2018.12.08
Egy több évtizedes időszakot vizsgálva megállapítható, az következő időszakban első alkalommal növekszik Németországban a páncéloserő. A 363. Harckocsizó Zászlóalj felállítása következő év októberétől kezdődik meg. Első százada a Frankfurttól délre lévő Hardheim katonai bázison fog állomásozni. Jelenleg több mint 100 darab Leopard 2-es harckocsi korszerűsítése folyik, ezekből több is megtalálható lesz majd az első század állományában, míg a második század csak 2021 októberében kerül majd felállításra.
Afganisztánba kerül a Luftwaffe egyik Airbus H145M helikoptere. Az ország északi részében található Masar-e-Sharif-ba a könnyűhelikopter négy darab CH-53-al, valamint három NH90-es fog feladatokat végrehajtani. A várhatólag 18 hónapos időtartam alatt a H145M a különleges egységek bevetését fogja támogatni, valamint fegyveres kíséretet fog biztosítani az egészségügyi bevetéseket végrehajtó NH90-ek mellett.
December 3-án a Spanyol Légierő egy újabb Airbus A400M Atlas katonai teherszállító repülőgéppel lett gazdagabb. Ettől a héttől tehát már négy A400M viseli a spanyol felségjelét. Az ország légiereje a megrendelt 27 darab Atlas gépét két lépésben fogja megkapni. Az első 14 darabot 2022-ig, majd hároméves szünetet követően 2025-től kezdődik a további 13 példány leszállítása.
Ezen a héten kiderült az is, hogy a következő generációs brit ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáró-osztály, a DREADNOUGHT-osztály másodiknak megépülő egységét VALIANT-nak fogják elnevezni. Ezen, 17200 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajóosztály egységeiből négy darab fog megépülni a hasonló darabszámú VANGUARD-ok pótlására. A DREADNOUGHT-osztály 152,9 méter hosszú lesz, vagyis 3 méterrel lesznek nagyobbak, mint elődjeik. Fedélzetükön külön szekciót alakítanak majd ki a nőnemű legénység részére, valamint belső világításával megpróbálják a napszakok változásait is utánozni a 130 fős személyzet komfortjának javítása céljából.
Oroszország haditengerészete még egy IVAN GREN-osztályú partraszálló hajóval (Project 11711) lesz erősebb a következő évben. Az idén májusban vízre került PJOTR MORGUNOV tengeri próbajáratai 2019 márciusától veszik majd kezdetüket és még 2019 vége előtt átadásra fog kerülni a flotta részére. Azt már az első egység elkészültét követően lehetett tudni, hogy van mit javítani a hajóosztályon, hiszen a tervezési és hajtási problémák okán több ilyen egységet Moszkva nem is akart rendelni. Pedig 6600 tonnás vízkiszorítású IVAN GREN-osztályú partraszálló hajó 13 darab harckocsi, vagy 36 darab lövészpáncélos mellett még 300 tengerészgyalogost is el tud szállítani messzi vizekre. A hangárban két Kamov Ka-27-es tengeralattjáró-vadász, vagy két Ka-29-es felfegyverzett szállító helikopternek van hely. A tapasztalatok alapján elkészültek viszont a módosított változat terveivel, aminél leginkább a hajótest kialakítása változott meg és ez már a hírek szerint elnyerte Moszkva tetszését is. Bár még szerződés nincs, de nagy valószínűséggel ezekből fog megépülni két-három hajó a jövőben.
Hiperszonikus rakétával kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
A SABCA a Sabena Aerospace vállalattal a SABCA Maroc leányvállalatán keresztül fog együttműködni, Marokkó katonai repülőgépeinek karbantartásában, felújításában, korszerűsítésében. Első körben az észak-afrikai állam Lockheed Martin C-130 Hercules gépei lesznek érintettek az együttműködésben. Ezt a típust a Sabena Aerospace-nál elég jól ismerik, hiszen még 1976-ban szerezték meg az időszakos karbantartási munkálatok elvégzésére a gyártói engedélyt. A második szakaszban az európai partnerek szeretnék kiterjeszteni ajánlataikat más platformokra is, mint például az F-16, az Alpha Jet, a Mirage F1 vagy az Agusta A109.
