2021.04.10

2021/04/10. - írta: Netarzenál

Január 24. után újabb korszerűsített harckocsikat adtak át az ukrán hadsereg részére. Az akkori, első tételt képező 15 darab továbbfejlesztett, T-72AMT jelezést viselő páncélost most további 3 követte. Ez a variánst a 2017. augusztus 24-én megrendezésre került Függetlenség Napja ünnepségsorozaton mutatták be. A továbbfejlesztés során hőkamerás célzórendszert, korszerű, Törökországban gyártott Aselsan és ukrán Lybid K2 új digitális rádióállomásokat építették be. A lehallgatás ellen védettebbé vált kommunikáció ezen berendezések segítségével így már kibővíthető lett a páncélosokat támogató gyalogság irányába is. A tájékozódást СН-3003 BASALT műholdas navigációs rendszer könnyíti meg, továbbá a vezető számára a páncéltest hátuljára egy kamerát is felszereltek.  A T-72AMT védelmét a kerámialapokat magába foglaló plusz páncéllemezek mellett, a Nozh (Kés) reaktív páncélzattal, illetve rácsos előtétpáncélzattal erősítették meg.

Mozgatásáról immáron a V-84-1-es jelzésű erőforrás gondoskodik mind a 840 lóerejével. Célzórendszerének köszönhetően a T-72AMT fegyverzetében megtalálható az ukrán Kombat félaktív lézeres irányítású lövedék, amely 5000 méteres távolságig jelent veszélyt az ellenséges páncélosokra. A 30 kilogramm tömegű Kombat 750-800 milliméteres vastagságú páncélzat átütésére képes a tandem elrendezésű 9 kilogrammos harci részével, és az 5000 méteres távolságra nagyjából 17 másodperc alatt repül el. Az ellentevékenységre mégis kevés idő áll rendelkezésre, hiszen ekkora távolságra a Kombat-ot a maximálishoz közeli csőemelkedéssel lövik ki a harckocsiból és az irányító lézersugár a lövedék végét világítja meg, hiszen itt helyezkednek el az érzékelői. A célpontra csak a becsapódás előtt kevesebb, mint 0,3 másodperccel ér a lézersugár nyalábja.

Az ukrán Arey Engineering Group bemutatta az új nehéz gyalogsági harcjármű-koncepcióját, amelyet Vavilon-nak (ukránul Babilon) kereszteltek el. Ez a páncélos a T-64-es harckocsi alvázára épült. Az éppen ezért igencsak súlyos, 36 tonnás Vavilon a 3 fős személyzetén felül 8 lövész szállítására képes. A páncélzata által nyújtott védelmi szint legalább STANAG 6-os. Meghajtása hibrid rendszerű, vagyis megtalálható benne egy TCD16.0V8 DEUTZ belsőégésű motor, ami 768 lóerős és egy villanymotor is. A rendszer összteljesítménye 1080 lóerő. A hibrid hajtás lehetővé teszi a maximális nyomaték biztosítását minden pillanatban. Továbbá lehetőséget biztosít mindkét erőforrás használatán felül a csak belsőégésű, vagy a tisztán elektromos motor használatával történő mozgásra is. Fegyverzetét egy távirányítású toronyban helyezték el, amit egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta alkotja. A torony tetejének hátsó részén egy 12,7 milliméteres NSzV nehézgéppuska került elhelyezésre egy külön mozgatható fegyverállványon, a parancsnok elektrooptikai rendszereivel és a tornony is meglévő UAG-40 füstgránátvetők újabb darabjaival.

Ukrajnában nem újkeletű a T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű gondolata. Még 2015 elején újra nekifognak a harkovi Morozov tervezőirodában a már majdnem a véglegességig fejlesztett T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű programjának. A BMP-64, BMT-64 és BMPT-64 név alatt is megismert harcjárművek a T-64-es harckocsi átalakításával jöttek létre az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején elkezdett munkák során. A harckocsiról eltávolították a tornyot, majd a teknő magasságát növelték meg, ezzel lehetővé téve a 3 fős kezelőszemélyzet és a 12 főnyi szállított lövész elhelyezését, valamint a motor és az erőátviteli rendszer áthelyezését a jármű elejébe. A járműtest hátulján kialakított rámpa felső és alsó része külön-külön is nyitható, így bizonyos védelmet nyújtva lehetőséget biztosít a beltérből való tüzelésre. A 6600x3300x1950 mm-es hosszú, szélességű és magasságú járműtestre egy külső 30 milliméteres 2A42 gépágyúval és egy 7,62 milliméteres géppuskával ellátott torony került felszerelésre. Erre irányított rakéták is felszerelhetők. A 34,5 tonna tömegű gyalogsági harcjármű mozgatásáról egy 700 lóerős 5TDF motor gondoskodik, védelmét a Noz reaktív páncélzattal lehet tovább növelni. A munkák során továbbfejlesztések voltak várhatóak, ezek egyike a Zaszlon aktív páncélzat integrációja lehetett, amely már a T-64BM Bulat harckocsin is megjelent.

Megkapta harmadik F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 30-án. A SACHSEN-ANHALT (F-224) átvételi ünnepségre a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában került sor. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A 2020 márciusában átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még abban az évben tervezték átadni a harmadik egységet, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.

A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 milliméteres lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.

