2020.01.11.
Szerbiában már a tavalyi év végétől a hadsereg tesztjein van az M-80-as gyalogsági harcjármú továbbfejlesztett változatának prototípusa. A Szerb Katonai Műszaki Intézet működött közre a BVP M-80A gyalogsági harcjármű modernizált prototípusának, a BVP M-80AB-1-nek az elkészítésében. A célkitűzés az volt, hogy növeljék a páncélvédelmet és a tűzerőt is. Ezért plusz páncéllemezek felszerelésével megerősítésre került a páncélzat, így elölről a 30 milliméteres, oldalról a 14,5 milliméteres, míg hátulról a 7,62 milliméteres páncéltörő lövedékek ellen nyújt védelmet. A BVP M-80AB-1 csöves fegyverzete egy 30 milliméteres gépágyúból és egy 7,62 milliméteres géppuskából áll. Ezeket egy egyszemélyes toronyban helyezték el, míg a két Maljutka 2T5 irányított páncéltörő, vagy Maljutka 2F változatú rakéta a torony tetejének jobb oldalán került elhelyezésre.
A gépágyú 2000 méretig, míg a rakéták 5000 méterig alkalmazhatók. A huzalvezérlésű Maljutka 2T5 a továbbfejlesztés során tandem robbanófejet kapott, így már 1000 milliméteres homogén páncélzat átütésére képes. A Maljutka 2F változatot termobarikus harci résszel látták el, így a szétporlasztott majd begyújtott folyékony robbanóanyag 8 kilogrammnyi TNT-vel egyenértékű robbanást okoz. A torony páncélzatának kialakítása megváltozott a majd 3 évvel ezelőtt bemutatott példányhoz képest. Akkor ferde páncéllemezekkel volt látható, most viszont a mellső páncélzat ék alakú lett. A gépágyútól jobbra és balra ebben az ék alakú páncélzatban nyert elhelyezést oldalanként 4-4 ködgránát vető. A mozgékonyság szinten tartása érdekében megnövelték a BVP M-80AB-1 motorjának a teljesítményét. Szerbiában a hadvezetés egyik fő prioritása az M-80-ok korszerűsítésének végrehajtása.
Lengyelországban újra nekifutnak a flotta számára történő helikopter-beszerzésnek. A Kaman SH-2G Super Seasprite forgószárnyasok hadrendben tartása az idő előre haladtával egyre költségesebb. Ez egyrészt adódik abból, hogy a gépek mindegyike csaknem 30 éves, másrészt viszonylag kis példányszámban gyártott típusról van szó, így a rendelkezésre álló alkatrészek mennyisége is igencsak korlátozott. A Kondor nevű többcélú haditengerészeti helikopter-tenderre 2020 májusa és júliusa között várják majd a jelentkezőket. A tengeralattjárók elleni harcra is képes helikopterekkel szembeni egyik követelmény, hogy maximális felszálló tömegük kevesebb, mint 6500 kilogramm legyen. Varsó várhatólag négy-nyolc darab új helikoptert szándékozik vásárolni majd a haditengerészet részére.
Decemberben hajtották végre azt a próbát, melynek során első alkalommal indítottak el egy Rafael Advanced Defense Systems SPIKE LR huzalvezérlésű irányított rakétát egy BAE Systems Hägglunds CV90-es gyalogsági harcjárműről. A nehéz sarkvidéki körülmények között zajló tesztre Svédország északi részén került sor, sarkvidéki viszonyokat idéző tartósan fagypont alatti hőmérséklet mellett, heves havazással és az ebből adódó rossz látási viszonyokkal nehezítve. Mindezek ellenére a lövészetet teljes sikerrel hajtották végre.
Spanyolországban hamarosan elkezdik majd keresni a Northrop F-5BM sugárhajtású kiképzőgépek utódját. A 2012-es gépveszteség után már csak 19 példány használható a haladó pilótaképzés esetében ebből a típusból. Lecserélésüket a 2025 és 2028 közötti években tervezik végrehajtani. A típus egyébként most január 7-én ünnepelte Spanyolországban az 50. évfordulóját. Ugyanis 1970-ben ezen a napon érkezett meg az első 5 gép, amelyeket még 1965-ben rendeltek meg. Az amerikai típus gyártását a CASA getafei gyárában 1967-től végezték, az első itt készült példány 1968. március 22-én hajtotta végre első repülését. Összesen 70 darab viselte a spanyol felségjelet.
Megrendelés érkezett az Elbit Systems Iron Fist Light Decoupled (IFLD) aktív páncélzatára, méghozzá országhatáron belülről. Ugyanis az izraeli védelmi erők ezzel kívánja felszerelni az Eitan lövészpáncélosait. A 31 millió dolláros szerződés teljesítési ideje öt év. Az izraeli védelmi minisztérium az Iron Fist Light Decoupled aktív páncélzatot 2019 augusztusában választotta ki az Eitan gyalogsági harcjármű és a D-9 buldózerek számára. Az optikai érzékelőket és radarokat is használó rendszer 360 fokos védelmet biztosít az ezzel ellátott járművek számára. Az Iron Fist Light Decoupled nyílt terepen és városi területeken egyaránt nagy megbízhatósággal használható. Ezt a rendszert a kompakt mérete és az alacsony súlya teszi a kisebb és könnyebb harci járművekhez egyszerűbben adaptálhatóbbá a többi társával szemben. A 2018-as év novemberi hónapjában az is kiderült, hogy az addig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes.
