2020.07.04
Már a második Saab JA39E Gripen is a repülési tesztprogramban résztvevő gépeket erősíti. A 6004-es számú példány az elmúlt napokban csatlakozott a légi próbákhoz. Sikerrel fejeződtek be a SELEX Galileo (jelenleg Leonardo Airborne & Space Systems) által a Gripen E-hez kifejlesztett új AESA antennával ellátott Raven ES 05-ös fedélzeti rádiólokátor légi próbái. Az elforgatható antennás berendezés igazolta az elvárásokat az Észak-Svédországban végzett tesztek alatt. Itt képes volt a Gripen hossztengelyéhez képes több mint 90 fokkal is kisméretű, alacsonyan repülő légi célok észlelésére és nyomon követésére.
Írországban fontolóra veszik a hangsebesség feletti repülésre képes harci sugárhajtású repülőgépek vásárlását. 2020 és 2024 közötti fejlesztési tervben egy olyan típust keresnek, mely képes lehet az orosz stratégiai bombázók elfogására. Jelenleg az Ír Köztársaság nem rendelkezik harci repülőgépekkel, légterének végelmét Nagy-Britannia légiereje látja egy szerződés értelmében. A vizsgálódás egyik sarokpontja az elfogóvadász szerepkörben használható típusok beszerzési és üzemeltetési költsége, az ír forrásokból származó információk szerint.
Július 2-án első alkalommal futott be a HMS QUEEN ELIZABETH (R08) brit repülőgép-hordozó a Portsmouth-i kikötőbe, mint teljes értékű hadihajó. Anglia egyik úszó repülőtere ugyanis 10 héten át egy komplett kiképzési tervet hajtott végre. Ennek végére a hajó és legénysége, valamint a fedélzeti repülőezrede bár még nincs bejelentve, de tulajdonképpen elérte a bevethetőséget. A fent említett időszak alatt például 18 szimulált vízbetöréssel és tűzesettel birkózott meg a személyzet, de a Marham légibázisról áttelepült 617. repülőszázad is első alkalommal hajtott végre F-35B gépeivel harci helyzetet modellezve rövid idő-és távközökkel négy gépből álló rajkötelékkel felszállásokat.
Spanyolország az elmúlt időben már többször is tanúsította, hogy a rövidtávú légierő fejlesztésben mindenképpen a Eurofigther Typhoon vadászbombázók szerepelnek az elképzelésben. Az anyagi források csekélysége azonban eddig még nem tette lehetővé az amerikai F/A-18 A/B Hornet vadászbombázók leváltását. A Spanyol Védelmi Minisztérium és az Airbus Defence Space már hónapok óta egyeztet Madrid következő Eurofigther Typhoon beszerzési lehetőségéről. A Halcón programban elsőként a Gran Canaria szigetén állomásozó egység Hornet gépei kerülnénk lecserélésre, majd a későbbiekben sor kerülne a többire is. Így a Torrejon és a Zaragoza bázisok gépállományával együtt már 85 darab Lódarázs pótlásáról van szó.
Újabb sikeres tesztet tudhat maga mögött az Airbus Defence az A400M Atlas teherszállító repülőgép esetében. A Francia Légierő két gépe, az egyik az átadó, a másik a felvevő szerepében, ugyanis sikeres utántöltést végzett. A csatlakozáshoz természetesen a törzs közepi pontot használták fel a tesztpilóták vezette repülőgépek.
Oroszországban sikeres együttműködési gyakorlatot tartottak a Szuhoj tervezőiroda Szu-35-ös és Szu-57-es gépeivel. A Szu-35-ös rajt a csökkentett észlehetőséggel rendelkező Szu-57-es fedélzeti rendszeriből nyert adatokkal látták el, egy kétirányú adatátviteli rendszert alkalmazva. A próbát valós harci helyzetet szimulálva végezték el, és mint azt várták, az együttműködés jelentősen megnövelte a Szu-35-ös raj harci hatékonyságát. A Szu-57-ek várhatólag 2022-től lesznek majd bevethetőek, de ugyanez a dátum egy másik jelentős mérföldkövet jelenthet majd a típus történelmében. Ugyanis az alaposan továbbfejlesztett változat tesztjei is ebben az évben fognak elkezdődni.
