Július 13-án a NASA Glenn Kutatóközpontjában búcsút vettek az utolsó repülőképes Lockheed S-3B Viking géptől.

Az N601NA polgári lajstromjelet viselő példányt a jövőben a San Diego-ban található múzeumban fogják kiállítani. A NASA 2004-től szerzett be négy S-3B Viking-et különféle tesztrepülések végrehajtása céljából. Az eredetileg hordozófedélzeti tengeralattjáró-vadász repülőgépekből eltávolították a katonai felszerelést, és a helyükre polgári repülésben használatos műszereket, műholdas kommunikációs rendszereket és a kutatásokhoz nélkülözhetetlen berendezéseket szereltek be. A típussal végzett repülések jelentős része arra irányult, hogy meghatározzák azokat a kommunikációs szabványokat, amelyeket az FAA alkalmazhat az amerikai légtérben tartózkodó pilóta nélküli repülőgépek számára. Az S-3B tökéletesen illeszkedik ehhez a kutatáshoz.

Lockheed S-3B Viking géppár (Wikipedia)

A típusnak szép lapos alja volt, ahová különféle antennákat szerelhettek fel, valamint jelentős levegőben tölthető idővel rendelkezett. Ráadásul a hosszú repülési idő érvényes volt alacsonyan és lassan repülve is. További fontos feladat volt az Erie-tóban az algaszaporodás mértékének figyelemmel követése, amit szintén az S-3B-k végeztek. Gyaníthatóan számos feladat várna még a Viking-ekre, de az utóbbi időben elérhetetlenné váltak a szükséges alkatrészek, így a NASA kénytelen volt leállítani a típust. Még 1972. január 21-én repült először a Lockheed S-3A Viking prototípusa. Az Egyesült Államok Haditengerészeténél 1974 februárjától álltak szolgálatba, a hordozófedélzeti tengeralattjáró-vadász repülőgépek, mint a lassú dugattyúmotoros Grumman S-2 Tracker-ek utódjai. Összesen 188 darabot készített belőlük a Lockheed, ezekből 100 példányt korszerűsítettek S-3B-re, amely képessé vált például az AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek bevetésére is.

A meg nem valósult C-3-as légi üzemanyag-átadásra is alkalmazható lett volna (USNI News)

Az eredeti A verzió átalakításával kisebb mennyiségben létrejött az ES-3A elektronikai felderítő, valamint az US-3A szállító repülőgép is. A hidegháború lezárultával a feladatok csökkentek, így a légi utántöltés vált az egyik leggyakoribb feladatukká. Kivonásuk 2009 februárjában fejeződött be, ezután már csak 3 gép repült a flottánál 2016 januárjáig. A leállított gépek értékesítése nem sikerült, Dél-Koreában fontolgatták 12 példány beszerzését a 16 P-3CK Orion tengeri járőrgép pótlására. Felmerült a jelentős árépítést követő újbóli szolgálatba állítás lehetősége is, mint a Northrop Grumman C-2 Greyhound szállítógépek utódja. A 87 szolgálatból kivont, ám még jelentős üzemidő-tartalékkal rendelkező S-3 Viking tengeri járőrgép átalakításával hoztak volna létre egy C-3-as jelzésű szállító és tankergépet. Utóbbi feladatot rendszeresen ellátták a szolgálati idejük végén is az S-3-ok.

Grafikán a C-3-as egy hajtóművel, hordozófedélzeti környezetben (USNI News)

A 87 további használatra alkalmas sárkányon törzs elülső részét, a szárnyakat, a hajtóműveket változatlanul hagyták volna, ám a törzs hátsó részét az eredetinél 50 cm-el szélesebbre és 1,8 méterrel hosszabbra kellett volna cserélni. Ennek hátulján egy lenyíló rámpa lett volna, így a C-3-as már képessé válhatott az F-35-ök Pratt&Whitney F135-ös hajtóművének szállítására is. Mindezen átalakítás természetesen egy komplett berepülési programot is jelentett volna, hiszen szinte egy új típusszületett. A C-3-as terhelhetősége 4500 kilogramm lett volna és 28 személy szállítására lett volna képes, továbbá tankergépként a harci gépek utántöltésére is alkalmazható lett volna.

Az utolsó repülőképes S-3B Viking a NASA színeiben (NASA)