2021.05.22
Ukrajnában az Antonov Állami Repülőgépgyártó Vállalatnál elkészült - két héttel a gyártó által vállalat határidő előtt - az első An-178-100R törzse május 20-án. Az An-178-100R az An-178 modernizált és továbbfejlesztett változata. A típust Kijev a 2020-as év decemberében rendelt meg 4 darabos mennyiségben. Ezeket a légierő fogja üzemeltetni, átadásukkal 2023-ban végeznek. Az An-178 egy közepes hatótávolságú szállító repülőgép, meghajtását két Progresz D-436-148FM gázturbina végzi. Maximális teherbírása 18 tonna, ezzel a terheléssel 1000 kilométert tehet meg, míg 10 tonnával 3680 kilométert. Képes akár 90 katona, vagy 84 ejtőernyős, vagy 78 sebesült szállítására, maximális utazósebessége 825 kilométer per óra. Három HMMWV típusú könnyű gépjárművet, vagy 2 nehezebb járművet is szállíthat. A repülőgépet a szovjet An-12 Cub szállító repülőgépek pótlására alkották meg. Peruban az An-32B pótlására vásárolták meg az ukrán gép egy példányát 65 millió dollárért, a piacon olyan jól bevált típusok helyett, mint az Airbus C295, vagy a Leonardo C-27J Spartan. Várhatólag az első gép összeszerelésével a 2021-es év vége előtt végezni fognak.
Romániában még ebben a hónapban az amerikaiaknak szerződéseket kell kötniük azokkal a társaságokkal, akiket az Aranyosgyéres melletti 71. Légibázis fejlesztési munkálataival bíznak meg. A bázist C-17 Globemaster III és a C-5M Super Galaxy szállító repülőgépek, valamint vadászbombázók fogadására teszik alkalmassá, így lesz hamarosa a NATO egyik legfontosabb repülőtere a fekete-tengeri régióban. Az építkezés várhatóan 152 millió dollárba kerül majd, és az egészet az amerikai költségvetésből finanszírozzák. Az amerikaiak a romániai repülőteret stratégiailag fontos létesítménynek tekintik, amelyet úgy kell átalakítani, hogy a jövőben még jobban támogathassa az amerikai légi műveleteket, és képes legyen az amerikai csapatok számára egy olyan támaszpont szerepét betölteni, ahonnan gyorsan reagálhatnak a régiót érintő biztonsági fenyegetésekre. Az új logisztikai létesítményekben felhalmozott készletek egy ideig lehetővé teszik majd, a bázisra áttelepül repülőgépek független üzemeltetését anélkül, hogy szükség lenne a fogyóeszközök rövid idő belül történő pótlására. Új üzemanyag-tárolók és üzemanyag-elosztók építése mellett a legénység elhelyezésére szolgáló épületeket is felhúznak, továbbá egy könnyűszerkezetes hangár is felépítése is megvalósul. Továbbá a fegyvertároló kapacitást is növelni fogják. A román légierő számára is jól jövő fejlesztés lesz, hogy kiépítik az F-16-ok üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát is, amely jelenleg csak egy repülőtéren áll rendelkezésre az országban.
Azok után, hogy május 7-én átadták a megrendelőnek, május 18-án meg is érkezett Csehországba a 0481-es oldalszámú Airbus C295MW szállító repülőgép. Prága 2019-ben rendelte meg a már meglévő 4 darab C295M változatoknál korszerűbb C295MW modifikáció két példányát. E két repülőgép mellett a cseh kormány aláírta a C295M típusú repülőgépeinek korszerűsítésére vonatkozó szerződését is, de egyelőre nem tudni, mikor tervezik ezt a programot elindítani.
