2020.08.22
Romániába két újabb Lockheed Martin F-16-os érkezett meg az elmúlt héten. 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány. Bukarest ez év októberében további két gépet, míg 2021 elején még egyet vehet majd át, így összesen 17 darab F-16AM/BM vadászbombázóval fognak rendelkezni.
Szerbiában a jövőben tovább szeretnék növelni a légierő gépmennyiségét. Az elképzelés szerint 20 darab újabb harci gépet vásárolnának meg. Egyesek tudni vélik, hogy a közös amerikai/svéd fejlesztésű T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképzőgép beszerzésével kacérkodik Belgrád. Amennyiben Washington nem járulna hozzá ehhez az üzlethez, úgy az utóbbi években újra jól bejáratott orosz beszerzés kerülhet előtérbe. Ebben az esetben a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek szerbiai rendszeresítése várható.
Az Ukrán Légierő parancsnoka megerősítette, hogy az ország felülvizsgálja harci/kiképző repülőgépeinek jövőjét, amely szerepet jelenleg az Aero Vodochody L-39 Albatrosz tölti be. Utódként ismét az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgép lett megemlítve. Ismét, hiszen nagyjából egy éve lehetett arról olvasni, hogy Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták már akkor a felek. Tették ezt azért, mert a repülések során megállapítást nyert, az A-29 képességei megfelelnek azoknak, melyeket elvárnak az ukránok. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.
Németországban már folynak a Boxer gyalogsági harcjármű légi szállítási próbái. A Német Légierő Lufttransportgeschwader (LTG) 62 szállítórepülő ezredénél ehhez természetesen az Airbus A400M Atlas szállító repülőgépet veszik igénybe. Az A400M belső tere gond nélkül képes elnyelni a páncélost, azonban a lenyitható teherrámpa csak 32 tonnát bír el. Egy Boxer pedig legalább 35 tonnát nyom, így a tehertérbe be és kihajtás csakis a cserélhető modul nélkül valósítható meg az Atlas esetében. Éppen ezért a jövőben két Boxer légi szállítását három A400M-el lehet csak megoldani. Egy-egy Atlas magukat a járműveket viszi, míg harmadik társuk a cserélhető modulokat cipeli. Bent a tehertér padlóján körülbelül 300 rögzítési pont található, ezek segítségével a Boxer könnyedén rögzíthető. A lenyűgözést 15 ilyen pont felhasználásával lehet megvalósítani.
Első alkalommal augusztus 19-én indítottak TP45-ös torpedót egy finn HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádról. A finnek 2017-ben kezdték el keresni eme hajók, illetve a jövőbeli POHJANMAA-osztályú korvettek felszín alatt alkalmazható fegyverzetét. A négy egységből álló hajóosztály 2019 és 2021 kerül modernizációra ("Squadron 2000", "SQ 2000 'vagy' Laivue 2020 korszerűsítési program) így 2030-ig szolgálatban maradhatnak. A könnyűsúlyú torpedók legfőbb feladata a tengeralattjárók elleni hadviselés lesz. A héten a TORNIO-ról indított Saab TP45-ös típus helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően. Ez az indítás csak arra szolgált, hogy megvizsgálják, hogyan alkalmazhatók a torpedók a HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádokról. A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése.
A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták modernizációja is meg fog történni. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.
Hibrid meghajtást fognak tesztelni a Brit Hadsereg járművein. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal 2 jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.
Új akkumulátorokat fejlesztene ki a spanyol Navantia tengeralattjárók számára. A cél a 20%-al nagyobb energiasűrűség elérése, amihez a partnereik tudásán felül új összetevők alkalmazását is igénybe vennék. A lítium, vas, mangán, foszfát, röviden az LFMP akkumulátorok a remények szerint nagyobb energiasűrűséget és alacsonyabb kisülési feszültséget biztosíthatnak, mint társaik. A biztonságosabb teljesítmény leadás mellett ezek nagyobb hőstabilitással is rendelkeznek. A Navantia reményei szerint ezek az akkumulátorok a spanyol S-80-as osztályba tartozó tengeralattjárók mellett megjelenhetnek majd az indiai egységekben is.
Oroszországban újabb repülőgép beszerzést jelentettek be. Ennek keretén belül az Orosz Légierő számára 21 darab Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó, valamint 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép kerül megvásárlására. Az összesen 1,4 milliárd dolláros beszerzésről a döntés már megszületett, a szerződések aláírása az év végig megtörténik. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. Hajtóművei már a Szaturn AL-41F1Sz-ek. A tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek.
