2021. már 27.

2021.03.27

írta: Netarzenál
2021.03.27

Megkapta első korszerűsített Sikorsky S-70A-42 Black Hawk helikopterét az Österreichische Luftstreitkräfte (Osztrák Légierő) 2021. március 15-én. Az osztrákok mind a kilenc Black Hawk helikopterét korszerűsítik, mivel már 18 évesek. A Tulln-Langenlebarn melletti Brumowski légitámaszponton állomásozó típust az USA-ban székelő Ace Aeronautics modernizálja, egy 2017 júniusában aláírt 40 millió dolláros szerződés értelmében. A helikopterek fedélzetén így megjelenik a sisakkijelző és a Garmin G5000H kijelzőrendszer is. A két évvel ezelőtti, még 2019-ben történt politikai jóváhagyás után véglegesítésre került Ausztria helikopter-beszerzése. Így három korszerűsített Sikorsky UH-60L Black Hawk érkezhet az alpesi országban. A forgószárnyasok 2006 óta repültek Jordániában. Itt az UH-60A, UH-60L és UH-60M változatok lettek rendszeresítve, majd 2018-ban arról érkeztek hírek, hogy a nyolc M variánsra vevőt keresnek. Bécs 2020-ban vásárolta meg 60 millió euró (72,8 millió dollár) ellenében a gépeket, melyek szintén az Ace Aeronautics-hez érkeztek meg a korszerűsítés végett. Ezután a már meglévő kilenc osztrák Black Hawk-hoz igencsak hasonló felszereltséggel kerülhetnek az új tulajdonoshoz. Jelenleg még nem tudni, hogy a használtan vásárolt gépek mikor érkeznek meg Ausztriába.

Közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel látja el Mil Mi-17 helikoptereit a Cseh Köztársaság. Az izraeli Bird Aerosystems biztosítja ezt a rendszert a cseh légierő számára. Ez automatikusan észleli a rakétákkal kapcsolatos fenyegetéseket, feldolgozza és optimalizálja az ellenintézkedési programokat, vizuális és hang figyelmeztetést küld a személyzet számára, és a megfelelő ellenintézkedéshez beveti a csalikat, vagy ha van a lézeres elhárító rendszert. A rakétaészlelést optikai rendszer végzi, de az észlelést követően egy kisméretű radarral bizonyosodik meg a rendszer a rakéta tényleges jelenlétéről. Továbbá a radar releváns információkat gyűjt a célpontról (sebesség és távolság), és kiszámítja az becsapódás idejét, lehetővé téve a leghatékonyabb ellenintézkedést a bejövő rakéta esetében. A radar alkalmazása a rendszerben biztosítja, hogy az csak valódi rakétákat fog jelezni és reagálni. A tavalyi évben a Bird Aerosystems már elvégezte hét cseh Mi-17-en a rakétaindításra figyelmeztető optikai rendszer kiépítését.

Az utolsó hetedik, és egyben utolsó Airbus Helicopters H145 helikopter átadásával 2021. március 19-én teljessé vált a Bundeswehr kutató-mentő feladatokra vásárolt flottája. A hazánkban is rendszeresített típus Németországban a baden-württembergi Niederstetten és az észak-Rajna-Vesztfáliában található Nörvenich légitámaszpontokon már szolgálatba lépett ebben a feladatkörben és hamarosan a brandenburgi Holzdorf-ban is készültséget fognak adni a jellegzetes, élénk narancssárga festést is viselő H145-el. A gyártó ezt a megrendelést az elejétől a végéig a meghatározott időben és a kiszabott költségvetés keretein belül teljesítette. Az öregedő Bell UH-1D forgószárnyasok pótlására 2018 decemberében rendelte meg Berlin az új típust, amely szolgálatát 2020 júliusában kezdte meg.

Németországból érkező hírek szerint az évek óta meglévő hibák és hiányosságok sikeres eltüntetésével bevetésre készé váltak a Rheinmetall és a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által közösen fejlesztett Puma gyalogsági harcjárművek. Ennek köszönhetően 2023-tól a NATO VJTF (Very High Readiness Joint Task Force) nagyon gyorsreagálású egyesített harccsoportjában is megtalálhatók lesznek ezek a páncélosok. A 40 darab Puma megjelenéséről szóló döntést a nemrégiben sikerrel lezárult többhetes gyakorlat alapján hozták meg. Ennek során tíz páncélos segítségével vizsgálták a Pumák megbízhatóságát és használhatóságát. Megállapításra került, hogy a továbbfejlesztések sikeresek voltak. A hibák elsősorban az elektronikus berendezéseket érintették, különös tekintettel a kommunikációs rendszerek helytelen működésére. A problémák olyan kiterjedtek voltak, hogy a Bundeswehr fontolóra vette a módosított Marder 1A5A1 gyalogsági harcjárművek használatát a VJTF kontingensnél.

