Erről maga a gyártó számolt be augusztus 11 –én. Az első prototípus építésénél már elérték az 50%-ot.

A tervek elkészültek és végeztek ezek felülvizsgálatával is, így a 2020 vége óta készülő prototípus az eredeti elképzeléshez képest kisebb változtatásokkal, de el fog készülni időre. Még 2019. október 2-án jelentette be a Bell Textron Inc. új forgószárnyas járművét, a Bell 360 Invictus-t. A helikoptert a hadsereg jövőbeli felfegyverzett felderítő repülőeszközét kiválasztó Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) tenderére nevezték be. Washingtonban az így megalkotott géppel szeretnék kitölteni azt a képességbeli rést, melyet a Bell OH-58D Kiowa Warrior helikopterek utód nélküli kivonása okozott. Pótlásukra az AH-64E Apache harci helikopter, valamint az RQ-7 Shadow drónok párosa szolgált volna, azonban az élet bebizonyította ez nem a legfelelőbb megoldás.

A Bell 360 Invictus a harci helikoptereket idéző tandemelrendezésű pilótafülkével, Fenestron csőlégfarokrotorral, behúzható futóművel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással rendelkező helikopter, a géptörzsbe rejtett fegyvertérrel rendelkezett a bemutatáskor, melyek két-két irányított rakéta számára biztosítanak helyet. Továbbá a 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyúval ellátott Bell 360 Invictus a fegyverzet külső felfüggesztésére is alkalmas félszárnyakkal is rendelkezik. Ezeken a felhajtóerő 50%-a is termelődhet repülés közben, de egy-egy fegyverzet felfüggesztési pontot is kialakítottak rajtuk, négy-négy irányított rakéta számára.

Ezek használhatók lesznek a belső fegyverterekkel együtt, így a Bell 360 Invictus egyidejűleg maximális 12 irányított rakétát szállíthat majd. Felderítésre az orr-részen elhelyezett szenzortorony szolgál. A 2004-ben elbukott, szintén felderítésre szánt RAH-66 Comanche helikopterre némileg emlékeztető Bell 360 Invictus-on szintén megtalálható lesz a mozgékonyságot fokozó digitális Fly-by-Wire kormányrendszer. A négylapátos főrotort, valamint a rotorlapátokat, a civil célra fejlesztett Bell 525-ről veszik át. Persze nem teljes egészében, hiszen a főrotor csak négylapátos lesz és a lapátokat is megkurtítják majd a polgári típushoz képest, így eleget téve a hadsereg által elvárt 12 méteres rotorátmérőnek. A fő, valamint a csőlégfaroktort két, a törzse épített, egyenként 3000 lóerős General Electric Aviation XT901 sorozatú gázturbina forgatja majd meg.

Az áramvonalas külsőnek (még a rotoragy is burkolattal lesz ellátva) is köszönhetően a helikopter elérheti majd a 340-370 kilométeres sebességet, képes lesz plusz 35 fokos hőmérséklet esetén is felszállni, hatótávolsága 250 kilométer lesz. A két XT901 gázturbina mellett egy Pratt&Whitney PW207D1 gázturbina is beépítésre fog kerülni a Bell 360 Invictus-ba. Ezt az erőforrást már használják a Bell 429 könnyűhelikoptereken, azonban a 360 Invictus esetében csak kisegítő szerep vár majd rá. Alapesetben a géptörzs jobb oldalára beszerelt PW207D1-nek a fedélzeti rendszerek energiával történő ellátása és a fő hajtóművek indításának segítése lesz majd a fő feladata, de lehetőség lesz az 568 lóerejével a meghajtásban történő részvételre is, egy függőleges tengelykapcsoló mechanizmuson keresztül.

Légi szállítása Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógéppel megoldható lesz. Némi változtatásra volt szükség a Bell 360 Invictus esetében, így a csőlégfaroktort lecserélték egy hagyományosra. A változtatás célja az volt, hogy maximalizálják a lebegési képességet és az utazósebességet is. Már földi próbapadon tesztelik a főrotor fordulatszám csökkentőjét, a tengelyekkel és tengerkapcsolókkal együtt. A prototípus első repülésére a 2023-as évben számítanak a szárazföldi haderőnél, de a Bell még mindig a 2022-es dátum emlegetett az első felszállással kapcsolatban. A US. Army a FARA tender győztesét a 2028-as évtől szeretné elkezdeni rendszeresíteni.