A TASzSz orosz sajtóügynökség által 2020. augusztus 19-én közzétett információk szerint az orosz Védelmi Minisztérium megállapodást írt alá további BMP-3-as gyalogsági harcjárművek beszerzéséről. Több mint 14 milliárd rubel értékben Moszkva összesen 168 darab lövészpáncélost szerez be. Ezekből 53-at még ebben az évben át fognak adni, míg a fennmaradó 115-öt a 2021-es évben. A hírek szerint ezek a BMP-3-ok már a továbbfejlesztett BMP-3A modifikációk lesznek. Ezek erősebb védelemmel rendelkeznek a páncéltörő rakétákkal szemben, valamint modern optikai és elektronikus eszközökkel is el lettek látva. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy ezek a páncélosok a déli katonai körzet 5-6 gépesített lövész zászlóaljainak átfegyverzésére fognak szolgálni. Az orosz haderő számára csak a 2015 és 2017 közötti időszakban, illetve a rákövetkező két évben 200-200 BMP-3-as került beszerzésre.
Éjszakai körülmények között tette próbára korszerűsített Mil Mi-24P Hind harci helikoptereit az Orosz Hadsereg. A törzs oldalára mereven beépített kétcsövű 30 milliméteres gépágyúval ellátott változatot a személyzetek természetesen éjjellátó szemüveggel repülték, hiszen a cél a napszállta utáni időpontban történő helikopterek elleni alkalmazás volt. A próbák sikert hoztak, ezek során kidolgozták az ellenséges forgószárnyasok ellen alkalmazható légi manővereket is.
Az Almaz Antey Group csütörtökön bejelentette, hogy a jövő héten megrendezésre kerülő Army-2020-on bemutatja az Antey-4000-es légvédelmi rendszerét. Ez nem más, mint, az S-300V4 komplexum exportverziója. Az egyidejűleg 24 célpont ellen tevékenykedni képes Antey-4000-es légvédelmi rendszer hatótávolsága 400 kilométer lesz. A lánctalpas 9A83M-2E jelzésű indító, illetve a 9A84M-1E utántöltő-indító járműveken a 9M83ME és 9M82ME rakétákat rejtő tubusok lesznek megtalálhatók.
Törökországban nem tettek le az 1,5 milliárd dolláros bevételt eredményező, TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek eladásáról Pakisztán számára. A jól induló történetbe belerondított a török-amerikai viszony megromlása. Így a helikoptereket a levegőbe emelő, az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák elérhetetlenné váltak. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is.
Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint, amelyből már csak pár hónap van hátra. Talán ennek, na és az eddigi előre nem lépésnek tudható be az, hogy Törökország egy ügyvédi iroda segítségével próbál meg lobbizni amerikai kongresszusi képviselőknél és a Fehér Házban is az eladás megvalósulása érdekében. Pakisztán mindenesetre már jelezte, amennyiben a török T129-ek megvásárlása záros határidő belül nem rendeződik, kész kínai gyártmányú Z-10-es harci helikopterek beszerzésére.
Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett.
A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt Pakisztánban 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.
Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.
A törökök mellett mások is fognak erősen lobbizni a térségből. Méghozzá Izrael, igaz ellentétes előjelekkel. Hiába a közelmúltbéli izraeli-egyesült arab emírségi békülési kezdet, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok közelmúltbeli normalizálódása képben, Tel-Avivban továbbra is azon lesznek, hogy az Arab-öböl térségébe nem kerüljön eladásra a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A külügyminisztérium tájékoztatója szerint Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti történelmi békeszerződés nem tartalmazta Izrael hozzájárulását az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek közötti fegyverkereskedelemhez. Az Egyesült Államok kormánya 2017-ben bejelentette, hogy előzetes megbeszéléseket folytatott Abu Dhabi-val az F-35-ök esetleges eladásáról, de később elálltak a lehetséges üzlettől. Ehelyett az Egyesült Arab Emírségek Lockheed Martin F-16E/F Block 60 vadászgépeinek korszerűsítésére összpontosítottak a tárgyalások során.