Az aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra került a defekttűrő abroncsokkal egyetemben a járművön. Ezekkel 50 kilométer per órás sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes elérni a 90 kilométer per órás sebességet, fegyverzetét egy távirányított torony fogja alkotni. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn. A torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. Ez a két SPIKE-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Érdekesség az Eitan-nal kapcsolatban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének. Az Eitan gyalogsági harcjármű második prototípusa 2018 júniusában készült el. Ezen az első példánnyal szerzett tapasztalatok alapján számos átalakítást hajtottak végre, módosításra került a személyzet elhelyezése, a futóművek felfüggesztése, a fékrendszer, az erőátvitel és a kormányzás is.
Újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. A janár első hetében tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta erre az évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a legfrissebb török hírek szerint.
Több mint öt évtizedes szolgálat után a Malajziai Királyi Légierő (RMAF) azt tervezi, hogy véglegesen leállítja régi Sikorsky S-61 A-4 Nuri helikoptereit, amik az SH-3 Sea King helikopter továbbfejlesztett változatai. Az utóbbi időben nagyon költségessé vált a típus üzemben tartása. A csere alkatrészekre történő várakozási idő az egykori két hét helyett most akár 18 hónapot is igénybe vehet. A 12 darab még szolgálatban álló gép jelenleg felszállási tilalom alatt áll, pedig 2015 után élettartam-hosszabbításon és korszerűsítésen mentek át. A forgószárnyasok egy része már éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis, színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkét kapott ez előtt, de ezt követően új farok- és főrotorlapátok, valamint reduktorok is felszerelésre kerültek. Ezeket digitális adatátviteli rendszer, önvédelmi eszközök és páncélozás egészítette ki, de mint kiderült, ezek sem tudták sokkal megnövelni a veterán típus élettartamát. Az 1967 és 1978 között 38 darabos mennyiségben rendszeresített, a 2012-ben tervezett kivonását alaposan túlélő típus 29 példánya 2015-ben még 3 századnál repült, 2 VIP feladatokra használt AS-61N1-el közösen, mivel a beszerzett 12 Eurocopter EC725-ök darabszáma kevésnek bizonyult a feladatok ellátására. Utóbbiakból most felmerült további példányok beszerzése az S-61 A-4 Nuri helikopterek pótlására.
Az Egyesült Államok jóváhagyta 12 Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép eladását Szingapúr számára. Az üzlet becsült költsége, amely magában foglalja a kapcsolódó felszereléseket, 13 Pratt&Whitney F135-ös hajtóművet és a szükséges logisztikai támogatást is, elérheti a 2,750 milliárd dollár. Az ázsiai városállam egyébként négy darab F-35B megvásárlási lehetőségét kérte Washington-tól 2019 márciusában, a másik nyolc a típus legdrágább (jelenlegi darabára 115,5 millió dollár) változatából csak opcióként szerepelt a dokumentumban. Így Szingapúr lehet az első ázsiai állam, aki beszerezheti a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázókat. Az F-35-ök várhatóan 2030-ig leváltják Szingapúr összes F-16-os Block 52/52 + C/D repülőgépét.
A 2019-es évben lefolytatott sikeres tesztlövészetek eredményeként az amerikai hadsereg az izraeli Rafael Advanced Defense Systems által gyártott SPIKE NLOS rakétákat fog vásárolni. A nagy hatótávolságú, 25 kilométeres lőtávval rendelkező rakétákat a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek fogják majd alkalmazni. 2009 végi bemutatása óta a SPIKE NLOS a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változata. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége, így már hajók ellen is alkalmazható. Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a SPIKE több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti tesztek során kilenc SPIKE NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában. Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel.
Brazília 2016-tól kezdődően vette át első M577A2 parancsnoki változatú M113-as páncélosait. Az amerikai hadsereg által használt, majd a kivonást követően eladásra kerülő járművekből akkor 34 darabot vehettek át. Nemrégiben újabb lehetőség nyílt további eltárolt járművek beszerzésére az Egyesült Államokból. Ennek köszönhetően további M577A2 parancsnoki változatú M113-ok kerülnek majd a dél-amerikai hadsereg állományába. Egészen pontosan 60 darab megvásárlását hagyta jóvá a brazil hadsereg.
Új év, új remények, szól a jól ismert közmondás. Igaz ez Argentínában is, hiszen január elején arról cikkeztek, hogy argentin admirálisok most két kicsi, 1040 tonnás, norvég ULA-osztályú tengeralattjáró megvásárlását fontolgatják. Norvégia hat egységet állított szolgálatba az 1980-as évek második felében a német tervezésű Type 210-ekből. Ezek hajótesteit Norvégiában gyártották, és Németországban szerelték össze a Thyssen Nordseewerke cégnél. A harci rendszerek között megtalálható volt német és francia szonár, valamint Kongsberg gyártott összetevők is. Az ULA-osztály 2,2 méterrel rövidebb, mint az alapnak számító Type 209-es osztály egységei és 110 tonnával kisebb a vízkiszorításuk is. Ezeket a módosításokat a norvég partok közelében elvégzendő harci feladatok miatt eszközölték a tervezők. A hideg vizekre tervezett tengeralattjárók felét később módosították, így már melegebb vizekben is elegendő hűtési kapacitással futhattak ki. A kisebb méret hátránya a kevesebb ellátmány és üzemanyag, így ezek a tengeralattjárók feleakkora hatótávolsággal rendelkeznek, mint a nagyobb Type 209-ek. Kényelem szempontjából viszont jobban teljesítenek a norvég hajók, hiszen itt a legénység minden tagja számára külön hálóhely került kialakításra. A 8 darab szabvány 533 milliméteres vetőcsőből 14 darab Atlas Elektronik DM2A3 torpedó indítható. A fedélzeti rendszerek modernizációjára 2008-tól került sor, így ezen korszerű berendezésekkel ellátott tengeralattjárók valódi minőségi ugrást jelentenének az argentinok számára.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-111E Aardvark
Lockheed Martin F-35C Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
