2019.05.25
A sikeres csapatpróbák után a román légierő IAR 330L Puma helikopterien bevezetésre kerülhet az Elbit Systems BrightNite kamerarendszere. Az éjszakai és rosszidős repüléseket a BrightNite több kamera által vett és előállított panoráma képét a számítógépes rendszer segítségével a pilóták sisakkijelzőjére vetítik. Mégpedig mindig abban az igen széles szögtartományban, amerre a fejüket fordítják. Ezzel kiküszöbölték, hogy a pilóták az éjjellátó szemüvegre jellemző keskeny látószög miatt a fejüket folyamatosan mozgatva repüljenek. A BrightNite kamerarendszerének köszönhetően az igen széles szögtartomány okán a nappali repülésnél megszokott módon lehetséges repülni, sőt a számítógépes támogatás megjeleníti a terepakadályokat, a domborzati rácsvonalakat, de akár a kijelölt leszállóhelyen uralkodó, vagy a gép leszállása során létrejövő rossz látási viszonyok esetén magassági és oldalirányú referenciapontok megjelenítésével a pontos leszállást is elősegíti.
Norvégiában a tervezetthez képes jelentősen többe fog kerülni a Lockheed Martin F-35A Lightning II-ek rendszeresítése és üzemben tartásuk. Amint azt a Bergens Tidende újság korábban közölte, az új F-35-ös flotta összköltsége legfeljebb 16 milliárd norvég koronával, vagyis 1,8 milliárd dollárral meghaladhatja a kezdeti számításokat. Ez az összeg magában foglalja a kapcsolódó költségeket is, beleértve az Ørland és az Evenes légi bázisok fejlesztését, hogy képesek legyenek megfelelő otthont biztosítani az korszerű vadászbombázóknak. Jelenleg még nem tudni, mely másik költségvetésből fognak/tudnak majd átcsoportosítani megfelelő összeget a többletkiadás fedezésére. Norvégia eddig 12 darab F-35A-t fizetett ki, ezek ára átlagosan 160 millió dollár, mivel csak pár hónapja érte el a típus darabára a 90-100 millió dollár alatti értéket.
Nagy-Britanniában elkezdődtek a Leonardo BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalijának tesztjei a RAF számára. A királyi légierő a Typhoon FGR.4 vadászbombázói számára az elsőként bemutatott BC55-öst tervezi rendszeresíteni, amit az idén kivonásra került Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázókon szolgálatba is állítottak 2018-ban. A BC55 jelzésű eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése akkor még folyt. Ahogy azt már akkor megígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.
A BriteCloud-ban használatos technológiák bizonyítottak a tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Napjainkban szintén a RAF 41. kísérleti százada vizsgálja a BriteCloud BC55-öt az Eurofighter Typhoon-on április óta. Eddig 33 darab repülőgép fedélzeti aktív csali került felhasználására ezen próbák során. Amennyiben a még hátralévő tesztek is sikerrel zárulnak, úgy a BriteCloud BC55 még a 2019-es év vége előtt rendszeresítésre fog kerülni a RAF Eurofighter Typhoon FGR.4 vadászbombázóin. A távolabbi jövőben a BriteCloud-al teszteket fognak végezni helikopterek, valamint C-130J Hercules fedélzetéről és tervezik az F-35B-n is a bevezetését.
A BC55-ös, valamint az ebből származó „átcsomagolt” 2x1x8 collos méretű, BC218 hasáb alakú önvédelmi eszköz mellé a nagyobb méretekkel rendelkező szállító, tartály és felderítő repülőgépek (pl.: C-27J Spartan, Airbus Defense & Space A400M, Embraer KC-390, Lockheed Martin C-130) számára is megalkotnak egy repülőgép fedélzeti aktív csalit. A BriteCloud 55-T, akárcsak a BC55-ös hengeres testtel rendelkezik, ám az általa létrehozható hamis céljel sokkal erősebb, mivel nagyobb méretű repülőgépet kell lefedni a miniatűr rádiófrekvenciás zavaró modul által előállított hamis céljellel. Ez a képesség elsősorban a megnövelt akkumulátor kapacitásnak lesz köszönhető. A Leonardo a BriteCloud fejlesztésébe eddig 27 millió fontot fektetett be.
Szárazföldi repülőtéren landolt a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozó néhány Dassault Rafale vadászbombázója május 18-án, szombaton. A hét darab, kiképzőrepülésre felszállt gépet a hordozó körül kialakult rossz időjárás kényszerítette Észak-Indonézia egyik repülőterére. A Sultan Iskandar Muda légibázisra megérkezett Rafale közül öt már vasárnap visszatért a CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozóra, másik kettő technikai probléma miatt még az indonéz repülőtéren maradt.
