2020. feb 15.

2020.02.15

írta: Netarzenál
2020.02.15

Ausztriában február 3-tól újra repülhetnek a Luftstreitkräfte (légierő) állományába tartozó Saab 105OE sugárhajtású kiképző repülőgépek. A december végétől életbe léptetett, majd két hónapos földre kényszerülés oka a törzsvégi szekciókat a farokrésszel összekötő csapszegek repedése volt. A valaha még 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Az osztrákok a 2020-as évben tervezték a Saab 105OE-k kivonását. Az alapos átvizsgálás során a 12 105OE-ből 10-ben találtak repedt csapszegeket, amiket természetesen kicseréltek.

Dániában a hadsereg részére átadták az első Leopard A7V szintre korszerűsített harckocsikat. A holstebroi laktanyában megjelenő új variáns egyre nagyobb darabszámban lesz majd megtalálható az európai haderőkben, hiszen az Európai Védelmi Ügynökség javaslata alapján több NATO tagállam is az A7V-re fogja korszerűsíteni meglévő régebbi páncélosait.

Két napos késést elszenvedve, február 9-én érkeztek meg a Lockheed-Martin F-35A Lightning II vadászbombázói a finnországi Pirkkala támaszpontra. A típusból négy példány indult el Európába még február 5-én a Luke támaszpontról. Azonban a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és vasárnap este sötétben landolni a finn repülőtéren. A másik géppár kénytelen volt visszafordulni. A finn légierő 2020. január 9-től kezdődően végzi a jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáinak első szakaszát. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vesz részt, egészen február 26-áig bezárólag.

Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települ át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kell szembenézniük. Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről.

Február 11-én elkészült az utolsó HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített AgustaWestland Merlin HC.3/HC.3A helikopter is. A Brit Királyi Haditengerészet gépeit, melyeket 2015 júliusában vettek át a RAF, vagyis Brit Királyi Légierő kötelékéből, a Leonardo Helicopters vette kezelésbe a Yeoviltonban lévő üzemében. A brit tengerészgyalogosok szállítását végző égi paripa összecsukható főrotort, a faroktartó mellé hajtható farokrészt, a hajófedélzeti üzemnek jobban megfelelő futóművet, nyűgöző pontokat, valamint a gyorsköteles ereszkedéshez függesztési pontokat kapott. Az eddig megszokott zöld festés is már a múlté lett, hiszen a HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített forgószárnyasok szürke színben tündökölnek. A pilótafülkébe a haditengerészet HM.2-es variánsáról már ismert nagyméretű kijelzők kerültek beszerelésre. A tengerészgyalogság 25 forgószárnyasa jelenleg két század állományában található meg, a 845. és a 846. század is a Yeovilton-i bázison települ. A 2016-tól folyó korszerűsítéssel egybekötött átépítés mind a 25 példányt érinti, de még hátra van hét átmenetinek tekintett iHC.3-as forgószárnyas korszerűsítése. Ezeket a gyorsabb hadrendbe állítás végett a korszerűbb fedélzeti elektronika beépítése, az új futóművek, illetve a faroktartó mellé hajtható farokrész alkalmazása nélkül tették alkalmassá a hajófedélzeti üzemre.

