2016.09.24
Hamarosan megjelenhet a repülőgépek fedélzetén a BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csali. Az eszközt még 2013 novemberében mutatták be, fejlesztése azóta is tart. Az első gép, melynek fedélzetén megjelenik a BriteCloud, egy Panavia Tornado lesz. A RAF gépét még az idén alkalmassá fogják tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban, csak mint légi próbapad. Amennyiben a tesztek az elvártak szerint fognak haladni a BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csali már 2017 közepén hadrendben állhat a brit királyi légierő repülőgépein. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnik a fejlesztő szerint.
Szeptember 19. és 30. között négy spanyol F/A-18 segítségével végeznek indítási teszteket a svédországi Vidsel lőtéren. A fegyver, mely próbák során a középpontban tartózkodik, pedig nem más, mint a KEPD-350 Taurus csapásmérő robotrepülőgép.
Svédországban eldőlt, hogy a Norvégia által megrendelt, majd visszamondott 24 FH-77 BW L52 Archer 155 milliméteres önjáró tarackot a svédek vásárolják meg. Norvégia még 2013. december 6-án jelentette be ugyanis, hogy 550 millió norvég korona elköltése után (ebből 380 millió a fejlesztésre, 170 millió a beszerzésre ment el, összesen pedig 770 milliót szántak a projektre) felmondja az FH-77 BW L52 Archer 155 milliméteres önjáró tarackok megrendeléséről szóló szerződést. Az okot a késedelmes szállításban határozták meg, ami igaz is, hiszen a 24 Archer-ből 2013 végére már az utolsót is át kellett volna adni a gyártónak, a BAE Systems Sweden-nek. Ezzel szemben az első négy önjáró tarackot 2013-ban adták át a svédek számára.
Ez azonban nem így történt, ezért a norvégoknak más megoldást kell találniuk a még hadrendben lévő 18 M109-es önjáró tarack leváltásra. Norvégia és Svédország ettől függetlenül továbbra is együttműködik olyan tüzérséget érintő programokban, mint az ARTHUR tüzérségi radarok, az Odin tűzvezető rendszer, vagy a kiképzés. Svédországban a hadsereg részre még a 2013-as év szeptemberében adták át az első módosított 6×6-os Volvo A30D terepjáró gépjármű alvázán létrehozott Archer tüzérségi eszközt, aminek prototípusait 2005-ben és 2006-ban vizsgálták meg a svéd hadsereg szakértői és 2008-ban döntöttek a beszerzésük mellett. A svéd döntésnek köszönhetően, így mind a 48 Archer legyártásra kerül, de ezekből csak 36 kerül a svéd szárazföldi erő állományába, ráadásul ezekből 12 tartós tárolásban lesz. A maradék 12 példányra majd a svédek keresnek vevőt.
Október helyett csak novemberben futhat ki a Földközi-tenger irányába az orosz ADMIRAL KUZNYECOV repülőgép-hordozó és a kíséretébe tartozó hajók. A bejelentetthez képest egy hónapos késés okát az orosz média nem taglalta, de jó eséllyel sejthető, hogy a repülőgép-vezetők megfelelő jártassága állhat a háttérben. Szíriához érkezvén ugyanis akár földi célpontok elleni fegyverhasználatra is sor kerítenének az orosz gépek, így ebben megfelelő gyakorlattal kell már rendelkeznie addigra a pilótáknak. Az ADMIRAL KUZNYECOV repülőgép-hordozó 14 darabos gépállományát a már jól ismert Szuhoj Szu-33-as gépek mellett, négy MiG-29KR fogja alkotni. Előbbi típust a közelmúltban tették alkalmassá pontosabb bombázás végrehajtására, a Szuhoj Szu-24M2 bombázókon alkalmazott Gefest SzVP-24 számítógép beszerelésével. A kisebb MiG-29KR már eleve a többfeladatúságot szem előtt tartva került kifejlesztésre, de mivel csak nemrégiben jelent meg a flottánál, a személyzetnek itt is kellő jártasságot kell szereznie.
