2019.10.19
Ukrajnában nyilvánosságra hozták egy újabb fegyverfejlesztés tényét. A Bliskavka, magyarul Villám nevet viselő fegyver sebessége több lesz, mint 3,5 Mach. Az szovjet/orosz K-31-es (NATO-kód: AS-17 Krypton) szuperszonikus csapásmérő robotrepülőgéphez hasonlóan, ehhez is háromféle irányítórendszert fejlesztenek ki. Így a hajók elleni aktív radaros mellett készül majd optikai végfázis vezérlésű, valamint radarok elleni passzív vevővel ellátott is. A bevetésére a Szu-24 és a Szu-27-es típusokat tartják elképzelhetőnek, meghajtásáról torlósugár-hajtómű fog gondoskodni.
Október 10-én a Remontowa Hajógyárban vízre bocsátották a második KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajót. A lengyel haditengerészet számára épített egység az ALBATROSZ nevet kapta, hadrendi száma 602. Építése, az első acéllemez vágásával 2018 szeptemberében kezdődött meg. A hajóosztály első egysége a KORMORAN 2017 novemberében lépett szolgálatba. A 2020-ban szolgálatba lépő ALBATROSZ-t egy év múlva, vagyis 2021-ben fogja követni a harmadik egység is, ami a MEWA nevet fogja viselni. A KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajók 850 tonnás vízkiszorítással és antimagnetikus hajótesttel rendelkeznek. Hosszuk 58,5 méter, legénységük 45 fős. Tervezésükkor a Balti- és az Északi-tengeri bevethetőséget tartották szem előtt. Az aknák megsemmisítésében a Saab által gyártott Double Eagle Mk III-as távirányítású tengeralattjárókat használják fedélzetükről.
Első alkalommal szálltak le a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetére brit pilóták által irányított Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók október 13-án. Az Egyesült Államok keleti partjánál hajózó 65000 tonnás hordozón tavaly 500 sikeres fel-és leszállással végezték el a típus fedélzeti tesztjeit 11 hét leforgása alatt. A gépeket, melyek a Királyi Légierő 17. Teszt- és kiértékelő Századához tartoztak, Adam Curd, a Királyi Légierő és Matt Fooks-Bale Királyi Haditengerészet hajózói vezették. A 17-ek, akiknek a székhelye jelenleg még a kaliforniai Edwards támaszponton található meg, a későbbiekben már a típus brit támaszpontján, a Marham-i légibázisra fognak áttelepülni. Ez az egység egyébként 2014 óta vizsgálja az F-35B képességeit. London azt szeretné, ha a F-35B Lightning II-es vadászbombázók 2020 végéig elérnék a bevethetőségüket a HMS QUEEN ELIZABETH fedélzetéről és így 2021-ben már a 617. század mellett egy amerikai tengerészgyalogos repülőszázad is rész vehetne az első harci őrjáraton az új repülőgép-hordozóval.
További elsőség a brit repüléstörténetben, hogy első alkalommal szálltak fel a RAF Airbus A330MRTT Voyager tankergépei Szingapúrból. Ugyanis a Bersama Lima hadgyakorlaton résztvevő Eurofighter Typhoon vadászbombázókat az A330-on alapuló tanker is elkísérte. A Brize Norton-i honi bázisától messzire került típus esetében ez egy jó próba arra, hogy mennyire megbízható a gép üzemeltetése egy távoli bázison.
Hamarosan Irakba érkezhetnek az első, spanyol felségjelet viselő NHI NH90TTH helikopterek. Az országban jelenleg három Chinook és két Cougar erősíti 2018 vége óta légi szállítási képességet Spanyolországból áttelepülve. A szárazföldi haderő forgószárnyasai között jelenleg 12 NH90-es található meg a megrendelt 16-ból.