Iránban egy újabb hadihajót adtak át a haditengerészetnek december elsején. A SAHAND nevet és 74-es hadrendi számot viselő egység az iráni sajtó szerint romboló, valójában csak a jóval kisebb méretű és szerényebb képességű korvett. Bár a felépítményt áttervezték, a kor divatjának megfelelően csökkentették a radarkeresztmetszetét, azért ez mégiscsak egy JAMARAN, vagy MOWJ-osztályú korvett. Az 1420 tonnás hajó 94,5 méter hosszú, 11,1 méter széles és 3,25 méteres merülésű, legénysége 120-140 fő, legnagyobb sebessége 30 csomó. Fegyverzetét egy 76 mm-es Fajr-27 löveg (17 kilométeres lőtáv és 85 lövés per perc tűzgyorsaság), két 20 és egy 40 milliméteres gépágyú, négy 200 km-es hatótávolságú Noor/C-802 hajók elleni rakéta, négy SM-1 Nour légvédelmi rakéta (mely 2010 márciusában a JAMARAN-ról indítva 100 km-es távolságban semmisített meg célt) 2x3 324 milliméteres tengeralattjárók elleni torpedó képezi. A tatrészen kialakított helikopter leszálló alkalmas közepes és könnyű helikopterek fogadására és indítására. Leggyakrabban egy tengeralattjárók elleni harcra specializált Bell 212 ASW-t lehetett megfigyelni.
A JAMARAN mellé egy további egység épült meg DAMAVAND névvel, ez a Kaszpi-tengeren állt szolgálatba. Eme egységek alapját az 1968-ben Angliában építeni kezdet és 1971-ben átadott ALVAND fregatt (maximális vízkiszorítással is csak 1540 tonnás, tehát valójában korvett 94,5 méter hosszú, 11 méter széles, 3,25 méteres merülés, fegyverzet: 4 C-802 típusú kínai hajó elleni robotrepülőgép, 1 darab 114 milliméteres Mark 8-as ágyú, 1 darab 35 milliméteres ikercsövű és 2 egycsövű 20 milliméteres gépágyú) adja. Mindenesetre a SAHAND hossza már 96 méter, vízkiszorítása 1500 tonna, fegyverzetében megjelent a 2 kilométeres lőtávolságú, 4000-7000 lövés per perc tűzgyorsaságra képes, helyi fejlesztésű Kamand (iráni Phalanx-nak nevezett) közelkörzeti légvédelmi rendszer. Légi-és vízfelszíni célok ellen ugyancsak négy-négy rakétával rendelkezik a SAHAND, melyek típusa gyaníthatóan szintén változatlan. Az iráni beszámolók szerint készleteinek utántöltése nélkül 150 napig hajózni képes korvettnek egy testvérhajója már építés alatt áll, ez a hírek szerint a DENA nevet fogja kapni.
Legújabb hírek szerint India első hazai építésű repülőgép-hordozója, az INS VIKRANT (IAC-1) szolgálatba állásának időpontja 2020 lesz. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dollárral számoltak fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A következő indiai hordozó már katapulttal fog rendelkezni, ellenben a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.
Kapcsolódó információ, hogy úgy tűnik megoldódtak az Indiai Haditengerészet MiG-29K/KUB vadászbombázóit eddig sújtó problémák. A 2015-ben még csak 37,63%-os hadrafoghatóságot felmutatni tudó típust leginkább az RD MK-33-as hajtóművekkel és a fly-by-wire rendszerrel kapcsolatos problémák tették felszállásra képtelenné. Az orosz féllel közösen sikerült a hadrafoghatósági mutatót 70% fölé tornászni, így a flotta vezetése elégedett a típus ezen mutatójával.
