2013.10.21

2013.10.21. 15:20

Svédországban szeptember 20-án kapta meg az F17-es repülőezred az első Saab 105 Sk60AU (AvionikUppdatering) sugárhajtású gyakorlógépét. Az új változat, mint az a típusjelzést alkotó két utolsó betűből már gyanítható a repülőműszerezettség terén esett át el alapos korszerűsítésen. A helymeghatározást az új navigációs rendszer mellett már GPS segíti, a kapcsolattartásért új rádióadó-vevők a felelősek, az eddigi metrikus magassági és sebességi adatokat immáron angolszász mértékegységben (a magasságot lábban, a távolságot tengeri mérföldben, a sebességet csomóban) olvashatják le a pilóták a műszerfalról. Továbbá a veszélyekre figyelmeztető rendszer hangüzenetei is megegyeznek a JAS-39 Gripen-en alkalmazottal.

Ebben a hónapban 2008 és 2010 után talán már ténylegesen is kivonásra fognak kerülni a  RAF C-130K Hercules teherszállítói. A lassan 45 éve szolgáló hét K Hercules a korszerűbb J változatok fedélzetén megjelenő Block 7-es frissítés késése miatt repülhetett eddig az évig. Tudniillik ez teszi lehetővé a J változatok alkalmazását a különleges erők műveleteinek támogatásában, mivel több más a polgári légi közlekedésben használatos rendszer mellett a Link 16-os adatátviteli rendszer is beépítésre kerül.

A nemzetközi programban természetesen az USAF játssza a vezető szerepet, azonban ennek ellenére a Block 7-el történő légi tesztekre csak 2012-ben került sor, pedig az eredeti tervek szerint már akkorra meg kellett volna jelennie a Herculesek fedélzetén. Ebből kifolyólag a K variánsokból hét példány továbbszolgáló lett, 2013 végéig. A program késése persze nem új keletű, hiszen az első figyelmeztetések, az akkor még nagyjából egy éves csúszásra már 2008-ban megjelentek.

A lemaradást máig sem sikerült ledolgozni, olyannyira nem, hogy a következő Block 8.1-es várhatólag meg is fogja előzni, ez ugyanis a következő évtől kerül bevezetésre a J Herculesek fedélzetén. Mindenesetre a Block 7-es program folyik, az Egyesült Királyság az egyik C-130J gépe jelenleg is az Egyesült Államokban található, ahol a Lockheed Martin Marietta-i üzemében módosítják a Block 7 szabvány szerint. Azonban a 25 brit Super Hercules közül nem mindegyik fogja elérni a Block 7-es szintet, mivel London döntése értelében a hátralévő példányokon már a Block 8.1-el közösen jelennek majd meg a Block 7-ben használt rendszerek.

Jelenleg még mindig nincs pótolva a 2008-ban akkumulátortűz miatt Hawaii kikötőjében használhatatlanná vált ASDS (Advanced Swimmer Delivery System) mini-tengeralattjáró. A nagyobb tengeralattjárókról a SEAL kommandósokat a bevetés közelébe szállító ASDS kisméretű felszín alatti egység fejlesztéséről szóló 80 millió dolláros szerződést még 1994-ben kötötték meg a Northrop Grumman-al. Csak egy jármű készült el 2003-ig, ez a technikai és megbízhatósági problémák miatt sokat kritizált egység pedig a tűzesetet követően lebontásra került, mivel a majd 20 méteres hosszúságú ASDS-1-es helyreállítása 237 millió dollárba került volna.

Ezért még jelenleg is a 70-es évek közepéről származó SDV (Swimmer Delivery Vehicles) Mark 8 Mod 1-es változata áll hadrendben, azonban az ebben szállított négy katona nem száraz körülmények között utazhat. A hideg vízzel történő tartós érintkezés jelentősen csökkeni a különlegesen képzett katonák alkalmazhatóságát, ezért mindenképpen egy hermetikusan záródó mini-tengeralattjáró rendszeresítése a cél. Költséghatékonyabb megoldást keresve körülnéztek a polgári célra gyártott tengeralattjárók között is és 2009-ben már tesztelték is a Submergence Group S301 nevezetű gyártmányát.

Ez kétfős legénység mellett hat katona szállítására volt képes, ez messze elmaradt az ASDS-1-es 16 fős szállítókapacitása mellett, bár személyzete ennek is csak két fő volt. A kevesebb mint 10 millió dollárba kerülő S301-es további hátránya volt a mérete, ez ugyanis nem tette lehetővé a célkörzetbe való szállítást végző tengeralattjáróra leszerelhető Dry Dock Shelter nevezetű szállítódokkba történő elhelyezést. Mindenesetre a próbák pozitívak voltak, így a Submergence Group a Lockheed Martin-nal a Northrop Grumman-al és a Huntington Ingalls Newport News Hajógyárral egy csapatot alkotva már tavaly hozzáláthatott a 12 méter hosszú, 2 fős legénység mellett hat katona szállítására képes UOES-2-es megépítéséhez.  

Az UOES-2-es mini-tengeralattjáróval szemben elvárás, hogy 255 km-es hatótávolság megtételére legyen képes, közel 10 km/h-s sebesség mellett. A prototípus elkészítésére 22,7 millió dollárt kapott a Lockheed Martin vezette csapat. Egy mások projekt is fut ezzel párhuzamosan, ebben a General Dynamics Electric Boat és az olasz Giunio Santi Engineering érdekelt. Ők a 9,7 méter hosszú UOES-3-as mini-tengeralattjáró megépítésére vállalkoztak 44,53 millió dollárért. Az UOES-3-as kétfős legénység mellett négy katona szállításra lesz képes közel 10 km/h-s sebesség mellett, 127 km-es hatótávolsággal.

NETARZENÁL GALÉRIA

Páncélvadász Wiesel.

Pilatus PC-7.

Alenia C-27J Spartan.

MiG-27D.

Hawker Siddeley Nimrod MR.2.

Saab AJSH37 Viggen.