2021.02.20

2021/02/20. - írta: Netarzenál

Ausztriában a következő évben egy olyan programot fognak elindítani, ami a páncéloserők hadrafoghatóságát lesz hivatott emelni. A 600 millió eurós programban egyaránt szerepelni fognak a Leopard 2-es harckocsik és az Ulan gyalogsági harcjárművek is. A 2040-ig hadrendben tartandó járműveken lefolytatandó munkálatokban szeretnének minél több helyi céget bevonni a bécsi döntéshozók. Az elmúlt évek költségvetési megszorításai igen nehéz helyzetbe hozták az osztrák szárazföldi erőket. Még 2019-ben derült ki, hogy a katonaságnak nemcsak üzemanyagra és lőszerre volt kevés pénze, de még az elhasznált áram számláinak fizetésére is alig futotta. Egy másik terv szerint 2024-ig évente 25 millió euró többlet büdzsét biztosítanak majd a szárazföldi erők részére.

Ukrajnában is korszerűsítés előtt állnak a harckocsik. A nagyjából 1500 darabos mennyiségben hadrendben álló szovjet eredetű T-64B túlnyomó többségét használják is, a többi tartós tároláson van. A harkovi üzem által még 2017-ben bemutatott T-64BV verzió van legközelebb ahhoz, hogy hadrendbe állítható legyen, mivel Kijev azt tervezi, hogy ezek a járművek továbbra is a páncélosok alapfegyverzetét képezik. A modernizáció mértéke még mindig titok, de annyit lehet tudni, hogy az ukránok szeretnék elkerülni azokat a hibákat, amelyeket az oroszok elkövettek a T-72 és a T-90 modernizálásakor. Éppen ezért megpróbálnak mindent saját maguk előállítani, persze nem feledve a donbaszi harcok tapasztalatait. Üzbegisztánban 2020-ban sikerrel végződtek a csapatpróbák a T-64-es harckocsik átalakításaként létrejött T-64MV típussal. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lett, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélték a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak. Kijev is arra törekszik, hogy növelje a T-64-ek mobilitását azáltal, hogy a szovjet eredetű 700 lóerős motor helyett egy új, 1000-1500 lóerős erőforrást építenek be.

A megfigyelő eszközöket, valamint a tűzvezető rendszert is kicserélik, ami növeli majd a lövések pontosságát. Új kommunikációs rendszerek és helyben kifejlesztett harcvezetési rendszer is beépítésre fog kerülni. Az ukránok is megszabadulnak a Kontakt-1 reaktív páncéltól, és valószínűleg ukrán Noz (kés) jelenik meg helyette. A T-64MV legfőbb ismertetőjegye, hogy eltűnt a harckocsilöveg mellé felszerelt Luna infravörös fényszóró és a TPN1-49-23 éjszakai/nappali, aktív/passzív célzórendszer, a korszerű TPN-1-TPV hőképakotónak köszönhetően. Ez lehetővé teszi a célok észlelését 5 kilométeres távolságban és az azonosítást 4 kilométeres távolságból. Ezenkívül új műholdas rádiót és digitális kommunikációs rendszert is megjelenik a Lybid K-2RB rádióállomással (Motorola licenc), amely lehetővé teszi a 70 kilométerre található egységekkel való kommunikációt és az adatok titkosított továbbítását. A 125 milliméteres 2A46-os löveg mozgatását és stabilitását végző rendszert is kicserélték, így növelve az irányzás pontosságát. A helymeghatározást a СН-4215 műholdas navigációs rendszer biztosítja.

Szintén Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint külföldi partnert keresnek az Antonov An-74 teherszállító repülőgép gyártásának újraindításához. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg a közeljövőben saját részre. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban. Az előd, az An–72 sorozatgyártását a Harkovi Repülőgépgyárban valósították meg és az An-74-ek gyártását is itt végeznék. Azonban a cégnek jelentős tartozásai vannak. A partnernek vállalnia kell a gyár fennálló adósságainak visszafizetését, valamint hitelt kell nyújtania a repülőgépgyártás megkezdéséhez, az An-74-es elkerülhetetlen korszerűsítése mellett. Amint sikerül a gyártást elindítani, évente akár 12 repülőgép is elkészülhet majd itt. A partner jogot szerez eme repülőgépek értékesítésére is.