Erősített páncélzattal és korszerűbb infravörös képalkotó kamerákkal felszerelve mutatta be a Kurganmashzavod az BMP-3M-100 Dragun (Dragonyos) gyalogsági harcjárművét. A BMP-3M-100 Dragun 2A70 100 milliméteres lövegből, 2A72 30 milliméteres gépágyúból és 7,62 milliméteres PKTM koaxiális géppuskából álló fegyverzetét egy távirányítású toronyba szerelték. A motort és a sebességváltót a páncéltest orr-részébe helyezték át. Az eddig használt UTD-29M típusú, 10 hengeres, 4 ütemű, vízhűtéses 500 lóerős erőforrást egy UTD-32-es 816 lőerősre cserélték le. A járműtest hátsó részébe került deszanttérben 8 lövészkatona szállítására van lehetőség. A háromfős legénység által üzemeltetett BMP-3M-100 Dragun tömege 21 tonna, a közúti sebessége 70 kilométer per óra, úszáskor legmagasabb sebessége 10 kilométer per óra, hatótávolsága 600 kilométer. Az állami vizsgálatokat várhatólag a következő évben fogják végrehajtani a BMP-3M-100 Dragun gyalogsági harcjárművel. A kissé távolabbi jövőre vonatkoztatva a gyártó szeretne egy egész járműcsaládot is megalkotni a BMP-3M-100 Dragun alapján.
Az orosz állami Rosztek egyik leányvállalata, a KBM (Konstruktorskoe Büro Mashinostroyeniya) befejezte egy új kis hatótávolságú mobil légvédelmi rendszer fejlesztését. A Gibka-Sz egy parancsnoki és maximum hat indítójárműből áll, ezek mind a VPK-233114 Tigr-M-en alapulnak. A parancsnoki járműre van felszerelve a 40 kilométeres hatótávolságú 1L122-1E Garmon rádiólokátor. A parancsnoki járműtől a terepadottságok függvényébe maximum 8-17 kilométeres távolságon belül helyezkedhetnek el az indítójárművek, melyeken infravörös kamerák helyezkednek el a négy tűzkész 9K338 Igla-Sz (NATO-kód: SA-24 Komor), vagy az újabb fejlesztésű 9K333 Verba rövid hatótávolságú (maximum 6 kilométeres) légvédelmi rakétákon kívül.
Líbiába az elmúlt három évben nagyjából 100 frissen képezett pilóta térhetett vissza tanulmányait befejezvén, csak az a kérdés, hogy a hazatérők a harcoló felek melyikét erősítik és mivel repülhetnek. Egyiptomban, ebben az évben 35-en végeztek, de 2014-ben, mielőtt a líbiai kormány összerúgta volna a por Pakisztánnal, oda is 99 kadét utazott ki. A helyzet romlásával az oktatásra szánt összeg csökkenni kezdett, így 2015 végén 55-en hazatértek. A maradók létszáma 2016 augusztusára nagyjából 9 főre apadt. 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben néhány líbiai a görög légierő akadémiáján kezdte meg tanulmányait, amiket sikeresen be is fejeztek. Franciaországban a már korábban kiképzett líbiai pilóták repülhettek Dassault Mirage F1B gépekkel a Mont-de-Marsan-ban állomásozó EC 2/33 egységnél.
Botswanába érkezett egy Antonov An-124 Ruszlan szállítógép segítségével egy EC225LP Super Puma Mk II + helikopter. A forgószárnyast eredetileg a spanyol rendőrség rendelte meg 2010-ben és használta 3 éven keresztül. Ekkor visszakerült a gyártóhoz, mivel a spanyolok a kisebb EC135-ös típust részesítették előnyben és az új gépek vételárába beleszámították a nagyobb testvér értékét is. Így tárolásba került a Super Puma, majd az afrikai ország lett új hazája.
Új taggal bővült a Paramount Group Mbombe járműcsaládja. A kistestvér a Mbombe 8 nevet viseli és valójában egy 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű. Elődjeivel a Mbombe 4-el és a Mbombe 6-al a felhasznált alkatrészek tekintetében 80%-ban megegyezik, így jelentős megtakarítás érhető el rendszeresítésével ott, hol már a járműcsalád régebbi tagjai jelen vannak. A Mbombe 8 tömege 28 tonna, meghajtásáról egy hathengeres turbófeltöltéses dízelmotor gondoskodik, egy hatfokozatú automataváltó segítségével. Végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 800 kilométer. A hűtőrendszer és hajtáslánc már kipróbált és bevált téli körülmények között -55 Celsius fokon, de a sivatagi körülmények közötti +55 fokot is bírja. Fegyverzetét a vevő igénye szerint kívánt távirányítású, vagy személyzettel ellátott toronyba szerelhetik be.