Fehéroroszország leszállította Angola számára a 12 megrendelt Szuhoj Szu-30K vadászbombázók közül az utolsó kettőt is az év áprilisában. A gépek eredetileg Indiában szolgáltak, de az idő múlásával kiderült az 1997 májusától 1999 decemberéig átadott tíz Szu-30MK és nyolc Szu-30K jelentősen eltér az Új-Delhi által vágyott Szu-30MKI variánstól, így visszaszállításra kerültek. A gépek jövője hosszú ideig bizonytalan volt, végül Angola látott bennük fantáziát és a fehéroroszországi Baranovicsiben lévő 558. repülőgép javító üzem korszerűsítette a gépeket.
Ennek során a Szu-30SzM változatban használatos rendszerek kerültek beépítésre, így a műszerfalon több színes kijelző jelent meg és az orrba is a Bars-R radar került beépítésre. A beépített zavarórendszer a légiharc-rakéták által leginkább használt 8-12 GHz-es frekvenciatartományban működik. A 12 felfüggesztési ponton fegyverzet választéka kibővült a hajók elleni Zvezda H-31A, a radarok elleni H-31P (AS-17 Krypton), és a légi célok elleni aktív radaros R-77-es (AA-12 Addler) rakétákkal. Az Szu-30K mellett Angolában a 18 darab Szu-27-ből jelenleg még féltucatnyi van repülőképes állapotban. Angola az első két Szu-30K-ját 2017 szeptemberében kapta meg, a típus üzemeltetését még jelenleg is a fehérorosz üzem helyszínen tartózkodó szerelőcsapata segíti.
Moszkvában még áprilisban meghozták a döntést, két KIROV-osztályú nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálót le fognak bontani. Az ADMIRAL USAKOV (ex-KIROV) hosszú évekig a Zvezdocska hajógyár egyik dokkjában várt sorsa jobbra fordulására, most már tudható, mindhiába. Ennek az egységnek reaktorproblémák miatt, mindössze 10 évnyi aktív szolgálatot követően 1990-ben jött el az az idő, amikor horgonyt vethetett. A másodiknak elkészült hajó az ADMIRAL LAZAREV (ex-FRUNZE) mindössze 4 évvel később, de szintén 10 évnyi aktív szolgálat után 1994-ben került móló mellé, költségvetési okokra hivatkozva. Az ADMIRAL NAHIMOV (ex-KALINYIN), mely harmadiknak készült el 1999 és 2005 között volt ideiglenesen kivonva, majd újra szolgálatba lépett. Modernizálásáról, akárcsak a többi testvérhajóéról számos elképzelés született a majd 2 évtized alatt.
A 2010 végére letisztult elképzelés szerint további 20 évnyi szolgálati időt tölthettek volna el a nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálók új elektronikával és reaktorokkal ellátva. A fő fegyverzetnek számító P–700 Granyit (SS–N–19) robotrepülőgépek helyett a P-800 Oniksokat (SS-N-26) kapták volna meg a KIROV-ok. A közelkörzeti légvédelmi rendszer szintén lecserélésre kerülne, míg a nagyobb távolságú légvédelmet az S-400-as Triumf biztosítaná. A 2014 óta korszerűsítésen lévő ADMIRAL NAHIMOV elkészültét 2018-ra várták, de még mindig a hajógyárban tartózkodik. A költséges korszerűsítési tervek törlésre kerültek, jelenleg úgy néz ki, hogy csak az ADMIRAL NAHIMOV fog ezen átesni. Az ADMIRAL USAKOV és az ADMIRAL LAZAREV véglegesen kivonásra került.
Legújabb hírek szerint Marokkóban mégiscsak a Boeing AH-64E Apache lesz a megrendelésre kerülő harci helikopter. 2018 júniusában Marokkó tárgyalásokat folytatott a Törökországgal Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 Atak harci helikopterek megvásárlásáról. Az észak-afrikai országból akkoriban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál. Két hét elteltével újra szóba került Marokkó harci helikopterek iránti érdeklődése. Akkor azonban arról cikkeztek, hogy a T-129 Atak harci helikopter gyártója mellett az amerikai Boeing-et is megkeresték AH-64E Apache helikopterek esetleges eladásának ügyében.
Októberében a T-129 még jobb megismerésére nyílt lehetőség, ugyanis az október 24-27. között megrendezésre került Marrakech Airshow-n a T-129 ATAK harci helikopter élőben is bemutatkozhatott. A gép egyik legnagyobb erénye, legalábbis a gyártó szerint, hogy nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apache. A törökök továbbá abban is bíztak, hogy egy marokkói megrendelés további észak-afrikai országok figyelmét is még jobban ráirányítja majd a típusra. A helyi média értesülései alapján azonban az amerikai gyártó terméke fog megrendelésre kerülni hamarosan. A pálfordulás okaként megemlítik, hogy a T-129 harci zónába telepítését, üzemelését és szíriai bevetését a marokkói katonák testközelből figyelhették meg és végül megállapították, a típus képességei nem megfelelőek számukra.