Csehországban kisebb hullámokat keltett az, amikor a Honvédelmi Minisztériumra a közbeszerzési törvény megsértése miatt bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal. Ez azonban első fokú döntés, így a Honvédelmi Minisztérium jogosult fellebbezni. Az okot az amerikai Bell által gyártott helikopterek beszerzése szolgáltatta. Állítólag a beszerzés (4 darab Bell AH-1Z Viper és 8 darab UH-1Y Venom) véglegesítése előtt nem került megfontolásra a vesztes Leonardo ajánlata. A cseh döntés indoklásában az állt, hogy a Bell gyártmányai harctéren kipróbált, bevált, kiforrott eszközök, továbbá a pénzügyi feltételeik is kedvezőbben kerültek kialakításra a konkurenshez képest. A Leonardo felajánlotta a cseheknek az AW139M típust, ami állításuk szerint csak feleakkora kiadással járt volna, mint az amerikai forgószárnyasok beszerzése. A Gazdasági Versenyhivatal a szabálytalanságokat már 2020 közepén megerősítette.

A Honvédelmi Minisztérium nem ért egyet a Gazdasági Versenyhivatal döntésével, és úgy véli, hogy a beszerzési eljárást helyesen hajtották végre. A közzétett közleményben azt írták, hogy mivel a hivatal 2020 nyarán nem rendelte el a megállapodás végrehajtásának felfüggesztését, a minisztérium úgy döntött, hogy teljes joga van lezárni azt. Nem ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy először Leonardo panaszait kellene kivizsgálnia. A Honvédelmi Minisztérium szerint az olasz konszern egyetlen célja ezzel a lépéssel, az amerikai kormánnyal kötött szerződés akadályoztatása volt. Továbbá megemlítették azt is, hogy a minisztérium szakértői szerint az AW139M csak egy polgári helikopter militarizált változata. Ezenkívül, még soha nem alkalmazták harctéri körülmények között és a cseh katonák sem tudtak vele ilyen tapasztalatokat szerezni, nem úgy mint a Bell típusaival.

Németországban tesztet hajtottak végre a Leonardo BriteCloud 218 nevű repülőgép fedélzeti aktív csalijával. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszköz a 2013-ban bemutatott 55 milliméteres átmérővel rendelkező, hengeres kialakítású eszköz átcsomagolt variánsa. Ezek a szabványos dipólköteg, vagy infracsapda szórókban kerülnek elhelyezésre és kivetésüket követően képesek a légi-és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel a repülőgépeket. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddigi tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósítható volt. Az első indításokat, igaz még az 55 milliméteres hengeres kialakítású változattal, egy brit Panavia Tornado-ról hajtották végre évekkel ezelőtt. A mostani próbán a hordozógép egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, ugyanis azt vizsgálták meg, hogy lehetséges lenne-e az ilyen repülőeszközök védelmét is növelni a BriteCloud 218 repülőgép fedélzeti aktív csalival. Ez a német kísérlet volt az első alkalom, amikor a BriteCloud-ot egy pilóta nélküli repülőgépről indították. A teszteredmények elemzések szerint a félaktív radaros irányítórendszerrel felszerelt rakéták ellenében sikerrel lehet megvédeni a pilóta nélküli repülőgépeket a BriteCloud 218-al. A nem túl bonyolult integrációt igénylő BriteCloud egy költséghatékony módszer lehet a pilóta nélküli repülőgépek ilyen rendszerekkel történő ellátására.

A holland hadsereg nemrégiben befejezte az Osztrák-Alpokban a Smart Shooter SMASH tűzvezető rendszerrel végzett kétnapos, kisméretű drónok ellen végzett éleslövészetét. A mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.  A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A SMASH tűzvezető rendszer bizonyított az Osztrák-Alpokban, ugyanis 200 méteres hatótávolságon tesztelve, zord időjárási körülmények között, ködben és hófúvásban is, a SMASH tűzvezető rendszerek rendkívül hatékonynak bizonyultak.