Az eddig 30-as gyártmányként ismert hajtóművek beépítésével a jelenleg is alkalmazott AL-41F1-es gázturbinák a múltat fogják képviselni, valamint egyidejűleg korszerűbb avionikát, nagyobb látószögű HUD kijelzőt és új műszerfalat is kapna a Szu-57-es. A tolóerővektoros kormányzásra képes, erősebb 30-as gyártmánynak nevezett hajtóművekből a légi tesztekre kéttucatnyit készítenének el. Így egy kiforrott és megbízható erőforrással tudnák ellátni a továbbfejlesztett Szu-57-et. A gép túlélőképességét és manőverező képességét egyaránt növelő módosítás során az irányítófelületek mozgatását végző hidraulikus rendszert váltanák fel egy modernebb megoldással. Itt már csak villanymotorokkal történne meg ezek mozgatása. A hidraulikus csövek és mechanizmusok hiánya jelentősen megkönnyíti a karbantartást, mivel a megmaradó kevesebb alkatrész cseréje is könnyebbé válik. Múlté lesz a folyadékszivárgás és a mérgező olajjal való munka, továbbá a sérülésekkel szembeni ellenállósága is növekedik az ilyen irányítórendszerrel ellátott repülőgépnek.
A Power-by-wire elnevezésű kormányrendszerben használatos elektromos motorok könnyebbek és kisebbek, így a gép össztömege is csökken. Veszélyt jelenthet rá viszont a többi elektromos rendszer, valamint a villámlás is, így az ilyen irányú védelméről gondoskodni kell. Hasonló megoldás található a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ben is. Itt vegyes elektromos-hidraulikus rendszert alkalmaznak, minden kormányfelületnek független hidraulikus rendszere van. A módosított Szuhoj Szu-57 prototípus várhatólag 2022 közepén fog felszállni és tesztidőszak a 2024-es évben végződik majd.
Várhatólag ez év végéig elkészül az első két Kamov Ka-52M szintre korszerűsített harci helikopter Oroszországban. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A képességek ellenőrzésére szolgáló tesztek 2022-ben fejeződnek be, ezek sikeres lezárultával a Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni.
Annak ellenére, hogy Törökország nem kapta meg Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóit az előre megbeszélt, 2019. márciusi időpontban, a gép előállításában érdekelt török cégek továbbra is aktív résztvevői az egész világot behálózó ellátási láncnak. Némelyikük már 2004 óta részt vesz a programban. Ilyen a Fokker Elmo is, ahol az F-35 villamos vezetékeinek 40%-át készítik el. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor. Az orosz Sz-400-as végvédelmi rendszerek beszerzése okán megromlott amerikai-török viszony nem látszik javulni. Jelenlegi hírek szerint a török cégek 2022-ig egészen biztosan folytathatják a különféle alkotóelemek előállítását, mivel a Lockheed Martin csak addigra fogja tudni kiépíteni az érintett vállalatokat pótolni tudó új hálózatát. Hiába vesz részt összesen 14 ország az F-35-ök gyártásában, ilyen gyorsan új beszállítókat találni nem egyszerű feladat.
Rendszeresítésre kész állapotban van Törökországban a hazai fejlesztésű SUNGUR rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer. A SUNGUR-nál a FIM-92B és a FIM-92C Stinger kézi légvédelmi rakéták leváltására kifejlesztett PORSAV kézi légvédelmi rakétát alkalmazzák egy távirányítású állványra szerelve. A Rokatsan által 2013-től fejlesztett PORSAV kétlépcsős, szilárd hajtóanyagú rakétamotorral rendelkezik, irányítását egy Aselsan gyártmányú három-öt mikronos hullámhossz tartományban érzékeny, hűtött infravörös önirányító rendszer végzi. Harci részének tömege 3 kilogramm, ebben wolframgolyók kerültek elhelyezésre a repeszhatás növelésére. A hidegindítású PORSAV hatótávolságát több mint 6, míg hatómagasságát 4 kilométerben adta meg a gyártó. Egy SUNGUR rendszer távirányítású állványán négy rakéta helyezhető el, az állvány mindkét oldalán két-két rakétával ellátott zárt konténerekben. Az eddigi tesztek során a SUNGUR rendszer távirányítású állványa a BMC VURAN 4x4-es páncélozott járművére felszerelve volt látható a szükséges Star SAFIRE 380 HLD FLIR optikai rendszerrel ellátva, de rádiólokátor nélkül.