Mindezek mellett 2019-ben a Pumák hadrafoghatósága olyan alacsonyra süllyedt, hogy az üzemeltetéshez szükséges alkatrészeket kénytelenek voltak a katonák egy másik, erre a célra kijelölt járműből kiszerelni. A szükséges hibaelhárításnak és a helyreállításnak is köszönhetően a járművek üzembe helyezésének költségei is tovább növekedtek, bár ezek már egy jó ideje magasak voltak. Egyes források szerint napjainkra ezek már mintegy 10 milliárd eurót tesznek ki. Az első Puma 2010-ben történt átadása óta módosításra került a távirányítású torony, a járműtest, de a felfüggesztést is átalakították, továbbá egy új futógörgő párral lehet többet látni a módosított gyalogsági harcjárműveken. A Mauser MK 30-2 gépágyú már az időzített robbanásra képes lőszerekkel is tüzelhet, de cserére kerül a párhuzamosított 5,56 milliméteres MG4-es géppuska is. Ennek helyébe egy 7,62 milliméteres, valamint a torony bal oldalára két EuroSpike Spike LR2 irányított rakéta került a MELLS (Mehrrollenfähiges Leichtes Lenkflugkörper-System) rendszer részeként. A torony oldalán lévő 4-4 és a test hátulján lévő 6 76 mm-es ködgránátvetőt továbbiakkal egészítették ki.

A belső térben a jármű személyzete és a szállított lövészek parancsnoka számára beépített fekete-fehér képernyőket színesre cserélték. A nappali és a hőkamerák együttes alkalmazása lehető teszi, hogy a katonák éjjel-nappal „átlássanak” a Puma páncélzatán, elsőként a nyugati harcjárművek közül. A modernizált Pumák új megfigyelő, kommunikációs, információs és harcvezetési rendszereket is kaptak. A járművek építéséből a Rheinmetall és a Krauss-Maffei Wegmann 50-50 százalékban veszik ki a részét. A használható Pumákon felül a harccsoport katonáinak felszereléséhez fog tartozni az IdZ-ES (Infanterist der Zukunft – Erweitertes System) Gladius rendszer is. Ezzel a katonák számára lehetővé teszik a digitális harcmezőre történő lépést, a közel valós idejű információ vételét és továbbítását.

A Eurofighter Typhoon egy többfeladatú repülőgép. Ezt szinte mindenki tudja róla, de a légiharc és a felszíni célpontok elleni támadások mellett még van egy szerepkör, melyben eddig nem nagyon volt látható a típus. Ez pedig a légi felderítés, de ez hamarosan meg fog változni. Ugyanis Németországban elkezdték az első pilótacsoport kiképzését a légi felderítésre. A Eurofighter-t 2019-ben már tesztelték a felderítő szerepkörben a RecceLite konténerrel.  Ezt a feladatkört 51-es Immelmann ezred Panavia Tornado repülőgépei látják el a már említett RecceLite konténerekkel a németeknél. A Eurofighter a tesztek során bizonyította, hogy ebben a szerepkörben is képes helytállni. Így némi szervezést követően elindult a taktikai légi felderítő képzés a Nörvenich-i légibázison. Ezen a Boelcke és a Richthofen ezred hajózói és gépei is részt vesznek.

A két héten át tartó képzés során 60 felderítő repülést hajtanak végre a Eurofighter törzsének középső felfüggesztési pontjára helyezett RecceLite konténerrel. A földi kiértékelő állomást az Immelmann ezred tette elérhetővé a képzés idejére. Annak érdekében, hogy megfelelő légifotók kerüljenek a kiértékelők kezei közé, a pilótáknak optimálisan kell repülniük a tervezett útvonalon. Az olyan paraméterek, mint a magasság, a megközelítési szög és a sebesség, nagy hatással vannak a képekre, és ezek gyakran változhatnak. A RecceLite konténert a felszállás előtt felprogramozzák és a készülék automatikusan rögzíti a képeket, amint a hordozó repülőgép a megfelelő helyre érkezett. Az elkészült képeket a konténer egyszerre rögzíti saját speciális merevlemezére (Solid State Recorder/SSR), de képes azt még a repülés során továbbítani a földi kiértékelő állomásra is.