Bulgária is megrendelte a svéd Saab DAM (Deployable Aircraft Maintenance Facility) telepíthető repülőgép-karbantartó egységét. Ez a könnyű (át)telepíthetőségénél fogva mobil megoldást kínál a hatékonyabb repülőgép-karbantartási képesség megvalósítására. Az integrált Barracuda multispektrális álcázással ellátott DAM további előnye, hogy azonos képességeket biztosít, mint az általánosan használt hangárok és szakműhelyek alkotta karbantartási infrastruktúra, de ezek a fenntartási összegének töredékéért, a létesítési idő minimalizásával. Ez a megoldás gyorsan mozgatható, így lehetővé teszi az önálló üzemeltetést hosszabb időszakokra is, bármilyen földrajzi körülmények között is. A DAM-ot 2018-ban első külföldi megrendelőként Magyarország választotta ki és még 2019-ben rendszeresítette is. A 38 méter hosszú, 20 méter széles és nyolc méter magas, 750 négyzetméteres alapterületű mobil sátorhangárokhoz a műszaki munkákhoz és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeknek (pl: alkatrész-raktár, katapultülés karbantartó, fegyverzetjavító, ellenőrző berendezéseket tartalmazó, pilótaöltöző, bevetéstervező…) otthont adó 10 darab 6,6 méter hosszú szabvány konténer és kiszolgáló berendezések is tartoznak. A DAM-ot 10–14 fő körülbelül negyvennyolc-hatvan óra alatt tudja telepíteni. Bulgária részére a szállítások még ebben az évben elkezdődnek. A DAM-ot Bulgária több légibázisán fogják használni. Ezzel kiegészítik a meglévő állandó infrastruktúrát, és elegendő kapacitást biztosítanak a légierő különféle rögzített és forgószárnyas repülőeszközének elhelyezésére, védelmére és karbantartására.
Kezdetét vette a német Bundeswehr anyagának, technikai eszközeinek és személy állományának visszaszállítása Afganisztánból. Május 18-án egy Antonov An-124-es gyomrában, alig tízórányi repült idő alatt két NH90-es helikoptert szállítottak Mazar-i-Sharifból Lipcsébe. A típusból 2020 novembere óta hat példány volt alkalmazva a távoli országban.
Egy spanyol Eurocopter EC665 Tiger HAD harci helikopternek kényszerleszállást kellett végrehajtania a szlovéniai Brestanica közelében, miután május 20-án villanyvezetékkel ütközött. A helikopter a Száva folyó partján landolt, nem messze a vártól egy réten. A gép egy másik spanyol Tiger-el együtt ez a gép is az Adriatic Strike 2021 hadgyakorlaton vett részt. A helikopter kétfős személyzete nem sérült meg az eset következtében. A helikopterről készült felvételek alapján sérülés csak a felső kabin környékén volt megfigyelhető.
Elérték a félmillió repült órát a manapság már Leonardo AW101-es típusjelöléssel illetett helikopterek. A képességei alapján jobb sorsra és nagyobb exportsikerre érdemes 15,6 tonnás forgószárnyasból mintegy 200 példányt állítottak szolgálatba eddig. Az AW101 helikopterekből az első, akkor még EH101-es jelzéssel 1987-ben emelkedett fel, míg hadrendbe 2000-ben állt az első gép a Brit Királyi Haditengerészetnél. Napjainkban a legtöbbet repült Merlin példány már túl van a 7500. levegőben töltött óráján is. A Japánban használt összesen 13 CH-101-es és MCH-101-es 2021 elején érte el a 25000 repült órát, de a portugál AW101-ek esetében is szintén a 2021-es év hozta el a 30000. repült órát, méghozzá februárban. A délnyugat-angliai Yeovilben épülő AW101-eseket az Egyesült Királyság, Olaszország, valamint Kanada, Dánia, Olaszország és Portugália üzemelteti. Lengyelország is megrendelt négy AW101 helikoptert 380 millió euró értékben, amelyek szállítását a közeljövőben kezdik meg.
Franciaország, Németország és Spanyolország befejezte a jövőbeli, közösen fejlesztett NGSW/FCAS (jelentése: Next Generation Weapon System / Future COmbat Air System) harci repülőgép fejlesztési tevékenységének következő szakaszára vonatkozó tárgyalásokat, nagy lépést téve így a demonstrátor 2027-ben tartandó első repülése felé. Ezt május 17-én meg is erősítették mindhárom partnerország: Florence Parly, Annegret Kramp-Karrenbauer és Margarita Robles védelmi minisztereinek közös nyilatkozatában. Ez a megállapodás tartalmazza a használati jogokra (szellemi tulajdonjogokra) vonatkozó szabályozásokat és Németország maximális pénzügyi hozzájárulását mindkét szakaszhoz. Ez azt jelenti, hogy a trinacionális projekt zökkenőmentes folytatása így már lehetséges.