Mind a 67 drón célpontot sikeresen eltalálták, volt amelyiket mindössze 3 lövéssel. Nem volt különbség, hogy a drónok álló helyzetben voltak-e a levegőben, vagy mozogtak-e. A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Ez egy költséghatékony megoldásnak tűnik, ami immáron a második hollandok által végzett próbát is kiállta. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ez akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.

Megkapta 4. P-72A tengeri járőr repülőgépét is az olasz légierő 2021. február 11-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott, valamint a 2018. december 5-én átadott 3. példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja. Ezeket még 2016. december 13-án szállították le a megrendelőnek. A most átadott 4. P-72A tengeri járőr repülőgépnek még a harmadikhoz képest is javultak a képességei, hiszen már a Final Plus konfigurációban készítették el. Az első három gép korszerűsítése erre a szintre hamarosan el fog kezdődni. Az ATR 72MP-ből, (mely az ATR 72-600-as kereskedelmi repülőgépen alapul) olasz megrendelésre négy darabot gyártanak le a mára elavult Breguet BR-1150 Atlantic gépek felváltására. A hat és félórás repülési időre képes P-72A kutató-mentő, és megfigyelő feladatokra kerül felhasználásra.

Orosz források szerint már végrehajtották az első repüléseket a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó majdani fegyverzetét képező hiperszonikus rakéta makettjével, melyet a megfelelően alacsonyan tartandó radarkeresztmetszet okát a gép a belső fegyverterében képes hordozni. Éppen ezért hossza maximum 4 méter körüli lesz majd. Megemlítésre került az is, hogy ez a makett már rendelkezett bizonyos fedélzeti elektronikával, melynek segítségével ellenőrizték a Szu-57-es fedélzeti rendszereivel való kapcsolatot. A hangsebesség 5–7-szeresével repülni képes majdani fegyver makettje méretében, alakjában és súlyában teljes mértékben megfelel a jövőben hadrendbe állításra kerülő fegyvernek.

Nagy dobást jelentő exportsiker előtt áll az oroszok új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosa, a VPK 7829 Bumeráng. A Bumeráng a 2015-ös Győzelem Napi parádén gördült a nagy nyilvánosság elé. Az erős fegyverzetű (30 milliméteres 2A42 gépágyú, koaxiális 7,62 PKT/PKTM géppuska és négy 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) irányított rakéta) Bumeráng K-17-es jelzésű gyalogsági harcjármű a BTR-80-ok utódja lesz, de az újabb BTR-82A típussal egy ideig még együtt fog szolgálatot teljesíteni, tömege 25 tonna. A könnyebb 22 tonnás K-16-os variáns fegyverzetét viszont csak egy 12,7 milliméteres nehéz géppuska alkotja és éppen ezért a páncélozott szállító harcjármű kategória tagja. Moszkva nagyjából 2000 darabot fog majd beszerezni a különféle Bumeráng változatokból az elkövetkező években. A Roszoboronexport elmondása szerint a jármű iránt már most nagy az érdeklődés. Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia számos állama, és a volt szovjet tagköztársaságok egy némelyike is a lehetséges vásárlók listáján található. Az oroszok nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros megrendelésben reménykednek világszerte. Ennek elősegítése érdekében az oroszok nem zárkóznak el külföldön gyártott távirányítású tornyok, illetve fegyverállványok jövőbeli felszerelése elől sem.

Indiában a hadsereg átvette a 100. K9 Vajra-T önjáró tarackját. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget az előre eltervezett két év alatt gyártotta le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra gördült le a gyártósorról. Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lett az Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök mind a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első, még 2018 második felében átadott 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők voltak megtalálhatók.