Drezdában az Elbe Flugzeugwerke GmbH (EFW) megkezdte a Bundeswehr NHIndustries NH90-es helikoptereinek időszakos karbantartási munkálatait. Ezt a típus esetében 1200 lerepült óra után szükséges elvégezni. A kapacitás bővítése után Drezdában évente legfeljebb 14 helikopter lesz szervizelhető. Az EFW a karbantartási munkákat az Airbus Helicopters Deutschland GmbH (AHD) alvállalkozóként végzi, egy 10 éves időtartamot fellelő szerződés alapján. Az NH90 javításainak ipari vállalatokra történő kiszervezésével a Bundeswehr reméli, hogy a karbantartás időtartama jelentősen lerövidül, és könnyebben megtervezhetővé válik, valamint enyhül a repülőműszaki katonák munkaterhelése is.

Március 14-től kezdve egyre több belga Lockheed Martin F-16AM/BM nyeri vissza repképességét. A vadászbombázók március 9. óta álltak felszállási tilalom alatt. A Benelux-országok feletti légvédelmi készültséget éppen ezért a Holland Királyi Légierő (RNLAF) gépei vették át a belgáktól. A repülési tilalmat egy február 11-i eset miatt rendelték el, amikor is a Florennes-i támaszpontról felszállt egyik F-16-os (FA-118) Pratt&Whitney F100-as gázturbinájában meghibásodás lépett fel. A hajtóműből kirepülő alkatrészek nem okoztak komoly sérülést a repülőgépen, melynek pilótája sikeresen le tudott szállni az F-16-al. Az eset kivizsgálása során a többi F100-as gázturbinát is átvizsgálták, és olyan nyomokat fedeztek fel többön is, ami hasonló meghibásodással járhat a jövőben. Az alkatrészcserével megoldható javítás időtartama hajtóművenként 5 munkanap, de a szükséges alkatrészből kevés áll rendelkezésre. Belgiumban 40 darab együléses AM és 9 kétüléses BM változatú F-16-os van még hadrendben. Elsőként a Jordániába települt és a terroristák elleni hadműveletben részt vevő példányokat tették újra bevetésre és repülésre késszé. Mivel elsősorban ezen példányok hadrafoghatóságára koncentráltak, ezért még az új Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet is segítségül hívták. Történetesen egy ilyen gép vitte el a használható Pratt&Whitney F100-as hajtóműveket, valamint a hajtóművek cseréjét végrehajtó csapatot Jordániába. Március 19-től már a légvédelmi készültség vállalása is lehetővé vált, így 09:00-tól ezen a téren is újra megjelentek a belga F-16-ok.

Norvégiában jóváhagyására került az ország haditengerészete részére beszerzésre kerülő ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által épített Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek ügye. Az 5,3 milliárd dolláros üzletben további két tengeralattjáró is érintett valamennyire, hiszen ezeket Berlin saját részre szerzi be, így a közös vásárlás alacsonyabb árát élvezheti mind a két állam. A német parlament még nem bólintott rá a tengeralattjárók megvásárlásra, de erre a hírek szerint még az idei nyár vége előtt sort kerítenek. Amennyiben ez megtörténik, úgy az első Type 212CD építése 2023-ban el is kezdődhetne. Ezt 2029-ben kapnák meg a norvégok, míg a német egységek átadása 2031-ben és 2034-ben várható. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest. Az első Type 212CD tengeralattjárót a tervek szerint 2029-ben szállítják majd le.

Nem biztos, hogy a légierőtől történő kivonásuk után a szétszerelés vár a norvég F-16-okra. A Kongsberg Aviation Maintenance Services (KAMS) megállapodást kötött két kivonásra kerülő Fighting Falcon karbantartásáról és olyan állapotban tartásáról, hogy azok értékesíthetők legyenek. A szerződésben a két F-16-on felül opcióként másik három is szerepel. A KAMS 40 éves tapasztalattal rendelkezik Norvégia F-16 flottájának karbantartásában, javításában és korszerűsítésében. Norvégia összesen 74 darab F-16A/B rendelt meg. Ezek közül 56-ot frissítettek az MLU program keretében.

Szépen érkeznek az új Apache AH.2-es harci helikopterek Nagy–Britanniába. Az Apache legfejlettebb változatának, a Version 6-nak a brit képviselői esetében a lajstromjeleik ZM700-tól indulnak és egészen ZM749-ig tartanak. Elsőként a ZM704 és a ZM705 lajstromjelű forgószárnyasok érkezetek meg a típusnak és elődjének is otthont adó Wattisham-ba, 2020. november 26-án. Itt a 3. ezred 653., a 662. és a 663. százada, valamint a 4. ezred 656. és a 664. százada repüli a harci helikoptereket és ezek kerülnek majd átfegyverzésre is az új gépekre 2024-ig bezárólag. Az első két példányt másik kettő követte január 21-én, majd február 12-én (ZM706 és ZM708). A következő két (ZM707 és a ZM709) Apache március 15-én érkezett meg Wattisham-ba. Az új hajtóművek, a hajtáslánc, a főrotorlapátok és az egyéb technikai fejlesztések jelentősen növelik az AH-64E harci képességét.

