2020.02.08
Németországban egyre inkább rendszeresítésre éretté fog válni a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által fejlesztette RCH 155 önjáró tarackágyú. Ez a Boxer lövészpáncéloson alakul, melynek eddig alkalmazott cserélhető moduljainak helyére illeszthető egy 155 milliméteres tarackágyút és annak automata töltőrendszerét, illetve még néhány rendszert magába foglaló teljesen automatizált tüzérségi modul. A 2016 júniusában, az Eurosatory kiállításon Párizsban bemutatott, 360 fokban körbeforgatható toronnyal ellátott RCH 155 önjáró tarackágyút a gyártó a PZH 2000-es kiegészítésére szánja. A Boxer 38,5 tonnás legnagyobb tömeg lehetővé teszi egy ilyen tüzérségi eszköz létrehozását a bázisjármű felhasználásával. A kézi lőfegyverek lövedékei és a tüzérségi gránátok repeszei ellen védelmet nyújtó alumíniumpáncélzattal védett toronyban lehetőség van 40 lőszer elhelyezésére is a fent említett tömeghatáron belül, úgy, hogy a tarackágyú az eredeti L/52-es kaliberhosszúságú csővel rendelkezik. Így az RCH 155-ös képes 40, de akár 56 kilométeres távolságra is ellőni, vagyis egy olyan fegyverrendszer, mely megfelel a kor követelményeinek. Nemrégiben lefolyatott próbák során bizonyította, egy 8 lövésből álló tűzcsapás után 90 másodperccel már el képes hagyni a tüzelőállást. Tehette ez azért, mivel nincs szüksége a tűzkiváltás előtt letalpalásra, így igen mozgékony ebből a szempontból is, a mindössze kétfős legénységgel rendelkező RCH 155-ös önjáró tarackágyú.
Ezen a héten befejeződött a svéd Saab JAS39E Gripen finnországi tesztelése. A 39-10-es együléses E mellett a kétüléses 39-7-es Gripen is átrepült a Tampere közelében lévő Pirkkala repülőtérre. Azonban a svédek magasabbra tették a lécet, ugyanis egy GlobalEye radargép is megérkezett a légi tesztek idejére a légtérbe és így mutatták be az új Griff képességeit a finneknek. Tették mindezt ezért, mert felajánlották a GlobalEye beszerzési lehetőségét is Helsinki számára. A svédek szerint a Gripenek konkurenciához mért alacsony üzemeltetési költségei lehetővé teszik, hogy egy kicsit több pénzért a GlobalEye-ok is elérhetővé váljanak. Kis újdonság, hogy a finn megrendelésre készülő radargépek a Bombardier Global 6500-ös típuson alapulnának, nem pedig az Egyesült Arab Emírségek légiereje számára megépített három repülőgéphez felhasznált 6000-on.
A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. Ebből már mind a három példány repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja és augusztusa óta. Az átadás a 2020-as évtől kezdődik majd meg az arab állam részére. Itt kell megemlíteni, hogy a GlobalEye megrendelésre esélyes jelenleg még Dél-Koreában is.
Február 4-én megérkezett a RAF első Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe Skóciába, ahová két Eurofighter Typhoon FGR.4 biztosította a díszkísérete a Pride of Moray nevet viselő gépnek. Az új típus otthona Lossiemouth-ba van, de ott még nincs készen minden, az új létesítményeken még jelenleg is folyik a munka, így került a Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek.
A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre, 2020. február 4-én viszont már hazarepült Angliába. További, a brit Poseidon-okhoz tatozó hír, hogy február 5-én átadásra került a 2. megépült gép, a City of Elgin. A ZP802 lajstromszámot viselő gép a Jacksonville-i haditengerészeti légibázison lesz megtalálható egy ideig.
Végrehajtotta első felszállását az alaposan modernizált Tupoljev Tu-160M Blackjack változtatható szárnyilazású, stratégiai bombázó február 2-án. A 37 percig tartó repülésen az elért legnagyobb magasság 1500 méter volt. A legénység jelentései szerint a repülés eseménytelen volt, az összes rendszer és a fedélzeti berendezés normálisan működött. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően legalább 30-ra szeretnék emelni a jövőben.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.
A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
Ezekben a napokban a még korszerűsítésre nem került Tu-160-ok is hallattak magukról. Ugyanis január 31-én két példányuk egy 16 órás repülőutat teljesített. A Barents-tenger, a Norvég-tenger és a Jeges-tenger semleges vizei felett végzett repülést a 94108-es gyártási számú Vaszilij Szenko, illetve a 94114 gyártási számú Vlagyimir Szudec hajtotta végre.