Április 7-én a gyártó texasi Fort Worth-i üzemében adták át az első Dánia számára legyártott Lockheed Martin F-35A Lightning II-est. Ez a gép még március 8-án hajtotta végre első repülését. Az L-001-es a szűzfelszállása során 90 percet töltött a levegőben. Az L-001-es számú gép összeszerelése 2020 augusztusában kezdődött el és 2021 januárjában fejeződött be. A berepülést és az átadást követően még ebben a hónapban átkerül ez is az arizonai Luke támaszpontra, ahol részt fog venni a Dán Királyi Légierő (RDAF) légi és földi személyzetének átképzésében. A tervek szerint ugyanezt az utat fogja bejárni további hat dán Lightning II-es is. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki a jelenleg már csak 43 darabos mennyiségben hadrendben lévő F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt. Így az Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia és Olaszország után Dánia az ötödik európai állam, melynek 5. generációs harci gép lett. A mai napig a Lockheed Martin több mint 625 darab F-35-ös gépet szállított le a megrendelők részére és ezek a repülőgépek már több mint 370000 repült órát gyűjtöttek össze.

Nagy-Britanniában a kormány március végén védelmi, biztonsági és külpolitikai felülvizsgálata részeként visszavonta a Warrior gyalogsági harcjárművek százaira vonatkozó frissítésére tervét. Így öreg harcosok frissítés nélkül fognak nyugdíjba vonulni. A hadseregnél azonban már most látják, hiányozhat majd a harctérről a korszerűsített Warrior gyalogsági harcjárművek tűzereje. A Lockheed Martin UK által 2011-ben elkezdett modernizáció kidolgozásának egyik fő tétele volt, a 30 milliméteres L21A1 Raden gépágyú lecserélése egy hatásosabb 40 milliméteresre. A CTA International gyártmányú fegyver, tulajdonképpen a BAE Systems, a Nexter és a KNDS közös munkájának eredménye. De a korszerűsítési program éveket csúszott és a tervezett költségvetést is sikerült túllépni, részben a 40 milliméteres gépágyú miatt. Nagy-Britanniában 2015 áprilisában fejeződtek be a CT40-es toronnyal felszerelt Warrior gyalogsági harcjárművel folytatott lövészetek. Azonban az elkövetkező években sem jutottak el a szerződés aláírásáig. Az eredeti 30 milliméteres gépágyú lőszerénél háromszor nagyobb pusztításra képes 40 milliméteres gépágyú mellett a célfelderítést és a célzást is jelentősen megkönnyítik az elektrooptikai rendszerek. A brit tervek szerint 380 Warrior gyalogsági harcjármű lett volna érintett a korszerűsítésben.Maradt tehát hosszú távon a Rheinmetall Landsysteme és a Krauss-Maffei Wegmann által fejlesztett Boxer 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos, amelyikből 508 darabot rendelt meg London. A gond, hogy ezek túlnyomó többségét páncélozott szállító harcjármű felszereltséggel kérték legyártani, így fegyverzetüket csak a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott Protector RS4 távirányítású fegyverállványra szerelt géppuska alkotja majd.

A 2020 végén megrendelt Protector RS4 távirányítású fegyverállványokra London körülbelül 114 millió dollárt költhet el. De mivel a Boxer-t már több helyütt is megrendelték, így viszonylag olcsón lehetne megvalósítani a tűzerő növelését irányított rakétákkal és gépágyúval ellátott távirányítású torony segítségével a britek számára is. A német, illetve a holland példa alapján a 30, vagy a 35 milliméteres gépágyúk és MELLS irányított rakéták is alkalmazhatók a Boxer-en. Még 2020. augusztus 31-én a német Krauss-Maffei Wegmann cég először publikált fényképeket a belga Cockerill 3105 toronnyal ellátott Boxer járműről. Már az év közepén szálingóztak hírek arról, hogy a Boxer-re jó eséllyel egy 105 milliméteres löveg felszerelésével létrehoznak egy tűztámogató változatot is. Mint az várható volt, a cserélhető modulra a Cockerill 3105 torony került felszerelésre, benne a csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveggel és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával. A Boxer Mobile Gun System névvel illetett jármű létrehozását a német vállalat saját költségvetéséből finanszírozta. Mint az a cég közleményéből kiderült, az integráció gond nélkül megvalósítható volt. A Krauss-Maffei Wegmann akkor nem adott tájékoztatást a további tervekről. Továbbá a brit hadsereg erőfeszítéseket tesz a Boxer-ek beszerzésének felgyorsítására is, ugyanis évenként 50 darabot kapnának meg 2023-tól kezdődően, az eredeti tervek szerint haladva. A várt bevethetőség időpontját már előrébb hozták 2032-ről 2030-ra.

Továbbfejlesztette a francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) a már eddig is világszínvonalú PFM szalaghídját. A légi úton szállítható moduláris motoros PFM szalaghíd új családját PFM NG-nek (Pont Flottant Motorisé Nouvelle Génération) nevezték el. A nagyobb méretekkel rendelkező a PFM LG (hosszú), míg a kisebb méretű a PFM XP (expedíciós) jelzést viseli. Akárcsak elődjeik, ezek is két beépített Mercury Marine 175 lóerős hajóművel rendelkeznek, így összeállításukhoz és mozgatásukhoz nem szükségesek tolóhajók, motorcsónakok. A 360 fokban körbeforgatható hajócsavarok irányítására már a korábbi változatoknál is lehetőség teremtett a Bertin Technologies által kifejlesztett távirányítóval történő vezérlés, így a szalaghíd, vagy az összeállított komp irányítása is ezzel történhet. A PFM LG esetében a közúti szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 2 tengelyes pótkocsi segítségével végzik, amit egy 6x6-os nyerges vontató mozgat. Egy ilyen PFM LG 10 méter hosszú. A PFM XP esetében a szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 8x8-as kerékképletű katonai teherautó végzi. Egy PFM XP moduláris motoros szalaghíd elem 6,75 méter hosszú.

