2021.05.15
A Rheinmetall bemutatta a világszerte használt és bevált HX nehéz teherautók családjának legújabb generációját, a HX3-at, a katonai célra tervezett és épített teherautók új nemzedékét. A HX3 esetében többek között jobb védelemre, nagyobb mobilitásra, és vezetési kényelemre, valamint digitális interfész-architektúrára számíthatnak a megrendelők, de a nagyobb működési rugalmasság és a jövőbeni teljesítménynövelés előtt is nyitva van az út. Ugyanakkor a HX2-es családi értékei és erősségei is megmaradtak. A HX3 alapvetően 4×4, 6×6, 8×8 és 10×10 változatban lesz elérhető. Eme változatoknál a lehető legtöbb azonos alkatrészt és összetevőt alkalmazzák, az olcsóbb üzembentartást szem előtt tartva. A robusztus futómű és az erőteljes motor mellett opcióként egy új aktív hátsó tengelyfelfüggesztés is elérhető, amely jelentősen javítja a jármű teljesítményét a közúton és a terepen való közlekedésnél is.
A 10x10-es kerékképletű változat kialakításánál és méretezésénél már eleve figyelembe vették az utóbbi időbe egyre jobban terjedő teherautó alvázra telepített önjáró ágyútarackok követelményeit, így ebben a feladatkörben is a lehető legjobb teljesítményű járművet sikerült létrehozni. Teljesen átalakított vezetőfülke miatt a HX3 még könnyebb kezelhetőséget és védelmet nyújt a legénység számára. Akárcsak elődjeit, opcióként a HX3 teherautókat páncélozott fülkével is fel lehet felszerelni, amelynek védelmi szintje modulárisan növelhető. A HX3-at ellátták olyan vezetéstámogató rendszerekkel is, mint például a vészfék-asszisztens, az adaptív sebességtartó automatika és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer. Továbbá a jövőre való tekintettel könnyedén megvalósítható lesz majd az önvezető képesség kialakítása is.
A német parlament költségvetési bizottsága 2021. április 14-én jóváhagyott egy beszerzést a páncélos erők részére. A 295 millió eurós költségvetést 44 darab Rheinmetall Kodiak, a német haderőben Pionierpanzer 3 néven ismert műszaki harckocsira fogják elkölteni. A járművek első példányai 2023-ban gördülnek majd le a gyártósorról, míg az utolsók 2029-ben fognak elkészülni. Fegyverzetüket egy távvezérelt Natter fegyverállványba szerelt 7,62-es, vagy 12,7-es géppuska, vagy 40 milliméteres gránátvető alkothatja.
Elkezdték építeni a Lockheed Martin üzemében az első, Németország által megrendel C-130J Super Hercules repülőgépet. Berlin a típusból 3-3 C-130J-30 megnövelt törzshosszal rendelkező, illetve KC-130J légi utántöltésre képes változatot szerez be. Az gépek leszállítását 2022 februárja és 2023 vége között fogják végrehajtani. A német gépek otthona Franciaországban lesz, a Normandiában található Evreux/Fauville támaszponton. Itt egy közös francia-német alakulat fogja üzemeltetni a négy francia és hat német C-130-at. A négy francia repülőgépet, két C-130J-30-at és két KC-130J-t már leszállítottak az Escadre de Transport 2/61 századhoz, a Orléans/Bricy-i légibázisra, ahonnan az alakulat ezen a nyáron települ majd át Evreux/Fauville-be.
A Bahamákon lévő AUTEC-ben (Atlantic Undersea Test and Evaluation Centre) végzett teszteket követően rendszeresítésre érettnek nyilvánították a Spearfish Mod-1-es torpedót. Öt ilyen fegyvert az ASTUTE-osztályú HMS AUDACIOUS-ról indítottak el a három napos próbák során. A torpedókat maximális üzemi mélységükön vizsgálták meg az Andros-sziget közelében lévő tesztterületen. A BAE Systems Spearfish már három évtizede a Királyi Haditengerészet elsőszámú torpedója, mely fregattok, rombolók és tengeralattjárók ellen egyaránt hatékonyan alkalmazható. Korszerűsítési programja 2010-be indult el. Ekkor egy új harci részt, biztonságosabb meghajtórendszert, modern irányítórendszert, és egy száloptikás vezérlőrendszert fejlesztettek ki számára. A már legyártott Spearfish-ek Mod-1-es korszerűsítésével 2025-re fog végezni a BAE Systems.
