2019.02.23
Megérkezett az első két T-346A az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázisra. Ezek a gépek már nem az itt települő 61. Repülőezred kötelékébe tartoznak majd, bár ez az egység is az M-346 Master-t repüli. Ugyanis Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke a jelenlegi elképzelés szerint 4 darab saját tulajdonú T-346A sugárhajtású kiképzőgéppel fog rendelkezni. Ezek közül az első kettő volt az amelyik leszállt a bázison. Az IFTS évente 80 pilótát képezhet ki 22 M-346 gép használatával és 45 képzett, az olasz légierő kötelékébe tartozó oktató munkájával, hiszen az itt települő 61. Repülőezred gépei (18 darab T-346A) és személyzete is rendelkezésére állnak.
A Navantia spanyol hajógyár, a holland WARLUS-osztályú tengeralattjárók pótlására az S-80 Plus tervezettel indul a megrendelés elnyerésért. A spanyolok esélyeit nagyban növeli, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lenne. Az S-80-as tengeralattjárók létrehozása nem volt egyszerű feladat. A 3000 tonnás egységek hosszúvajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-ra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg.
Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni. A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni.
Egy lépéssel közelebb került az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép ahhoz, hogy a megrendelők tankergépként is használhassák majd a jövőben. A spanyol légierő kísérleti központjával (CLAEX) közösen végrehajtott tesztek során a CHT (Cargo Hold Tanks) üzemanyagot átadó egység segítéségével kilenc repülés alatt, 90 tonna üzemanyagot adtak át spanyol F-18-ok és egy másik A400M prototípus számára. A próbák sorából még hiányzik az éjszakai utántöltés, illetve a sok vásárló által várva várt, helikopterek légi utántölthetőségének bizonyítása is.
Február 15-én járt le az az Egyesült Államok által szabott határidő, ameddig Törökországnak fel kellett volna mondania az Oroszországból beszerezni kívánt Sz-400-as légvédelmi rendszerekről szól szerződést. Mivel Ankara ezt nem tette, veszélybe került az első két Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó márciusi átadása a törökök számára. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.
Egy új, igaz még fejlesztés alatt álló fegyvert mutatott be a Rafael Advanced Defense Systems az Aero India Air Show-n. A Rocks légi indítású, mozgó vagy statikus földi célok megsemmisítésére szolgáló rakéta egyaránt alkalmazható a földfelszínen, vagy az alatt elhelyezkedő építmények megsemmisítésére. Természetesen az ilyen egymásnak ellentmondó feladatok ellátásához a harci rész cseréje szükséges. A Rocks inerciális/műholdas navigációs rendszere kellően védett a zavarások ellen, valamint szintén védelmét szolgálja a rakétameghajtás biztosította hangnál gyorsabb sebesség. A célmegsemmisítést képfelismerő rendszer alkalmazásával tették még biztosabbá a tervezők, amit a SPICE-ról vettek át, de egyéb rendszerek a Popeye-ből kerültek átemelésre. A fejlesztés befejező szakasza még hátra van, de már több sikeres indítást hajtottak végre F-16I Sufa vadászbombázókról. A jövőben egy ilyen gép 4 darab Rocks rakétát is hordozhat majd, amik segítségével a légvédelem hatókörén kívülről nyílik lehetőség a támadások végrehajtására.
Az Egyesült Arab Emírségek, Calidus vállalata bemutatta új gyalogsági harcjárművét. A 8x8-as kerékképletű WAHASH megalkotását a dél-afrikai ADG Mobility céggel közösen végezték. A WAHASH megalkotásánál több, már gyártásban lévő rendszert alkalmaztak, ezzel csökkentve a fejlesztés költségeit és megpróbálván elkerülni a buktatókat. Az üresen 32 tonnás páncélos hossza 8,5 méter, a járműtest 2,7 méter magas, így kettőt a C-17-es szállító repülőgépen el lehet helyezni. Mozgatásáról egy 720 lóerős Scania DC 13-as motor gondoskodik, a sebességváltó ZF 7 AP 2600 SP típusú. Az úszóképes WAHASH-ból kettő prototípus készült el eddig, első lépésben a fegyverzetet az ukrán eredetű BM-3 Sturm távirányítású torony képezi, de a fejlesztők elmondása szerint a jövőben könnyedén felszerelhető lesz bármilyen egyéb torony is a járműtestre.
Így jelenleg a ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyún, a párhuzamosított PKT 7,62 milliméteres géppuskán kívül még két Barrier irányított rakétával rendelkezik a WAHASH a torony jobb oldalán, míg átellenben egy szintén 30 milliméteres AGS-30-as gránátvető került felszerelésre. A WAHASH 130 kilométer per órás sebesség elérésére képes kiépített úton, míg vízen 10 kilométer per órás sebességgel tud úszni. A páncélos legénysége 3 fő és 8 fő lövész szállítására képes 700 kilométeres távolságra. A közel-keleti éghajlatra tervezett, -30 és +55 Celsius fok közötti hőmérsékleten működőképes WAHASH beltere természetesen légkondicionált, felfüggesztése 50 kilogrammos improvizált aknák robbanása ellen is védelmet nyújt az energiaelnyelő ülésekben lévő katonák számára. Páncélzata a szabvány 155 milliméteres tüzérségi lövedékek repeszeinek áll ellent.
