Augusztus 20-án indult el a Norfolk-i haditengerészeti támaszpontról, és a Newport News-i hajógyár felé vette az irányt az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozója, a USS GERALD R. FORD (CVN 78).

Itt hat hónapig lesz majd megtalálható, ez idő alatt a szolgálatba lépés előtt szükséges karbantartások elvégzése mellett, tüzetes ellenőrzésnek vetik alá a hajótestet kívül és belül is. Teszik mindezt azért, hogy elváltozásokat keressenek rajta. Ugyanis nemrégiben fejeződtek a víz alatti robbanások ellenállóságát vizsgáló tesztek. A harci körülmények szimulálása okán végzett robbantások során összesen nem kevesebb, mint 18144 kilogrammnyi robbanószert használtak fel. Ezeket egyre közelebb vonatták egy hajó segítségével a hordozóhoz, ahol bekövetkezett a detonáció.

A USS GERALD R. FORD (CVN 78) a víz alatti robbanások ellenállóságát vizsgáló teszten (Amerikai Haditengerészet)

Az első két kísérletre június 18-án és július 16-án került sor. A második kísérletet eredetileg július 1-re tervezték, de az egyik kísérő hajó berendezésének meghibásodása miatt azonban a tesztet tizenöt nappal el kellett halasztani. A 3. számú, egyben utolsó kísérlet már a tervezett időpontban augusztus 8-án történt St. Augustine partjai közelében. Ez egy 3,9-es erősségű földrengéssel egyenértékű erőhatást gyakorolt a FORD-ra. A robbantások helyszínét és idejét úgy választották ki, hogy azon ne legyen hatással a tengeri élővilágra. Ezt a munkát több mint egy tucat tudós, főleg biológus segítette.

A robbantásokkal az amerikaiak célja elsősorban annak bizonyítása volt, hogy a hajótest képes ellenállni a közelben bekövetkező robbanásnak. A tesztek során használt robbanótöltetek nem egyetlen fenyegetést szimuláltak, hanem fenyegetések egész sorát. A tengeri aknák és célt tévesztett bombák, valamint hajók elleni robotrepülőgépek és rakéták elműködését szimuláló robbantások hatását természetesen már a hajón megvizsgálták, különös tekintettel magára a hajótestre, és a reaktorra, a hidraulikus, valamint a számítógépes rendszerekre egyaránt. A robbantások során a hajótestet érő erőhatásokat ideiglenes jelleggel telepített mérőberendezésekkel rögzítették a későbbi elemzés céljából, ezek darabszáma több ezer volt. Továbbá az ezekkel nyert adatokkal fogják finomítani a tervezésnél használt számítógépes modellt is. A hajó elméletileg képes ellenállni a próba hatásainak, de a döntő pillanatig nem zárható ki, hogy a robbanás olyan rejtett hibát tár fel, amely veszélyeztetheti a hajó felszínen maradását. Éppen ezért a személyzetnek készen kellett állnia egy ilyen forgatókönyv bekövetkeztére is.

A USS GERALD R. FORD (CVN 78) a víz alatti robbanások ellenállóságát vizsgáló teszten (Amerikai Haditengerészet)                                                                              

A FORD hajógyári látogatásának egyik célja is a külsérelmi nyomok felderítése lesz. Az már a robbantási próbák után tudható volt, hogy a hajótest szenvedett némi sérülést, de ezek mértéke a számított szint alatt maradt, csak minimális javításokra volt szükség, vízbetörés nem történt. Persze nem tesztelik le az amerikai flotta összes hajóját a víz alatti robbanások ellenállóságát vizsgálandó, csupán néhány hajóosztályból egy egységet, így felmérik a tervezés helyességét, illetve amennyiben szükséges, módosításokat eszközölnek az építés menetében. Az utolsó repülőgép-hordozó, mely robbantási próbán szerepelt, a USS THEODORE ROOSVELT (CVN 71) volt, még 1987-ben.