körül elrendezett, milliszekundum pontossággal kivetett és felrobbantott robbanóanyagot használ a bejövő rakéták semlegesítésére közvetlenül a robbanófejek felrobbanása előtt.
Bár az amerikai tengerészgyalogság már megkezdte az AV-8B Harrier II cseréjét az F-35B Lightning II-vel, a régebbi típus visszavonulására csak az évtized végén kerül sor. Az erre az időszakra vonatkozó technikai támogatás biztosítása érdekében a Vertex Aerospace és a BAE Systems megállapodtak az együttműködésben. Az amerikai cég tavaly kapta meg a lehetőséget a Harrier-ek üzemben tartásának biztosítására. A Vertex Aerospace alvállalkozóként vonta be a BAE Systems-t, amely már több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a Harrier-el kapcsolatban. A két partner a 118 darabos hadrendben lévő amerikai állományt - melyből nagyjából 101 repülőképes - a végleges kivonásig, vagyis 2029-ig fogja támogatni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
British Aerospace Harrier GR.7
McDonnell Douglas F-18C Hornet
