2021.02.13
Ukrajnában korszerű korvettek építéséről írhatnak majd alá megállapodást idén áprilisban. Törökország és Ukrajna között ugyanis befejeződtek az egyeztetések, így nem nagyon van már akadály a terv megvalósulása előtt. Ekképpen az ukrán Okean hajógyár felkészülhet a nagynak ígérkező munkára. Az első egységek még Törökországban fognak elkészülni, majd a gyártást áthelyezik Ukrajnába. Ezek a hajók pedig a már ismert török ADA-osztályú (vagy MILGEM-osztály) korvettek lesznek. Kijevi remények szerint négy-öt fog megépítésre kerülni, a tervek szerint ezekből talán három Ukrajnában. Pakisztán is megvásárolta ezt a hajóosztályt, ott darabonként 300 millió dollárt kóstált volna az ár, de helyi ipar bevonásával ezt sikerült 250 millió körülire leszorítani. Az első helyben építendő pakisztáni korvett gerincfektetésére 2020 októberében került sor.
Horvátországban elhalasztották azt a bejelentést, mely talán pontot tehetett volna az ország harci repülőgép beszerzésére. Ez már évek óta húzódik ilyen-olyan okok miatt, most a földrengések okozta károk helyreállítása lehet a háttérben. Bár a dátumokkal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont a horvát kormány részéről, ezt talán majd ez év első és második negyedéve között, azaz leghamarább márciusban, vagy legkésőbb április elején teszik közzé. A beérkezett ajánlatok elemzésekor állítólag új gépek esetében az amerikai F-16V Block 70/72 vitte el a pálmát, míg a használt kategóriában pedig a francia Dassault Rafale F3-R nyerte el a döntéshozók tetszését. A vesztes izraeli használt F-16, illetve az új JAS39 esetében a két állam megértéssel fogadta a földrengés okozta késést, de a svédek jelezték, lehetséges, hogy egy századra való Gripen-t el tudnának adni alacsonyabb, nagyjából 900 millió eurós áron is.
Csak hogy tisztább legyen a kép, a francia Rafale F3-R-ekért Párizs 930 millió eurót, míg Washington az F-16V-kért 1,6 milliárd dollárt kért. Jelenlegi kalkulációk szerint a földrengések okozta károk helyreállítása 11-12 milliárd eurót tesz ki, vagyis tízszeresét a Zágráb által egy repülőszázadnyi gépért kifizetni tervezett összegnek. Amennyiben a kiválasztás igen gyorsan lezárul, úgy az új horvát vadászgépek 2024-ben már repülhetnének is hazai légtérben, addig azonban a nyolc öreg MiG-21-et kell hadrendben tartani. Továbbá azért is a lehető leghamarabb döntést kell hozni a repülőgépek megvásárlásáról, mert ezek az ajánlatok nem lesznek érvényesek a végtelenségig.
Csehország régóta fontolgatja a T-72M4CZ harckocsik lecserélését. A 2020-as év szeptemberében a Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsilövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.
A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két-három évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-en mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.
A csere során a német Leopard 2 és a dél-koreai K2 Black Panther került megemlítésre éveken át, míg fel nem bukkant az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezete. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkaphatja ezt az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Mivel 2025-től több T-72-es kerül majd kivonásra, egyre időszerűbbé válik a régóta halasztott döntés meghozatala. Prága a drága beszerzési lehetőségeket értékelve leginkább a dél-koreai páncélost jelentené ki győztesnek, mivel a 2020-as év közepén végezett legutóbbi előzetes felmérések során Szöul és a Hyundai Rotem sem zárkózott el a helyi gyártás megvalósításától sem.
A második legjobb megoldás a Leopard 2A7+ megvásárlása lenne a hazánk által választotthoz hasonló konfigurációban. A földrajzi közelség lehetőséget teremtene a két ország közötti együttműködés elmélyítésére és a páncélosok szervizköltségeinek csökkentésére is. A cseh hadsereg vezetésében a nem konvencionális megoldások iránt is érdeklődést mutatnak, így elemezték a Stryker alapú M1128 Mobile Gun System-et, a francia AMX-10RC-t, vagy az olasz B1 Centauro-t is. Az Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsija megelőzheti ezeket a páncélvadászokat, hiszen a hazai ipar előtt itt is lehetőségek nyílnának meg a gyártásban való részvételre. A 44 tonnás súlyával a Sabrah összehasonlítható a 48 tonnás T-72M4CZ-vel, miközben lényegesen könnyebb, mint a 62 tonnás Leopard 2 és az 55 tonnás K2. Persze nem kell túlzott reményeket fűzni a könnyebb páncélosokhoz, hiszen a legesélyesebb mégiscsak ez a két utóbbi harckocsi.