A brit hadsereg a Rheinmetall BAE Systems Land-tal (RBSL) kötött meg egy 800 millió font értékű szerződést. Így a szárazföldi haderőnél meglévő 227 darab FV4034 Challenger 2-es harckocsik korszerűsítése elkezdődhet. Eme mennyiségből csak 148 lesz majd a munka végeztével Challenger 3-as változat. A modernizált Challenger 3-as búcsút mond Challenger 2-ben lévő huzagolt csövű L30A1 120 milliméteres ágyúnak, melynek helyét az L/55A1-es Rheinmetall 120 milliméteres sikertörténete veszi át. Az osztott lőszert használó huzagolt csövű angol löveg a huzagolásból adódó 20-30%-al nagyobb felületnek köszönhetően alacsonyabb kezdősebességgel képes útjára indítani lövedékeit, de a cső anyagösszetételéből következően kevésbé tud ellenállni a lőportöltet okozta nyomásnak, mint az 1979-ben (!) bemutatott Rheinmetall L/44-es löveg. Új lesz a futómű felfüggesztése, de a motor is, ami már a jól ismert MTU 883-as lesz egy Renk sebességváltóval. A harckocsi személyzete számára egy 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszer is felszerelésre kerül. A Challenger 3 fedélzeti elektronikája teljes mértékben digitalizálva lesz, védelmét aktív páncélzat is erősíti majd. Hadrendbe 2027-től állhat majd, míg a korlátozások nélküli bevethetőséget 2030-ra éri el. A korszerűsítésre elsősorban az angliai Telfordban, az RBSL telephelyén kerül sor.
Érdekes veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni Nagy-Britannia a 2019/2020-as pénzügyi évben, derült ki nemrégiben. Sem a dátum, sem a helyszín, de még csak pontos körülmények sem ismertek egy Litening III-as célzókonténer tönkremenetelét illetőleg. Amit tudni lehet, az az, hogy a 600000 font értékű Litening III-as célzókonténer egy Eurorfighter Typhoon vadászbombázóra volt felfüggesztve, majd valamilyen okból leoldódott. Nem ismeretes, hogy ez a földön állva, netalán már gurulás, illetve felszállás, vagy már a repülés közben történt-e meg. Annyi bizonyos, hogy a Litening III-as teljesen leamortizálódott az esetnek köszönhetően. Az ilyen bakik nem csak a Királyi Légierőnél fordultak elő abban a pénzügyi évben, mivel a Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárója egy vonatott szonárral lett rövidebb valahol a világtengereken hajózva. Itt az anyagi kár 792000 font értékű lett.
Elképzelhető, hogy nemsokára Európa felett is megjelenik egy európai cég korszerű katonai gépekkel, mint ellenséges repülőerő. Az ARES (Avanced REDAIR European Squadron) néven ismert új francia társaság az elmúlt években évente több mint 250 feladat során nyújtott támogatást a francia fegyveres erők kiképzésében. A jelenlegi ARES flotta kilenc MB-339C-ből, egy Cessna 337-ből és egy CTSW pilóta nélküli repülőgépből áll. Ezek a repülőgépek 2015 óta több mint 3000 repült órát teljesítettek. Az ARES-nek azonban a jövőre nézve érdekes tervei vannak. A cég négy Mirage 2000-est szeretne rövid időn belüli beszerezni, további tizennégyet pedig később megvásárolni. A végső cél az lenne, hogy e negyedik generációs repülőgépek közül tizenkettő működőképes legyen. Jelen pillanatban még nem tudni, hogy ezek a Mirage 2000-ek honnan származnak majd. Annyi bizonyos, hogy az ARES már tett lépéseket az üzemeltetési háttér létrehozására, így megkeresték a típus használhatóságában leginkább érdekelt cégeket, vagyis a Dassault-t, a Safran-t és a Thales-t. A Mirage 2000-eket nagy valószínűséggel Istres-ből tervezik üzemeltetni. Itt ugyanis nemrégiben béreltek ki egy 4000 négyzetméteres hangárt. Az ARES elnökének nyilatkozatából kiderült az is, hogy a jövőben nem csak francia erők részére nyújtanának majd szolgáltatást régi-új gépeikkel.