Az Airbus Defense and Space bejelentése szerint május 20-án befejezte az A3R (Automatic Air-to-Air) automatizált üzemanyag átadó rendszer fejlesztését az A330-200 Multi-Role Tanker Transport (MRTT) repülőgépekhez. A rendszer életképességét igazoló repülési teszteket szingapúri segítséggel hajtották végre. Az Airbus és Szingapúr 2020 februárjában megállapodtak meg az A330 Smart MRTT programban való együttműködésről, és az A3R fejlesztéséről. Ez év elején egy A3R rendszerrel felszerelt szingapúri A330 MRTT 88 darab teljesen automatizált „száraz” (üzemanyag nélkül) és „nedves” (üzemanyag átadással járó) összekapcsolódást hajtott végre egy másik A330 MRTT, Boeing F-15SG és Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon gépekkel. Ezek során mintegy 30 tonnányi üzemanyag került átszivattyúzásra. Szingapúr 2014-ben az öreg Boeing KC-135R gépeinek lecserélésére hat Airbus A330 MRTT gépet rendelt meg, ezekből az elsőt 2018 augusztusában kapta meg és 2019 végére már 4 darabbal rendelkezett.
Az A3R rendszerbe állítására várhatólag még a 2021-es év vége előtt megszerzik a szükséges engedélyeket. Spanyolország partjainak közelében 2018. június 20-án több alkalommal is az A3R automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszerhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához. Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatta az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé vezető útját.
Elkészült az első Iljusin Il-76MD-90A (más néven Il-476) teherszállító repülőgép az új, nagyfokú automatizálással ellátott gyártósoron. A 2019 óta az Uljanovszkban működő Aviastar-SP gyártócsarnokát eddig évente a kelleténél kevesebb Iljusin hagyta el, annak ellenére, hogy az orosz kormány akár 200 darabot is megvásárolna belőlük a légierő számára. A típusból 2012 októberében rendelt meg Moszkva 39 darabot 2,1 milliárd dollárért, azonban 2014-ig bezárólag csak két példány került átadásra. Ezek a gépek az előszériába tartoztak. A szerződés szerint 2021 végéig valamennyinek repülni kellene, de eddig csak a megrendelt mennyiség mintegy negyedét adták át. Az új gyártósor képes az első időben évente 10, majd később akár 18 Il-76MD-90A elkészítésére is. Korszerűségére jellemző, hogy az összeszerelés során lézert használnak, így az illesztési helyek tizedmilliméteres pontosságúak.
Ennek köszönhetően a végszerelés gyorsasága 38%-al megemelkedett az eddigihez képest. A modern navigációs és kommunikációs rendszerrel ellátott teherszállító esetében, az elődjeihez képest 10%-al kevesebbet fogyasztó PS-90A-76-os hajtóműveinek, a megerősített szárnyainak és törzsének köszönhetően teherbírását sikerült 52 tonnára növelni az eredeti 40-ről és a hatótávolsága is 5000 kilométer már a 4000 kilométer helyett. Moszkva terveiben 2030-ig több mint 100 darab Iljusin Il-76MD-90A beszerzése szerepel, ebben a mennyiségben nem tartozik bele a hasonlóképpen továbbfejlesztett Il-78M-90A tankergép. Az Aviastar-SP az Il-76MD-90A naptári üzemidejét 30 évben határozta meg. További korszerűsítések segítségével azonban ezt ki lehet majd bővíteni.
Talán rövid időn belül megrendelés érkezhet a tavaly bemutatott 2S43 Malva, teherautó alvázra szerelt önjáró tarackra. Méghozzá az orosz haderő részéről, ahol elsőként az ejtőernyős csapatoknál kerülhet rendszeresítésre. Bár a jármű nem dobható le ejtőernyővel, de egy Il-76-os segítségével gyorsan a szükséges hely közelébe szállítható, majd innen rövid idő alatt elfoglalhat egy olyan tüzelőállást, ahonnan már képes tűztámogatást nyújtani a deszantosoknak. A Brjanszki Autógyárban készült 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. A lövegcső -3° és + 70° között süllyeszthető, illetve emelhető, míg oldalirányban jobbra-balra 30°-on belül irányozható. Hagyományos lőszerekkel 24,5 kilométer a legnagyobb lőtávolsága. A 2S43 Malva teherautó alvázra szerelt önjáró tarack tömege 32 tonna, hossza 13 méter, kezelőinek létszáma 5 fő, a jármű 30 lövedék szállítására képes. A tervek szerint a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna a jövőben a Malva.