Lengyelországban szépen halad a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es beszerzési programja. A tavalyi évben nyilvánosságra hozták, hogy az új típust a közép-lengyelországi Lask légibázison tervezik majd üzemeltetni. Itt már folynak az üzemeltetés megvalósításához szükséges munkálatok az infrastruktúrán. Ezeket csak kiegészíteni kell, nem a semmiből kell kiépíteni. Mire az F-35-ösök várhatóan megérkeznek 2024-ben, addigra mindennel elkészülnek majd. Szintén tavalyi az a hír, miszerint a Swidwin melletti bázison is korszerűsítésekbe kezdenek. Ez repülőtér jelenleg a lengyel Szuhoj Szu-22-es Fitter vadászbombázóknak ad otthont. Egyes hírek arról szóltak, hogy ez lesz majd az F-35-ök települési helye, de ezeket később hivatalosan cáfolták. Lehetséges, hogy a jelenleg Lask-ban lévő F-16-ok kerülnek majd Swidwin-be az F-35-ök megérkeztével.
Németországban végrehajtotta repülését az első élettartam-hosszabbításon átesett Panavia Tornado IDS vadászbombázó. A típus IDS és ECR változatát 2030-ig szeretné hadrendbe tartani Berlin, így a 6000 órás repült időre tervezett gépekből 85 példányt kell majd ennek érdekében szétszerelni, alkatrészeiket, szerkezeti elemeiket alaposan leellenőrizni, majd összeszerelve további 2000 repült óra teljesítésére képessé tenni. A munka során több törzskeretet is új gyártásúakra cserélnek a törzs első és középső része között. Természetesen ezt a munkát nem tervezték végrehajtani a Tornado élettartama során. Elsőként a 43+42-es oldalszámú gépen hajtották végre az élettartam-hosszabbítást. Ez a gép 2017 májusában tért vissza az Egyesült Államokból, mivel a Holloman légibázison a német pilóták típusátképzését végezték segítségével. A bücheli 33. Harcászati Repülőezred állományába a 43+42-es idén márciusban tér vissza, és további 2600 levegőben tölthető órára szóló engedélyt tudhat magáénak. A következő Tornado-n természetesen már folynak a munkák. Ez a 45+14-es, ami az 51. Immelmann Harcászati Repülőezredtől érkezett, de szolgálatát még a flotta repülőerőinél kezdte meg.
Hollandiában megkötésre került az a szerződés, melynek értelmében a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő az Elbit Systems Iron Fist aktív páncélzata kerül felszerelésre a páncélosokra. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist-et, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et. A most aláírt szerződés összértéke 82 millió dollár és négy éves időtartamot ölel fel. Az izraeli cég a parancsnok részére a COAPS (Commander Open Architecture Panoramic Sight) elektrooptikai rendszert is felszereli a CV9035NL gyalogsági harcjárművekre. A jelenlegi szerződésben mindössze 44 darab lövészpáncélos található meg, a többire a későbbiekben kötik majd meg a szerződést.
Egyes hírek szerint a Maliban harcoló brit csapatoknál már használatba vették a 40 milliméteres gránátvetőkből indítható minidrónokat. Az ausztrál DefendTex által kifejlesztett Drone40 2019-ben debütált, és kis mérete dacára lehetővé teszi az adatátvitelt valós időben. További lehetősége a lézeres célmegjelölés, amely új lehetőségeket kínálnak a gyalogosok számára a légierővel, illetve a tüzérséggel való együttműködésre. Jelenlegi konfigurációban a Drone40 hatótávolsága megközelítőleg 20 kilométer, és a hasznos teher súlyától függően 30–60 percig tartózkodhat a levegőben.
Partnereket keres az Airbus az AFJT (Airbus Future Jet Trainer), egy Spanyolország számára tervezett sugárhajtású kiképző repülőgép megvalósításához. Madridot érdekli a gép, de költségek csökkentése érdekében ők is jobban örülnének egy tőkeerős társnak. Első körben Franciaország és Németország kerül majd meginvitálásra a csatlakozásra. Az AFJT egy hajtóművével hangsebesség alatti repülésre lett optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol állam kasszájába. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák.
Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.Franciaország esetében az Alpha Jet képességeinek pótlása kerül majd előtérbe, de ugyanezzel próbálkoztak az olaszok is a Leonardo M-346-os Master esetében, eddig nem sok sikerrel. Az első AFJT felszállását az Airbus öt éven belül várja és nagyjából 10 év múlva kezdődhetne el a szolgálatba állítása. Ez az időintervallum megfelelő lehet a franciák számára is. Németország esetében más a helyzet, ott az USAF akadémiai képzésében nyílik lehetőség T-38 Talon-on repülni a német pilótatanoncoknak. Ennek utódja a Boeing T-7A Red Hawk lesz, a képzés korszerűségét senki sem vitatja. Bár sokak szerint, évente 60 német pilóta képzése, lehet olcsóbban is megvalósítható lenne Európában, európai géppel és partner(ek)kel.
Ez év februárjának elején érték el az 5000. harctéri repült órát az Albatrosz harci köteléknél alkalmazott EC-27J JEDI (Jamming and Electronic Defence Instrumentation) repülőgéppel. Ezt az óraszámot mindössze 1000 felszállás során teljesítették. A JEDI hardvere nagyrészt kereskedelmi összetevőkből épül fel és a C-27J Spartan rakterébe egy raklapra szerelve került elhelyezésre. Az elektronikai megfigyelést és zavarást végző két személy munkaállomása szintén a raklapon került kialakításra. A JEDI képes a rádióadások és a mobiltelefonok felderítésére és zavarására is, ezzel biztosítva védelmet a földi csapatoknak az IED támadások ellen. Az Olasz Légierő eddig két szállító változatú C-27J Spartan-t alakított át EC-27J JEDI változattá. Ezekből az egyik folyamatosan jelen van Irak légterében 2016. augusztus 10. óta. A JEDI rendszert a ReSTOGE (Reparto Supporto Tecnico Operativo Guerra Elettronica - Elektronikai Hadviselést Támogató Technikai Osztály) tervezte, amelynek székhelye a Pratica di Mare légibázison található. Ez az egység felelős a légierő összes repülőgépének elektronikai hadviselésben használatos rendszerében lévő könyvtárának összeállításáért, frissítéséért és kezeléséért.
Újabb családtaggal bővült a már eddig is igen népes Flanker-család. Az újszülött a Szuhoj Szu-30SzMD nevet viseli, és olyannyira jól van, hogy már a próbáit végzik a Zsukovszkij tesztközpontban. Létrehozásának híréről még 2019-ben jelentek meg az első tudósítások. Megalkotásának a célja szerteágazó családfa leginkább használható ágain lévő gyümölcsök (Szu-27SzM3, Szu-30M2, Szu-35Sz, Szu-30SzM) leszüretelése és egyfajta eszencia készítése volt. A D éppen erre utal, mint Dorabotannij, vagyis átdolgozott, továbbfejlesztett. Az eddig használt Szaturn AL-31FP gázturbinák helyett a 15%-al nagyobb tolóerejű AL-41F-1Sz tolóerő eltérítéses erőforrások kerültek beszerelésre, ezeket használják a Szu-35Sz-ben is. Sokak reményével szemben ehhez a programhoz nem az indiai Szu-30MKI jelentette az alapot, hanem a hazai Szu-30SzM. Az első Szuhoj Szu-30SzMD a haditengerészettől érkezett 2020 közepén nagyjavításra az irkutszki gyárba, oldalszáma kék 72-es.
Két korszerűsített Kamov Ka-52M Alligator harci helikopter prototípussal folynak jelenleg a gyári berepülési tesztek. A típus első repülésére 2020 augusztusában került sor, míg első sorozatgyártott példányai várhatólag a 2022-es évben kerülnek majd átadásra a hadsereg részére. A Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni.
Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával. Az északi sarkvidék katonailag felértékelődött az utóbbi években, ezt a Ka-52M továbbfejlesztésénél is észre lehet venni, hiszen a rotorlapátokba szerelt fűtést erősebbre cserélték. Továbbá a Ka-52M rakétafegyverzete megegyező a Mil Mi-28NM fegyverzetével, így ezen a téren is az egységesítésre való törekvés figyelhető meg az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérve.
Teljessé vált Üzbegisztán korszerűsített Aero Vodochody L-39C Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépekből álló flottája. Ugyanis február 7-én hazaérkezett az utolsó, hatodik példány is. A cseh gyártónál végzet munka a 2018 szeptemberében aláírt szerződés értelmében hat L-39C-t érintett. Ezek 2019-től érkeztek meg az Aero Vodochody üzemébe, ahol számos fedélzeti rendszert modernizáltak. Az eredeti orosz gyártmányú kommunikációs berendezéseket felváltották cseh gyártmányúakkal, és a Garmin által gyártott rádiónavigációs rendszert is beszerelték az üzbég repülőgépbe. A régi rádióiránytűt is korszerűbb technológiával helyettesítették. Üzbegisztán lett az első ügyfél, aki úgy döntött, hogy az Aero Vodochody-nál újítatja fel és korszerűsítik az L-39-es gépeit. Ezek az Albatroszok a Szovjetunió szétesését követően kerültek a légierő állományába.