Az Indiai Védelmi Minisztérium július 2-án csütörtökön hosszú ideig tartó egyeztetések után megállapodott a légierő gépállományának növeléséről. A partner Oroszország lett, így a NETARZENÁL-on nemrégiben említett 21 MiG-29 Fulcrum és 12 Szu-30MKI Flanker beszerzése véglegessé vált. A Szuhoj-ok a HAL üzemében készülnek el és az eddigi veszteségek pótlására szolgálnának. A MiG-29-ek esete más, ezek már használt példányok. A leállított gépek állapotfelmérését elvégezték az indiai szakemberek. Megvételre alkalmasnak találták ezeket. Természetesen az Indiai Légierő 3 századánál szolgáló Fulcrum-okhoz hasonlóan ezek a gépek is átesnének majd az UPG szintet eredményező modernizáción. India így India 2,36 milliárd dollárt költ el a gépekre, ebből a MiG-29-ekre 992 millió dollár jut majd, míg a Szu-30MKI-k 1,44 milliárd dolláros költséget jelentenek.
Dél-Koreában állítólag hamarosan megszületik egy új csapatlégvédelmi rendszer beszerzéséről szóló szerződés. Az ebben szereplő 200 millió dollárért az első AAGW (Anti-Aircraft Gun Wheeled) önjáró légvédelmi gépágyúk beszerzését fogja megvalósítani a dél-koreai hadsereg. A dél-koreai Hanwha Defense vállalat a következő évben tervezi megkezdeni az önjáró légvédelmi gépágyúk előállítását. Eme fegyverrendszer kifejlesztése 2015 júniusában kezdődött egy 46,6 millió dolláros projekt keretében. A cél, a hadseregnél szolgálatban álló amerikai eredetű 20 milliméteres M167 Vulcan gépágyúk utódjának megalkotás. A már meglévő technológiák felhasználásával, a Hanwha Defense K30 Biho módosított toronyából és Hyundai Rotem K808 alvázából létrejött AAGW (Anti-Aircraft Gun Wheeled) önjáró légvédelmi gépágyú személyzet 3 fő.
Az eredeti K30 Biho kereső radarját eltávolították, és ehelyett vezeték nélküli adatkapcsolat segítségével kapja meg a céladatokat és a légi helyzetképet a másutt települt rádiólokátoroktól. A Biho-n is használt Raytheon licenc alapján gyártott elektrooptikai rendszert az új Hanwha Systems elektrooptikai rendszerére cserélték ki, amely 7 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik, míg stabil célkövetésre 3 kilométerről képes. A torony mindkét oldalára felszerelt egy-egy Rheinmetall KCB 30 milliméteres gépágyú - melyeket a dél-koreai S&T Group engedély alapján gyárt - a lőtávolságot a Vulcan 2,2 kilométeréhez képest 1,6-szeresésére, vagyis 3 kilométeresre növelte, de természetesen a 600 lövés per perces tűzgyorsaságban elmaradás tapasztalható a Gatling-rendszerű gépágyúhoz képest. A 420 lóerős 8x8-as kerékképletű, atom, biológiai és vegyi ártalmak ellen védett K808 hordozó járműre igény szerint még felszerelhető plusz páncélzat is. Szöul az AAGW-ból legalább 270 darabot fog beszerezni.
További, az ázsiai országhoz kacsolódó hír, hogy újabb 20 TA-50 Block 2 repülőgépet rendelt meg Szöul. A 573 millió dolláros megállapodásban benne foglaltatik a repülőgépek logisztikai támogatása is. A fegyverzet bevetésére is képes TA-50 Block 2-eket 2024-ig el kell szállítani. Ebből a változatból a Dél-Koreai légierőben már 22 darab áll szolgálatban.
Újra a tengeren hajózik Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. A 2019-es év december havának 17. napján szolgálatba állt hordozó gyaníthatóan a fedélzeti repülőezred pilótáinak kiképzése, illetve jártasságának fenntartása okán futott ki. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekre a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10%-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad.
A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában 2019 augusztusában hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszernél is változást történt, immáron csak három kábel áll rendelkezésre a repülőgépek lefékezésére a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. A 2019-es évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig a 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korrózíónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük.