Négy görög pilóta már megkezdte a Dassault Rafale típusátképzését. Közülük hárman már ismerősek a francia cég típusain, hiszen évek óta a Dassault Mirage 2000-et repülték, míg a negyedik társuk esetében eddig a Lockheed Martin F-16-os volt a repült típus. Ez a négy pilóta az oktatói képesítést is megszerzi majd a Rafale-ra, így a következő nyolc görög pilóta képzésében már tevékenyen részt fognak venni. Természetesen a műszakiak első csoportja is elkezdte a megismerkedést az új francia géppel. A Rafale-t a 332. Geraki (magyarul: Sólyom) század fogja repülni, otthonuk Tanagrában lesz. Itt 1975-től üzemeltették a Mirage F1CG, majd 2003-tól a Mirage 2000-5 típusukat. A görög parlament védelmi beszerzéssel foglalkozó albizottsága 2020 decemberében jóváhagyta tizennyolc Dassault Rafale többfeladatú harci repülőgép Franciaországból történő megvásárlását. A megállapodást minden politikai párt jóváhagyta. A repülőgépek teljes beszerzési költsége 1,92 milliárd euró lesz. További 400 millió eurót különítenek el a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták megvásárlására és a görög arzenálban már meglévő fegyverek (MICA, SCALP és Exocet) időszakos karbantartási munkáinak finanszírozására. Jelenleg ezeket a fegyvereket a Mirage 2000 és a Mirage 2000-5 harci gépek hordozzák, de a Rafale-ok is bevethetik majd őket. A megrendelt tizennyolc repülőgépből tizenkettő a Francia Légierő állományából származik majd. Ezekből tíz együléses és kettő kétüléses lesz. Az első hat használt Rafale leszállítását a szerződés aláírásától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni. Így az első Rafale tehát a 2021-es év közepe táján megérkezhet Görögországba. A további szállítás havonta egy repülőgép ütemben történik.

A vadonatúj gyártású példányok szállítása húsz hónappal az első használt repülőgép-tétel megérkezése után megkezdődik, szintén havonta egy repülőgéppel. Végül, huszonhat hónappal a szerződés aláírása után, a másik hat használt vadászbombázót is leszállítják. Az új és használt repülőgépek keverékét Athén a költségek csökkentése miatt választotta. A franciák nyolc új és tíz használt gépet ajánlottak, de Görögország hat újat és tizenkettő használtat igényelt. A használt példányokat 2012–2018-ban szállították le a Francia Légierőhöz, F3-O4T változatban. Ezek AESA RBE2 radarral vannak felszerelve, és képesek SCALP EG csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére, de nem képesek hordozni a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Várható azonban, hogy a szállítást megelőzően a jelenlegi F3-R szintre történik majd meg a korszerűsítésük. Az F3-R szabvány nemrégiben érte el teljes körű bevethetőségét. Ez számos frissítést tartalmaz, amelyek magukban foglalják az RBE2 AESA radarrendszert, a METEOR nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétát, a TALIOS célzókonténert és a SPECTRA elektronikus hadviselési rendszer frissítését is. Gyaníthatóan a Rafale-ok a korszerűsítésre nem került görög Mirage 2000-ek pótlására kerültek megvásárlásra. Párizs az eladott egykori saját Rafale-ok helyett új, korszerűbb példányokat rendelt meg. Ezeket 2025-től adja majd át a gyártó.

Oroszországban egy új távirányítású toronnyal végeznek már lövészetet. A DUBM távirányítású torony elsőként egy BTR-82-es lövészpáncélosra lett felszerelve. Fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú, 2 darab irányított rakéta, valamint egy a gépágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A DUBM esetében függőleges síkban lényegesen nagyobb a fegyverek irányzási szöge, mint más tornyok esetében. Továbbá a lőszerek utánpótlása megvalósítható a jármű elhagyása nélkül, valamint áramellátás hiányában is megoldott a vészhelyzeti üzemmódban való működése. Hőkamerás célzórendszere jelentősen megnövelte a célpontok észlelési távolságát éjszaka, valamint rossz látási viszonyok között 1200 méterről 3000 méterre. A DUBM távirányítású torony fő fegyverzete igény szerint cserélhető, így beépíthető a 12,7, vagy 14,5 milliméteres nehézgéppuska, valamint a 30 milliméteres AH-17A, vagy a 40 milliméteres AGS-40-es automata gránátvető is.

Törökországban, 2021 áprilisában már terepen szeretnék tesztelni a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján helyben épülő Altay harckocsikba szánt, hazai fejlesztésű erőforrást. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa Törökországban. A 2021 márciusi hírek szerint viszont a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török ​​BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC Batu erőforrás 12 hengeres, V hengerelrendezésű, vízhűtéses dízelmotor, amely 1500 lóerős teljesítményt és 4600 Nm forgatónyomatékot ad le. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állt rendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást már akkor is a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta.

Történt ugyanis, hogy, az egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele. A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-el szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.

Lezuhant a Török Csillagok, a Török Légierő (törökül: Türk Hava Kuvvetleri) műrepülő kötelék egyik repülőgépe. A gyakorlórepülésen lévő Canadair NF-5A-2000 Freedom Fighter típusú repülőgép 2021. április 7-én, szerdán zuhant le, pilótája nem élte túl a szerencsétlenséget.