A beágyazott rendszer szintű diagnosztika a hadrafoghatóságot növeli. A megnövelt hatótávolságú, tengeri üzemmóddal is ellátott radar biztosítja, hogy a helikopter tengeri környezetben még jobban működhessen majd. London 2015 augusztusában jóváhagyást kapott Washingtonból, hogy 50 darab Westland gyártású WAH-64-es, vagy Apache AH.1 helikopterét AH-64E szintre korszerűsíthesse. A 66 WAH-64-ből 16 leállításra került a költségekkel való takarékoskodás okán 2015 elején, így várható volt, hogy az új AH-64E-k megvásárlása nem fog megvalósulni, marad a korszerűsítés. Még azon év végére világossá vált, hogy a WAH-64-esben alkalmazott RMT-332-es gázturbinák helyett a T700-ok beépítése lenne a legnagyobb kiadás a 3 milliárd dolláros korszerűsítési programban. Így aztán 2016 júliusában 50 darab vadonatúj AH-64E került megrendelésre az Egyesült Királyság részéről.

Más forgószárnyas is megérkezett a héten Angliába. Ugyanis a Lockheed Martin UK szállította a Leonardo Merlin HM.2 helikopteren alapuló radargép első példányát. Ennek átadását évekkel ezelőtt 2021 elejére tervezték, így a felmerült informatikai problémák nem okoztak túl nagy késést. Ennél a forgószárnyasnál a Thales mechanikusa mozgatott antennájú Searchwater rádiólokátorát rögzítő konzolt a félgömb alakú burkolattal együtt üzemen kívüli helyzetbe a törzs mellé hajtják fel. A Crowsnest Airborne Surveillance and Control (ASaC) a brit haditengerészetnél 2018-ban kivonásra került Sea King ASaC.7 (SKASaC) radarhelikopterek utódja.  A zökkenőmentesebb fejlesztés érdekében a SKASaC-hoz eredetileg kifejlesztett rendszereket és hardvereket tervezték felhasználni, némi továbbfejlesztés után a Merlin-eken. Összesen 10 Crowsnest rendszert vásárol meg London egy 2017. január 16-án aláírt, 269 ​​millió font (351,7 millió dolláros) szerződés keretében a Merlinek számára. Az első, a Crowsnest készlettel felszerelt Leonardo Merlin HM.2 helikopter 2019. március végén hajtotta végre az első repülését a Leonardo Helikopters (korábban AgustaWestland) Yeovil telephelyén. Az első Merlin Crowsnest várhatólag az ősszel, szeptember hónapban fog majd megjelenni a HMS QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozók fedélzetén. Az ekkor még csak korlátozottan hadrafogható minősítést 2023 májusában fogja felváltani a korlátozások nélküli.

Franciaországban a Védelmi Közbeszerzési Hivatal (Direction Générale de l'Armement -DGA) 367 darab MICA NG (Missile d'Interception Combat Aérien) rakétát vásárolt az MBDA-tól a Rafale vadászgépek fegyverzetébe, 1,8 milliárd euró értékben. A szerződést 2021. március 5-én írták alá és ezeket a rakétákat 2028 és 2031 között szállítják majd le. A 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát egyaránt érinti az a korszerűsítés, amelyet az MBDA, a Safran és a Thales közösen hajtott végre. Az első generációs MICA rakéták 2030-tól kerülnek majd kivonásra. A korszerűsített MICA NG-k első példányai 2026-tól kerülnek majd átadásra. Ezekből az első 200 darabbot még 2018 végén rendelte meg Párizs. A MICA NG a jobb zavarvédelmen felül a kettős impulzusú rakétamotorjában is különbözni fog elődjétől, így hatótávolsága is növekedni fog. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél.

Átvételre került a 18. francia Airbus A400M Atlas szállító/ légi utántöltő repülőgép is. Ez hamarosan eljut majd a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE) kijelölt alakulatához. Érdekessége ennek a példánynak az, hogy a 2013 óta átadott francia gépek közül ez az első, mely szinte minden elvárt képességgel rendelkezik már. Az ejtőernyősök a géptörzs hátulján lévő mindkét oldalajtót használhatják gépelhagyásra a levegőben, és ez már képessé vált talajkövető repülések végrehajtására is. A 15. francia példánytól kezdődően nyílt lehetőség terepről történő leszállások és felszállások végrehajtására, valamint automatikus leszállást végezni, bármilyen időjárási körülmények esetén. Szintén innentől vált megvalósítható az akár 16 tonnás tömegű teherdobás is a lenyitható hátsó rámpáról, és a tehertérbe szerelhető, a törzs középvonalában kiengedhető tömlő használata üzemanyag-átadásra. Ezeket a képességeket a jövőben az összes, eddig már átadott francia A400M-en meg fogják valósítani.

