2020.01.09
Ausztriában hivatalosan bejelentették, elkezdték keresni a légierőnél használt Lockheed Martin C-130K Hercules szállító repülőgépek utódját. Ausztria 2002-ben használtan szerezte be ezeket a gépeket az Egyesült Királyságból. A 3 Hercules jelentős rendszer- és repüléstechnikai fejlesztéseket kapott az elmúlt évtizedben. A munkálatokat mind a Marshall Aerospace and Defense Group végezte, amely a repülőgépek karbantartásáért volt felelős, az osztrák légierőben történt használatba vételük óta. Az osztrákok hamarosan megkezdik a követelmények listájának összeállítását a jelöltek kiválasztásának folytatása érdekében.
Ukrajnában egy-egy nehéz mesterlövész, illetve rombolópuska is sikerrel teljesítette az állami átvételi teszteket, így a gyártó elmondása alapján, az első példányok már meg is érkeztek az ukrán hadsereghez. Közvetlenül 2020 vége előtt az ukrán Xado Chemical Group által készített a Snipex T-Rex és a Snipex Alligator 14,5 milliméteres lőfegyverek sikerrel teljesítették a kötelező teszteket. A T-Rex tömege 25 kilogramm, teljes hossza 1800 milliméter, a cső hossza 1200 milliméter. A bullpup felépítésű, forgó-tolózáras fegyvernél a 14,5 × 114 milliméteres lőszer hátrarúgásának erejét egy négykamrás csőszájfék, valamint egy amortizátor is csökkenti, ami a válltámaszban került elhelyezésre. A 2000 méteres lőtávolságot a lengőcsöves kialakítás még pontosabbá teszi. A puska állítható magasságú arctámasszal, Picatinny sínnel és összehajtható kétlábú villalábbal, illetve a harmadikkal is rendelkezik a válltámasz előtt. A szintén forgó-tolózáras Snipex Alligator egy hagyományos kialakítású fegyver. Úgy tervezték, hogy figyelembe vették a nagy pontosságú lövéshez szükséges fegyverekre vonatkozó összes követelményt. Mindkét fegyvernél több helyen is modern kopásálló polimer anyagokból készül több alkatrész is.
Belgium közel áll ahhoz, hogy hamarosan bejelentésre kerüljön, hogy a francia Nexter Systems 155 milliméteres CAESAR (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) önjáró tarackját vásárolja meg. Eme tüzérségi eszköz még 2018-ban került megemlítésre, mint a belga tüzérség lehetséges jövőképe. Tény, hogy a franciákkal fennálló jó kapcsolatoknak köszönhetően a két ország haderejében számos helyen tetten érhető egyfajta egységesítésre való törekvés. Például 2018 októberében Brüsszel úgy döntött, hogy a francia hadseregben is rendszeresített Jaguar EBRC felderítő járműből 60 darabot, míg a Griffon VBMR-ből 382 darabot vásárol meg. Jó eséllyel Belgium – akárcsak Dánia - a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán továbbfejlesztett változatot szerzi majd be. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek. A négy főnek védelmet biztosító páncélozott fülkével rendelkező jármű legfeljebb 90 kilométer per órás sebességgel haladhat aszfaltozott úton és 60 kilométer per órával terepen. A hatótávolság megközelítőleg 600 kilométer.
Az Egyesült Királyságban SPEAR3 néven ismert SPEAR (Select Precision Effects At Range) csapásmérő robotrepülőgéppel a nemrégiben megkötött szerződés értelmében másfél éven belül végre kell hajtani a rendszeresítést megelőző első tesztlövészeteket. A fejlesztési szakaszban erre már 2016-ban sor került egy Eurofighter Typhoon-ról. A 90 kilogramm súlyú, és mindössze 1,8 méter hosszú SPEAR3 szubszonikus sebességgel haladhat gázturbinájának köszönhetően a földfelszíni, vagy vízfelszíni célpontja felé. Ezt a fegyvert hadihajók, harckocsik és páncélozott járművek, rakétaindítók, bunkerek, rádiólokátorok és légvédelmi ütegek megsemmisítésére tervezték. A több mint 140 kilométeres hatótávolságú SPEAR3 a Eurofighter Typhoon és a Lockheed Matrin F-35B Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetében egyaránt meg fog jelenni. A SPEAR3 a Brimstone-hoz hasonlóan milliméteres hullámhosszú aktív radaros és félaktív lézeres irányítórendszert is használ. Az első indításokat éppenséggel pont a Eurofighter Typhoon-ról tervezik végrehajtani. A SPEAR iránt más Eurofighter alkalmazók is (Olaszország és Németország) érdeklődést mutatnak. A SPEAR sorozatgyártása 2023-tól indulhat majd el a tesztek befejeződése után, míg hadrendbe állása 2025-től kezdődhet. Az F-35B akár nyolc SPEAR3 rakétát is hordozhat a belső fegyverterében és továbbiakat a szárnyon is lehet helyezni. A gyártó, az MBDA tervezi egy speciális, rádióelektronikai zavarásra szolgáló változat kifejlesztését is. A 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes SPEAR EW, a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesz bevethető a védendő kötelék érdekében.