Japánba újabb kétáramú gázturbinákat adott el a GE Aviation. A 203 millió dollár értékű szerződés a CF6-80C2K1F jelzésű erőforrásokra vonatkozik. Ezeket a japánban tervezett és gyártott Kawasaki C-2-es teherszállító repülőgépeken használják. A CF6-80C2K1F kétáramú gázturbinát még 2003-ba választották ki a típus számára. Eddig a GE Aviation 26 CF6-80C2K1F-et szállított le a szigetország számára, most ez a mennyiség további 12-vel fog növekedni. Ezeket 2021 végétől kezdik majd átadni.
Tántoríthatatlan az ausztrál kormány az ország védelmi képességeinek növelése tekintetében. 2016-tól kezdődő tíz éves időszak alatt Canberra 195 milliárd dollárt tervezett elkölteni a haderők képességének növelésére. A 2030-ig tartó időszakban ezt az összeget további 270 milliárddal fejelik meg. Ennek is köszönhetően a kenguru felségjeles Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében szintes biztosan meg fog jelenni az AGM-158C LRASM nagy hatótávolságú hajók elleni robotrepülőgép. Washington még ez év februárjában járul hozzá 200 darab ilyen, 370 kilométeres hatótávolságú fegyver eladásához 990 millió dollár ellenében. A fegyverrendszerrel kapcsolatos képzést 2021-ben kezdik meg. A kor fegyverfejlesztési divatjának megfelelően magától értetődik, hogy Ausztrália az új, nagy hatótávolságú, hajók elleni és szárazföldi célok ellen alkalmazható fegyverek mellett forrásokat fog biztosítani a nagysebességű, nagy hatótávolságú fegyverek, köztük a hiperszonikus fegyverek fejlesztésére, tesztelésére és értékelésére. Ezek olyan nagy sebességű fegyverek, amelyek nagyobb valószínűséggel képesek kijátszani a modern ballisztikus rakétavédelmi rendszereket.
A LONGBOW Company, mely a Northrop Grumman és a Lockheed Martin közös vállalkozása, nemrég szállította az 500. APG-78 Longbow radart. A rotorsík fölé szerelt több üzemmódú rádiólokátor az AH-64 Apache harci helikopterek D változatán mutatkozott be. A félezredik példány egyébként egy katari megrendelésre épült helikopterre kerül majd felszerelésre. Az AH-64-es harci képességeit jelentősen megnövelő APG-78 Longbow gyártása már több mint 20 éve folyik. A gyártók zsebében lévő érvényes szerződés alapján a gyártás 2028-ig biztosított.
Észak-kelet Olaszországban, az Aviano légitámaszponton 2020. június 30-án szállt le az első új festéssel ellátott Lockheed Martin F-16CM Fighting Falcon. Az 510-es Buzzards század gépállományát erősítő, 90-0709-es gyártási számot viselő repülőgépen már a Have Glass V festék figyelhető meg. Az eddigieknél hatékonyabb radarabszorbens anyagot tartalmazó speciális festék az F-35-ös típuson megjelenttel áll rokonságban. Az F-16-os gépeken 2012-től vezették be eme új, sötétebb színvilágot felvonultató festék alkalmazását. A 90-0709-es új ruháját a SABCA Charleroi gyárában, Belgium kapta meg, ahol a típus időszakos nagyjavításait és korszerűsítéseit is végzik.
Elkezdheti a Boeing F-15EX Advanced Eagle vadászbombázókba szánt F110-GE-129 utánégetős gázturbinák gyártását a General Electric. Ugyanezek a sugárhajtóművek emelik a magasba az F-15E Strike Eagle család F-15K, F-15QA, F-15SA és F-15SG exportra került változatait is. Az első adag erőforrásért 101,3 millió dollárt tehet zsebre a gyártó, akinek ezeket 2022. november 30-ig el kell készítenie. A 2019-ben a Pentagon költségvetési tervezete mutatta meg, hogy az USA légiereje öt év alatt közel 7,9 milliárd dollárt szándékozik elkölteni 80 darab F-15EX repülőgép beszerzésére, az öregedő F-15C változatok pótlása okán.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
General Dynamics F-111E Aardvark