Az orosz védelmi minisztérium jóváhagyta azt a tervet, hogy meglévő Mil Mi-28-as harci helikoptereket (Mi-28N/Mi-28NE és Mi-28UB) a sokkal korszerűbb Mi-28NM szabványnak megfelelően korszerűsítsék a jövőben. A Mi-28NM sorozatgyártása 2020 decemberében vette kezdetét, a 2021-es évben három új példány átadása szerepel a tervekben. A kormánnyal kötött 2019-es szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Ezeken a helikoptereken a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok lesznek megtalálhatók. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért akkor még nem rendeltek belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoztak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm. Továbbá a Mi-28NM-ek képesek lesznek pilóta nélküli repülőgépek indítására is, ezek között megtalálhatók lesznek a célpontra zuhanó és azt harci részükkel megsemmisítő változatok is.
A török kormánypárti Daily Sabah napilap arról számolt be, hogy Washington-ból megérkezett a jóváhagyás, így Törökország számára eladhatóvá váltak a TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter a Fülöp-szigetek részére. A fegyveres erejét az utóbbi években újra felépítő ázsiai állam terveiben hat helikopter beszerzése szerepelt. A beszerzésről eddig csak szándéknyilatkozat került aláírásra, mivel a tengerentúlról származó erőforrás miatt a végkifejlet kétséges volt. Hiszen a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ugyanis az amerikai törvények szerint egy harmadik országba történő kivitelhez amerikai engedélyre van szükség, ha az amerikai összetevők mennyisége meghaladja a 10% -ot. Ilyen ebben az esetben például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC (Light Helicopter Turbine Engine Company) T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomta a bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött.
Jóformán még el sem ütlek a hullámok a legutóbbi, 4,5 milliárd dolláros egyiptomi Rafale beszerzést illetőleg, máris itt az újabb hír az észak-afrikai országból. Egyiptomi források állítása szerint nem biztos, hogy ez a 30 darabos Rafale vásárlás az utolsó volt Kairó részéről. Az értesülések szerint Egyiptom most a Rafale F4-et szemelte ki, mint beszerzendő variánst. Ezekkel szeretnék a már meglévő gépszámot 72-100 darabra növelni, függően a beszerzési költségektől. Az F4-1-es konfigurációjú változat fejlesztése még folyik, első repülését éppen a napokban, április 26. és 29. között tette meg, míg rendszeresítésre 2024-re válhat éretté. Az első lépésben két F4-1-es konfigurációjú Rafale-t készítenek el, de később darabszámuk nyolcra fog emelkedni.
Nigériában május 20-án, az ország légierejének létrehozásának 57. évfordulóján hadrendbe állították a PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázókat. Az afrikai országba ez év áprilisának utolsó napjaiban érkezett meg a harmadik PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó is. Mindhárom gép esetében a szállítás a levegőben történt, egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergép segítségével. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek ki a gyártónak.
A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. Az internetre 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.
Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.
Drasztikus mértékben csökkentenék az USAF repülőgépeinek számát 2026-ig egy tervezet szerint. Érdekes, hogy a 421 kivont repülőgép helyett csupán 304 darabot szereznének be. A kisebb flotta üzemeltetéséből származó megtakarításokat új rendszerek beszerzésére fogják fordítani, mint például a Next Generation Air Dominance vadászgép (NGAD), mely az évtized végén jelenhet meg, és egy új, többszereplős vadászbombázó is megemlítésre került, az úgynevezett MR-X, amely már a 2030-as években fog szolgálatban állni. A 421 darab repülőgép túlnyomó többségét a teljes F-15C/D alkotná, így 234 Eagle mellett 124 F-16-os és 63 A-10 csatarepülőgép vonulhatna jól megérdemelt és megszolgált pihenőjére. Feladataikat 84 új F-15EX és 220 F-35A vadászbombázó venné át. 2030 elkezdődne az F-22-ek kivonása is, helyüket az Next Generation Air Dominance vadászgép töltené be. Érdekesség, hogy az Amerikai Légierő gépparkjának átlagéletkora jelenleg 28,6 év körül mozog, a haditengerészeté 14,4 év, a hadsereg repülőcsapatainál 15,3 éves az átlagéletkor, míg Ausztráliában a közelmúltban elkezdett gépcseréknek köszönhetően már 8,9 év. Még többet elmond a helyzetről, hogy az USAF repülőgépeinek 44%-a az eredetileg tervezett élettartamát már túllépve szolgálja a csillagos-sávos lobogót.