Egy Boeing 737-es landolt 2020. január 7-én a birminghami repülőtéren. Eddig meg nem erősített hírek szerint ez a 737-73W, N946BC lajstromszámú repülőgép (gyártási szám: 38633/3329) egyike lesz azon repülőgépeknek, melyeket átalakítanak Nagy-Britannia számára Boeing E-7A Wedgetail AEW.1 radargépnek. A 2019-es év májusában 1,5 milliárd font (1,96 milliárd dollár) értékben megrendelt öt gépből az első kettőt eredetileg a Marshall Aerospace and Defence Group segítségével alakították volna át polgári célokra gyártott, de éppen csak hogy használt 737NG utasszállítókból. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták nyilvánosságra. A brit cég 24 hónap alatt készült volna el egy géppel, így a munka 2026-ban lezárult volna, biztosítva a jelenleg használt Boeing 707-es alapú E-3D Sentry-k leváltását. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért.
Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. 2020 első félévében azonban a Marshall Aerospace and Defence Group kiszállt az együttműködésből, közleményük szerint a felek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megtalálniuk annak a módját, hogy a programot üzleti szempontból életképessé tegyék. Nem maradt hát más választás, az amerikai félnek új partner után kellett nézni. Ez a STS Aviation Services lett, akik a birminghami repülőtéren már 2019 októberben meg is vásároltak egy jókora hangárt. Ebben annyi hely áll rendelkezésre, hogy egyszerre két 737-en is folyhatnak majd az átalakítási munkálatok. Ezek ütemétől a Boeing azt várja, hogy 2023-ban megkezdődjenek a szállítások a RAF-hoz, amik az eredeti terveknek megfelelően 2026-ban be is fejeződnek majd. Szintén a birminghami repülőtéren 2020 novembere óta ott vannak már azok a részegységek, melyek beépítésre fognak kerülni a Boeing-be az átépítés során. A brit sajtóban már az is lehet olvasni, hogy az öt gépből csak három fog elkészülni, a költségvetési kiadások csökkentése végett.
Görögországban megújul a pilótaképzés az elkövetkező években. Ennek érdekében tíz Leonardo M346 Master sugárhajtású gyakorló repülőgépet vásárolnak meg, ezzel biztosítva lesz a már meglévő Beechcraft T-6 Texan II-es repülőgépeket követő képzési lépcső. Továbbá ezekkel megoldható lesz a koros Grumman T-2C Buckeye sugárhajtású gyakorló repülőgépek harminckilenc példányának pótlása is. Az akadémiai képzést is módosítják, itt az Izraeli Légierő repülési akadémiájának mintájára folyik majd az oktatás a Nemzetközi Repülési Képző Központban. Ez utóbbi tevékenység biztosítására 20 éves időtartamú megállapodást írtak alá az Elbit Systems Ltd.-vel. Az iskola a peloponnészoszi Kalamatában fog működni, melyet az Elbit Systems fog felépíteni és fenntartani. Ez magában foglalja a jelenleg is használt negyvenöt T-6 Texan II-ek karbantartását és korszerűsítését is, valamint a szimulátorok, a kiképzés és a logisztikai támogatás biztosítását is. Vagyis az Elbit szállítja majd a pilótaképzéshez szükséges szimulátorokat és egyéb oktatóeszközöket is. Mivel mindkét ország azonos repülőgépeket használ az pilótaképzéshez, a bevált megoldások egyik országból a másikba átvitele sokkal könnyebben lesz megvalósítható. A pályázaton nyertes izraeli ajánlatot a görög kormány már jóvá is hagyta. Ennek eredménye a két ország közötti eddigi legnagyobb védelmi közbeszerzési megállapodás lett. A költségek körülbelül 1,4 milliárd euróra rúgnak.