Iránban a haditengerészet átvette a hazai fejlesztésű és gyártású FATEH-osztályú tengeralattjárók első példányát, a névadó FATEH-t (920). A perzsa nyelvben hódítót jelentő FATEH vízkiszorítása majdnem 600 tonna, hossza 48 méter, meghajtásáról dízel-elektromos rendszer gondoskodik. Fegyverzetét, amik lehetnek torpedók, rakéták, vagy aknák, négy 533 milliméteres vetőcsőből bocsáthatja útjára. Nem tudni, hogy a pár éve még 2017 szeptemberére várt átadás mi miatt húzódott eddig, de az tény, a fotókon látható belső tér, az elektrooptikai árboc, valamint a radarhullámok irányának meghatározására szolgáló eszköz magas fejlettségűnek tűnik, így lehetséges, hogy ezek mellett még számos korszerű megoldást rejt a FATEH burkolata és ezek fejlesztése, vagy integrációja játszott közre a késésben.
Szintén az Aero India Air Show-n került bemutatásra a HAL Tejas hazai fejlesztésű, AESA antennával ellátott rádiólokátora. A DRDO alá tartozó Electronics and Radar Establishment (ELRDE) által megalkotott Uttam radarból több példány is megépült már. Ezekből három a földi teszteken van már egy ideje, míg a negyedik példányt egy Tejas orrába építve a levegőben is tesztelik majd hamarosan. Az egy hónap múlva elkezdődő légi próbákba egy második rádiólokátor is fog kapcsolódni. Meg kell jegyezni, hogy a berendezés nem teljesen hazai, a hűtését végző elemek közül több is Ausztráliából került beszerzésre. Ugyanezen a kiállításon volt látható a továbbfejlesztett Mk2-es Tejas makettje is. Az Mk1-es Tejas 13 méteres hosszát és 8,2 méteres fesztávolságát 14,6 méterre, illetve 8,5 méterre növelték meg. A hosszabb törzs több üzemanyag elhelyezését teszi lehetővé a pilótafülke mögött, de a legnagyobb felszállósúly is 17500 kilogrammra növekszik. A súlypont eltolódás és a nagyobb felhajtóerő-termelés okán a gépre közvetlenül a pilótafülke végénél kezdődő kacsa vezérsík került felszerelésre, de a deltaszárny alakját is megváltoztatták a tervezők. A 6,5 tonna fegyverzet hordozására képes Mk2-es meghajtásáról az amerikai General Electric F414-INS6-os kétáramú, utánégetős sugárhajtómű fog gondoskodni. A pilótafülke elé egy képalkotó infravörös kamerát helyeztek el a maketten, de rendelkezni fog közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel is.
A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.
A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.
Több mint három éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, vagy 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétele az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.
A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
Február 18-án Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában megtartották a Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjárók közül az elsőnek elkészültnek névadó ünnepségét. Az elsőnek megrendelt egység az INVINCIBLE nevet kapta, építését már 2015 júliusa óta végezték, ez 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.
A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A 28 főnyi legénység kiválogatása már megtörtént, ők hamarosan Németországba fognak utazni, hogy egy alapos képzés során megismerkedjenek a tengeralattjáróval. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.
A Korea Aerospace Industries (KAI) elkezdte a következő generációs vadászbombázó első prototípusának gyártását február 14-én. A KF-X projektben összesen 112 intézmény érintett, 16 nemzeti egyetem, 11 kutatóintézet és 85 vállalat veszi ki részét a munkákból. Az első felszállást 2021-re várják a KAI vezetői.
Argentínában megpróbálják újra üzemképessé tenni a 2017 novemberében szerencsétlenül járt TR-1700-as ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjáró testvérhajóját az ARA SANTA CRUZ-t (S 41). Ez a tengeralattjáró már jó ideje nem járt a tenger felszíne alatt, hiszen 2015 első felétől időszakos karbantartásra vár. A legutóbbi felmérés alapján 20 millió dollárért újra hajózható állapotba lehet hozni a SANTA CRUZ-t. Az is napvilágra került, hogy a hajógyáriaknak mintegy 1-1,5 évig kell majd a munkába elmerülni azért, hogy a tengeralattjáró kellő biztonsággal újra kifuthasson.
Múlt hét után újra van miért szóba hozni az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépet. 2019. február 17-én Mauricio Macri argentin elnök kétnapos látogatásra érkezett Indiába, ahol tárgyalásokat folytatott Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a két ország közötti együttműködés lehetőségeiről. A kereskedelem mellett szóba került még számos ágazat is, beleértve a megújuló energiát, a nukleáris energiát, az űrkutatást, a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a bányászatot (lítium, arany és réz), gyógyszergyártást és autóipart. A NETARZENÁL és olvasói szempontjából a védelmi iparról és katonai együttműködésről szóló megbeszélések azok, amik érdekesek. Itt a tisztek csereprogramban történő képzése mellett az indiai fejlesztésű HJT-36 Sitara pótlására került képbe a Pampa III-as. A dél-amerikai típus képességei alapján beférne a nem túl sikeres indiai gép helyére, a PC-7 Mk.II-es és a Hawk Mk.132 közé.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35C Lightning II
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
Aerospatiale SA-365N3 Dauphin 2
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
North American F-100F Super Sabre
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