Továbbfejlesztésen fog átesni a francia-olasz Eurosam SAMP/T (Sol Air Moyen Porta/Terrestre), a francia hadseregben MAMBA-nak is nevezett légvédelmi rendszer.  Ennél már az ASTER Block 1 NT (New Technology) rakétákat alkalmaznák. Az MBDA France, az MBDA Italy és a Thales korszerű számítógépekkel és egy új AESA radarral tenné a légvédelmi rendszerét a kor kihívásainak még inkább megfelelővé. Az NT-t először 2008-ban mutatta be az MBDA és ez egy köztes lépcsőfok lenne a 3000 kilométeres hatótávolságú Block 2-es rakéták megjelenéséig. Az Aster NT képessé válna a ballisztikus rakéták elleni harcra az Aster 30-asnál használt Block 1-es rakéták 400 kilométerrel megnövelt, tehát immáron 1000 kilométeres hatótávolságú változatával. Az Aster 30 képes a célok megsemmisítésére 50 méter és 20 kilométer közötti magasságban. A 3 kilométer feletti magasságban repülő repülőgépek ellen az Aster 30 maximális hatótávolsága 100 kilométer. A 3 kilométer alatti magasságban lévő célpontoknál az Aster 30 hatótávolsága 50 kilométer.

Spanyolországban befejeződött az izraeli Spike irányított rakéták integrációs munkálata az amerikai eredetű M113A2 páncélozott szállító harcjárműre. A cél egy a költségek tekintetében optimális páncéltörő platform létrehozása volt, amely lehetővé teszi a gépesített csapatok páncéltörő képességeinek megőrzését, növelését nagyobb költségvetési kiadás nélkül. Az M113A1-es és A2-es változatából a spanyolok összesen 1214 darabot vásároltak meg, ezekből még 453 van szolgálatban napjainkban is. A Spike LR-el felfegyverzett első prototípus egy évvel ezelőtt készült el, amely ezt követően a 31. "Asztúria" gépesített gyalogezred katonái által elvégzett kiterjedt teszteken esett át. Az elfogadott menetrend szerint az év végéig huszonegy módosított járművet szállítanak majd le a tervezett ötvenötből. Spanyolországban a Spike sikertörténete 2006 decemberében kezdődött, amikor is a spanyol védelmi minisztérium 260 indítóállványra és 2600 Spike LR rakétára adott megrendelést, amelyeket a helyi Santa Barbara Sistemas cég gyártott le. A szállítás 2009-ben kezdődött és öt évvel később ért véget. Majd 2008 januárjában Spanyolország megrendelte a következő tételt is, de ezúttal már a Spike ER rakétákból, a Tigre HAD harci helikopterek részére. Most már a Milan irányított páncéltörő rakéták pótlására is a Spike LR szolgál.

Március 26-án befejeződtek az olasz CAVOUR hordozón végzett F-35B tesztek. Ezeket az amerikai tengerészgyalogság 23. légi teszt- és kiértékelő századának segítségével hajtották végre az Egyesült Államokban. A két F-35B-vel több mint 120 fel-és leszállás során összegyűjtött tapasztalatokat most majd kiértékelik.

Görögország részére két használt, de jó állapotban lévő hadihajó is átadásra kerülhet ingyen és bérmentve, amennyiben négy új francia fregatt megrendelése mellett döntenek Athénban. Az 1990-es évek óta szolgáló JEAN BART, illetve a LATOUCHE-TRÉVILLE fregattok közül előbbi légvédelmi, utóbbi tengeralattjárók elleni hadviselésre van szakosodva. Ezek a franciák szerint képesek lesznek, valószínűleg egy korszerűsítést és modernizációt követően, még 7-8 évig szolgálni, amíg az újépítésű utódaik szolgálatba léphetnek. A Naval Group által tervezett és gyártott fregattokból hármat egy görög hajógyárban építenek majd meg.

Oroszországban már próbákat végeznek egy új sisakkijelzővel. Ezt a Szuhoj Szu-57-es fedélzetére szánják.

Egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergépen érkezett meg Nigériába az első PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó március 21-én. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak.

A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A világhálóra 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.

Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.

