2018.12.15
Szerbiában egy cserélhető indítós rakétasorozat-vetőt fejlesztettek ki. A 8x8-as kerékképletű Kamaz 6560 katonai teherautó alvázán, egy páncélozott fülkében foglal helyet a háromfős kezelőszemélyzet. A műholdas navigációs rendszerrel is ellátott, 35 tonnás legnagyobb tömegű jármű, indítás előtt 6 darab hidraulikus támasz használatával foglal el stabil tüzelőállást, a megállástól számított 90 másodperc elteltével. Az alváz hátsó részén elhelyezett indítóplatform a jármű hossztengelyéhez viszonyítva jobbra és balra is 110 fokos szögbe téríthető ki oldalirányban, míg a magassági irányzásra +3 és +60 fok között biztosított. Igazi különlegessége az, hogy elhelyezhető rajta kétszer 25 csöves 122 milliméteres rakétavető, vagy ez helyett a szintén kétszer 6 csővel rendelkező, 267 milliméteres rakéták indítására szolgáló indító is. Előbb rakéták hatótávolsága 40 kilométer, míg az utóbbiak 70 kilométerre lévő célpontok ellen is alkalmazhatók. Mivel a 122 milliméteres rakéták jóval rövidebbek, így az indító és a jármű fülkéje között lévő helyre egy teljes javadalmazásnyi rakéta is elhelyezhető.
Lengyel médiahíreket cáfolt meg Franciaország azzal, hogy bejelentette, a SCORPENE-osztályú tengeralattjáróval még továbbra is részt vesznek a lengyel haditengerészet számára új tengeralattjárót kereső Orka tenderen. A Naval Group és az MBDA közös ajánlásában szerepelnek a tengeralattjáróról indítható NCM csapásmérő robotrepülőgépek is. Éppen ezért ezek az egységek, amennyiben beszerzésre kerülnek, roppant erős fegyverzettel fognak rendelkezni, amik megegyeznek majd a francia flotta által használt BARRACUDA-osztály egységein alkalmazottakkal.
Az viszont teljességgel igaz, hogy további Aermacchi M346-os sugárhajtású kiképzőgéppel lesz gazdagabb a Lengyel Légierő. A helyiek által Bielik-nek nevezett típusból az első nyolc példányt még 2014. február 27-én rendelte meg Varsó. Ez év március 27-én megkötött megállapodás alapján további négy M346 repülőgépet vásároltak meg logisztikai csomaggal együtt, ezek 2020. október végéig kerülnek átadásra. Ezen a héten ez a mennyiség további négy géppel növekedett, így 2023-ra 16 darab M346-os gépen lesz majd látható a lengyel felségjel.
Túl van első, kiépítetlen repülőtéren végrehajtott gyakorlatán a RAF Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeket üzemeltető százada. A Brize Norton székhellyel rendelkező 206-ok gépei és személyzete ezen a héten a Dél-Wales-i tengerparton hajtott végre sikeres fel-és leszállásokat, valamint a gyakorolták a földi manőverezést is. A pilóták beszámolója szerint az A400M kiválóan volt irányítható mind a le-és felszállás fázisaiban, illetve a földön is. A 206. Repülőszázad életében a következő lépcsőfok szintén a kiépítetlen repülőtéren végrehajtott fel-és leszállások végrehajtása lesz, de éjszakai körülmények között, éjjellátó szemüvegek használatával.
Szintén Nagy-Britanniából érkezett az a hír, miszerint a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázókon alkalmazott különleges, radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat a vártnál sérülékenyebb és több időt kell a helyreállítására fordítani. Az amerikai gyártó elismerte, jelenleg még van még mit javítani az anyag tartósságán, de problémával és a megoldáshoz vezető úttal is tisztában vannak és természetesen foglalkoznak vele.