Törökországból érkezett hírek szerint az eddigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost nagyjából egy év múlva készítik el és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A tavaly a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Tunézia részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta tizenkét Textron Aviation (2014 előtt Beechcraft) T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgép és a kapcsolódó felszerelések lehetséges eladását. Ennek a beszerzésnek a becsült költsége 234 millió dollár körül alakulhat. A repülőgép a Pilatus PC-9 kiképzőgépen alapul, amelyet a svájci Pilatus Aircraft fejlesztett ki, majd módosított az USA igényei szerint. Észak-Afrikában Marokkó már rendelkezik ilyen gépekkel. Ezekből 24 darabot vásároltak meg 185 millió dollárért 2009-ben, leszállításuk 2011-től kezdődött meg. Az Egyesült Államokon és Marokkón kívül a T-6-ot széles körben exportálták, többek között a NATO Kanadában történő repülőkiképzési programjában is használják CT-156 Harvard II jelöléssel, de Mexikóban, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon, Argentínában, Görögországban, Izraelben és Irakban is repülik. A típus több mint 3,2 millió repült órát gyűjtött össze eddig a világ minden tájáról.
Nigériába már megérkezett az Oroszországtól megrendelt Mil Mi-35 Hind harci helikopterek fele. Az afrikai állam, egybehangzó orosz és nigériai források szerint is, hat forgószárnyast már átvett. A fennmaradó másik hat Mi-35-ös megérkezésének időpontjáról most is folynak az egyeztetések a felek között.
Iránban végrehajtotta első repülését a hazai fejlesztésű és gyártású újabb Yasin, régebben még Koswar néven hívott sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet a 2017-es év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni, természetesen utánégető nélkül. A 12 méter hosszú és 4 méter magas géppel a gurulási próbák még 2017-ben elkezdődtek. Teherán akkoriban igencsak optimistán, már 2,5 éven belül szolgálatba szerették volna állítani a típust.
Afganisztánt szintén meg kell említeni a Mil első harci helikopter típusa kapcsán az e heti hírekben. Ugyanis október 15-én két újabb használt, de nagyjavításon átesett Mi-35 Hind forgószárnyast kapott Indiából. A 125-ös és a 126-os oldalszámú gépeket a kabuli légibázison adták át az új tulajdonosnak. Kabul 2016-ban kérte Indiát, hogy segítsen az ország légierejének állapotán, mivel 11 darab Hind és 7 szállítógép nem tudott felszállni alkatrészhiány, vagy időszakos munkák elmaradása következtében. A segítség gyors volt, mivel ugyanebben az évben Új-Delhi 4 Mi-25-et már le is szállított. Később a légierő továbbra is fennálló képességbeli hiányosságainak áthidalása érdekében Afganisztán, Fehéroroszország és India háromoldalú együttműködési megállapodást írt alá négy fehérorosz Mi-24V 2018-as India általi megvásárlásával kapcsolatban, az afgánok részére. Az Afganisztán számára beszerzett gépek összes költségét az indiai kormány fedezte. India az utóbbi években több Mi-35-ös helikoptert szállított már Afganisztánba, a mostani két gépet is - akárcsak a már átadott másik kettőt - Fehéroroszországból vásárolták meg. A májusban leszállított másik két Mi-35-el együtt ezek a gépek fogják pótolni a 2016-ban átadott első négy Mi-24-et. Jelenleg még nem tudni, hogy ez a négy Hind veszteséglistára került-e, vagy csak az állapotuk romlott le annyira, hogy ideiglenesen repülésre képtelen állapotba kerültek.