Olybá tűnik, az amerikai elnökváltás nem hoz kedvező fejleményt Törökország számára. A napokban Washington-ban kijelentették, a Biden-adminisztráció folytatja elődje politikáját, amely szerint Törökország részére továbbra sem lesznek elérhetők a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók. A leköszönt Trump-adminisztráció az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszerek beszerzésének eldöntése után zárkózott el a csúcstechnikát képviselő vadászbombázók eladásától Ankara részére, továbbá a gyártási láncból is kikerülnek a török beszállítók. Érdekes volt a törökök válasza, ugyanis azzal érveltek, hogy a pár évvel korábbi sikertelen katonai hatalomátvételt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az F-35-ök rendszeresítése után időszakban egy ilyen megmozdulást leginkább az orosz Sz-400-ok tudnának kordában tartani. Velük sikerrel lehetne felvenni a harcot az amerikából származó típussal. Mindezt nem az orosz propagandából vették, az Sz-400-as képességeit török szakértők alaposan megvizsgálták és kielemezték, ezért (is) döntöttek a beszerzése mellett. Így hát úgy tűnik szertefoszlott az igen tekintélyes, 100 darabos török F-35-ös beszerzés reménye, továbbá a 2022-es év lesz az utolsó, amikor a török beszállítók még elkészíthetik alkatrészeiket a típushoz.
Izraelben egyre közelebb kerül egy jelentős méretű katonai beszerzés. Az ezt fedező 9 milliárd dolláros költségvetés már jóváhagyásra került a miniszterek által. Washington már tavaly márciusban hozzájárult 8 Boeing KC-46 Pegasus eladásához, 2,4 milliárd dolláros becsült költséggel. Ezekre igen nagy szükség lenne, hiszen a meglévő hét darab Boeing B707 Re'em tartálygép már igencsak koros. A helikopterek esetében a szerződésért a Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F/MH-47G Chinook versenyeznek. A CH-53A Yasur 1969 óta van szolgálatban, kivonásukat 2025-re tervezik. A Bell/Boeing V-22 Osprey beszerzése szintén elsőbbséget élvez. Az új nehézhelikopterek ára körülbelül 2 milliárd dollár lesz, ezekből 22-24 darabra lenne szüksége Izraelnek. A V-22-ekre körülbelül egymilliárd dollárt fognak elkölteni. Szintén 2-2 milliárd dollárt szánhatnak az F-15IA, vagy az F-35I Adir beszerzésre is. Utóbbiakból így lehetne még egy századnyi. A gyártósorok leterheltsége okán a döntést jó lenne minél előbb meghozni Tel-Aviv-ban, így előbb megkaphatnák a gépeiket.
Január végén megérkezett Elefántcsontpart egyik repülőterére egy Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgép. Ez a pótlásként vásárolt második Mil Mi-24 Hind típusú harci helikoptert szállította az afrikai országba. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították le. A két Mi-24D 2019. november 27-én (TU-VHR), illetve 2020. március 18-án (TU-VHO) került veszteséglistára.
Február 8-án hajtotta végre első repülését a Japán számára elsőnek megépített Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép (gyártási száma 14-3611). A típus első külföldi megrendelőjeként az első gépét Tokió még 2017 decemberében rendelte meg. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelték. A 2019 szeptemberében összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus-t még az idén átvehetik, bár ezt még tavaly kellett volna megtenniük, de a típussal kapcsolatos problémák miatt késedelmet szenvedtek. Azóta még két KC-46A-t rendelt meg Tokió 2020 októberében. Már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország összesen 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. A már meglévő típustestvéreik, a négy KC-767J már nem mai darabok, hiszen 12 és 15 év közöttiek.
Amerikában a Tengerészgyalogság újra felállította a VMA(AW)-225-ös Vikings repülőszázadát. Az alegységet 2020. január 23-án oszlatták fel, addig a Boeing F/A-18D Hornet kétüléses változatát repülték, mint minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázót. Az új típusuk a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es lesz, ezzel az ötödik ezt a típust repülő tengerészgyalogos századdá váltak. Teljes bevethetőségüket várhatólag 2023 februárjára érik el. A hatodikként F-35-össel ellátott tengerészgyalogos repülőszázad a VMFA-314 Black Knights lesz, de ők már az F-35C változatot fogják repülni. Várhatólag ezek a példányok már a Block 4.1, vagy a 4.2-es változatok lesznek. Legfőbb újdonságuk a 25-ször gyorsabb fedélzeti számítógépek lesznek, de a módosított programoknak köszönhetően a fedélzeti rendszerek közötti együttműködés még kifinomultabbá válhat. Ezek már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal is. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.