Két hír is szólt az Airbus Helicopters 12 utast 222 kilométerre elszállítani képes, 2013-ban fejleszteni kezdett H160-as típusáról. Az egyik azt tette köztudomásúvá, hogy 2022-től négy példányt fog használni tíz éven át a Francia Haditengerészet kutató-mentő feladatokra a kiöregedett Aerospitale SA316B Alouette III-ok helyett. A gyártó és partnerei (Babcock és a Safran Helicopter Engines) fogják biztosítani a civil változatú H160-ok rendelkezésre állását. A flottától érkező visszajelzéseket alaposan hasznosítani fogják, hiszen a második híradás alapján 2021-től teljes gőzzel fejleszteni kezdik a katonai feladatokra módosított H106M variánst is. Az öt különféle helikopter (hadsereg-Gazelle, flotta-Alouette III, Dauphin, Panther és a légierő-Fennec) pótlására szánt H160M Guépard (Gepárd) szállítása a 2019 májusában bejelentett, két évvel felgyorsított ütemtervnek köszönhetően 2026-tól kezdődik meg és várhatólag Párizs 168 darabos mennyiséget fog majd beszerezni ezekből. Modularitásának és sokoldalúságának köszönhetően a Gepárd lehetővé teszi majd a fegyveres erők számára, hogy különféle küldetéseket hajtsanak végre. Ez lehet majd a fegyveres felderítés, tűzoltás, a különleges erők szállítása mélyen az ellenség hátországába, vagy orvosi evakuálás. Ezenkívül, hajók elleni bevetésekre is képes lesz az új típus a kutató-mentő feladatok mellett. Mindezt a H160-on is alkalmazott, a hagyományos kialakítású rotorlapátoknál 100 kilogrammal nagyobb emelőerő előállítására képes és 50%-al halkabb Blue Edge rotorlapátok és a Spheriflex rotoragy jelentősen fogja támogatni az 1100 és 1300 lóerős tartományban elhelyezkedő Arrano gázturbinákkal együtt.  Ezek fogyasztása 10-15%-ak kevesebb, mint az előző generációba tartozó erőforrásoké.

Több napon át már többször is az elvártak szerint működött a francia Naval Group, korábban DCNS tengeralattjárók számára tervezett FC2G (Fuel Cell 2nd Generation) második generációs levegőtől független meghajtó rendszere. Az üzemanyagcellás FC2G már többször is üzemelt 18 napon át a franciaországi Nantes melletti telepen, így a fejlesztők szerint közeleg az az időpont, amikor is beépítésre fog kerülni egy tengeralattjáróba. Erre igencsak készültek a tervezők, hiszen a szárazföldi prototípus befoglaló métereit is úgy alkották meg, mintha az egy tengeralattjáróba kerülne rögtön beépítésre. A legalább hat méteres törzsátmérővel rendelkező egységek számára fejlesztett FC2G az eddigi üzemanyagcellás rendszerekkel szemben nem a nyomásálló testen kívül lévő tartályokban elhelyezett hidrogént használ az elektromos áram előállítására. A robbanásveszélyes hidrogént a dízelolajból közvetlenül hevítéssel állítják elő az FC2G esetében. Ez fokozza a biztonságot, hiszen így nincs eltárolt hidrogéngáz a tengeralattjáró közvetlen közelében. További előny, hogy az üzemanyagcellák élettartama is növekszik, hiszen az így előállított hidrogén több mint 99,999%-os tisztaságú lesz. Ugyanis a gázolajból lett hidrogénben gazdag szintetikus gázkeverékből a következő lépésben eltávolítják a szén-monoxidot, és azt szén-dioxiddá alakítják át.

Ezt a gázt membránok segítségével tisztítják tovább, és így érik el az igazán tiszta hidrogént. Az energiatermeléshez szükséges másik összetevőt, a folyékony oxigént azonban külön tartályban helyezték el és ennek mennyisége lehetővé teszi a tengeralattjáró személyzetének levegőellátását is. Az FC2G amellett hogy csendesebben is működik, és kevesebb mellékterméket állít elő, még több villamos energiát is termel, mint a hasonló méretű és súlyú régebbi levegőtől független meghajtó rendszerek. Nagyfokú automatizáltságának köszönhetően mindössze egy főnyi kezelőszemélyzet szükséges hozzá. A 8 méter hosszú FC2G levegőtől független meghajtó rendszert 10000 üzemórás élettartamra tervezték, teljesítménye 250kW. Ez a jelenlegi tengeralattjárók számára az ideális 5 csomós, leghalkabb cirkáló sebesség elérését lehető teszi, hiszen ehhez típustól függően 130-180kW szükséges. A többletteljesítményt akkumulátorokban tárolják el a fedélzeti rendszerek ellátására, illetve a nagyobb sebesség elérésének lehetőségének biztosítása érdekében. Egy évre számolva mindössze 3 hetet kell majd az FC2G levegőtől független meghajtó rendszerrel ellátott tengeralattjárónak karbantartáson tölteni, ezenfelül a világtengereken, vagy nem honi kikötőkben történő üzemanyag utánpótlás is sokkal egyszerűbben megoldható az általánosan használt dízelolaj okán.