Dél-Koreából is érkezett hír rakéták vásárlásával kapcsolatban. Szöul ugyanis 288 Lockheed Martin AGM-114R Hellfire rakétát szerez be az Egyesült Államokból, 36 millió dollárért. Ez a fegyver a Boeing AH-64E Apache harci helikoptereken került rendszeresítésre az ázsiai országban.

Kínában saját hadiiparra támaszkodva modernizálták az Oroszországtól beszerzett két SZOVREMENNIJ-osztályú romboló közül az egyiket. A HANGCSOU és a NINGBO nevet viselő egységek közül az előbbit alakították át. A még 2015-ben elkezdett munkálatok 2019-ben értek véget és 32 darab függőleges indítócellába helyezett HQ-16-os légvédelmi rakéta megjelenése mellett, a nyolc, hajók elleni YJ-12-es rakéta is feltűnt a fedélzeten. Ez utóbbiak kétszer négyes indítókonténereit a jóval nagyobb szovjet SS-N-22 Sunburn-ok konténereinek helyére szerelték fel, így könnyedén megkülönbözethetővé vált a két romboló. Természetesen a hajó elektronikus rendszereinek korszerűsítésére is sort kerítettek.

Jelenleg még érdekes kettősség jellemzi a kínai hadipart. 2011. január közepén a Csengdu J-20-as hajtotta végre első repülését, majd 2012 októberében a Shenyang FC-31-es is felszállt. A két csökkentett észlelhetőségű típussal kapcsolatban azonban a mai napig nem érkeztek hírek arról, hogy sikerült volna megalkotni a kellő teljesítményű sugárhajtóművet. Az interneten fellehető képi bizonyítékok szerint csak egy J-20-as prototípusban építették be a hazai fejlesztésű WS-10B jelzésű gázturbinát. Ez az Oroszországtól beszerzett AL-31FN hajtóművek kínai másolata, A hazai WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31FN, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt  teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül.

A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. Attól az Oroszországtól, mely csak a Szuhoj Szu-35Sz repülőgépekkel lett volna leginkább hajlandó további AL-31FN-eket szállítani Kínának. A kínai média szerint a WS-10C Taihang elhúzódó fejlesztése volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. További előnye a WS-10C gázturbináknak, hogy az AL-31FN-től eltérően már teljesen digitális a vezérlőrendszerrel és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-15-ről olyan hírek érkeztek, hogy a megbízhatósága még messze van az elvárttól. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.

Megkapta a 12. SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjáróját a japán flotta március 24-én. A 2017 januárjában, a Kawasaki Heavy Industries-nél építeni kezdett TORYU (SS 512) építési költsége 496 millió dollárra becsülhető, vízrebocsátása 2019 novemberében történt. Ez a tengeralattjáró a 2. a világon, amelyiknek a fedélzetén már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.

A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt.

Japánban március 19-én átadták a második MAYA-osztályú rombolót is. A JS HAGURO (DDG 180) 2019 júliusában került vízre. A 2016-ban megrendelt MAYA-osztályú rombolók a 10000 tonnás ATAGO-osztály (ATAGO - DDG 177 - és az ASHIGARA - DDG 178 -) továbbfejlesztései, az USA-ból származó Aegis Baseline J7 ballisztikus rakéták elleni védelmi képességekkel, és Lockheed Martin/Raytheon AN/SPY-1D (V) rádiólokátorral, valamint SM-3 Block IIA rakétákkal ellátva. Ez utóbbiakból akár 96 darabot is elhelyezhetnek az Mk 41-es függőleges indítókonténerekben. Az Észak-Korea jelentette fenyegetettség miatt a HAGURO lett a nyolcadik olyan japán hadihajó, mely ballisztikus rakéták elleni védelmi képességgel rendelkezik.

Elindította a Boeing az amerikai haditengerészetnél 2007 óta alkalmazott EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógépek Block II-es korszerűsítési programját, ami korábban Advanced Growler néven volt ismert. Az öt éves időtartam alatt mind a 160 darab repülőgépet modernizálni fogják, megalapozva a jövőbeni képességnövekedését is. Az AN/ALQ-249(V)1 következő generációs zavarókonténerek alkalmazása mellett a módosítási munkálatok a Growler különféle rendszereinek frissítéseit is tartalmazzák. A Boeing EA-18G Growler típuson bemutatkozó új fejlesztésű rádióelektronikai zavarókonténer a radarok mellett a kommunikációs rendszerek zavarására is képes lesz minden eddiginél szélesebb frekvenciatartományban. A repülőgép szárnyvégein elhelyezkedő ALQ-218 rendszere megkapja az Airborne Electronic Attack System Enhancements módosítását, amely lehetővé teszi a Growler számára, hogy az egyre bonyolultabb elektromágneses környezetben is hatásosan működjön. A további módosítások kibővítik a Growler informatikai rendszerét a gyorsabb és biztonságosabb adatátvitel érdekében, valamint jelentősen javítják az adatfeldolgozás sebességét is. Ez a modernizáció közös alapon nyugszik az E/F változatok Block III-as korszerűsítésével, ezért a Growler esetében is megjelennek a pilótafülkékben a 10×19 hüvelykes nagyméretű kijelzők és a törzs tetejére szerelhető illeszkedő üzemanyagtartályok.