Bemutatta új repülőgépét az Izraeli Légierő 2021. április 4-én. Az Oron nevet viselő típus egy módosított Gulfstream Aerospace Corporation G550 üzleti repülőgép. Hasonlók már megtalálhatók az országban, de azok az Eitam, illetve a Shavit nevet viselik. Előbbiből két példány állt eddig hadrendbe, feladatuk a légtérfelderítés a törzsbe integrált 2 darab L hullámhosszban működő EL/W-2085, illetve az orrban, és a farokrészben elhelyezett 2 darab S hullámhosszban működő radarrendszerük segítségével. Ezeket a radarokat valószínűleg megtartják az Oron típuson is, de szinte biztos, hogy korszerűsítetve lettek. Az első Eitam ugyanis 2006-ban lépett szolgálatba. Az Eitam exportra is került már, Szingapúr 4-et, míg Olaszország 2 darabot szerzett be. A 3 Shavit viszont a törzs alatti gondolában hordozza érzékeny antennarendszerét, és ez a változat a rádióelektronikai felderítés feladatainak ellátására képes. Mindkét változatot a közép-izraeli Nevatim légibázison állomásozó 122. Nachson század üzemelteti.

Ide került az új Oron is, mely az izraeliek szerint fejlett fedélzeti rendszereinek köszönhetően egyszerre képes ellátni mindazt a két feladatot, amit eddig az Eitam és a Shavit külön-külön végzett, továbbá képes légi reléállomásként is tevékenykedni, vagyis adatokat venni és azokat továbbítani. A 2017 júniusában megrendelt Oron megalkotása során felhasználták azokat a tapasztalatokat, amiket a két korábbi típussal szereztek. Fedélzetén az összetettebb feladatok miatt több rendszerkezelői munkahelyet alakítottak ki, de a levegőben tölthető idő is nagyobb, mint elődjei hasonló mutatói. A repülőgép képes olyan hírszerzők szállítására is, akik valós időben elemzik az adatokat. Az Oron személyzet pontos létszámát nem hozták nyilvánosságra, de az Eitam gépen legalább hat rendszerkezelő volt megtalálható. Az ugyancsak a törzsbe integrált AESA antennával rendelkező rádiólokátorokkal is ellátott Oron várhatólag a hazai tervezésű és gyártású fedélzeti rendszereinek beépítése és sikeres próbái után éri majd el bevethetőségét, nagyjából 2 éven belül.

Egyes források szerint egy malajziai küldöttség hamarosan Indiába utazik, hogy felmérje, hogy az indiai gyártmányú HAL Tejas LCA repülőgép megfelel-e a malajziai légierő által támasztott összes követelménynek. A The Economic Times szerint a malajziai tisztek két hónapon belül elutazhatnak, hogy teljes körűen megismerhessék a Tejas képességeit. Az információk szerint a gyártósort is megtekintik majd. Állítólag a Tejas a 42 millió dollárosra becsült alacsony ára miatt lehet versenyképes Malajziában, ahol a fő ellenfélnek a Saab Gripen, és a JF-17 tekinthető. Új-Delhi Kuala Lampur számára várhatólag a legújabb Tejas Mk1A változatot mutatja majd be. India egyébként már 2019 óta próbálja eladni a Tejas-t Malajzia számára, így két példány már ellátogatott nemzetközi repülőnapra is, de közös hadgyakorlatok alkalmával is megismerkedhettek már a Tejas-al a malájok. Kuala Lampur azt tervezi, hogy kezdetben 12 repülőgépet vásárol meg, de opcióként további 24-et is belefoglalnának a szerződésbe.

Dél-Koreában a Koreai Aerospace Industries (KAI) április 9-én bemutatta az elsőnek elkészült, 2018 februárjától épített KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó prototípusát. Az ünnepségen Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter is jelen volt, bizonyítva Indonézia elkötelezettségét a közös fejlesztés mellett. Továbbá a gép oldalán a dél-koreai mellett, az indonéz zászló is fel volt festve. A gépet hivatalosan a KF-21 típusjelzéssel és a Boramae, névvel látták el. Eme példány végszerelését 2020 augusztusában kezdték el. A gyártósoron összesen nyolc prototípus építését végzik, a 2. és a 3. még ebben az évben, míg a 4, az 5. és a 6. jövőre fog elkészülni. A földi tesztekre két gép készül el és szintén két, de kétüléses példányt is megépítenek. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának első repülését 2022 júliusára várják. A hat prototípus elkészülte után, melyekből egy Indonéziában fog majd repülni, a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-21 Boramae-ből.

A KF-21 több mint 30000 alkatrészt tartalmaz, amelyek 65 százalékát helyben gyártják. A programban több mint 700 hazai vállalat vesz részt a nagyvállalatoktól a kis- és középvállalkozásokig. A fejlesztés során már 12000 munkahelyet hoztak létre. Később a sorozatgyártás megkezdésével további 100000 munkahely létre jöttét várják Szöulban.  A gép hossza 16,9 méter, fesztávolsága 11,2 méter, magassága 4,7 méter, hatótávolság pedig 2900 kilométer. Fegyverterhelése 7,7 tonna, maximális felszállótömege 25,6 tonna. A KF-21-es erőforrásaként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első még a 2020-as év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-21 Boramae-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-21 Boramae-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni.  A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni.