Törökországban a Gökbey nevet adták a Turkish Aerospace Industries (TAI) által fejlesztette T625-ös típusjelzésű helikopternek. A közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa ez év szeptember 6-án hajtotta végre első repülését. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Izraelben tovább folynak a Namer és az Eitan lövészpáncélosokra szánt távirányítású toronnyal folytatott próbák. Az ezekről készült képanyag alapján megállapítható, a torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. A két Spike-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Még tavaly nyáron egy új, a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták egészen eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajta (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
A múlt hónapban kiderült az is, hogy az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül a defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét az említett távirányított torony fogja alkotni. Érdekesség az Eitan-nal kapcsoltban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Igen alapos felújításon esik majd át az Indiai Légierő Hasimara-i repülőtere. A futópálya és a gurulóútak igencsak elhasználódtak, hiszen legutóbb 1993-ban történt meg a légibázis felújítása. A MiG-27ML vadászbombázók 2017-ben történt elbúcsúztatása után a repülőtéren csak a Szuhoj Szu-30MKI volt jelen. Ez azonban változni fog 2020-tól, mivel idetelepül majd egy 18 géppel felszerelt Dassault Rafale század is. Éppen ez miatt kerül sor a rekonstrukcióra, amely során az infrastruktúra fejlesztését is végre fogják hajtani. A francia eredetű géptől legalább 75%-os hadrafoghatósági mutatót várnak el az indiaiak, ez pedig csak jelentős beruházások árán érhető el. A felépülő hangárban mind a Rafale, mind a Szu-30MKI időszakos munkáit végre tudják majd hajtani. A bázis fontosságát a tibeti határhoz való közelsége tovább emeli, hiszen ebben a régióban Kínai is igencsak aktív, már ami a katonai bázisok építését jelenti.
Pakisztánban december 12-én szolgálatba állították az első ATR-72 MPA tengeri járőrgépet, valamint két, Nagy-Britanniából vásárolt Westland Sea King helikoptert is. A jelenlegi információk nem erősítették meg az ATR-72 MPA gépek mágneses anomália-detektorral (MAD) történő ellátottságát, viszont a Leonardo Seaspray 7300E AESA antennájú fedélzeti rádiólokátor és a Star SAFIRE III elektrooptikai és infravörös torony a felszereltség részét képezi. A két Sea King közül az egyik kutató-mentő feladatokat fog ellátni, ez egy HAR.3-as változat, míg a másik egy szállítófeladatokra átalakított HC.4-es variáns.
Kínai médiában volt látható egy átalakított Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró. A felvétel alapján megállapítható, hogy a hajótest torony mögötti részébe, egy nagyjából 15 méter hosszú részt toldottak be. Ebben a részben vélhetőleg a levegőtől független meghajtórendszer került elhelyezésre. A kínaiak is, akárcsak a svédek és japánok, a Stirling motoros meghajtást alkalmazzák. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználja a Saab Kockums ezen erőforrások továbbfejlesztése során. Kínában a Type 039A osztályú tengeralattjárókon, illetve ezek továbbfejlesztéseként létrejött Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárókon alkalmazzák a Stirling motort.
Az átalakított KILO érdekessége éppenséggel az a több mint 15 méteres betoldott szakasz, hiszen másutt sokkal rövidebb helyen sikerül elhelyezni az erőforrást és a kiegészítő rendszereit. Az oroszok egy 9-10 méteres részben tudták megvalósítani a levegőtől független meghajtórendszerüket, míg a svédek megoldása ennél is rövidebb, 8 méteres hosszban került elhelyezésre. A nagyobb méret oka talán a folyékony oxigént tartalmazó tartályok mérete és talán a hajtómű teljesítményéből következik, így egy sokkal tovább működtethető, vagy egy sokkal erősebb kínai meghajtórendszerrel ellátva az 1994-ben, tehát az elsőnek az ázsiai országba megérkezett két Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró közül az egyik.
Ausztrália tekintetében is szóba kerültek a BARRACUDA-osztályú tengeralattjárók, hiszen bejelentették, hogy a Block 1A terv alapján megvalósuló első egység az ATTACK nevet fogja viselni. Ezt a nevet viselte 1967 és 1985 között egy ausztrál őrhajó is. A 4500 tonnás vízkiszorítású, 97 méter hosszú egységek igencsak hasonlatosak lesznek a Franciaországban szolgáló, nukleáris meghajtással rendelkező tengerjárókhoz, így nem elképzelhetetlen, hogy a politikai helyzet alakulása következtében a későbbiekben nukleáris meghajtással lesznek ellátva.
Földi tesztek során felfedezett problémák miatt nem fogja ebben az évben végrehajtani első repülését a Sikorsky-Boeing SB-1 Defiant. A típusról és hibáiról már eddig is érkeztek hírek, azonban az erőátvitelt és rotorlapátokat érintő problémák már a múlté. A koaxiális rotorok mellett tolólégcsavarral is rendelkező, ezért nagyobb sebesség elérésére képes új gép repülését a majdani megrendelést feladó haderők várják igencsak kíváncsian. Ezt 2017-re tervezték, de később már 2018 lett belőle, míg a legújabb hírek szerint erre csak 2019 elején kerülhet majd sor. A konkurenciát képviselő Bell V-280 Valor billenőrotoros gép körülbelül egy éve repül, és májusban elérte a 352 kilométer per órás legnagyobb sebességet.
NETARZENÁL GALÉRIA
North American Rockwell OV-10A Bronco
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E