A TASzSz orosz hírügynökség által 2020. december 30-án közzétettek szerint a korszerűsített Tupoljev Tu-160M (NATO-kód: Blackjack) szuperszonikus stratégiai bombázó második prototípusán már folynak a földi tesztek. Az elsőnek elkészült Tu-160M 2020. február 2-án hajtotta végre első repülését. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk, hatásosabb lett a lapátok hűtése, és a tolóerő meghaladja a 25 tonnát. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően mindössze hét év alatt legalább 30-ra szeretnék emelni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az új fegyverzetet a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták jelenthetik a Tupoljev Tu-160M szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASzSz védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők.
Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során.
Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal. A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
Török médiainformációk szerint január 17-én vízre fog kerülni az első ISZTAMBUL-osztályú (TF-100 projekt) fregatt. A helyi tervezésű és építésű ISZTAMBUL gerincfektetésére 2017. január 20-án került sor. Ankara terveiben négy ilyen hajó beszerzése szerepel. A többi fregatt az IZMÍR, az ICEL és az IZMIT nevet fogja viselni. Ez a hajóosztály az ADA típusú hajók megnövelt méretekkel rendelkező variánsa. Fő feladata a légi és felszíni célok elleni harc. A fregattok hossza 113,2 méter, szélessége 14,4 méter, a vízkiszorítása pedig 3000 tonna lesz. Az egyetlen gázturbinából és két dízelmotorból álló CODAG meghajtórendszer 29 csomóra gyorsíthatja a hajót. A maximális hatótávolság megközelítőleg 6600 tengeri mérföld 14 csomós sebességgel. Egy fregatton 125 főből álló legénység lesz. A hajó autonómiája legfeljebb 15 nap. A tatrészen kialakított hangár S-70B Seahawk helikopter elhelyezését teszi lehetővé. Az ISZTAMBUL-osztályú fregattok fegyverzetét egy 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid hajóágyú, két Aselsan STOP távirányítású fegyverállványra szerelt 25 milliméteres gépágyú, valamint a tizenhat univerzális Mk41-es függőleges indítókonténerben elhelyezett ESSM légvédelmi rakéták, illetve Harpoon, vagy Atmaca hajó elleni robotrepülőgépek alkotják. Tengeralattjárók ellen a három 324 milliméteres csővel rendelkező Mk32-es torpedóvetők két példánya állnak rendelkezésre.
A svéd Saab egy újabb szerződést nyert el az Egyesült Arab Emírségekkel 2020. január 4-én. A közel-keleti állam az eddig megrendelt három GlobalEye radargép mellé újabb további kettő megvásárlása mellett döntött. A kicsit több mint 1 milliárd dolláros beszerzés 2025 végéig fog megvalósulni. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért, ez most (2020. december 30-án) került véglegesítésre. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták.
Közös hadgyakorlatot tartott Pakisztán és Kína légiereje 2020 decemberében. A nagyjából 20 napig tartó Shaheen-IX nevet viselő rendezvényen kínai részről megjelentek a J-10C, J-11B vadászbombázók, a KJ-500 légtérfelderítő és az Y-8 elektronikai zavarógépek is Pakisztánban. A pakisztáni légierőt a JF-17, F-7P és a Mirage III-as típusok képviselték. A vendéglátók részéről a J-10C, J-11B típusok kiválóan tudták repülési paramétereikben szimulálni az indiai Dassault Rafale és a Szuhoj Szu-30MKI típusokat. Kínai részről a saját repülőgépek közötti együttműködés hatékonyságának növelés játszotta a főszerepet a hadgyakorlat ideje alatt. A kínai pilóták a gyakorló légiharcok alatt tanulhattak a pakisztáni pilóták által végrehajtott manőverekből és a harcokban szerzett tapasztalataikból. Mindkét fél különleges műveleti egységeket is bevetett, és a kínai haditengerészet is küldött a gyakorlatra harci gépeket.
Hamarosan a megvalósulás szakaszába érhet Indiában az új szállító repülőgépek nyolc éve elindított beszerzése. Rövidesen ugyanis sor kerülhet a 2,5 milliárd dolláros szerződés aláírására, így a légierő részére 56, míg a parti őrség számára további 6 szállító repülőgép kerül megvásárlásra. Az Airbus Defense and Space és a Tata Advanced Systems Limited (TASL) közösen hajtják majd végre az 56 darab C-295W szállító repülőgép legyártását. A szerződés értelmében az Airbus szállítja az első 16 repülőgépet, míg a fennmaradó 40-et Indiában szerelik majd össze. Az első 16 repülőgépet két év múlva szállítják le, és a 40 helyben összeállított gép szállítását nyolc évre osztják szét. A megállapodás tervezete jelenleg a pénzügyi jóváhagyási szakaszban van, és a szerződést valószínűleg a közeljövőben aláírják. A C-295-ösök az Avro-748 szállító repülőgépeket hivatottak pótolni, de az új repülőgép alkalmas lesz az Antonov An-32 által jelenleg betöltött szerep átvételére is.
