2017.03.25
Ukrajnában úgy tűnik, közeleg a szovjet eredetű BMP-1-es gyalogsági harcjárművek modernizálásának ideje. Ugyanis a közelmúltban elkezdték eme páncélosok kétféle hazai gyártású távirányítású toronnyal modernizált variánsának vizsgálatát. A korszerű digitális tűzvezető rendszerrel ellátott, távirányítású Stilet torony, egy 30 milliméteres ZTM-2 (2A42) gépágyúval, egy szintén 30 milliméteres AGS-30-as gránátvetővel, egy 7,62 milliméteres géppuskával és két Barrier irányított rakétával van felszerelve. Ezt a páncélost BMP-1UMD néven mutatták be pár hónapja, mozgatásáról egy 330 lóerős Deutz TCD2013 L64V dízelmotor gondoskodik. A páncélvédelmet is erősítették, a BMP-1UMD személyzete továbbra is 3 fő és 8 lövész szállítására képes. A másik vizsgált torony a Skval nevet viseli és már használatban van az ukrán hadseregben, a BTR-80-as továbbfejlesztésnek tekinthető BTR-3/BTR-4-es járműcsaládon. További eltérés, hogy ebbe a 84 kilogrammos tömeggel rendelkező, 330 lövés/perc tűzgyorsaságú ZTM-1-es gépágyú került beépítésre, a gyalogsági harcjármű jelzése ebben az esetben BMP-1U.
3 millió dollárért vásárol mesterlövész puskákat a Cseh Köztársaság a különleges erők katonái számára. A 30 lőfegyvert a Desert Tech által gyártott HTI modell teszi ki teljesen mennyiségben. A bull-pup felépítésű puska legfőbb előnye, hogy az igény szerint leginkább megfelelő lőszerhez tartozó cső, závárzat és az öt lőszer befogadására képes tár is cserélhető. Így a puska használható 375CT, 408CT, 416 Barett és 50-es kaliberű lőszerekkel is, 2200 és 2750 méteres lőtávolságokra. A cserecsövek minden esetben 73,66 centiméter hosszúak, míg a fegyver teljes hossza 114,3, vagy 116,2 centiméter között változik. Tömege 8,84 kilogrammtól 9,3 kilogrammig terjedhet. Prága a 30 puskához 120 darab csövet rendelt meg 21000 darab lőszerrel együtt.
Belgiumba megérkezett a 8. NHI NH90-es helikopter is. Ezzel teljessé vált a 2007-ben, a típusra feladott rendelés. Az NFH változatú, vagyis haditengerészeti feladatokra specializált szürke forgószárnyas az RN-04-es lajstromjelet viseli. Másik három társával a következő évtől fogják leváltani a kutató-mentő feladatokra használt Sea King helikoptereket.
Dániában eldöntötték, hogy az amerikai M109A3 önjáró tarackok pótlására a Nexter CAESAR önjáró tarackját szerzik be. A március 14-i bejelentéskor az is megemlítették, hogy a tüzérségi eszközöket a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán fogják elhelyezni. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul majd a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 30 lövedéket is szállítani képes járműnek. A dánok 43,6 millió dollárt fizetnek majd a 15 CAESAR önjáró tarackért, de a szerződésben további öt is benne foglaltatik opcióként. Az átadásokat 2020-ban kezdi majd meg a gyártó.
A Közel-Keleten és Afrikában végzett éles bevetések során szerzett tapasztalatok alapján végzi a Dassault a Rafale vadászbombázó továbbfejlesztését. Az F4-es szabványnak megfelelő géptől továbbfejlesztett érzékelőket, koalíciós környezetben való bevetés során jobb együttműködési képességeket, továbbfejlesztett fegyverzetet és hajtóművet várnak el Párizsban. Mindezek várhatólag 2023-2025 környékén fognak realizálódni a remények szerint.
Portugália legfeljebb 22 millió dollárt szán öt (opcióként további kettő) könnyű helikopter beszerzésére. Az egy hajtóművel ellátott típus az 54 éves szolgálati idővel rendelkező Sud Aviation SE 3160 Alouette III helikoptereket fogja leváltani a Beja bázison állomásozó 552. század állományában. Az eddig összesítve már több mint 300000 repült órát összegyűjtő francia forgószárnyasok 2018-ban kerülnek majd kivonásra, üzemidejük legvégén.