Oroszországban jelenleg még folynak az állami tesztek a MiG-35 Fulcrum-F vadászbombázókkal. A próbák eddigi tapasztalatai szerint néhány helyen módosítást kell majd eszközölnie a gyártónak a MiG-29-es leszármazottján, de nagyobb beavatkozás nem szükséges. A típus képességeivel túlnyomórészt meg vannak elégedve. A MiG-35-ös üzemeltetési költségei a hírek szerint 80% -kal alacsonyabbak, mint a MiG-29-é, vagyis a régebbi repülőgépek újabbra cserélése hosszú távon megtérülhet. Várhatólag a MiG-29-et repülő bemutatócsoport, a Fecskék is repülni fogják a MiG-35-öt, ezeket a következő években kaphatják meg. Moszkva még 2018-ban rendelt meg hat MiG-35UB kiképző és MiG-35Sz harci repülőgépet, 2023-ig történő leszállítással. A MiG évente 36 darabot tud legyártani a típusból. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A Fazotron Zsuk-AM AESA antennával ellátott rádiólokátor, amelyik 160 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik és 30 célt képes egyidejűleg követni, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat egyaránt megtalálható eme változaton. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként. Az Orosz Légi-és Űrvédelmi Erők 2021 márciusában többfeladatú MiG-35Sz Fulcrum F repülőgépeket kaptak, közölte a Krasznaja Zvezda újság.
Törökországban befejeződtek az áprilisban elkezdett tesztek a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján helyben épülő Altay harckocsikba szánt, hazai fejlesztésű erőforrással. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa Törökországban. A 2021 márciusi hírek szerint viszont a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC Batu erőforrás 12 hengeres, V hengerelrendezésű, vízhűtéses dízelmotor, amely 1500 lóerős teljesítményt és 4600 Nm forgatónyomatékot ad le. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését.
Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltója megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-el szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.
A La Tribune francia újság arról számolt be, hogy Egyiptom további beszerzésre készül Franciaországból. Kairó legújabb terveiben a nemrégiben 3,75 milliárd euróért (4,5 milliárd dollár), megrendelt 30 darab Dassault Rafale vadászbombázó mellé most két Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép, valamint egy kémműhold beszerzése szerepel. Ezekkel együtt a hadi kiadás értéke már elérheti az 5,4 milliárd eurót. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a Rafale-okra szánt összeget is francia bankok által folyósított kölcsönből fedezték volna. Egyiptom egyébként már 2016-ban tervezte két darab műhold megvásárlását, azonban akkor 600 millió euróért csak a katonai távközlési műholdat vásárolták meg, költségvetési okokra hivatkozva.
Indiában tűz ütött ki az INS VIKRAMADITYA (R 33) repülőgép-hordozón 2021. május 8-án. Az egyik körletben felcsapó lángokat gyorsan sikerült megfékezni. A tűzből kifolyólag személyi sérülés nem történt és nem jelentettek komolyabb károkat sem. Az elmúlt két év alatt ez már a második tűzeset volt a VIKRAMADITYA repülőgép-hordozón. 2019. április 26-án egy ember meghalt, míg hét másik megsérült a hajó kazánházában történt tűzeset következtében.
A kínai hivatalos médiában látott filmvételek alapján úgy tűnik rendszeresítésre került a J-10C vadászbombázókban a hazai fejlesztésű WS-10B kétáramú utánégetős gázturbina. Ez az Oroszországtól beszerzett AL-31FN hajtóművek kínai másolata. Az éleslövészet során készült film azt sejteti, hogy a WS-10B technikailag már olyan megbízhatóvá és kiforrottá vált, hogy egy egyhajtóműves gépbe is beépíthetővé vált. A Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31FN, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. Attól az Oroszországtól, mely csak a Szuhoj Szu-35Sz repülőgépekkel lett volna leginkább hajlandó további AL-31FN-eket szállítani Kínának. A kínai média szerint a WS-10 elhúzódó fejlesztése volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-15-ről olyan hírek érkeztek, hogy a megbízhatósága még messze van az elvárttól. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.