Két új repülőeszközt rendelt meg az Egyesült Államok Légiereje az USAF. 182 millió dollárért két Bell/Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépet vásároltak meg, a különleges műveleteket végrehajtó egységeik részére. A 2006 márciusa óta szolgálatban álló variánsból eredetileg 53 darabot szereztek be, ezekből eddig kettő került veszteséglistára, így a beszerzés valójában az eredeti állapot visszaállítása lesz.  

Márciusban Raytheon elkezdte az amerikai haditengerészet részére átadni a Tomahawk Block V csapásmérő robotrepülőgépek első példányait. Az új változat legfontosabb jellemzője a tovább növelt hatótávolság és a felszíni célpontok megtámadásának képessége. Az RGM-109E/UGM-109E a Block Va lesz, ez hajók elleni felhasználásra lett kialakítva. Navigációs rendszere kombinált műholdas/inerciális, a végfázisban a célravezetést egy hőkamera is segíti, hatótávolsága 1800 kilométer. Az RGM/UGM-109M Block Vb verziót viszont a szárazföldi célpontok megtámadására használják, itt a harci rész működhet levegőben robbantva, becsapódáskor, de akár becsapódás után is. A Tomahawk eme új verzióinak fejlesztése az Egyesült Államok válasza volt a kínai DF-26 és DF-21 ballisztikus hajóellenes rakétákra. Az új Tomahawk-okat kifejezetten tengeralattjárók számára fejlesztették ki, amelyeknek így megkönnyítik a kínai védelmi vonalak áttörését. Ugyanakkor a felszíni hajók Mk41-es függőleges indítókonténereiből is bevethetők. Egyébként érdemes hangsúlyozni, hogy a tengeralattjárók a Tomahawk Block IV és a Block V verziókat csakis a függőleges indítókonténerekből alkalmazhatják, vetőcsövekből már nem.

Várhatólag csúszni fog az új amerikai stratégiai bombázó, a Northrop Grumman B-21 Raider első repülése. Ezt legutóbb 2021 decemberére várták, ám a legújabb hírek szerint az első felszállásra csak 2022 első hónapjaiban kerülhet majd sor. Az első prototípus - ami repülni fog – mellett már építeni kezdték a másodikat is, ami a földi tesztekre szolgál majd.  Az első építése közben megszerzett tapasztalatoknak köszönhetően a második prototípus építése sokkal hatékonyabban megy, mint az első összeszerelése. Jelenleg még nem ismert hány prototípust készítenek majd el. Az első rendelési állomány 21 példányt tartalmaz. 

Növelni tervezik az alaszkai Eielson légitámaszponton meglévő Boeing KC-135 Stratotanker légi utántöltő repülőgépek mennyiségét Washingtonban. Éppen ezért a már itt állomásozó 8 repülőgép mellé további 4-et terveznek áttelepíteni 220 főnyi légi-és földi személyzettel együtt. Az első Stratotanker 2022 végéig megérkezhet új állomáshelyére.

Az amerikai haditengerészet majdnem 6000 méteres mélységből emelt a felszínre egy Sikorsky MH-60S Seahawk helikoptert március 18-án. A USS BLUE RIDGE (LCC-19) fedélzetéről felszállt forgószárnyas még 2020. január 20-án zuhant az Okinawa közelében lévő szigetcsoport partjainál a Csendes-óceánba. A HSC-12 Golden Falcons század gépéből a fedélzeten tartózkodó öt fő az elmerülés előtt ki tudott menekülni, mielőtt az süllyedt volna. Kettőt közülük egy másik MH-60S mentett ki, míg a másik hármat egy japán UH-60J. A csaknem 6000 méteres vízmélységű Ryukyu-árokban, szonárok és robot-tengeralattjárók segítségével találták meg a helikoptert 5814 méteres vízmélységben tavaly tavasszal. Idén mindössze egy nap alatt sikerült egy CURV 21-es robot-tengeralattjáró segítségével kötélvégre kapni a gépet, majd végrehajtani a kiemelést. Ez lett így az új rekord, ami repülőeszközök víz alóli felszínre hozatalát illeti. A mentőhajó most a helikopter roncsát Jokoszukába viszi, ahonnan további vizsgálatok céljából az Egyesült Államokba szállítják, a baleset okainak kivizsgálása végett.

