2013.01.09
Brazíliában ha lassan is, de biztosan haladnak a saját műholdas vezérlésű bombairányító rendszer fejlesztésével. Első lépésként a 227 kg-os Mk 82-es bombák számára fejlesztették ki az SMKB 82-es készletet. Ezt a jól megszokott módon a bombatest első és hátsó részére szereli fel. A fejlesztést végző Britanite/Mectron már az SMKB 82-es 2011-ben végrehajtott repülési és leoldási tesztjei alatt is dolgozott a 454 kg-os Mk 83-as bombákhoz szánt SMKB 83-as készleten. Az SMBK készletek egyaránt képesek az amerikai GPS és az orosz GLONASSz műholdak jeleinek vételére.
Egy 10 km-es magasságban haladó repülőgépről leoldva képes a 16-40 km-re lévő célpontok megsemmisítésére, körkörös szórása 6 méter. Alkalmazását megkönnyíti, hogy a repülőgépeken el lehet tekinteni az integrációt kísérő plusz vezetékek elhelyezésétől, mivel a bomba és a repülőgép rendszerei közötti kommunikációt egy vezetékek nélküli rendszerrel váltották ki. A hordozóeszközre mindössze egy a fegyver bevetéséhez szükséges kezelőpanel, egy mikroszámítógép és a vezeték nélküli rendszer beszerelése szükségeltetik.
Lassan talán elindult a tajvani haderő modernizálása az amerikai fegyvereladások jóváhagyásával. Erre az évre 30 AH-64 Apache harci helikopter, míg 2014-re 60 darab UH-60 Black Hawk szállító helikopter megvásárlásáról írhatnak alá szerződést. 2015 pedig a Patriot PAC-3 légvédelmi komplexumok beszerzésének az éve lehet.
Jelentős változás előtt állhat az amerikai tengerészgyalogság hajóinak összetétele, természetesen anyagi okok miatt. Az öregedő partraszállító egységek leváltására a SAN DIEGO (LPD 17) hajóosztály egységei kerültek gyártásba, azonban az ezekből eddig megrendelt hajók mennyisége és képessége nem lesz elegendő az idősebb hajók pótlására. A stratégák szerint a bőrnyakúaknak legalább 38 hajóra van szükségük ahhoz, hogy minden időben jelen legyenek a világtengereken a megfelelő erővel, készen egy esetleges beavatkozásra. Erre anyagi okok miatt gyaníthatóan nem lesznek képesek, így a hajóik száma 33, de a kevésbé optimista előrejelzések szerint akár 28 darabra is csökkenhet majd pár év múlva.
A megoldás több irányból is érkezhet, kisebb hajókötelékekkel továbbra is jelen lehetnének, ám ezek képessége természetesen össze sem lenne hasonlítható a jelenlegiekével. A forráshiányt talán a haditengerészeti kiadások átütemezésével lehetne még csökkenteni, de így a haditengerészet kerülhetne kellemetlen helyzetbe. Persze a SAN DIEGO hajóosztály egységeinek további építése, vagy igény szerinti módosítása is szóba jöhet, itt azonban a hajógyárakra nehezedhet nyomás, hogy egységenként ne kérjenek értük többet 1,2 milliárd dollárnál. További lehetőség a külföldön már építés alatt, illetve szolgálatban álló, az amerikai igényeknek megfelelő hajótervek megvásárlása és saját üzemekben történő megépítése lenne.
További lehetőség a már építés alatt álló MLP-k, vagyis a partraszállást támogató ellátóhajók koncepciójának továbbgondolása. Ennél az elképzelésnél a hajókat még inkább átalakítanák, mégpedig úgy, hogy a hajó tatrésze irányába eltolt hajóhíd előtti területen egy repülőfedélzetet hoznának létre. Itt hat-nyolc, a helikopterek és F-35B-k számára kialakított fel- és leszállóhely férhetne el, míg a repülőfedélzet alatti részben a hangár kerülne kialakításra. Az ilyen hajókon nagyjából 20 darabos vegyes összetételű gépállomány elhelyezésére nyílna lehetőség és az értük fizetendő összeg talán még kevesebb is lehetne, mint 1,2 milliárd dollár.
A jövőben a Griffon Corporation AN/ZPY-4 (V) 1 fedélzeti radarjával lesznek ellátva a Northrop Grumman MQ-8B Fire Scout robothelikopterek. Ezzel a berendezéssel időjárási körülményektől függetlenül lesznek majd képesek vízi és szárazföldi megfigyelések elvégzésére a gépeket irányítók.
NETARZENÁL GALÉRIA