Február 4-én a La Tribune francia újság arról számolt be, hogy Egyiptom nagyon közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön az olasz Fincantieri-val a két újabb FREMM-osztályú fregatt beszerzésére. A lap azt is tudni véli, hogy az 1200 millió euróra becsült anyagi fedezetet majd felét egy olasz folyósítású, 500 millió eurós kölcsön biztosítaná. Továbbá az sem elképzelhetetlen az újság szerint, hogy ezek a hajók a két utolsó, olasz megrendelésre építeni kezdett egység képében jelennének meg. Vagyis az eddig SPARTACO SCHERGAT és az EMILIO BIANCHI kerülne eladásra a már hadrendbe állított, de Franciaországban épített TAHYA MISR mellé. Ez a tengeralattjárók elleni harcra felszerelt egység egyébként eredetileg francia megrendelésre épült és egy ideig a NORMANDIE nevet viselte. Azért kerültek képbe az olasz hajók, mivel Egyiptom és Franciaország között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, olyannyira, hogy további 12 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése is függőben maradt. További érdekesség, hogy a tavalyi évben még hat MEKO-osztályú fregatt beszerzése szerepelt az egyiptomi tervekben, méghozzá Németországból.
A kenyai légierő megkapta első két C-27J Spartan szállító repülőgépét az olasz Leonardo-tól. A két repülőgép (a 222-es és 224-es oldalszámú) január 30-án érkezett az Olaszországból a Jomo Kenyatta nemzetközi repülőtérre Nairobiba. Kenya 2017 végén rendelte meg három C-27J Spartan szállító repülőgépét a de Havilland Canada DHC-5 Buffalo gépek pótlására. Ezen talján repülőgépek ellenértékét egy 198 millió dolláros olasz hitelből fedezték. Így Kenya lett a negyedik afrikai nemzet, amely Marokkó, Csád és Zambia után megrendelte a C-27J-t. Az első kenyai C-27J-vel 2018 szeptemberében, míg a másodikkal fél évvel később készült el a gyártó. Hamarosan tovább fog erősödni az afrikai ország légi szállítási kapacitása, hiszen ebben az évben kerülnek leszállításra az Egyesült Államoktól használtan vásárolt, lengyel gyártású C-145A Skytruck könnyű szállítógépek is, amelyekből ugyancsak 3 darabot vásároltak meg.
Indonéziában ebben az évben kezdetét veheti a törökökkel közösen fejlesztett Kaplan MT, vagy ahogy helyben ismerik a Harimau, vagyis Tigris páncélosok sorozatgyártása. A török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsiból az előzetesen várt 18 darabos mennyiséget rendelte meg Jakarta. Ezt a típusú harckocsit már 2018 májusában igen alaposan megismerték az ázsiai államban, hiszen hazai környezetben folyattak le egy majd 2 hónapos tesztet. A most megrendelt mennyiségből a prototípust még 2020 vége előtt átadják, míg a többi 17 páncélos kézbesítésére a 2021-es esztendőt tűzték ki célul. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett harckocsin mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonézia távlati terveiben összesen 400 darab harckocsi rendszeresítése szerepel. A térségben még két állam szemezget a török-indonéz páncélossal, ugyanis Fülöp-szigetek és Banglades is igen élénk érdeklődést mutat iránta már 2018-tól kezdődően.
A malajziai királyi légierő két CN-235 szállítógépét tengeri járőrgéppé tervezi átalakítani. Mindezt tenné a saját ipari kapacitása és az Egyesült Államok által biztosított fedélzeti rendszerek felhasználásával. A PT Dirgantara Indonesia (PTDI) a Merlin fedélzeti rendszereket szerelné be a szállítógépekbe, ezeket már használják Indonéziában a haditengerészet két, illetve a légierő egy CN-235-ös gépén. A CN-235-ből 1998-ban Malajzia 8 darabot rendelt meg, ezek közül 2016 februárjában egy példány a tengerbe veszett. Az első maláj CN-235-ös átalakítása még ebben az évben kezdetét veszi.
Jelenleg még nem tudni mennyi gyártási hibásnak tekinthető Lockheed Martin F-35-ös készült el. Ugyanis mint az a tavaly év végén kiderült, az amerikai Fort Worth-ben és az Olaszországban létesített F-35-ös gyártósoron is összekeverték a típushoz használatos kétféle szegecsfajtát. A titánból készült mellett az előírt helyekre egy Inconel nevet viselő nikkel-és króm ötvözetből készültet is használnak a gyártás során. Utóbbit ott használják, ahol nagyobb szilárdságra és korrózióállóságra van szükség, míg a titánszegecseket olyan területeken kell használni, ahol szilárdságuk és könnyűségük segít csökkenteni a súlyt. A titán azonban kisebb nyírószilárdsággal rendelkezik, mint az Inconel. A titán szegecsek mindegyike körülbelül 5 dollárba kerül, míg az Inconel alkatrészek mindegyike körülbelül 20 dollárt kóstál. A Lockheed szóvivője szerint a két szegecsfajta vizuálisan nagyon nehezen különböztethető meg. Ennek segítésére számozással látták el ezeket. Úgy látszik ez nem volt eléggé feltűnő a gyártást végzők számára, mivel Japánon kívül mindenütt összekeverték a szegecseket. A gyártó szerint jelenleg nem kell földre parancsolni a már elkészült gépeket egy alapos átvizsgálásra, mivel a szegecsek méretezése a várható igénybevétel kétszerese, ennek köszönhetően a titánnak elegendő szilárdsága van az Inconel-ből készült szegecsek helyett használt helyeken is.
