2013.10.08
Indiában úgy számolnak, hogy a légierőnél 2025-ig szolgálatban fognak maradni a MiG-21 Bison vadászbombázók. Mindezt azzal indokolják, hogy nem tudják elég gyorsan lecserélni a MiG-21-es és a MiG-27-es típusokat, hiába kerül beszerzésre 126 Dassault Rafale és 100 Szuhoj Szu-30MKI, valamint hasonló darabszámú HAL Tejas. Jelenleg 260 MiG-21-es áll hadrendben Indiában, ezekből 110 a korszerűsített Bison változat. A több mint száz gép azonnali pótlás nélküli kivonásával a légierő kapacitása nem lenne elegendő az elvárt feladtok teljesítésére, így nem maradt más választásuk, mint a régebbi gépek további üzemeltetése.
Az ausztráliai Adelaide-ben található ASC Hajógyárban beépítésre került a HOBART-osztályú rombolók névadó egységébe az Aegis AN/SPY-1D (V) radarrendszer síkantennáinak is helyet biztosító nyolcszögletű felépítmény.
Iránban bejelentették, hogy egy új légiharc-rakétával bővült az amerikai eredetű Grumman F-14A Tomcat vadászgépek fegyverzete. A helyi fejlesztésű és gyártású Fakour-90-es hatótávolsága 185 km, és legnagyobb sebessége Mach 5 (közel 4000 kilométer per óra). Az AIM-54 Phoenix továbbfejlesztésének tűnő rakétával már egy sikeres próbalövészetet is tartottak februárban.
Oroszországban a légvédelemnél már az ötödik ezredet szerelték fel az új Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) lég- és rakétavédelmi rendszerrel. A főváros lég- és rakétavédelmét ellátó alakulat várhatólag még ebben az évben eléri hadrafoghatóságát és csatlakozni fog a másik kettő, szintén Moszkva védelmét ellátó Sz-400-as ezredhez. Az orosz hadvezetés tervei szerint a Moszkva körzetébe telepített régebbi Sz-300 légvédelmi rakétarendszerek Sz-400-al történő felváltása 2015-re fog befejeződni. A másik két Sz-400-as komplexumokkal ellátott ezred közül az egyik a távol-keleti Nakhoda kikötővárost, illetve a Balti-tenger partján fekvő Kalinyingrádot védi. Az Sz–400 lég- és rakétavédelmi rendszer 1999-ben kezdte pályafutását és az első alakulat 2006-ban állt volna rendszerbe és 2007-ben érte volna el teljes műveleti képességét, azonban a felmerülő fejlesztési nehézségek miatt a program három éves késést szenvedett.
Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen igen összetett és jelentős képességgel bíró rendszerről van szó. Az Sz-400-as Triumf 400 km-es hatótávolságig és 30 kilométerig terjedő magassági tartományon (ez kétszerese az amerikai Raytheon MIM -104 Patriotnak és két és félszer nagyobb, mint a szintén orosz Sz-300PMU-2-as rendszer hasonló adata) belül hatékony ellenfele minden (akár csökkentett észlelhetőségű) pilótanélküli és pilóta vezette légi járműnek és robotrepülőgépnek, valamint rakétának. Ezt a hatótávolságot annak is köszönhetik, hogy a távolabbi célok ellen használatos 48N6 nagy hatótávolságú rakétát aktív önrávezető rendszerrel is ellátták, így nem jelent gondot a tűzvezető rádiólokátortól történő való nagy távolság sem.
A jobban manőverező célok, illetve különböző, levegőből indított fegyverek, továbbá ballisztikus rakéták leküzdése a lényegesen kisebb, de aktív önrávezető rendszerrel szintén ellátott 120 km-es hatótávolságú, 5 métertől 30 km-es magasság is hatásos 9M96 rakéták feladata. Ez utóbbi rakéta jóval kisebb, így egy indítókonténerbe négy is elfér. Az Sz-400-as rendszer párhuzamosan 6 célra tud 12 rakétát (célonként kettőt) rávezetni és mentből 5 perc alatt lesz tűzkész, illetve ugyanennyi időt vesz igénybe az újbóli mentkésszé tétele.
Egy Sz-400-as ezredet hat osztály alkot, míg egy osztály 12 db 5P85T2 indítójárműből áll, ez természetesen kiegészül egy a 8x8-as kerékképletű, kiváló terepjáró tulajdonságokkal rendelkező Ural-532301-es teherautóra épített 30K6E tűzvezető és irányítóközponttal, illetve a szükséges kiszolgáló alrendszerekkel és két radarberendezéssel. Ezek közül az egyik a légtérfelderítő 3D-s fázisvezérelt 91N6 radarrendszer akár 600 kilométeres távolságból is képes észlelni, illetve követni a vadászbombázó méretű repülőgépeket. A másik a 92N2 tűzvezető radar.
Október elsejétől elkezdődött az USA-ban az Alenia Aermacchi C-27J Spartan szállítógépek kivonása. Ebből a típusból 38-at terveztek hadrendbe állítani, ezekből eddig 15 került átadásra a légierő számára, további 3 az átadás előtt áll, míg az olasz vállalatnál 4 található meg a gyártás különféle fázisaiban. Ezekből a USAF 21-et fizetett már ki majd 1,6 milliárd dollárt felhasználva. A kivonás utáni sorsa az amerikai megrendelésre készült gépeknek még kérdéses.
Chile ideiglenes jelleggel lemondott az ország tengerészgyalogságának tervezett képességnöveléséről. Így az Amerikából beszerzésre kerülő AAV7-es lánctalpas páncélozott szállító harcjárművek a következő évben biztosan nem fognak átadásra kerülni. Lapinformációk szerint mindez csak átmeneti állapot, ugyanis a tengerészgyalogosok számára továbbra is napirenden van a kétéltű járművek beszerzése.
A tervek szerint, vagyis 2014. november 1-én kerül átadásra az Orosz Haditengerészet számára a VLAGYIVOSZTOK MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó. A DCNS Saint-Nazaire-i hajógyárában épülő egység várhatólag október 15-én kerül majd vízre. A második, Franciaországban készülő hajó, a SZEVASZTOPOL 2015-ben kerül majd átadásra.
NETARZENÁL GALÉRIA