Február 7-én vette át a második Lockheed Martin KC-130J Super Hercules légi utántöltő/szállítógépét a Francia Légierő (Armée de l'Air) az USA Georgia államában található Mariettában. A franciák által megrendelt két hosszabb törzzsel épített C-130J-30-as szállítógépet 2017-ben és 2018-ban adták át, míg első KC-130J-t 2019 szeptemberében. A francia tehergép-flottát így már a C-130H Hercules, a C-160 Transall és a Casa CN-235–ös mellett ezek az új gépek is alkotják. A két KC-130J-t a 2/61 Franche-Comté szállítórepülő-század üzemelteti az Orleans-Bricy légibázison, amely rendelkezik a két C-130J-30-mal is. A 2021-es évben azonban a Super Hercules-ek áttelepülnek az Evreux légibázisra, ahol a hat német C-130J-el együtt fognak egy közös, francia-német századot alkotni.

Túl van a második lövészeten is az MBDA Marte ER hajók elleni robotrepülőgépe. A 260 kilogrammos fegyvert az MBDA olasz részlege fejleszti, az első indításra még 2018 végén került sor. A gázturbinás meghajtással rendelkező fegyver Eurofighter Typhoon vadászbombázóra történő integrációja is elkezdődött már. A 2016 második félévében elindított, 16 hónapos első fázis során földi függesztési próbákat is végrehajtottak, amelyhez az olasz tulajdonban lévő IPA2-es jelzésű Eurofighter példányt használták. Ennek során bebizonyosodott, hogy a Marte ER igen gyorsan, mindössze 3 perc alatt elhelyezhető a Eurofighter Typhoon szárnya alatti felfüggesztőjén, a szállítókocsiról történő felemelést követően. A hírek szerint több Eurofighter Typhoon alkalmazó és esetleges megrendelő is élénken figyeli a típus hajók elleni alkalmazhatóságának megvalósítását. A Szardínia szigetéről történt aktuális indítást követően a Marte ER 100 kilométert tett meg a célpontjáig. A mostani próba során a robotrepülőgép fedélzetére telepített telemetriai rendszer hatalmas mennyiségű adatot rögzített. Ezek a repülési adatok nagyon jól igazodtak a szimulációs eredményekhez, de jól vizsgázott az új navigációs és az MBDA Seeker Division által kifejlesztett célravezető rendszer is.

Az Airbus és Szingapúr február 12-én megállapodtak abban, hogy együttműködnek az A330 SMART MRTT többfunkciós légi utántölt/szállítógép kidolgozásában a Szingapúri Köztársaság Légiereje számára. Ez a változat olcsóbb üzemeltethetőséggel és az A3R (Automatic Air-to-Air) automatizált üzemanyag átadó rendszerrel térne el az eddigi példányoktól. Ez utóbbiról 2018 második felében szóltak a legtöbbször a híradások, mivel Spanyolország partjainak közelében 2018. június 20-án több alkalommal is az A3R automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT (MultiRole Tanker Transport) tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszerhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához.  Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatta az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé megkezdett útját. Ennek érdekében az első A3R rendszerrel ellátott A330-al 2021-ben befejeződnek majd meg a légi próbák és a rendszer várhatólag igen rövid idő alatt szolgálatba állíthatóvá fog válni. Szingapúr 2014-ben az öreg Boeing KC-135R gépeinek lecserélésére hat Airbus A330MRTT gépet rendelt meg, ezekből az elsőt 2018 augusztusában kapta meg és 2019 végére már 4 darabbal rendelkezett.