Tajvanon május 10-én első alkalommal hajtottak végre éleslövészetet AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétákkal hazai támaszpontról felszállva. A hírek szerint a lövészeten 4 darab, a legkorszerűbb V változatra nemrégiben modernizált kétüléses Lockheed Martin F-16-os vett részt. A lövészetet Kínától lehető legtávolabb, Tajvantól délkeletre végezték el. Tették ezt a rádióelektronikai hírszerzés minél körülményesebbé tétele érdekében. A négy F-16-ból - mindegyik két AIM-120-al és két rövid hatótávolságú AIM-9 Sidewinder-el volt ellátva - kettő indított AMRAAM-ot, mindkettő eltalálta célpontját. Tajvan számára Washingtonban 2000-ban hagyták jóvá 200 darab AIM-120-as eladását. Eredetileg a rakétákat a Tajvanhoz közeli, guami Andersen légi támaszponton tárolták volna, és csak harci bevetéskor kerültek volna a tulajdonosaik kezébe. Ezt az elképzelést 2002-ben változtatták meg, amikor Kína elkezdte tesztelni az Oroszországtól kapott R-77 (AA-12 Adder) közepes hatótávolságú légiharc-rakétáit. Így az első AIM-120C-5 rakéták 2003 novemberére érkeztek meg Tajvanra. Azóta 2007-ben újabb 218 AIM-120C-7 megvásárlását hagyták jóvá az USA-ban. Mivel ez a rendelkezésére álló kis AMRAAM mennyiség – kicsit több mint kettő darab rakéta minden szolgálatban lévő (141) F-16-hoz - természetesen közel sem elégséges ahhoz, hogy bármilyen nagyszabású konfliktus esetén elegendőnek bizonyuljon Kínával szemben. Így gyaníthatóan a darabszám gyorsan megnövekedne amerikai készletekből átadott rakétákkal. Tajvani gépek 2000 októberében Guamon, illetve 2001 elején a Luke légibázisról felszállva indítottak első alkalommal AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétákat.
Japánban elvégezte első repülését a Mitsubishi Heavy Industries XSH-60L helikopter prototípusa 2021. május 12-én. A Black Hawk család legifjabb tagjának a nagoyai gyár repülőteréről elvégzett repülése 30 percig tartott. Az SH-60L az SH-60J és SH-60K modellek japán igények alapján továbbfejlesztett változata. A módosítások a hajtóművekhez, az új szonárrendszerhez, valamint a nagy sebességű kommunikációs rendszerhez kötődnek. Japánban az SH-60L-ek a 2000-es évek elején megjelent és eddig 71 darabos mennyiségben átvett SH-60K helikopterek utódai lesznek. Ezek elődei a szintén a szigetországban készített Mitsubishi SH-60J-k voltak.
Újabb négy darab Lockheed Martin F-35A Lightning II érkezett meg az ausztráliai Williamtown légibázisra 2021. május 6-án. A most hazaérkezett példányok az A35-034, A35-035, A35-036 és A35-037 jelzésűek.
Az F-35-ös már a második legnagyobb mennyiségben, hadrendben álló típus lett az Amerikai Légierő jelenlegi állományában a múlt hét óta. Az USAF ez idő szerint 283 F-35A-val rendelkezik, ezek mellett 281 A-10-es, 234 F-15C/D és 218 F-15E található meg a hadrendben. A listavezető természeten az F-16-os, mivel az együléses C változatból 789 darab, míg a kétüléses D-ből 150 van szolgálatban.
Nem szűntek meg a gondok az amerikai flotta által már évek óta hadrendbe állított LCS-osztályú fregattjain. A partmenti vizeken végzett feladatok előtérbe helyezésével megtervezett hajóosztály a megjelenése utáni bő egy évtizeddel sem tekinthető kellően kiforrottnak. A Számvevőszék legutóbbi jelentésében a magas üzembentartási költségeket említette az meg első helyen eme hajóosztállyal kapcsolatban. Az elvárhatónál még napjainkban is mindig gyakoribb nem tervezett javításokban továbbra is tetemes részt vállalnak civil cégek szakemberei. Amennyiben a meghibásodás külföldön történik, utaztatásuk tovább emeli a kiadásokat. Volt úgy, hogy mindössze néhány ezer dollár számláztak, de volt már precedens 1 millió dolláros külföldi javításra is. Érdekes, hogy több rendszer esetében sem képes a flotta a javítások teljeskörű elvégzésére, mivel az ehhez szükséges dokumentációkat és a képzést nem rendelték meg.