De a KF-21 Boramae továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt. A 7,9 milliárd dollárért kifejlesztendő típusból 2028-ig 40, 2032-ig 80 példányt vásárolna meg Szöul. A dél-koreaiak azt várják, hogy a KF-21 Boramae az ár és a technológia szintjén versenyképes lesz a globális piacon az olyan ötödik generációs géppel, mint az amerikai Lockheed Martin F-35. A KAI a KF-21-es vadászbombázó darabárát 65 millió dollárban kívánja meghatározni, a minimális karbantartási költségekkel együtt. Elemzésünk szerint ez az ártartomány versenyelőnyt biztosít a KF-X számára a globális exportpiacon, mivel egy F-35-ös 80 millió dollár körül már megvásárolható, azonban az üzembentartási költségei még igen magasak. A KAI szerint a KF-21 Boramae bár egy 4,5 generációs repülőgépként lett kialakítva, de alapvető hardvereit és platformjait tekintve tovább lehet fejleszteni és így ötödik generációssá válhat, például a továbbfejlesztett lopakodó technológiáknak köszönhetően. A KF-21 Boramae részére a LIG Nex1 már megalkotta az önvédelemre szolgáló rádióelektronikai zavarórendszert. A Korea Aerospace Industries részére 2020 közepén ezt át is adták, így az első prototípusba már be is építhették. A rádióelektronikai zavarórendszert a LIG Nex1 egy 2016. október végén aláírt szerződés értelmében 101 millió dollárért fejlesztette ki.

A Korea Aerospace Industries (KAI) dél-koreai repüléstechnikai vállalat a múlt héten megerősítette saját fejlesztésű, többfeladatú katonai szállító repülőgép fejlesztésének tervét. Az elsősorban hazai igények miatt indokolttá vált fejlesztés elkezdéséhez a védelmi beszerzési programok igazgatóságának jóváhagyását is megkapta a közelmúltba a cég. A KAI körülbelül 100 új teherszállító repülőgép jövőbeni igényeire számít a légierő, a hadsereg és a haditengerészet részéről. A szállítási feladatokon felül a jövőbeli típust szeretnék alkalmassá tenni hírszerzési, felderítési és megfigyelési feladatok ellátására is. Dél-Korea fegyveres erői jelenleg mintegy 60 nyugati gyártmányú repülőgépet üzemeltetnek. Köztük C-130-asokat és CN-235-öseket főként légi szállítási műveletekhez, valamint P-3C és P-8A repülőgépeket tengeri járőr feladatok ellátására. A KAI szerint a szállító repülőgépek piaca nem olyan jövedelmező, mint a harci repülőgépeké, de jó megtérülést kínál a karbantartási és javítási tevékenységekből. A gép létrehozásához hajlandók lennének társulni például az Airbus-szal, vagy az Embraer-rel a program támogatása érdekében. A KAI arra számít, hogy mintegy 2,7 ​​milliárd dolláros beruházással nyolc év alatt képes lesz a saját teherszállító repülőgépét megépíteni. A repülőgép egy másik változatát képessé tennék a civil légi szállításban való alkalmazásra, ez 100 utas szállítására lenne képes.

Egy hadgyakorlat során új műszaki páncélosok voltak láthatók a kínai hadsereg eszköztárában. A 8x8-as kerékképletű VN1-es, más néven ZBL-08 lövészpáncélos esetében egy hídvető variáns volt megfigyelhető, amint ollós rohamhíd segítségével egy árkot tesz leküzdhetővé. A Type 77-es lövészpáncélos esetében, mely az orosz BTR-50 másolata, a törzs tetejére egy teljesen körbeforgatható és kinyújtható hidraulikus markolókanál került felszerelésre, míg a páncéltest elejére egy V alakba is állítható tolólap került felszerelésre. A Type 05-ös gyalogsági harcjárművön egy aknamentesítő jármű került kialakításra. Elől két aknakifordító eke nyert elhelyezést, míg a kezelők megemelt és páncéllal, valamint lövésbiztos ablakokkal védett része mögött rakétás nyújtott töltetet rejtő dobozok kerültek felszerelésre.

Kínában az állam a közelmúltban felhívást intézett a lakossághoz, hogy lehetőleg ne tegyenek fel a világhálóra kínai katonai repülőgépekről és más járművekről sem fotókat, filmfelvételeket, mivel az utóbbi időben a nagyvilág ezek által kapott hírt egy-egy új típus, vagy változat létezéséről. A közleményben megemlítették eme esetek hírszerzési téren történt felhasználását is. Most viszont az 1950 és 1953 között lezajlott Koreai háborúban harcolt kínai pilóták emléknapján épp az állami média mutatott újdonságot, hogy ezt akarva, vagy akaratlanul tették, nem tudni. A mozgóképen egy J-20-as csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép volt látható. Egyik érdekessége volt, hogy a radarkeresztmetszetet jelentősen megnövelő Luneberg lencsék nem voltak rajta láthatóak. Ezeket a J-20-as esetében a gép hasának alsó részén helyezték el. A rádiólokátorok részére békeidőben a csökkentett észlelhetőségű harci repülőgépeket láthatóvá tevő eszköz hiánya arra enged következtetni, hogy a felvétel valamilyen valós képességet bizonyító gyakorlaton készülhetett. Ilyen lehetett például a korlátozások nélküli hadrafoghatóság elérését bizonyító hadgyakorlat is. A másik érdekessége a képeken látható J-20-nak, az oldalsó fegyverteret lezáró ajtók kialakítása volt, ami különbözött az eddig látottaktól.