Földi célok elleni lövészet során sérült meg egy, az amerikai tengerészgyalogság által üzemeltetett F-35B Lightning II típusú vadászbombázó március 12-én. A VMX-1 tesztszázad állományába tartozó géppel éjszakai körülmények között végrehajtandó közeli légi támogató bevetést gyakoroltak ekkor. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténerben lévő, General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyúból - amelyet az ötcsövű, 25 milliméteres GAU-12/U  gépágyúból fejlesztettek ki -, kilőtt egyik PGU-32/B SAPHEI-T többcélú páncéltörő-repesz-romboló-gyújtó típusú lövedék robbant fel szinte a csőelhagyást követően. Ez a lövedék kismennyiségű cirkóniumot is tartalmaz, amely vegyület a levegővel érintkezve spontán meggyullad és nagyon magas hőmérsékleten ég, további károkat okozva. Az arizonai Yuma teszt és lőtér területén megsérült F-35B-vel a pilóta biztonságos leszállást hajtott végre. A Lightning II-en keletkezett kárt A osztályúnak minősítették, vagyis a sérülés mértéke meghaladja a 2,5 millió dollárt. Ugyanebbe a kategóriába kerülnek azok az esetek is, amelyek a repülőgép teljes elvesztését eredményezik, illetve egy vagy több ember meghal, vagy maradandó sérülést szenved általa. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténert a hordozófedélzeti F-35C is használja, a GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyú beépítve csak a szárazföldi A variánsokban található meg. A lövészeti teszteket a GPU-9/A gépágyúkonténerrel 2016-ban kezdték meg.

Az amerikai tengerészgyalogság szervezeti felépítésének átalakítása, akár több mint félszáz, pár éve üzembe állított helikopter kivonását is eredményezheti. Egészen pontosan 53 darab Bell AH-1Z Viper harci helikopter és UH-1Y Venom többfeladatú helikopter válik majd feleslegessé. Ez összesen nagyjából 20%-al csökkentené a bőrnyakúak helikoptereinek darabszámát. Típusra lebontva, 27 AH-1Z-t és 26 UH-1Y-t érinthet ez a leépítés a 145 Viper-ből és 116 Venom-ból.

A SpetsTechnoExport ukrán állami külkereskedelmi vállalat arról számolt be, hogy Brazília komoly érdeklődést mutatott a kijevi székhelyű LUCH állami tervező iroda által kifejlesztett modern páncéltörő rakétarendszerek iránt. Az első tárgyaláson már túl is vannak a felek. A dél-amerikai országból az irányított rakéták mellett a 90 és a 105 milliméteres harckocsi lövegekből indítható rakéták is szóba kerültek, a JAS39 Gripen-re integrálható rakétafegyverek, valamint a közös gyártású páncélozott járművek és szállító repülőgépek mellett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-15J Eagle

MiG-29 Fulcrum

IAI Kfir C.12

Lockheed Martin F-35A Lightning II

British Aerospace Nimrod MRA.4

British Aerospace Harrier T.10

Boeing CH-47F Chinook

Szuhoj Szu-30MK2

Saab JA37D Viggen

Changhe Z-10

Boeing B-52H Stratofortress

Szuhoj Szu-22UM3K Fitter G

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Dassault Rafale EH

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

MiG-31

JF-17 Thunder

Boeing C-17A Globemaster III

Kawasaki XC-2

Vickers VC-10 C.1K

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Douglas A-4N Skyhawk

Szuhoj Szu-24MR Fencer E

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

Boeing P-8A Poseidon

Transall C-160D

Sepecat Jaguar E

North American T-2C Buckeye

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Szólj hozzá

Sikorsky Lockheed Martin A400M Atlas NHIndustries NH90 Krauss-Maffei Wegmann TKMS Leonardo Mil KMW Fighting Falcon Airbus MICA NG Thales Eurofighter Typhoon Airbus Helicopters ThyssenKrupp Marine Systems Rheinmetall Mi-17 Type 212CD F-16AM Merlin HM.2 Puma H145 Searchwater ASaC Apache AH.2 S-70A-42 Black Hawk Bird Aerosystems az IdZ-ES Infanterist der Zukunft – Erweitertes System RecceLite Elbe Flugzeugwerke GmbH Common Design Kongsberg Aviation Maintenance Services KAMS Crowsnest Airborne Surveillance and Control Missile dInterception Combat Aérien Eurosam