Következő év első felében megérkeznek majd a GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargépek az Egyesült Arab Emírségek légierejébe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Ebből két példány már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja óta. A harmadik jelenleg az átépítés fázisában tart és még ebben az évben fel fog szállni. Az első két GlobalEye Svédországban és Spanyolországban található meg jelenleg, ahol különféle teszteken vesznek részt.
India 80 millió dollárért fogja korszerűsíttetni Iljusin Il-78MKI Midas tankergépeit. A 6 darabos mennyiségben szolgálatban álló típus a gyártóval kötött szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátása mellett élettartam-hosszabbításon is át fog esni, hogy jelentősen növeljék a repülőgépek üzemidejét. India 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330 MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére.
Immáron második alkalommal került sor a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép légi indítású BrahMos-A (Air) változatának tesztelésére. 2017. november 22-én végrehajtott első sikeres tesztet követően 2019. május 22-én a fejlesztési szakaszt lezáró egyik utolsó lövészetet hajtották végre. A Szuhoj Szu-30MKI-ről történő indítás és eltávolodás probléma nélkül lezajlott, majd a BrahMos-A pontosan végéigrepülte a kijelölt útvonalát és a szárazföldi lőtér kijelölt helyén becsapódott. A fegyver megbízhatóságát igazoló második, talán már tengeri célpont ellen végrehajtandó, végső lövészet időpontja most még nem ismert. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére. Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól.
Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is.
Dél-Koreában megkezdődtek a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri próbái. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában építeni kezdett ROKS MARADO (6112) 2018 májusában került vízrebocsátásra. A 199 méter hosszú, üresen 14500, terhelve 18000 tonnás vízkiszorítású egység a személyzetén felül még 10 UH-60-as helikoptert és 700 katonát és páncélosokat, légpárnás partraszállító járműveket tud elhelyezni belső terében. A ROKS MARADO (6112) DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó várhatólag 2020-ban fog szolgálatba állni.
Japán 160 darab AIM-120C-7-es AMRAAM légiharc-rakétát vásárol az Egyesült Államoktól. A kormányzati jóváhagyásra váró eladás Tokió számára 317 millió dollár becsült összköltséget jelent majd.
Megrendelés érkezett a Sikorsky-hoz a CH-53K King Stallion helikopterre. A megrendelést természeten az amerikai haditengerészet adta fel, melynek költségvetéséből szerzik be a tengerészgyalogság eszközeit is. Az első rendelési állományban 12 darab forgószárnyas szerepelt, míg a legfrissebb 2. és 3. egyaránt 14-14 gépet foglal magába. Az első CH-53K King Stallion helikopterek 2022-re kerülnek majd a tengerészgyalogsághoz, míg bevethetőségüket ezen a héten közöltek szerint már 2023-ra, 2024-re várják. A Sikorsky jelentős beruházásokat hajtott végre, így a jövőben évente képes lesz akár 24 CH-53K King Stallion előállítására is. A típus hibáinak kijavítása folyamatban van, jelenleg már többet is sikerült orvosolni. Pozitívumként azt is meg kell említeni, hogy az új helikopter már bebizonyította, hogy könnyebben kezelhető és karbantartható, mint elődje.
Ebben a hónapban a Boeing három KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépet szállított le az amerikai légierőnek, így az átadott darabszám 11-re emelkedett. Az egyik KC-46-t május 17-én, pénteken érkezett meg a McConnell bázisra (Kansas) a 931. Légi Utántöltő Ezredhez, míg másik két Pegasus az Oklahomában található Altus támaszponton szállt le május 18-án, szombaton. Várhatólag az elkövetkező hónapokban sok hír fog szólni a Boeing KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépekről, hiszen a gyártó az év közepére 18, míg az év végére 36 átadásra került példánnyal számol.
Egy további hírben is főszerepet játszik az USAF új tankergépe, hiszen sikeresen vételezett belőle üzemanyagot a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó is a tesztek során, így ez a variáns már utántölthetővé vált. A közeljövőben további három repülőgépre, a Lockheed Martin EC-130-ra, a Bell-Boeing MV-22-re és a Lockheed C-5-re kívánják a szükséges légi próbákat lefolytatni.
Az erre a hétre jutó F-35-ös hírekből meg kell említeni, hogy bár még folynak tárgyalások, a Pentagon már kezd készülődni a kieső török beszállítók pótlására. A Lockheed Martin szerint nyolc török vállalat készít alkatrészeket a Lightning II-hez, némelyikük már 2004 óta részt vesz a programban. Ilyen a Fokker Elmo is, ahol az F-35 villamos vezetékeinek 40%-át készítik el. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.