Végrehajtotta május 5-én az utolsó repülését a 26009-es gyártási számú Sikorsky MH-60G Pave Hawk harci kutató-mentő helikopter. Ezzel az 1989-ben szolgálatba állított helikopterrel mentették ki Jugoszlávia területéről 1999-ben Darrell Patrick „Dale” Zelko alezredest, akit egy F-117-el repülve lőtt le az ország légvédelme. A 32 éves helikopter szolgálati ideje alatt több mint 11000 órát töltött a levegőben.
Összeütközött az Amerikai Haditengerészet két Boeing T-45C Goshawk sugárhajtású kiképző repülőgépe 2021. május 17-én. A 23 óra előtt történt ütközést követően az egyik T-45-ös lezuhant, kétfős személyzete katapultált, kisebb sérüléseket szenvedtek. A másik gép, mely szintén a VT-22 Golden Eagles kiképzőrepülő-század állományába tartozott, sikeresen leszállt a haditengerészet texasi Kingsville-i légitámaszpontján, mely a baleset helyszínétől 12-13 kilométeres távolságban volt.
Május 12-én hajtották végre a második lövészetet a Raytheon Missiles & Defense AIM-120 rakétacsalád legújabb tagjával, az AIM-120D-3-al. A kaliforniai Point Mugu tengeri tesztlőtéren egy a flotta tulajdonában lévő Boeing F / A-18F Super Hornet-ről történt az indítás. A teszt céljai a gépről történő biztonságos leválasztás, eltávolodás és a repülés megkezdésnek ellenőrzései voltak. Az AIM-120D-3 rakétaváltozat gyártását 2023-ban kezdik meg.
Végrehajtotta első repülését a kanadai Top Aces vállalkozás elsőként repülőképessé tett F-16-osa 2021. május 18-án. A légi ellenségként bérelhető céghez 2021. január 29-én megérkeztek az első ex-izraeli F-16-ok. A korai A/B verziókból 29 darabot vásároltak meg. Az első négy darabot leszerelt szárnyakkal és függőleges vezérsíkokkal egy Antonov An-124-es teherszállító repülőgép jutatta el az izraeli Tel Aviv-i Ben Gurion repülőtérről az arizonai Mesába. A 2016-ig Izraelben üzemeltetett gépeket egy alapos korszerűsítés után tervezik majd alkalmazásba venni. Az arizonai Mesa Gateway repülőteréről felszálló 78-0322 gyártási számú, 1980-ban elkészült F-16A nagyjából egy órát töltött a levegőben. Ez a példány részt vett 1981. június 7-én az iraki Osirak atomerőmű elleni támadásban. Az eredeti izraeli festését megtartó F-16-os már megkapta új polgári lajstromjelét, az N854TA-t. Nem sokkal azelőtt az F-16A megkapta az FAA, az amerikai légügyi hatóság jóváhagyását is, vagyis repülésre alkalmasnak találták a műszaki állapotát.
Az Egyesült Államokban a Különleges Műveletek Parancsnoksága (USSOCOM) egy kétéltű repülőgép tervezését és fejlesztését fontolgatja. Az elképzelés szerint a Lockheed Martin MC-130J Commando II változatát látnák el két jókora úszótalppal, így téve lehetővé a vízfelületekre történő leszállást és az onnan való felszállást. A MC-130J Commando II-t az Egyesült Államok légierejének Különleges Műveleti Parancsnoksága (AFSOC) üzemelteti, és feladata különleges egységeknek az ellenséges hátországba történő szállítása és kivonása, utánpótlás szállítása, és a légi üzemanyag-utántöltés. A Hercules úszótalpakkal történő ellátása nem új keletű ötlet, hiszen a gyártó is foglalkozott ezzel az 1990-es évek végén, akkor a SEAL katonák feladatait támogató variáns eladását szerették volna így elősegíteni. Ebből az elképzelésből akkor nem lett semmi.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas EF-18BM Hornet
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