Egy új irányított páncéltörő rakétát is bemutattak Kínában. Az ATF-11 nevű fegyver az amerikai TOW által ihletett eszköznek tűnik. Persze nem szolgai másolásról van szó, az ATF-11 több fontos részeltében eltér az amerikai páncéltörő rakétától. Irányítása félaktív lézeres, míg a harci rész kialakítás olyan, hogy a járművek vékonyabb tetőpáncélzatát üti át. Még az 1980-as években mutatták be a kínaiak a NORINCO HJ-8 (Hongjian-8 = Vörös nyíl-8) rakétáját, amely méretében, súlyában, hatótávolságában és a felhasználók véleménye szerint teljesítményében közel azonos az amerikai TOW 2-vel. Úgy tűnik, hogy az ATF-11 a HJ-8 lézerirányítással ellátott változata. A HJ-8 család igen nagy, hiszen az alap HJ-8-at követte a megnövelt hatótávolságú HJ-8A vastagabb páncélzatot átégető harci résszel, majd a HJ-8B helikopterről indítható változat. A HJ-8C már a reaktív páncélzatok ellen is hatásos volt, míg a HJ-8D esetében tovább korszerűsített és cserélhető harci részekről lehet beszélni. A HJ-8E a korszerűsített HJ-8B és C modelleket jelenti. A HJ-8F bunkerromboló, míg a HJ8FAE termobárikus harci résszel készült. A HJ-8L kisebb súllyal rendelkezett, a HJ-8H a HJ-8E-k korszerűsítésével született meg, és a HJ-8S esetében már a kisméretű hajók, motorcsónakok elleni alkalmazhatóság is megvalósult.

Tokióban úgy döntöttek, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt.  Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).

A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.

Japán és Indonézia között március utolsó napjaiban, Tokióban, egy külügyminiszteri és védelmi miniszteri találkozót rendeztek. Állítólag ekkor védelmi felszerelésekről és technológiatranszferről írtak alá megállapodást. Japán médiaértesülések szerint ez megnyitja az utat Japán számára a MOGAMI-osztályú fregattok exportja előtt Indonéziába. Egy folyó nevét viselő MOGAMI (FFM-1), bár a hajóosztály első egysége lenne, mégiscsak másodikként merülhetett a habokba 2021. március 3-án. Ugyanis még 2020. november 19-én, a 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály, egyébként második, egysége a KUMANO, melynek hadrendi jelzése FFM-2 került vízre. Az FFM-1 ekkor még építés alatt állt a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában. A késés okát a meghajtó rendszerben lévő gázturbina környékén lehet keresi a hírek szerint. A 132 méter hosszú, 16 méter széles, 9 méteres merülésű, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénység létszáma mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is.

A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba, míg a MOGAMI átadása 2022 márciusára várható. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel, amit úgy tudnak majd megvalósítani, hogy egy ilyen fregatt építési költsége a hasonló hajókhoz viszonyítva alacsonyabb lesz. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. Nem is olyan rég, 2021 elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap már akkor úgy tudta, a beszerzésről politikai szinten már akkor meg is állapodtak az országok vezetői. Az indonéz kormány szerint 2021-ben várhatóan 20 százalékkal nőnek a védelemre fordítható kiadások az előző évihez képest. Ez összhangban van a fegyveres erők korszerűsítését célzó tervvel. Az indonéziai pénzügyminisztérium szerint 2020-ban a honvédelemre szánt keretösszeg 9,260 milliárd dollár volt, ami 19,8 százalékkal volt több, mint 2019-ben.

Ausztrália kormány értékesíteni szeretné a 2022 decemberében kivonásra kerülő 27 darab Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterét. Az esetleges értékesítéshez még mindig szükség van az Egyesült Államok kormányának és az ausztrál védelmi minisztériumnak a jóváhagyására is. Az ausztrál kormány már most megjegyezte, hogy a Black Hawk-okat és a hozzájuk tartozó alkatrészeket és felszereléseket legszívesebben egyetlen vevőnek adnák el. Az első ausztrál S-70A-9 Black Hawk-ot 1987 decemberében adták át az Ausztrál Királyi Légierőnek (RAAF). Miután az első nyolc Black Hawk-ot átadták a RAAF-nak, úgy döntöttek, hogy a helikoptertípust az hadsereg fogja üzemeltetni az elkövetkezőkben. A már leszállított helikoptereket, az A25-101-től A25-108-ig terjedő jelzésekkel 1989. február 15-én leszállították a hadsereg részére. A további szállításokat közvetlenül a hadsereghez végezték, ahol napjainkban még 30 példány repül. Pótlásukra az NHIndustries MRH90-es forgószárnyasa fog szolgálni.

Megkezdődtek a korábban a Belgiumban használt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B (a francia Alpha Jet E megfelelője) sugárhajtású kiképző repülőgépek szállítása a kanadai Top Aces vállalatnak. Az első ötöt (AT 14, AT 19, AT 22, AT 25, és AT 29) a Beauvechain repülőtértől szétszerelt állapotban közúton Bordeaux kikötőjébe szállították, ahonnan hajóval Kanadába viszik őket. A belga gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették 2020 nyarán. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt 25 darab Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A gépek egy részét azonban megosztották Franciaországgal a Cazaux-i kétnemzetiségű kiképző egység által, így 2019 végéig francia pilóták képzésére használták őket. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai vállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. Csak a szimulátort adták el az osztrák AMST pilótakiképzéssel foglalkozó cégnek. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet A, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható.