Török elmondás alapján Törökország az egyik olyan ország az F-35-ös programban, amely teljes mértékben teljesítette a pénzügyi és egyéb ígéreteit a fejlesztés során. Joggal várják hát gépeiket, a földi-és légi személyzet képzése is jól halad az USA-ban, csakhogy a problémát szülő orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok beszerzése még nem került törlésre. Sőt, ezek várhatólag októbertől kerülnek majd telepítésre az országban, amely véleménye szerint a légvédelmi rendszerek tenderén az egyik fő követelmény volt, hogy a gyártási jogot és technológiát a lehető legteljesebb mértékben megkaphassák. Meglepő módon csak Oroszország reagált pozitívan ezekre az igényekre, így dőlt el a verseny a javukra. Nemrégiben a német Bild újság arról cikkezett, hogy Törökország hamarosan felmondja az Sz-400-as beszerzést és így elhárul a F-35-ök leszállítása elé gördült akadály.
Török részről viszont megerősítésre került, hogy továbbra is kitartanak az Sz-400-as komplexumok beszerzése mellett és bizakodóak az F-35-ök leszállítását illetőleg is. Más washingtoni források úgy tudják, az Egyesült Államok még két héten keresztül vár az Sz-400-as beszerzés felmondására, majd utána kezd el ténylegesen lépni ebben az ügyben. Törökországban az F-35-ös gépek bázisául kijelölt támaszponton befejeződtek az új típus igényelte infrastrukturális fejlesztések. Ankara novemberre várja az első gépek megérkezését, bár az eddigi tervekben március hónap szerepelt. Hiába vesz részt összesen 14 ország a gép előállításában, ilyen gyorsan új beszállítókat találni nem egyszerű feladat. Éppen ezért a Lockheed Martin felkészül arra is, hogy az elkövetkező két évben lelassulhat a gyártás üteme, sőt az eddig szépen csökkenő darabár is emelkedésnek indulhat egy kis időre.
Jó hír is érkezett a héten, amely az F-35-öst érinti, ugyanis a BAE Systems Samlesburyben lévő üzemében elkészültek az 500. törzs-hátsórésszel. A vízszintes és függőleges vezérsíkot is magába foglaló elem nagyságára jellemző, hogy az F-35-ös 15%-át teszi ki.
A Bell Helicopter Textron Inc. bejelentette, hogy az Air Vehicle Concept Demonstrator repülőgépe, a Bell V-280 Valor sikeresen teljesítette az Egyesült Államok hadserege által elvárt irányíthatósági és mozgékonysági teszteket, amiket alacsony sebességnél, illetve lebegésből hajtottak végre a Texas-i, Arlingtonban. 2017. decemberi első repülése óta a billenőrotoros repülőgép több mint 110 órányi repülési időt és több mint 225 órányi olyan tesztidőt gyűjtött össze, amikor az erőátviteli rendszere volt üzemben, beleértve a földi vizsgálatokat is.
Hamarosan sor kerülhet egy új hajtóművekkel ellátott Boeing CH-47-es Chinook helikopter repülésére. A tandemrotoros gépre a Sikorsky CH-53K King Stallion-on is alkalmazott General Electric T408 (GE38-1B) hajtóműveket szerelték fel. Ezek egyenként 2500 lóerővel nagyobb teljesítmény leadására képesek, mint a jelenleg is használt Honeywell T55-ök, vagyis 7500 lóerősek. Az amerikai hadsereg már régóta érdeklődik nagyobb teljesítményű hajtóművek felszerelésének lehetőségéről a CH-47F Block II változatú helikopterekre. A Boeing nem hozta még nyilvánosságra, hogy a General Electric T408 (GE38-1B) hajtóművekkel mekkora tömeget lesz majd képes a levegőbe emelni a Chinook, de annyit már tudni, hogy a fogyasztásuk 15%-al magasabb a jelenleg használtaknál. A Pentagon alternatívaként tanulmányozza a CH-47-et a Sikorsky CH-53K technikai problémái és az ebből fakadó késés miatt, így egy esetleges megrendelés esélye is lehet az ok az új hajtóművekkel való ellátása mellett.
Peruban érdeklődés mutatkozik a MiG-29-ek iránt. Az ország 1995-ben 16 MiG-29S és 2 MiG-29UB vadászgépet vásárolt Fehéroroszországból, és három további MiG-29SE-t szerzett be 1999-ben. Miután két repülőgépet vesztett balesetben, a perui légierőnek jelenleg 19 darab MiG-29-ese van. További gépek beszerzéséről már folynak a tárgyalások a felek között.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