Izraelből Németországba repült át hat F-16-os. 2020. augusztus 17-én a Hatzor légibázison állomásozó 101. és 105. Skorpió repülőszázadok F-16C/D Barak vadászbombázói érkeztek meg a nyugat-németországi Nörvenich légibázisra. Itt két hétig tartózkodnak majd és részt vesznek a Luftwaffe-vel közös Blue Wings 2020 hadgyakorlaton, ami augusztus 17-én kezdődött el. Ez a gyakorlat az egyetlen nemzetközi gyakorlat, amelyet az Izraeli Légierő idén külföldön hajt végre a COVID-19 terjedése miatt, valamint ez az első alkalom, hogy izraeli gépek Németországban vannak hadgyakorlaton. Az izraeli kontingenst az ATOMI 1-6 hívójelű gépeken felül még három Boeing B707 Re'em tartálygép (GIANT1-2-3 hívójel), egy G550 CAEW Nachshon-Eitam radargép (GLORY 1 hívójel), valamint egy C-130 Hercules alkotta.
Az izraeli légierő parancsnoka, Amikam Norkin vezérőrnagy felfüggesztette a Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterek repüléseit, kivéve azokat, amelyek hadműveleti okokból szükségesek. A helikopterek földhöz szögezésének az oka az elmúlt két hónapban bekövetkezett meghibásodások sorozata. Az egyik legnagyobb port felkavaró esemény az volt, amikor az izraeli védelmi erők vezérkari főnöke, Aviv Kochi tábornok annak a helikopternek a fedélzetén volt, amelyiknek egyik T700-as gázturbinájánál meghibásodás lépett fel. A helikopter kényszerleszállást hajtott végre Tel Nofában. A tábornok a Knesszetből egy nyilvánosságra nem hozott katonai bázisra repült. A Tel Nofie-i kényszerleszállás leszállás után egy másik helikopterrel folytatta útját a főtiszt.
A hadsereg hivatalos közleménye szerint a helikopter személyzete az előírások szerint kezelte a meghibásodást, míg mások tudni vélik, hogy véletlenül a működő gázturbinát állították le, így egy meredek, 30 méteres nem kívánt süllyedést előidézve. Akárhogy is történt, ez az eset rávilágított arra, hogy az elmúlt két hónapban sok technikai probléma merült fel az izraeli UH-60-ok hajtóműveiben. Most az erőforrások alapos átvizsgálása folyik az okok kiderítése érdekében.
Izrael 1994-ben kapta meg az első tíz Black Hawk-ját az Egyesült Államokból, és héber nevet is adtak nekik: Yanshuf ami azt jelenti, hogy bagoly. Ezeket az 1970-es évek végén gyártották és az USA hadseregétől történt nyugdíjazásuk után kerültek Izraelbe. Négy évvel később új Black Hawk helikoptereket szereztek be a gyártótól, néhány módosítással az izraeli előírásoknak megfelelően, különösen az elektronikus harci rendszerekben és a kommunikációban. További 24 UH-60-at vásároltak 2000-ben, így napjainkra a különféle UH-60, S-70 és SH-60F változatókból már 48 darab viseli az izraeli felségjelet.
Erősen visszaesett az iraki Légierő Lockheed Martin F-16C/D vadászbombázóinak a hadrafoghatósága az utóbbi időben. Állítólag a 27 F-16-ból már csak 5 repülőképes. Az ok, a műszaki támogatása és a karbantartás hiánya. Ez annak a következménye, hogy ezeket a feladatokat amerikai szakemberek segítségével végezték. Azonban az elmúlt időben több iraki bázist ért rakétatámadás. Többek között az F-16-ok támaszpontját, Balad-ot is, aminek hatására az amerikaiak távoztak. Az időszakos karbantartások és a meghibásodások okozta javítási munkák elmaradása miatt igen alacsony lett az iraki F-16-ok bevethetősége. A baladi bázis ideális az elhelyezkedés szempontjából, hiszen innen Irak minden pontja elérhető az F-16-al légi utántöltés nélkül. Gyaníthatóan Bagdad és az amerikaiak nem hagyják veszi, az igen értékes és roppant fontos típust az országban, így hamarosan megoldás fog születni erre a problémára.
Iránban az ország védelmi minisztere számára augusztus 13-án bemutatták a helyben korszerűsített T-72-es harckocsit. A páncélos új tűzvezető rendszert, lézeres távolságmérőt, ballisztikai számítógépet kapott. A páncéltest vezetőelőtti, valamint a torony első részét reaktív páncélzattal, a motortér oldalsó és hátsó részét rácsos előtét páncélzattal, míg a vezetőteret-küzdőteret oldalról védő kötényezést hagyományos páncéllemezekkel erősítették meg. A módosított parancsnok kupola mögé a 12,7 milliméteres légvédelmi géppuska egy távirányítású állványra került felszerelésre.