Pakisztánban befejezték az ötödik generációs FGFA vadászbombázó tervezésének kezdeti szakaszát. A pilóta vezette gép két hajtóművel fog rendelkezni, megjelenése a pilótafülke végéig a Szuhoj Szu-35-re, majd onnantól az F-22-re emlékeztet. A Kínával közösen fejlesztett JF-17-nél legnagyobb terhelhetőséggel és hatótávolsággal rendelkező típus félszárnyai alatt két-két felfüggesztési pont volt látható a médiában megjelent rajzokon. A pakisztáni tervek szerint a gép fegyverzetében megjelennének a lézerfegyverek is. Az ötödik generációs FGFA vadászbombázó fejlesztésétől azt várják, hogy teljesen megszüntesse a külföldi gyártóktól és fejlesztőktől való függést. Mivel Pakisztánban jelenleg még hiányoznak a szükséges ipari lehetőségek a légi járművek, illetve ezek alrendszereinek teljesen saját erőből történő előállításához, így kénytelen bizonyos államokra támaszkodik. A jövőben szeretnék elérni, hogy ne kelljen hagyatkozni olyan partnerekre, amelyek túl drágának, vagy megbízhatatlannak bizonyulhatnak. Az igazán ambiciózus elképzelés szerint az F-16A/B Block-15 és a Mirage III/5 közvetlen utódjának szánt gép fejlesztését a következő évtizedben tervezik befejezni.
Bemutatta a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának méretarányos modelljét. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. A tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. Az új variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben.
A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek. Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A most bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került, ez a KUH-1E, ami már négy éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Az, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.
Az augusztus elsején kezdődött hetedik próbaút után, október 15-én reggel újra próbaútra futott ki a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Gyaníthatóan a mostani, egy hetes időtartamúra tervezett hajókázás szolgál majd annak igazolására, hogy az egység készen áll a hadrendbe kerülésre. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó. Kína első repülőgép-hordozója a szovjet érában építeni kezdett LIAONING (ex-VARJAG) 13 hónap alatt 10 tengeri próbautat követően vált a kínai flotta részévé. A Type 001A esetében az első próbaút 17 hónappal ezelőtt, 2018 májusában került végrehajtásra.
A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában augusztus hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Tajvan közelében megtalálták az évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Dassault Mirage 2000-5 repülőgép repülési adatrögzítőjét. Az együléses Mirage 2000-5 2017. november 7-én tűnt el a radarképernyőkről Tajvan északkeleti partjainál, körülbelül fél órával azután, hogy felszállt egy kiképző repülésre. Az azonnal megindított kutatás nem járt eredménnyel, a gép és pilótája, Ho Tzu-yu százados nyom nélkül eltűnt. Magánvállalkozók később folytatták a keresést a tengeren, és a tavalyi év végén sikerült is megtalálni néhány futómű-alkatrészt és a hajtóművet. Október 3-án meglett a repülési adatrögzítő is, amit a lehető leggyorsabban elvittel Franciaországba a tragédia okainak kiderítésére.
A Karem Aircraft bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. Az AR40 elnevezéssel illetett szerkezet egymás melletti üléselrendezéssel rendelkezik, a pilótakabin mögött egy kisebb tér található. Itt négy fő helyezhető el. Az AR40-es meghajtásáról egyetlen GE Aviation T901-es gázturbina gondoskodik. A tervezett 330 kilométer per órás sebesség túlszárnyalását akár 70 kilométer per órával, több technikai megoldás alkalmazásával együttesen szeretnék elérni az AR40-es estében. Az egyik ilyen a törzsből kinyúló szárnyak, ami fesztávolsága 12,2 méter, vagyis túllógnak a rotorok síkján. Ezek nagy sebességnél csökkentik a rotorlapátok terhelését, így növelve a sebességet. Lebegésnél, illetve függőleges le-és felszállásnál 90 fokkal elfordítva szintén segítik a rotorlapátok által keletkező emelőerőt. A főrotor háromlapátos és a Karem Optimum Speed Rotor technológiáját hasznosítja, amelyet eredetileg az amerikai hadsereg kutatási céljaira fejlesztettek ki billenőrotoros repülőeszközök számára, hogy optimális hatékonyságot biztosítsanak a függőleges, vagy vízszintes repülésekhez egyaránt.