Oroszországban viszont inkább a korszerűsítés mellett döntöttek a Kamov Ka-27PL helikopterek esetében. A tengeralattjárók elleni harcra felkészített típusból az alaposan korszerűsített Ka-27M 1998-ban kezdett testet ölteni, színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkével, új, 250 kilométeres hatótávolságú, egyszerre 10 célpontot követni képes Kopyo-A radarral és modernt avionikai és harci (például más helikopterekkel, valamint hajókkal és parti létesítményekkel is kommunikáló adatátviteli rendszerrel, szonárral, mágneses anomália detektorral) felszerelve. A 80 koaxilális rotorral ellátott gépből 50 kerül modernizálásra, ezekből hat már átadásra is került.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyását kérte a Dél-Afrikai Köztársaság, mivel fegyvereket szándékozik eladni Irán számára. A két ország között tavaly december 13-án írtak alá egy szándéknyilatkozatot a védelmi és katonai együttműködést érintően. A hírek szerint ennek köszönhetően rendelt meg Teherán 118 millió dollár értékben Denel Umkhonto légvédelmi rakétákat. A Dél-Afrikában lassan 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben.
Az MkII-es konténeres változata új radarokkal egyetemben fejlesztés alatt áll a hazai tengerészeti igények kielégítésére. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns és ennek hatótávolságát növelnék meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják majd szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal fog bírni.
Indiában egyre égetőbb szükség mutatkozik egy egyhajtóműves többfeladatú harci gépre. Persze van ilyen, méghozzá hazai fejlesztésű, a HAL Tejas. Az évtizedekre visszanyúló fejlesztés még nem hozott igazán kézzel fogható eredményt. Az eddig átadott példányok csak korlátozottan foghatók hadra és ki tudja mikorra lesz teljes körűen alkalmazható a gép. Tervek persze vannak, ilyen például a Tejas Mk 1A. A továbbfejlesztett Tejas Mk 2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk 1A, aminek meghajtásáról az Mk 1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába hosszú ideig egy Elta AESA antennájú rádiólokátort tervezték beépíteni.
Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék el érni. Mivel a vásárlási szándék előtt az ajánlatkérést ejtik meg, így az eddig biztosnak tűnő izraeli megrendelés veszélybe került. A radarokból 24 darabot készen fognak átvenni, 8-at helyben építenek majd össze, míg a fennmaradó mennyiséget a HAL építené meg a gyártási technológiák átadása után.
Több mint két éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk 1A jelölést viselő variánsára. Azonban a tavalyi év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétel az Mk 1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.
Malajziában két modernizálási program is elindulhat a közeljövőben. Az egyik az orosz MiG-29N Fulcrum vadászbombázókat érinti. A MiG-29NM tervezet szinte teljes egészében az indiai MiG-29UPG modernizációs programra épül. Ezt továbbfejlesztett adatkapcsolattal, új kijelzőkkel a pilótafülkében, Zsuk-ME (FGM-229) rádiólokátorral, elektronikus zavarórendszerekkel, illeszkedő üzemanyagtartályokkal (amelyek 30%-al növelik meg a hatótávolságot), valamint a Szuhoj Szu-30MKM-eken alkalmazott fegyverek integrációjával tervezik megvalósítani. A gépek sárkányszerkezete egy alapos átvizsgálást követően 6000 repült órás élettartamra lennének hitelesítve.
A másikat a BAE Systems ajánlotta a döntéshozók figyelmébe. A helyi ipart alaposan bevonó kezdeményezés az együléses Hawk 208-as könnyű támadó repülőgépeket érintené. Az új radarbesugárzás-jelző és zavarórendszer mellé talán egy rádiólokátor is beépítésre kerülhetne. A 12 gép közül az első modernizálásának még az idén nekiállnának, amennyiben az erről szóló szerződés két hónapon belül aláírásra kerül.
Messze előrébb tart a maláj Airbus A400M Atlas program, mivel március 22-én az utolsó, vagyis negyedik példány is átadásra került. A 2005-ben megrendelt géphez a Composites Technology Research Malaysia (CTRM) nevet viselő cég gyárt különféle kompozit alkatrészeket, melyeket a hajtómű burkolatoknál, a függőleges és a vízszintes vezérsíkoknál, a teherajtónál és a futómű aknák ajtajainál használnak fel.