Műholdfotók alapján megállapítható, már több Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 Kunpeng stratégiai szállítógép légi utántöltővé átépített változata található meg Kínában. Egy 2020. december 30-án készült képen szám szerint négy Y-20U volt látható egy repülőtéren. Egyes vélemények szerint ez arra enged következtetni, hogy már elkezdődött eme variáns gyártása. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak a 220 tonnás legnagyobb össztömegű Y-20-at alapul véve. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. Az idő előrehaladtával várható volt, hogy a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. 2019-es információk szerint a Y-20-on eddig használt orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.

Japánba 2021. február 14-én újabb Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépek érkeztek meg. Az első kettőt, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik még 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból a szigetországba. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton. A szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik ezeket a példányokat. Az újabb V-22B-k esetében is a hajóval történő szállítás valósult meg és ezek szintén az amerikai tengerészgyalogosok Iwakuni bázisára érkeztek meg, hiszen itt kellően mély vízzel rendelkező kikötő is található. Így a hajóval érkező szállítmány könnyedén kirakodható. A megérkezett Osprey billenőrotoros repülőgépek közül eddig háromnak a jelzése ismert, ezek a JG-1703, JG-1707 és a JG-1708.

Továbbra is akadnak még problémák az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó Pratt&Whitney által gyártott F135-PW-100-as jelzésű gázturbinájával. Ugyanis 2020 elejétől a számítottnál előbb kell őket kiszerelni a repülőgépekből a nem várt elhasználódás okán, és a be-illetve a kiszerelés is több időt emészt fel. Tovább tetézi a bajt, hogy a ventilátorlapátok cseréjét követő visszaérkezési időpont is távolabb van a valóságban, mint arra számítottak. Ezt a munkát egyébként a Tinker légibázison létesített központi javítóműhelyben végzik az F135-ök esetében. Itt a javítási kapacitást kisebbre méretezték, mint a jelenlegi helyzetben igényelt évi 60 darab hajtómű. Amennyiben a tervezett gyártói módosítások nem hoznak rövid időn belül pozitív eredményt, úgy az USAF 2022-re oda juthat, hogy az F-35A gépeinek 5-6%-a nem fog tudni repülni a hajtóművek hiánya miatt. 2019-ben már cikkezett arról a világsajtó, hogy egy F135-ös gázturbina cseréje akár 3 napot is igénybe vehet. Ez jelentősen megdrágíthatja az amúgy sem olcsó típus hadrendben tartását. Például a francia Rafale vadászbombázóban egy hajtómű teljes cseréje hét szerelőt igényel, akik mindössze három óra alatt végeznek eme feladattal. A Pratt&Whitney természetesen már dolgozik a probléma megoldásán, de azt is meg kell említeni, hogy eddig még egyetlen F-35-ösre tervezett felszállást sem kellett elhalasztani a gázturbinája meg nem léte okán. Az USAF-nál jelenleg nagyjából 270 darab F-35A repül.

Peru részére február 15-én kerültek átadásra a Spanyolországból használtan, 35 millió dollárért megvásárlásra került Lockheed Martin KC-130H Hercules légi utántöltő/szállító repülőgépek. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a két Hercules. Másik kettőt Uruguay vásárolt meg. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A 2020. novemberi hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison meg is ismerkedhettek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk addig repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A Peruba került példányok a spanyoloknál a 31-53-as és a 31-54-es oldalszámokat viselték. Uruguay esetében 2020. december 21-én és 22-én érkeztek meg a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Boeing AH-64D Apache

Folland Gnat T.1

Rockwell B-1B Lancer

Westland Scout AH.1

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Alenia Aermacchi M-346 Master

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Chengdu JF-17 Thunder

Sikorsky CH-53GA

Mitsubishi F-2A

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E

Grumman C-2A Greyhound

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

English Electric Canberra B.2

Xian Y-20A

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Airbus A400M Atlas

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

BAE Systems CT-155 Hawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Canadair NF-5A Freedom Fighter

Mil Mi-17 Hip

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Panavia Tornado ECR

Lockheed P-3B Orion AEW

Antonov An-26

süti beállítások módosítása