Mégiscsak 36 darab Franciaországban gyártott Dassault Rafale vadászbombázó kerül majd beszerzésre Indiában. A 7,87 milliárd dolláros beszerzés azért felettébb érdekes, mivel ez a mennyiség jó, ha két század 2019 és 2023 között végrehajtandó átfegyverzésére elegendő. Ellenben azt sem szabad elfelejteni, hogy Új-Delhi légi nukleáris csapásmérő erőit a Dassault Mirage 2000-ek képezik és ezen feladatkörben a Rafale itt is kiválóan megfelelhet, úgy ahogy Franciaországban is. Indiai források megerősítették, hogy folytattak a franciákkal ebben az ügyben is tárgyalásokat.
Újabb nukleáris meghatású tengeralattjáró bérléséről kezdhet tárgyalásokat India Oroszországgal. 2012 végétől a K-152-es NERPA atom-tengeralattjáró (AKULA-II-es) már hivatalosan is INS CHAKRA (II) nevet viseli 10 éves bérleti időtartama alatt. 2013-ban már volt szó arról, hogy egy további orosz atom-tengeralattjáró kerülhet az indiai haditengerészet fennhatósága alá. Akkor az ideális választás az 1990-es években 60%-ban elkészült, de leállított építésű IRIBIS nevű egység volt a források szerint. Az Amur Hajógyárban található, eredetileg AKULA I-es osztályú egység befejezéséhez indiai anyagi forrásokat vennének igénybe. Elvi szinten meghajtásáról a korszerűbb, Project 855 JASZENY-osztályú (NATO megnevezése: GRANEY-osztály) tengeralattjárókban alkalmazott reaktor gondoskodhatna, míg fegyverzetét a függőleges indítótubusokban elhelyezett BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek egészíthetnék ki. Most már azonban a jelentős előrelépést jelentő JASZENY-osztályt említették meg, mint esélyes típust. Ezen osztály tagjai képesek 5000 km-es hatótávolságú atomtöltettel ellátott manőverező robotrepülőgépek indításra is. A 13800 tonna vízkiszorítású, 119 méter hosszú JASZENY-ek legnagyobb sebessége 31 csomó, és képesek lemerülni 600 méter mélyre is.
Internetre felkerült fotók alapján megállapítást nyert, hogy Kínában a szovjet/orosz eredetű Szu-33-as megfelelőjét, a J-15-öst alkalmassá teszik katapultos indításra. A repülőgép-hordozókon használatos eszközből Kína szárazföldi bázisán két példányt is építenek, egy hagyományosnak tekinthető, gőzzel működőt, és egy elektromágnesest, mely a legújabb technológiát képviseli. A katapultos indításnál fellépő erőhatások elviselésére az orrfutóművet módosították.
Tajvanon költségvetési okra hivatkozva törlésre került 8-10 Sikorsky MH-60R helikopter beszerzése. A típust az MD-500 pótlására szerezték volna be, de a haditengerészet nagyfokú hajóépítési programjai miatt ezt a tervet nem tudták megvalósítani. Megoldást jelenthet, igaz csak átmeneti időre, a majd 20 év szolgálatba állított 21 S-70C megmaradt 19 példányának nagyfokú modernizálása.
Helyben valósulhat meg az ausztrál hadsereg M1A1 Abrams harckocsiiban alkalmazott Honeywell AGT1500 gázturbinák nagyjavítása. A páncélosok 2007-es megérkezésétől a gázturbinák javítása jelentős összeget, darabonként 500000 dollárt és időt, 6-9 hónapot jelentett, ami a rendszeresített 59 páncélos esetében igen csak rossz hadrafoghatósági mutatót eredményezett. A TAE üzemében végzett nagyjavítás esetében viszont csak 20-30 napos távolléttel kell számolni és a kiadás is nagyjából tizede lesz a tengerentúlinak. A TAE kapacitása évente 17 Honeywell AGT1500 gázturbina nagyjavítását teszi lehetővé, ez azonban bőven elegendő lesz az ausztrál hadsereg számára.
Túl van az első F-15C Eagle vadászgépre történt függesztéssel végzett repülésen a Lockheed Martin Legion Pod konténere, melyre még június 27-én kerítettek sort. Az infravörös képalkotó kamerát rejtő konténert a légi célok azonosítására tervezik használni. A nyár közepi időpont óta még 15 órányi repülés közbeni tapasztalatot szereztek a Legion Pod konténerrel a Jacksonville-i légi nemzeti gárda segítségével.
NETARZENÁL GALÉRIA