A teljesebb kép érdekében meg kell említeni, hogy egy F-35A esetében több mint 48919 darab szegecset használnak fel, ezekből 848 az ami Inconel-ből készül. Az F-35B-ben 50603 darab szegecs van, ezekből 877 az, ami nem titán. Az F-35C-nél 51353 szegecset használnak fel, ezek közül 1813 darab az ami Inconel-ből készül. Mint az már meg lett említve, a gyártó eddig nem nyilatkozott a nem megfelelően elkészített F-35-ök darabszámáról. Jó megközelítéssel azonban ki lehet jelenteni, hogy a tévedés 2019. novemberi felfedezése óta a tavalyi év utolsó 11-14 példánya, na és a 2020 januárjában elkészülteknél nem lehet szó a szegecsek helytelen alkalmazásáról. Persze a dolog nem maradt ennyiben, a Lockheed Martin már vizsgálja a titán szegecseket érő strukturális hatásokat olyan helyeken, ahol eredetileg az Inconel-ből készültet alkalmazták volna, és ennek fényében döntenek majd a szükséges cserékről.
Sikeresen befejeződtek az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozóján, a USS GERALD R. FORD-on (CVN 78) végzett repülőgép kompatibilitási próbák. Január közepétől kezdődő fedélzeti tesztek során összesen 211 repülőgép indítására és leszállására került sor különféle tömeggel és szélsebességgel párosítva. A próbákhoz használt típusok listája szinte az összes amerikai fedélzeti repülőgéptípust felsorolja: T-45C Goshawk, E/A-18G Growler, F/A-18F Super Hornet, E-2D Advanced Hawkeye, és a C-2A Greyhound. Az elektromágneses katapult és a repülőgépek lefékezését a korábbi rendszereknél kíméletesebben végző rendszer erőhatásai az elvárt értékek között maradtak. A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hajó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. A FORD fedélzetén még a 2018. januári tesztek során 747 fel-és leszállást hajtottak végre, bár nem ennyire színes típus kavalkáddal.
Február 2-án megérkezett az amerikai haditengerészet teszteléseket végző Patuxent River-i bázisára az első Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép. Ez a példány ez év január 21-én hajtotta végre első repülését. Eme alváltozat képességeit vizsgáló HX-21-es repülőszázad a szükséges teszteket két géppel fogja elvégezni. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben a tavalyi évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta VRM-30 Titans százada 2020 nyarától kapja majd meg CMV-22B gépeit és 2021-ben lesz majd bevethető.
Új automata lőfegyver fog megjelenni az Amerikai Légierő repülőgépein. A GAU-5A ASDW (Aircraft Self Defense Weapon) űrmérete 5,56 milliméter és meglepő módon nem repülés közben fogják majd használni. Ez a fegyver ugyanis nem más, mint a jól ismert M4-es gépkarabély rövidebb változta, mely a kurtításnak köszönhetően elhelyezhető az ACES II-es katapultülések túlélő készletében. Így lehetővé teszi a gépük elhagyására kényszerül repülőszemélyzet számára, hogy ellenséges területen nagyobb önvédelmi képességgel rendelkezzenek, mintha csak a szokásos maroklőfegyverrel lennének ellátva. Persze, hogy elférjen a szabványos 406x356x89 milliméteres helyen a fegyver, ezért a válltámasza betolható, de a markolat is a válltámasszal párhuzamosan behajthatóvá vált, valamint a fegyvercső is könnyedén eltávolítható kialakítású lett. A fegyvercsövet körülölelő mellső ágyon lévő gyorszáraknak köszönhetően a szétszedett, mindössze 3,2 kilogrammos GAU-5A 30 másodpercen belül tűzkésszé tehető. Az irányzást felhajtható irányzékok segítik, a lőtávolság 200-300 méter. Egyes lövések leadása mellett rögzített hármas sorozatok lövésére is képes a gépkarabély. Az első megrendelt mennyiség több mint 2000 katapultülés túlélőkészletének kiegészítésére lesz elég.
Ez év tavaszán várhatólag befejeződik az USAF még 2017 novemberében elindított korszerűsítési programja. Ez a Lockheed Martin F-22A Raptor-okat érintette és az Update 6 nevet viselte. Ebbe beletartoztak a 3.2B korszerűsítési csomagból kimaradt szoftverfrissítések, valamint lehallgatás védettségi továbbfejlesztése a Link 16 adatkapcsolat, illetve az ultramagas frekvenciájú rádiós kommunikációhoz egyaránt.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