A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33A-k és a Fouga Magister-ek leváltására. Az első belga Alpha Jet-t 1978. június 30-án adták át a légierőnek. Ez volt az egyetlen, amelyet a Dassault-Breguet/Dornier konzorcium gyártott. Az összes többi repülőgépet licenc alapján helyben állították össze a SABCA Gosselies-i üzemében. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le. A hidegháború idején és annak befejezését követő első években a belgák önállóan hajtották végre pilótáik kiképzést. A huszonegyedik században az a döntés született, hogy a franciákkal közös egységet hoznak létre. A Cazaux-i Advanced Jet Training School 2004-ben jött létre. 2018-ig 165 belga és 215 francia pilóta képzése fejeződött be ott. Az iskola működésének utolsó évében már csak a franciákat képeztek, mint említve volt. Míg Franciaország számára elsősorban egy kiképző repülőgép volt az Alpha Jet, amelynek korlátozott képessége volt a földi célpontok elleni támadásokhoz, addig a németek számára ez elsősorban egy könnyű támadógép volt, amely az addig szolgálatban lévő Fiat G.91-et váltotta fel. Éppen ezért a francia gépeket Alpha Jet E (az école – az iskola szóból), a németeket pedig Alpha Jet A (appui tactique – a taktikai támogatás) jelöléssel látták el.

Április 7-én a Boeing F-15EX többfeladú harci repülőgépet hivatalosan Eagle II-nek nevezték el a floridai Eglin bázison. Érdekes tény, hogy az amerikai légierő úgy döntött, hogy új nevet ad a gépnek, ami tulajdonképpen egy újabb alváltozat csak, és nem csak az ilyenkor szokásos következő betűt. Először fordult elő, hogy egy adott repülőgép új változatát a „II”-es számmal különböztetik meg a régebbi változatoktól, ahogy az történt a P-38 Lightning - F-35 Lightning II, vagy éppen a P-47 Thunderbolt – A-10 Thunderbolt II esetében is. Jelenleg még nincs eldöntve, hogy az első hat F-15EX Eagle II-t követően a többi gép a General Electric F110-GE-129-es, vagy a konkurens Pratt&Whitney F100-PW-229-es gázturbinákkal lesz ellátva.

Megtörtént a 2021. március 12-én éleslövészet során megsérült Lockheed Martin F-35B Lightning II típusú vadászbombázón a keletkezett károk felmérése. Mint ismeretes, földi célok elleni lövészet során sérült meg a VMX-1 tesztszázad állományába tartozó gép, mellyel éjszakai körülmények között végrehajtandó közeli légi támogató bevetést gyakoroltak ekkor. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténerben lévő, General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyúból - amelyet az ötcsövű, 25 milliméteres GAU-12/U  gépágyúból fejlesztettek ki -, kilőtt egyik PGU-32/B SAPHEI-T többcélú páncéltörő-repesz-romboló-gyújtó típusú lövedék robbant fel szinte a csőelhagyást követően. Ez a lövedék kismennyiségű cirkóniumot is tartalmaz, amely vegyület a levegővel érintkezve spontán meggyullad és nagyon magas hőmérsékleten ég, további károkat okozva. Az arizonai Yuma teszt és lőtér területén megsérült F-35B-vel a pilóta biztonságos leszállást hajtott végre. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténert a hordozófedélzeti F-35C is használja, a GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyú beépítve csak a szárazföldi A variánsokban található meg. A lövészeti teszteket a GPU-9/A gépágyúkonténerrel 2016-ban kezdték meg.

A Lightning II-en keletkezett kárt március utolsó napjaiban még A osztályúnak minősítették, vagyis úgy tűnt a sérülés mértéke meghaladja a 2,5 millió dollárt. Ugyanebbe a kategóriába kerülnek azok az esetek is, amelyek a repülőgép teljes elvesztését eredményezik, illetve egy vagy több ember meghal, vagy maradandó sérülést szenved általa. Ez azonban csak az előzetes besorolás volt, mivel a későbbi vizsgálat az incidens kiváltó okának felkutatásával együtt - amelyet még nem hoztak nyilvánosságra - értékelte a repülőgép által elszenvedett károk pontos szintjét is. És figyelemre méltó módon, a szerencsétlenség ekkor már nem A osztályú volt, hanem a sokkal kevésbé súlyos C osztályba sorolták. A C osztályú balesetek azok, ahol a repülőgépen keletkezett teljes kár 60000 és 600000 dollár között mozog. Bár a szerencsétlenségről további részletek nem derültek ki, az új besorolást figyelembe véve, meglehetősen korlátozott károkat szenvedett a F-35B Lightning II típusú vadászbombázó.

Szintén jelenleg még csak az előzetes besorolás alapján A osztályúnak minősítették annak a Boeing F/A-18F Super Hornet-nek a sérülését, mely 2021. március 22-én ütközött össze egy madárral. A VFA-106 Gladiators század gépe a Kalifornia-i El Centro támaszpontról szállt fel egy kiképzőrepülésre indulván. Az ütközést követően a gép a kétfős személyzetével együtt biztonságos leszállást hajtott végre. A madár a gép szerkezeti elemein felül az egyik hajtóműben is sérüléseket okozott.

Sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járművet keres az Amerikai Hadsereg 2018 óta a CATV (Cold Weather All-Terrain Vehicle), illetve régebben JAASV (Joint All Weather All Terrain Support Vehicle) programjában. Az 1980-as években beszerzett SUSV-k pótlására, melyek tulajdonképpen a svéd Hägglunds BvS-206D csuklós lánctalpas járművek. Jelenleg a kiválasztás már a végső szakaszába érkezett, hiszen kiválasztásra került a döntőben megmérkőző két jármű. Az egyik a BAE Systems zászlaja alatt érkező BvS10 Beowulf, míg a másik az Oshkosh Defense-ST Engineering csapat által ajánlott Bronco 3. Az Bronco 3-as páncélozott jármű fejlesztését 2010 kezdte el az ST Kinetics, és 2017-ben mutatták be. A fő célkitűzés a jármű tömegének csökkentése volt a védelmi képesség csökkenése nélkül. Egészen pontosan a Bronco 1-es 16 tonnás tömegét szerették volna elérni a 21 tonnás Bronco 2-es (a brit hadseregben Warthog néven ismert) védelmi szintjét megtartva.