Új fegyverzet jelenhet meg a Tupoljev Tu-160-as Blackjack szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASSZ védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében is megjelenhet a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változata is. Ebből akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A minél gyorsabb hadrendbe állítás okán a már meglévő MiG-31BM Foxhound típust repülő vadászalakulatokat teszik alkalmassá a Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2-es bevetésére.

A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők. Az új feladatkör ellátása jelentős módosítást igényel a Foxhound-okon, így a vadászfeladatok ellátása ezek után már nem lesz végrehajtható a MiG-31K alváltozatokkal. Ugyanis a fedélzeti rádiólokátor eltávolításra kerül, de a belső üzemanyag-kapacitást plusz tartályok beépítésével megnövekedik. Jelenleg a haditengerészet két MiG-31-et repülő ezreddel rendelkezik. Az Északi Flotta parancsnoksága alatt a moncsegorszki, és a Csendes-óceánon Flotta alárendeltségében a Kamcsatka félszigeten található jelozovói repülőtéren repülik a típust. Az előbbi bázist 2013-ban, míg az utóbbit 2016-ban újították fel és korszerűsítették. Moncsegorszkból felszállva Izland partjaitól a Kara-tengerig nyílik majd mód a Kindzsal bevetésére, míg a kamcsatkai MiG-31K-k a Kelet-Szibéria partvidékétől kezdve, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren lévő hajókra jelenthetnek a jövőben veszélyt.

Nem csak a Tu-160-as kaphat új fegyverzete, hanem a Mil Mi-28NM harci helikopter is. Erről az Izvesztyija napilap tudósított. A szárnycsonkok alá az eddig merevszárnyú repülőgépekkel hírbe hozott R-74ML (RVV-MD néven is ismert) levegő-levegő rakéták kerülhetnek majd felfüggesztésre. Az immáron a rakéta hossztengelyéről 75 fokra minden irányba kitéríthető, továbbfejlesztésen átesett Karfagen infra és ultraibolya tartományban is érzékelni képes önirányító rendszer, a néhány centivel hosszabb hajtóműszekció, a 40 kilométeres kinematikai hatótávolság, és a Jantar lézeres közelségi gyújtó tartozik ezen alváltozat legfőbb jellegzetességei közé.

Iránban február 9-én mutattak be egy új ballisztikus rakétát. A rövid hatótávolságú Raad-500 szerkezeti eleminek gyártásánál nagyszámban használtak fel szénszálas kompozitot a súlycsökkentés érdekében. Ennek köszönhetően tömege csak fele az elődjének tekinthető, főként acélból épített Fateh 110-hez viszonyítva, bár főbb méreteik megegyeznek. Hatásosságát jelentősen megnövelte az újfejlesztésű rakétamotor az irányítható fúvókákkal, melyet egyébként műholdak szállítására tervezett rakétákhoz alkottak meg. Így pályamódosításra is képessé vált a légkörön felüli magasságokban, megnehezítve ezzel az ellentevékenységet. Az 500 kilométeres hatótávolságú Raad-500-as harci részét 3000 fokos hőmérsékletnek is ellenálló hőpajzzsal védik a légkörbe való visszatérés okozta hőhatás káros hatásától.

Indiában befejeződött a hazai építésű INS VIKRANT (IAC-1) repülőgép-hordozó hajtóműveinek kikötői tesztelése. A próbákat a 2019-es év decemberétől végezték és ezek során mind a négy gázturbinával, és a nyolc dízel-generátorral is sikerült teljesíteni az elvárásokat. Meg kell említeni, hogy a négy General Electric LM2500 + gázturbina több mint 80 megawatt (110 000 LE) teljesítmény leadására képes. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú, 60 méter széles egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Tervezését 1999-ben kezdték meg, míg az építését 2009 februárja óta végzik, és a legújabb hírek szerint csak 2021 márciusában adják át a flotta számára és csak 2022-ben éri majd el a bevethetőségét. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K/KUB és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. 2020. február elején még nem rendelték meg a VIKRANT fedélzetére szánt repülőgépeket az oroszoktól, de más országtól sem, így az első időkben valószínűleg a már meglévő MiG-29K/KUB példányok fognak megjelenni a hajón. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dolláros kiadással számoltak esetében fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A hordozó főbb szerelési munkálatai befejeződtek, így a kikötői próbákat 2020. április 10-től tengeri tesztek fogják követni. A következő indiai hordozó, a 65000 tonnás IAC-2-es INS VISHAL már katapulttal fog rendelkezni, a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.