Pár hónapon belül talán elkezdődnek India első hazai építésű repülőgép-hordozójának az INS VIKRANT-nak a tengeri próbajáratai. A hírek szerint a móló melletti tesztek már befejeződtek. A 26 repülőgép és 10 helikopter számára otthont biztosító hajóba már az összes berendezés beépítésre került, akárcsak azok, amelyek a próbák alatti mérésekhez, illetve az adatrögzítéshez szükségesek. Amennyiben a tengeri tesztek a várt határidőn belül befejeződnek, úgy az INS VIKRANT 2023-ban hadrendbe állhat.
Jelenleg hivatalos helyről még nem erősítették meg azokat a híreket, melyek szerint Indiában éleslövészeten használták fel a francia MBDA MICA légiharc-rakétát. A légi célok ellen alacsony magasságból történt két rakéta indítása és mind a kettő eltalálta a célt augusztus 17-én és 18-án. Az igazi meglepetést az jelenti, hogy az indításra szolgáló típus nem a Dassault Rafale volt, hanem a Szuhoj Szu-30MKI. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy a 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta az aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát használták fel. Ez utóbbi integrációja könnyebben megvalósítható.
Már folyik az első harci alegység típusátképzése az Apacs harci helikopter legújabb változatára. A Lewis-McChord támaszponton a 1-229-es támadó felderítő zászlóalj, a Tigersharks lesz az első, ezt a variánst repülő alegység. Ők még ez év októberében megkapják gépeiket. Típusátképzésük már folyik, ehhez négy korszerűsített AH-64E V6-ot használnak. A jelenleg még AH-64E V6 megnevezést viselő forgószárnyast másodikként a Dél-Koreában állomásozó 4. Légi Felderítő Zászlóaljnál fogják hadrendbe állítani. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt is különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.
Elkezdődtek a Boeing F/A-18 Super Hornet síugrósáncos indítási tesztjei az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán. Ezekben most az az érdekes, hogy a körülményeket egyenesen az Indiai Haditengerészet, mint esetleges megrendelő, igényeihez, feltételeihez igazítják. Ugyanis Új-Delhi 57 darab többfeladatú repülőgépet keres a már meglévő VIKRAMADITYA, illetve a VIKRANT repülőgép-hordozói fedélzetére. Az MRCBF (Multi-Role Carrier Borner Fighter) tenderre esélyes még a Dassault Rafale M, beépített rendszereiben az F3-R szabványnak megfelelő hordozófedélzeti változat is.
Egy fejlesztésnek köszönhetően a nevadai Nellis légierő támaszpont F-35-ös szimulátoraiba beülő pilóták immáron már típusok szimulátoraiban helyet foglaló személyzetekkel is végrehajthatnak virtuális repüléseket, bevetéseket. A négy F-35-ös szimulátort alkalmassá tették a más bázisokon található F-15, F16, F-22, illetve E-3A szimulátorokkal történő együttműködésre. A fejlesztés következő légcsőjében nem csak új típusok, hanem új haderőnem is megjelenik majd az F-35-ös pilóták virtuális terében, ugyanis a Lemoore és a Miramar bázisokon telepített szimulátorokkal is kiépítésre kerül a kapcsolat.
Ha már F-35, akkor arról is szólni kell, hogy tovább csúszik egy rég várt teszt. Korunk legkifinomultabb orosz, kínai és iráni légvédelmi rendszerei elleni sikeres alkalmazást bebizonyítóról van szó. Ezt már sokan nagyon várják, azonban a Lockheed Martin szerint a koronavírus járvány miatt erre még további öt hónapot kell szánni.
Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélik, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak.
Végrehajtotta első repülését egy Saab JAS39 Gripen E fedélzetén az első brazil pilóta. A helyi jelölésrendszerben F-39-es jelzést viselő Gripen 2020. augusztus 20-án Cristiano de Oliveira Peres őrnaggyal a pilótafülkéjében szállt fel Linköping repülőteréről. A gép mintegy 50 percet repült a Balti-tenger térségében. A berepülőpilótai jogosítással is rendelkező őrnagy január óta tartózkodott Svédországban a típusátképzés okán.
NETARZENÁL GALÉRIA
Aérospatiale AS 332L1 Super Puma
Gulfstream Aerospace G-V Nachshson Shavit
Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson Eitam