Az aknák elleni védelmet a V kialakítású fenéklemez alkalmazásával növelték meg, de a futómű felfüggesztését is átalakították, továbbá az ülések a tetőpáncélzathoz történő rögzítésével tovább csökkentették az aknák által okozható sérülések mértékét. A fejlesztés sikerrel járt, a tömeg jelentősen csökkent, továbbá a zaj és a vibráció szintje is a felére mérséklődött az elődhöz képest. Az Oshkosh Defense és az ST Engineering, valamint vetélytársa két-két prototípust, egy általános célú és egy teherszállító járművet szállít majd a tesztelésre és értékelésre még ebben az évben, június 14-ig. A prototípusokat Alaszkában a hasznos terhelhetőség, a mobilitás, a strapabíróság, az úszási képesség és a szállíthatóság szempontjából értékelik majd augusztustól decemberig. A hadsereg várhatólag a 2022-es költségvetési évtől rendeli majd meg legalább 163-200 darabos mennyiségben az új, sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járműveit.

A március elején bejelentett légi indításra mégsem került sor a Lockheed Martin AGM-183A ARRW (Air-launched Rapid Response Weapon = légi indítású gyorsreagálású fegyver) esetében. Ennek során szerették volna elérni a tervezett, 5 Mach-os sebességet, és számos a fejlesztés további részében felhasználható adatot összegyűjteni. Az indításhoz egy Boeing B-52H Stratofortress bombázót használtak volna. A kísérleti rakétát március 1-én szállították az Edwards bázisra. Az április 5-én a Point Mugu tengeri lőtérre tervezett indítást nem tudták végrehajtani, mivel az indítást megelőző önellenőrzés során az AGM-183A ARRW fedélzetén probléma adódott. Így az AGM-183A ARRW a B-52H-val együtt visszatért a kaliforniai Edwards Légibázisra, ahol a mérnökök és a tesztelők kivizsgálják a hibát, mielőtt a prototípust visszaküldenék tesztelésre. Más hírek szerint a NASA rakétaindítások megfigyelésére (is) alkalmazott WB-57F Canberra, illetve a haditengerészet egyik P-3C Orion repülőgépe is a VX-30-as tesztszázadtól rossz helyen és pillanatban volt, így ő biztonságuk miatt maradt el az indítás a Los Angeles-től délnyugatra található légtérben.

A torlósugár-hajtóművel ellátott AGM-183A ARRW az akár 1600 kilométerre lévő célpontját is mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Az 2019. június 12-én, az Edwards légibázisról felszálló B-52-es Stratofortess bombázó szárnya alatti felfüggesztési ponton volt megtalálható az AGM-183A harci rész és egyéb rendszerek nélküli, de felműszerzett súlymakettje. Ezzel a szállító gépet és az AGM-183A-t a repülés közben érő erőhatásokat vizsgálták meg. A jelentősen korszerűsített B-52-ek a jelenlegi elképzelés szerint csak a szárnyaik alatti 1-1 felfüggesztési pontokon vethetik majd be az AGM-183A ARRW-t. Ezzel szemben a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázók többet is hordozhatnak majd belőle. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 44 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés. A B-1B hadrafoghatósága az utóbbi hónapokban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban.

Egy további korszerűsítés is biztossá vált a Boeing B-52H Stratofortress bombázókat illetőleg. Ez a korszerűsítés a futóművekre összpontosít, azon belül is a kerekekre és a fékekre. Mindkettőt a Raytheon Technologies részét képező Collins Aerospace fogja megalkotni. A 2050-es évekig szolgálatban tartandó bombázók esetében a fékek terén várható majd az igazi előrelépés. Az új DURACARB szénszálas fékbetétek jobban bírják a hőterhelést, valamint a keletkezett hőt is nagyobb hatásfokkal vezetik el, mint a jelenleg is használt acél fékbetétek. A nyolcszor hosszabb élettartam mellett megnövekszik az az időintervallum is, amennyi eltelhet a fékbetétek ellenőrzése között.  A légierő a DURACARB szénszálas fékbetéteket már évek óta használja a C-130 Hercules, az F-16 Fighting Falcon és az F-15 Eagle gépeken. A B-52-ek számára 2023-ig befejeződik a szénszálas fékbetétek tervezése, valamint a tesztelése is és 2026-ig az összes Stratofortress bombázó megkapja majd a hatékonyabb fékteljesítményt garantáló fékjeit.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Kawasaki XP-1

Rockwell B-1B Lancer

Airbus A400M

Boeing C-17A Globemaster III

NHIndustries UH-90A

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Westland Super Lynx Mk.88A

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

English Electric Lightning F.6

Boeing B-52H Stratofortress

Szuhoj Szu-22UM3K

Grumman F-14A Tomcat

Transall C-160D

McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator

Kamov Ka-52 Alligator

Lockheed S-3B Viking

Vickers VC10 K.4

Boeing E-767

Airbus KC-30M

Grumman EA-6B Prowler

Xian Y-20

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Hongdu K-8W Karakorum

Sikorsky CH-53G

Xian JH-7A

Boeing P-8A Poseidon

MiG-29UB Fulcrum B

Lockheed L-1011 TriStar KC.1

Gloster Meteor NF.14

Boeing RC-135V Rivet Joint

Eurofighter EF-2000 Typhoon

LTV A-7D Corsair II

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing AH-64E Apache Guardian

Dassault Super Etendard

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Aero L-159A ALCA

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Chengdu J-10AY

süti beállítások módosítása