2013.09.23
Japánban egyre komolyabban foglalkoznak a Bell-Boeing V-22-es Osprey gépek rendszeresítésének gondolatával. A következő évben a gyalogság gyors áttelepíthetőségét szeretnék megvizsgálni az MV-22B billenőrotoros gépek segítségével a távoli szigetekre. Ha itt bizonyítani tud az MV-22B, akkor már a 2015-ös költségvetésben megtalálható lenne az első gépek beszerzésére fordítandó összeg. A japán katonáknak azonban nem kell a következő évig várniuk a Osprey képességeinek megismerésével, hiszen októbertől egy amerikai-japán közös hadgyakorlat kezdődik, ahol az MV-22B is a résztvevő légi járművek között lesz.
Az amerikai légierő festését fogják viselni a RAF állományába kerülő RC-135W River Joint hírszerzőgépek. Az ex-USAF KC-135-ös tankerekből hármat módosít az L-3 Communications, a texasi Greenville-ben. A merev utántöltő csövet természetesen leszerelik, a pilótafülkébe korszerű képernyős műszerfalat építenek be, valamint az elektronikai hírszerzéshez szükséges berendezéseket is beszerelik a munkálatok során, mindezért, na és a három gépért London 650 millió dollár fizet ki. Az 51. Repülőszázadhoz kerülő RC-135W River Joint gépek a RAF szabványnak megfelelő színárnyalatra történő újrafestése további 3 millió fontot igényelne, de erről költségvetési okokból lemondanak Nagy-Britanniában.
A szigetországban a tengerentúli festés mellett még azt is el kell majd könyvelniük, hogy az RC-135W-k csak amerikai segítséggel lesznek a levegőben utántölthetők, hiszen csak a merevcsöves csatlakozópont van rajtuk kialakítva, a RAF által is használt hajlékonycsöves helyett. A típus már a következő évben szolgálatba fog állni, ez annak köszönhető, hogy már két éve elkezdődött a légi személyzet átképzése az USA-béli Offutt légibázison állomásozó 55. Ezrednél. A Boeing 707-én alapuló felderítőgép már az USAF-nál is csak az 55. ezrednél található meg, így értelemszerűen itt végzik az oktatást.
A Királyi Légierő jövőbeli RC-135-ére átképzett közel 100 fős személyzet első csoportja 2011 január 11-én érkezett meg az átképzés helyére, nagyobbrészt a Waddington-ban állomásozó 51. századtól. A főleg BAe Nimród R1-en tapasztalatot szerzett pilótákon, navigátorokon, elektronikus hadviselési és hírszerzőtiszteken felül a földi kiszolgáló személyzet is képviseltette magát a 338. Harci kiképző századhoz átképzésre érkező csoportban.
Az angol River Joint gépek személyzetében egyébként megtalálhatók lesznek azok a katonák is, akik eddig E-3 Sentry, vagy a Nimrod MR2 tengeri járőrgépek fedélzetén teljesítettek szolgálatot. A képzési idő hossza háromtól öt hónapig is tarthat a készségek megfelelő elsajátításától függően. Az angolok 2011 szeptember 24-től valódi bevetéseken is gyakorolhatták a képzésen tanultakat, hiszen az USAF gépeinek fedélzetén már akkortól megtalálhatók voltak Afganisztán és Líbia légterében és még abban az évben túllépték az összesített 1000 repült órát.
Svédországban átadták az első BAE Systems FH-77 BW L52 Archer 155 mm-es önjáró tarackot a hadsereg részére. A módosított 6×6-os Volvo A30D terepjáró gépjármű alvázán létrehozott tüzérségi eszköz prototípusait 2005-ben és 2006-ban vizsgálták meg a svéd hadsereg szakértői. A pozitív benyomások alapján került megrendelésre 24 Archer 2008-ban.
Kínai jelentések szerint még az év vége előtt hadrendbe állíthatják Tajvanon a Wan Chien, vagy Ten Thousand Swords néven is ismert kazettás résztöltetű siklóbombát. A fegyverrel végzett tesztek alig több mint egy éve fejeződtek be, létrehozásának kényszerét a JDAM bombák eladásának Egyesült Államokbeli vétója szülte. A Wan Chien-t úgy tervezeték, hogy a több mint 100 résztöltetével képes legyen hajók, rakéta- és radarbázisok, csapatösszevonások, kikötői létesítmények és repülőterek elleni támadások végrehajtására. A Wan Chien siklóbombát a modernizált F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázók egyik új fegyverének szánják. Ezek közül 60-at korszerűsítettek ebben az évben és a modernizációs program első szakasza zárul le az utolsó hat F-CK-1C/D decemberi átadásával.
A saját gyártású repülőgépek korszerűsítésére az évek óta húzódó amerikai F-16C/D beszerzés miatt volt szükség. 2011. június 30-án már átadásra kerültek az első C/D szintre modernizál példányok. Ezeken még 2009-ben vette kezdetét a munka, melynek eredményeképpen a szárnyuk alatt egy-egy további felfüggesztési pont került kialakításra, korszerűsítésre került a radar, az IFF, és a fedélzeti számítógépek is. Erősebb futóműveket is kaptak, valamint 779 kg-mal több üzemanyagot képesek a törzs hátsó részére felszerelhető illeszkedő üzemanyagtartályokban szállítani. Fegyverzetükben megjelent a szintén hazai fejlesztésű TC-2A radargyilkos rakéta is.
Az Aerospace Industrial Development Corp. (AIDC) a légierővel közösen végezte a korszerűsítési terv kidolgozását még 2001 és 2007 között, nem rejtve véka alá azt, hogy a gép leginkább a földi célpontok elleni támadást igénylő rendszeriben újul meg. Mindezek mellett a gépek élettartamát is megnövelik, így további két évtizednyi szolgálati idő várhat még rájuk. Az első szériányi F-CK-1C/D létrehozására kicsivel több mint 586 millió dollár került elkülönítésre az ország költségvetésből, ez nagyjából 70 Ching-Kuo korszerűsítésére elegendő, ami a jelenleg szolgálatban álló 127 gépnek több mint a fele. Az első F-CK-1C/D gépeket a Tajvan déli részén található Tainan légibázison állomásozó 443. ezred kapta meg. Az utolsó átépített példányt várhatólag még 2017 előtt át fogják adni.
NETARZENÁL GALÉRIA