Japánban a haditengerészet számára március 22-én átadták a második IZUMO-osztályú helikopterhordozót, a KAGA-t (DDH 184). A Jokohama-i Japan Marine United (JMU) hajógyárban, 1,1 milliárd dollárért elkészült egység a második világháborúban harcolt és a Midway-szigeteki csatában elsüllyedt repülőgép-hordozó nevét viseli, amit azóta más hajóegység nem kapott meg. A 2015 augusztusában vízre tett JS KAGA 248 méter hosszú, 38 méter széles hajó vízkiszorítása 24000 tonna, meghajtásáról négy GE LM2500 gázturbina gondoskodik, ezekkel akár a 30 csomós sebesség elérésére is képes. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően. De tény, hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is.
A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta. Az hordozható helikoptertípusok a tengeralattjárók elleni hadviselésre felkészített Mitsubishi-Sikorsky SH-60K Seahawk és az aknamentesítésre képes AgustaWestland /Kawasaki MCH-101-ek közül válaszhatók ki. A két egységet számláló IZUMO hajóosztály fegyverzetét hajónként mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. A jövőben nem elképzelhetetlen, hogy a beszerzésre kerülő billenőrotoros Bell-Boeing Osprey gépek is alkalmazhatók lesznek Japán jelen legnagyobb méretű hadihajóról, vagyis az IZUMO-ról és a KAGA-ról.
Nem egészen egy héttel korábban, március 16-án egy aknamentesítővel is gazdagabb lett a japán flotta. Az AWAJI-osztály névadó egységének építéséhez nagyrészt kompozit erősítésű üvegszálas műanyagot alkalmaztak, így kisebb mágneses térrel rendelkezik. A 690 tonnás vízkiszorítású egység 67 méter hosszú, 11 méter széles és 5,2 méteres merüléssel rendelkezik. A három hajóból álló hajóosztály második egysége a HIRADO már ez év februárjától építés alatt van, várhatólag jövőre fog szolgálatba lépni.
Légvédelmi lézerfegyvert szeretek fel egy Stryker páncélosra az Egyesült Államokban. A MEHEL 2.0 (Mobile Expeditionary High Energy Laser 2.0) egy 5 kW-os lézerfegyvert takar, mely a próbalövészetek eredményei alapján kisméretű UAV-k ellen alkalmazható sikerrel. A pár éve még csak 2 kW-os teljesítményű lézerfegyver most még csak az elképzelés megvalósíthatóságának céljára szolgál, azonban az amerikai szárazföldi erők a képességeit ki szeretnék terjeszteni a tüzérségi lövedékek elleni alkalmazhatóságra is.
Uruguay légierejében 36 év szolgálati idő után kivonásra kerültek az argentin gyártmányú FMA IA-58A Pucara csatarepülőgépeit. A gyártó országban 5 évvel ezelőtt kezdődött el a korszerű digitális fedélzeti elektronikával és erősebb Pratt & Whitney Canada 950 lóerős PT6A-62 gázturbinás hajtóművel ellátott korszerűsített variáns építése, azonban az ország gazdasági helyzete a program befejezését nem tette lehetővé. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák. Két évvel ezelőtt Uruguay átmenetileg földre parancsolta az évtizedekkel ezelőtt Argentínától vásárolt FMA IA-58 Pucara csatarepülőgépeit. A típus öt példányát a futóműveknél és a Turbomeca Aztazou XVI-G turbólégcsavaros gázturbináknál fellépő akut alkatrészhiány miatt kellett leállítani. A mostani helyzetet is az alkatrészek hiánya idézte elő.
Az 1. repülőszázad állományában lévő repülőgépeket a FAdeA (egykori FMA) segítségével próbálta meg újra repképes állapotba hozni. A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vált az utóbbi időben, továbbá a FAdeA elkezdte a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen. A földi próbákat az első áthajtóművezett géppel 2015. augusztus végén kezdődtek meg. Az A-561-es lajstromú gépre egy négyágú légcsavar is felszerelésre került. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő variáns színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket is kapott az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator.
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.
LTV Aerospace A-7E Corsair II.
Lockheed Martin F-35A Lightning II.
McDonnell Douglas F-15C Eagle.