Indonéziában a PT Dirgantara Indonesia vállalat befejezte a földi tesztlövészetet a csatarepülőgéppé átalakított CN-235 -220-as teherszállító repülőgéppel. A tehertérbe egy oldalra tüzelő 30 milliméteres DEFA 553-as gépágyú került beszerelésre. Az 1200 lövés per perces tűzgyorsaságú fegyver újrahasznosítva lett, hiszen egy már kivonásra került Douglas A-4H Skyhawk vadászbombázóból került kiszerelésre. A célok felderítéséhez elengedhetetlen egy célzótorony alkalmazása is. A törzsön és a szárnyak alatt fegyverzet felfüggesztési pontokat is kialakítanak rakéták és bombák számára. A demonstrációs platform várhatólag hamarosan elkezdi majd a légi próbákat, amiket a fejlesztők reményei szerint a 2020-as évben be is fejeznek majd. Az indonézek reménykednek benne, hogy a hazai megrendelésen felül a közel-keleti, afrikai, közép- és délkelet-ázsiai régiókból (Fülöp-szigetek, Pakisztán, Egyesült Arab Emírségek, Katar és Szenegál) érkeznek majd megrendelések az új változatra.

Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei a következő két hónapban kerülnek véglegesítésre, és a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette és vette gyártásba az Ankara által 12 darabos mennyiségben megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.

Japánban február 10-től folynak a továbbfejlesztett Type 12-es hajók elleni robotrepülőgépekkel a légi tesztek az Acugi légibázisról felszállva. Ennek során a fegyver négy példányát függesztették fel egy Kawasaki P-1 tengeri járőrgép szárnyai alá. A fotókon a két belső hajtómű közötti részen félszárnyanként 2-2 Type 12-es hajók elleni robotrepülőgép volt látható piros-sárga pepitamintás festéssel. A 300 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépekből a P-1-es akár 8 darabot is hordozhat.

Ausztrália számára az Egyesült Államok február 7-én jóváhagyta 200 darab Lockheed Martin AGM-158C LRASM nagy hatótávolságú hajó elleni robotrepülőgép beszerzését. A korszerű légi indítású fegyverek a Boeing F/A-18F Super Hornet vadászbombázók eszköztárát fogják bővíteni. A 900-990 millió dolláros beszerzés okán Ausztrália lett az első külföldi LRASM megrendelő.

Tovább apadhat az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer stratégiai nehézbombázóinak állománya. A hadrendben lévő 59 példány közül a légierő vezetése 17 darabot vonna ki már a 2021-es évben. Persze ezek a gépek azok lennének, melyek szerkezetét a legalaposabban megviselte az eltelt pár évtized. Ennek köszönhetően gépenként több 10 millió dolláros nagyjavítás után lennének csak képesek hosszabb távon továbbra is szolgálatba maradni. A helyreállításukra folyósítandó összeget a továbbra is hadrendben maradó példányokra költené el a légierő vezetése és a meglévő alakulatok sem kerülnének felszámolásra a lecsökkent gépállomány ellenére sem.