Új fegyverzetet keresnek a majdan rendszeresítésre kerülő felderítő helikopter részére az Egyesül Államokban. A hadsereg elvárása legalább 30 kilométeres hatótávolság, ezt a távot a rakétának 100 másodpercen belül kell megtennie. Alkalmazhatónak kell lennie integrált légvédelmi rendszerek, könnyen páncélozott járművek, és bunkerek ellen is. A célpontot el kell találnia bármilyen napszak és bármilyen időjárási körülmény közepette is. Természetesen további elvárás az alacsony járulékos károk okozása is.
Két helyen is bővíti hajóépítő kapacitását a Fincantieri olasz hajógyártó konszern amerikai ágazata. A 2020 áprilisában, a FREMM-osztály módosításával elnyert, az amerikai flottától érkező megrendelés teszi mindezt szükségessé. Ennek értéke 795 millió dollár, és az első fregatt építése mellett további kilenc hajó megrendelését is magában foglalja. A többcélú hadihajókon megtalálható lesz az AEGIS rendszer mellett az Mk 41 VLS függőleges indítókonténeres rendszer is, az 57 milliméteres hajóágyú mellett. Az FFG (X) osztály neve CONSTELLATION lett. Építésüket a Michigan-tó partján található két hajógyárban, a Fincantieri Bay Shipbuilding-ben és a Fincantieri Marinette Marine-ben fogják végezni. Éppen ezért az olasz vállalat összesen 200 millió dollárt fektet eme hajógyárak bővítésébe. Ez az utóbbi esetében már szinte meg is valósult, hiszen február 9-én átadásra került a 34. épületnek hívott csarnok. Az akár 250 méter hosszú hajók megépítését is lehetővé tevő csarnok légkondicionált. Az elkészült hajók vízrebocsátását végző rendszer körülbelül 150 méter hosszú és 25 méter széles lesz, és ez lesz a legnagyobb a maga nemében az Egyesült Államokban. Képes lesz csaknem 10000 tonna vízkiszorítású hajókat is megmozgatni. Érdekesség, hogy a két hajógyárban elkészült hajók esetében még egy nagyjából 3000 kilométeres hajóút szükséges ahhoz, hogy a majdani természetes közegükbe kerüljenek.
Egy héten át a hideg időjárási körülmények közötti tesztelésen vesz részt a brazil légierőnek már átadott egyik Embraer KC-390-es repülőgép a négyből. Az új fejlesztésű taktikai teherszállító/tanker repülőgép - melyet hazánk is megrendelt 2020 novemberében két példányban - az alaszkai Fairbanks-be érkezett meg február 8-án. Maga a teszt annak ellenőrzésére szolgál, hogy a repülőgép hogyan működik extrém hideg időjárási körülmények között, amikor a hőmérséklet elérheti a -33°C-ot is. Meg kell jegyezni, hogy az áttelepülés során töltötte eddig a leghosszabb időt, 6 óra 28 percet a levegőben leszállás nélkül a KC-390-es.
Argentínában a hírek szerint sikerül megvalósítani a TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsik korszerűsítési programját. Ezt még 2010-es évek elején indították el. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. 2013-ban már az első prototípus képességeit vizsgálták, majd 2015-ben megszületett a döntés a hadsereg 74 darab TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul.
Nem egészen egy évvel később, 2016 közepén már a továbbfejlesztett, megerősített páncélzatú TAM 2IP variáns bemutatkozásáról szóltak a hírek. A külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható lett a TAM 2IP az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatnak köszönhetően. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Természetesen az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét is megvizsgálták. A dél-amerikai ország gazdasági helyzete eddig nem tett lehetővé a modernizálási program elindítását. Ez azonban változhat, hiszen a kormánynak szándékában áll márciusban az első részlet, nevezetesen 17 millió dollár átutalása. Némi változás várható majd a harckocsik felszereltségében, mivel az izraeliek kijelentették, hogy alkalmazni tervezik az időközben megjelent új fejlesztéseiket is a TAM-okon. Jelenleg az argentin hadsereg kötelékében 230 darab TAM található meg, ezeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között gyártották.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