Dél-Koreában példásan elkötelezettek a Korea Aerospace Industries (KAI) Surion helikoptere iránt. Az ebben az évben bekövetkezett gépveszteség ellenére még mindig 93 darabra tart igényt a szárazföldi haderő. Éppen ezért, bár konkrét dátum még nincs meghatározva, a helyi forgószárnyast akarják az amerikai Sikorsky UH-60-as utódjául. A gyártó elmondása szerint több állammal is folytatnak tárgyalásokat a Surion eladásával kapcsolatban, ezen országok közül eddig csak a Fülöp-szigetek neve került a nyilvánosság elé.
Japán ezen a héten aláírt egy további Boeing KC-46A Pegasus tartálygép megvásárlásáról szóló szerződését. Tokió első KC-46-ról szóló megrendelését 2017 decemberében véglegesítette, ezzel Japán lett a típus első külföldi megrendelője. A mostani hír apropóját szolgáltató példány így már a második új tanker lesz, ami a szigetországba fog kerülni. Az első KC-46A, melyért 279 millió dollárt fizettek ki 2020-ban fog megérkezni, míg a most 158,9 millió dollárért megrendelt párja 2021. június 30-ig kerül átadásra. Tokió a meglévő négy darabos KC-767J tankerflottáját kívánja tovább erősíteni a 2010 októberében kiválasztott Pegasus négy példányával.
Kanadában 2018. december 31-ig hivatalosan is kivonják a szolgálatból a CH-124 Sea King helikoptereket. A tenger királya 55 éves szolgálatot tudhat a forgószárnyai mögött, hiszen 1963-ban jelent meg az észak-amerikai államban. Ezzel az idővel egyébként a leghosszabb szolgálati idővel rendelkező légi eszköz lett az országban. Az ezen évek alatt összegyűjtött több mint 550000 repült óra során a tengeralattjárók felderítésére és elpusztítására szolgáló gyakorlatokon felül számos éles kutató-mentő feladatban álltak helyt a CH-124 Sea King helikopterek. Néhány példányuk eladásra fog kerülni, de a múzeumokban látható lesz a CH-148 Cyclone elődje.
Új tüzérségi rendszert próbálgat az amerikai szárazföldi haderő a Yuma tüzérségi lőtéren. Az ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.
Két C-40-es szállítógépet tervez beszerezni az Amerikai Tengerészgyalogság. Ez a katonai típusjelzést a Boeing nagysikerű 737-700C gépét rejti. Ezt a típust az Amerikai Haditengerészet C-40A Clipper-ként állította hadrendbe és 2001-től napjainkig 15 darabot vettek át, további kettőt pedig még legyártás alatt áll. A C-40-es beltere háromféle elrendezésben használható, az elsőben 121 utast szállít, a másodikban nyolc szabvány méretű raklap helyezhető el benne. A harmadik variációban a három raklap mellett (mögött) 70 utas foglalhat helyet. A bőrnyakúak, akárcsak a flotta a C-9B Skytrain (polgári nevén McDonnell Douglas DC-9-32) gépek pótlására szereznék be a Boeing gyártmányát.
Kolumbiában eddig sem a politikai akarat, sem a szükséges anyagi forrás nem volt meg ahhoz, hogy az igencsak gazdag F-16-os felhozatalból csemegézzenek és beszerezzenek jóáron használt, vagy éppenséggel új példányokat. Úgy tűnik, változik ez a helyzet, hiszen a közelmúltban Bogota azzal a kéréssel fordult Washington felé, hogy szeretné beszerezni a Lockheed Martin típusát. Jelenleg még nem tudni a vágyott mennyiséget és a változatot sem.
Argentínában elkészült az első három, Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép, melyeket már sorozatban gyártottnak lehet tekinteni. Az A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint. Eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek.
Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé tette további három IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.
A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.
Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.
NETARZENÁL GALÉRIA
North American RA-5C Vigilante
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
Lockheed TF-104G-M Starfighter
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Fairchild A-10A Thunderbolt II
McDonnell Douglas A-4L Skyhawk