Előfordult olyan eset is, hogy a javítást a gyártó is csak a hibás alkatrész cseréjével tudta megoldani, kidolgozott eljárásuk neki sem volt rá. További fájó pontja ennek a pontnak, hogy a beépítésre került alkatrészt egy másik LCS fregattból szerelték ki, a kellően gyors újbóli hadrendbe állítás okán. Összegezve a hajók üzemeltetési költsége korántsem olyan alacsonyak, mint ahogy azt a gyártók mondták, ráadásul ez még egy jóval nagyobb rombolóhoz viszonyítva is helytálló megállapítás. Másik fő hiányosság a feladat által cserélhető harci modulok témaköre. Itt az a szintű rugalmasság szintén nem mutatkozott még meg, amit a gyártók a reklámanyagaikban ígértek. Természetesen a flottánál is tisztában vannak a kialakult helyzettel, így megpróbálják a karbantartások legtöbbjét saját hatáskörbe vonni.
Az amerikai hadsereg május 12-én, szerdán bejelentette, hogy az elavulás és a rendszerszintű problémák miatt jövőre elkezdik kivonni a hadrendből a Stryker gyalogsági harcjármű M1128 Stryker MGS jelzésű változatát. A 105 milliméteres löveggel ellátott jármű által biztosított tűztámogatási képességet egy korszerűbb, könnyebben fenntartható utóddal fogja a hadsereg pótolni.
Az Air Tractor együttműködik az L3Harris Technologies céggel a Pilatus PC-12-en alapuló U-28A Draco felderítő, hírszerző és megfigyelő repülőgépek utódjának a megalkotásában. Az AT-802U Sky Warden nevű könnyű támadó repülőgép neve a vietnámi háborúból ismert A-1E Sky Raider-ből, illetve az U-28-ok által rádiós hívójelből a Warden-ből lett összerakva. Az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának elképzelésében összesen 75 darab új repülőgép beszerzése szerepel. Az új repülőgép az L3Harris kommunikációs és ISR felszerelésével lesz ellátva. Ez tartalmazza az L3Harris Wescam MX-15 HD és MX-20 HD elektrooptikai rendszereket, a VORTEX adó-vevőt, egy többcsatornás rádiót, a PRC-117G taktikai rádiót, és a BRU-71 bombafelfüggesztő rendszert is. A kétüléses AT-802U Sky Warden maximális felszállási tömege 7260 kilogramm összesen, 2,7 tonnányi fegyverzet szállítására képes, 6 órát tölthet a levegőben és képes kiépítetlen repülőterekről is tud üzemelni. Meghajtásáról egy 1600 lóerős Pratt&Whitney PT6A-67F gázturbina gondoskodik, legnagyobb sebessége 400 kilométer per óra. A két vállalat szerint a megrendeléstől számított 12 hónap letelte előtt át tudnák adni az első AT-802U Sky Warden repülőgépet. Az AT-802U korábbi változata azért esett ki egy amerikai tenderből, mert nem rendelkezett katapultüléssel. Ezzel az AT-802U Sky Warden variáns sem ellátva.
Négy évre eltűnik a tengerekről a USS JOHN C. STENNIS (CVN 74) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó. A hajó a Huntington Ingalls Industries Newport News hajógyárába érkezett meg, ahol elkezdődik nagyjavítással egybekötött korszerűsítése. Ennek a munkának a kiterjedtségére jellemző, hogy három éven keresztül folytak az előkészültek rá. Ez a korszerűsítési és karbantartási munka mintegy 35 százalékát adja a hajó 50 éves élettartama alatt megtörténő összes ilyen jellegű munkának. Az 1995-ben hadrendbe állt hordozón például a reaktorok fűtőelemeinek cseréjét is elvégzik majd.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Hawker Siddeley TAV-8S Matador
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
Fairchild A-10C Thunderbolt II