Valami hasonlóra készülnek az Amerikai Haditengerészetnél is. Itt szintén a 2021-es év került a célkeresztbe, mivel ez lenne az az utolsó év, amikor újgyártású Boeing F/A-18E/F Super Hornet repülőgépek kerülnek kifizetésre. A 2019-ben 4 milliárd dollárért megrendelt 78 darab Super Hornet átadása 2021-ben befejeződik. A 2022 és 2024 között megvásárolni tervezett 36 F/A-18E/F-re szánt pénzt a régebben F/A-XX, újabban NGAD (Next Generation Air Dominance = Következő Generációs Légi Fölény) néven emlegetett következő generációs repülőgép fejlesztésére csoportosítanák át, ezzel is megtámogatva a 4,5 milliárd dolláros, ötéves fejlesztési keretet. Ezekkel a repülőgépekkel szemben elvárás, hogy legalább 1800 kilométeres hatótávolsággal rendelkezzenek.

Amikor az Egyesült Államokban felfüggesztették a nukleáris meghajtású repülőgépek fejlesztését, a munkában igencsak alaposan elmélyült General Electric nem szerette volna, ha a kutatásai és fejlesztései veszendőbe mennek. Ezért a kisméretű reaktorok egyéb célú hasznosítási lehetősége után néztek. Hamar találtak is egy területet, mégpedig a hajók és tengeralattjárók meghajtását. Az addigi elképzelésekkel szemben a kisméretű reaktor és segédberendezései, valamint a gőzturbina és az erőátvitel a hajócsavarokkal együtt mind egy egységben került volna, egy hidrodinamikailag kedvező kialakítású konténerbe. Ezt a konténert hadi-vagy akár civil hajók teste alá rögzítve a nukleáris fűtőanyag elhasználódásáig alkalmazták volna a meghajtásra. A fűtőanyag kimerülése után a konténert egyszerűen lecserélték volna egy másikra. A tengeralattjárók esetében a hajótest hátsó traktusa alá felfüggesztett, oldalanként egy-egy konténer biztosította volna a mozgatáshoz szükséges energiát.

A felszín alatti egységek esetében a 15000 lóerős verzió 215 tonnát, a 30000 lóerős változat pedig 245 tonnát nyomott volna. A tengeralattjáró egyéb rendszereit egy hasonlóan kisméretű, de beépített reaktor látta volna el energiával. Az éppen akkor építés alatt álló SKIPJACK-osztály módosítására átszámolva, a 601B típusú külső konténerekkel megvalósuló nukleáris meghajtás esetén igen jelentős, 20%-al kisebb vízkiszorítást eredményezett volna. Az elérhető legnagyobb sebesség a 38 csomó körül alakult volna. Egyik hátránya a sugárzás mértéke volt, a General Electric is elismerte, hogy a hajótesttől nagyjából 1,5 méterre kellene elhelyezni a konténereket, amik második hátrányukként várhatólag igencsak zajosak lettek volna. A várható környezetszennyezés, valamint a nem kellő kiforrottság így aztán végleg lehetetlenné tette a kisméretű reaktorok felhasználását abban az időben.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Westland Apache AH.1

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Aérospatiale SA 342M Gazelle

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Dassault Mirage IIIRS

Northrop T-38A Talon

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Boeing P-8A Poseidon

Saab JAS39D Gripen

Douglas A-4N Skyhawk

Dassault Rafale C

Boeing F/A-18F Super Hornet

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Goodyear FG-1D Corsair

KAI T-50 Golden Eagle

Grumman C-2A Greyhound

AgustaWestland Merlin HC.3

Lockheed UP-3D Orion

Hawker Siddeley U-125A

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

Szuhoj Szu-47 Berkut

Szólj hozzá

AgustaWestland F-35A Lightning II DCNS Kawasaki P-1 Mil Mi-28NM MBDA HC.4 IAC-2 Super Hercules KC-130J Tupoljev Airbus Helicopters Kindzsal HC.4A INS VIKRANT Fateh 110 Marte ER K-47M2 Blackjack Saab 105OE Leopard A7V Lockheed-Martin Merlin H160M Naval Group FC2G Fuel Cell 2nd Generation A330 SMART MRTT Tu-160 R-74ML RVV-MD Raad-500 IAC-1 INS VISHAL CN-235 -220 FNSS Defense Systems Kunduz AZMIM Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi Type 12