Itt az egyes rotorlapátok beállítási szögei egyenként változtathatók, ezáltal lehetővé teszi a jobb teljesítmény, kedvezőbb akusztika, valamint nagyobb megbízhatóság elérését. A hátrafelé keskenyedő 14 méter hosszú törzs alsó részén van a függőleges vezérsík, amely azon kívül, hogy nagyobb sebességeknél kiegyenlíti a főrotor lapátjainak nyomatékát még a farokfutómű elhelyezésére is szolgál. Nagyjából ezzel egyvonalban van a vízszintestől kb. 30 fokkal felfelé álló vezérsík, de csak a törzs jobb oldalán. Ugyanis a fakoroklégcsavar szerepét alacsony sebességnél ellátó tolólégcsavar bal oldalra elfordíthatóan került kialakításra. A Karem Aircraft partneri viszonyban áll az AR40-es esetében a Northrop Grumman-nal és a Raytheon-nal. A Karem a munkamegosztás alapján a rotor-és hajtástechnológiájához járul hozzá, és vezeti a tervezési és prototípus készítési folyamatot is. A Northrop termelési és terméktámogatási, valamint avionikai szakértelmével járul hozzá a sikerhez. Míg a Raytheon a különféle rendszerek integrációját fogja elvégezni.
Olybá tűnik elkezdett növekedni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek hadrafoghatósága. Az amerikai légierő erre a típusra elsőként átfegyverzésre került 388. repülőezredének ugyanis sikerült a 80%-os hadrafoghatóságot elérnie. Szeptember egyetlen napján az ezred századai közül kettőnél ez a mutató 90% volt, míg a harmadik esetében is 80% felett tartózkodott, a légierő hivatalos közleménye szerint. Szintén itt kell megemlíteni, hogy a közel 70 F-35-el rendelkező egység gépei ez időszak alatt nem a honi bázison, a Hill támaszponton voltak megtalálhatók a futópályák felújítása miatt, hanem az Idaho-i Mountain Home támaszponton, valamint Európában és a Közel-Keleten is.
Az amerikai Northrop Grumman bemutatta a jövő gyalogsági harcjárműveire szánt fő fegyverzetét. Az XM913-as jelzést viselő fegyver űrmérete 50 milliméteres. Ez az Egyesült Államokban igencsak kedvelt heveder nélküli, láncos lőszertovábbító rendszernek köszönhetően a gépágyúk kategóriájába tartozó automata lőfegyver. Az elődjei (pl. a Bradley-n is használt M242 25 milliméteres) által már bejáratottnak és jól csengőnek tekinthető Bushmaster nevet viselő gépágyúval szembeni egyik elvárás a 4 kilométer körüli lőtávolság elérése volt, amit sikerült is teljesíteni.
Brazíliában október 11-én fontos lépést történt a HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) tengeralattjáró építésében. Ugyanis a francia eredetű S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró eddig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a 2020-ban vízre bocsátandó HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
A brazil haditengerészet megerősítette, hogy több helyről is érdeklődés mutatkozik a TUPI-osztályú (IKL-209/1400) tengeralattjárók majdani megvásárlása iránt. Erről már jó ideje, ez év májusától lehetett pletykákat hallani. Elsőként a szomszédos Argentína neve merült fel, mint lehetséges vevő. Buenos Aires esetében a jelenleg is szolgálatban lévő 5 egységből 4 tengeralattjáró megvásárlási szándékáról cikkeztek. A szomszédos ország szinte folyamatos gazdasági nehézségei azonban bonyolulttá tehetik az üzletet. Nemrégiben a lengyel Radio Gdansk arról számolt be arról, hogy az európai ország védelmi minisztériuma érdekelődést mutatott a brazil TIMBIRA (S-32) és TAPAJÓ (S-33) tengeralattjárók vásárlása iránt. A rádió értesülései szerint az üzlet értékét 200 és 300 millió dollárra becsülik. Később Argentínán és Lengyelországon kívül már Perut is megemlítették a brazil tengeralattjárók lehetséges megszerzése iránt érdeklődő országokkal kapcsolatos spekulációkban.
NETARZENÁL GALÉRIA
Korean Aerospace Industries KAI T-50i Golden Eagle
British Aerospace Harrier GR.9
McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