A The Hindu által 2020. december 26-án közzétett hírek szerint India elindította 118 darab helyi gyártmányú Arjun Mk.IA harckocsi közbeszerzési eljárását. Az ügy jelenleg a hadsereg vezérkari főnökének helyettese előtt van és várhatólag 2021 januárjában a védelmi beszerzésekről határozó szervek elé fog kerülni. Az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi már 2019 decembere vége óta készen áll a sorozatgyártásra. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb, de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.
Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.
Elkezdődött a típusváltás az indiai haditengerészet 315. repülőszázadánál. Az eddig Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépekkel repülő alegységhez már megérkezett az első Boeing P-8I Poseidon repülőgép. Várhatólag a 315. repülőszázad négy Poseidon-t fog kapni az 1977-től hadrendbe állított Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépek helyett. Érdekesség, hogy a 2009 decemberében légi ütközés következtében elveszített két Il-38-as (a 302-es és a 304-es) helyett a 2010-ben megvásárolt két ex-orosz IL-38-as (a 306-os és az IN307-es) a 315. repülőszázad állományát gyarapítja.
A Koreai Köztársaság haditengerészete (RoKN) 2021. január 1-én megkapta második FFX-II osztályú fregattját. A GYEONGNAMOR (FFG-819) a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg, ugyanott ahol az első fregatt a DAEGU (FFG-818) is, amely 2018. február 1-én került átadásra. A hajóosztály másik két egységét a Hyundai Heavy Industries (HHI) építi meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett légvédelmi rakéta, vagy tengeri és szárazföldi célok megsemmisítésére képes rakéta/robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok mellett.
Dél-Koreában véglegesítették LPX-II könnyű repülőgép-hordozó terveinek részleteit, és a szükséges költségvetést hivatalosan elosztották a 2020 és 2024 közötti középtávú védelmi tervben. Továbbá egy napilap bemutatta a tervezett LPX-II-ként ismertetett repülőgép-hordozó számítógépes grafikával megalkotott rajzait, bár a flotta gyorsan hozzátette, lehet, hogy a végleges megjelenés nem pont ilyen lesz. A nagyjából 40000 tonna vízkiszorítású hajó fedélzetén két felépítmény volt kétséget kizáróan felismerhető. A repülőgépek felszállását segítendő katapult, vagy síugrósánchoz hasonlóan megemelt orrfedélzet nem volt látható. A két lift a fedélzet jobb oldalán nyert elhelyezést, az előrébb lévő a két felépítmény közötti részen, a fedélzet szélére kitolva, akárcsak a hátrébb lévő. Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal.
Bő egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. 2020 augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Ebből a típusból nagyjából 20 darab körüli mennyiség lesz elhelyezhető rajta.
Hosszú időn át a kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.
Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei szerint a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik, és 2023 márciusában fejeződik be. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette ki és vette gyártásba az Ankara által megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.
Tajvanon már folyik a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos és gyalogsági harcjármű új variánsának tervezése. Ez egy 105 milliméteres löveggel felszerelt páncélvadász lenne, amiből az első két prototípusnak 2023-ban el kell készülnie a rendelkezésre bocsátott 27 millió dollárból. Az új változat fegyverzetét az ágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska és egy távirányítású állványra szerelt 12,7 milliméteres géppuska fogja alkotni. A 105 milliméteres löveg külföldi fejlesztésű lenne, ennek gyártási jogát szeretnék megvásárolni. A távolabbi jövőben ugyancsak a CM-32-es Cloud Leopard II-en alapulna egy 155 milliméteres tarackkal felfegyverzett tüzérségi eszköz is. 2020 áprilisában már fotók kerültek fel a világhálóra a Tajvani Kínai Köztársaság hadserege által használt CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos gyalogsági harcjármű variánsáról. A CM-34 gyalogsági harcjármű változatot a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre került. A gépágyúból pár éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország 2019-es védelmi költségvetéséből látható volt, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat. A típus sorozatgyártását 2019 januárjában kezdték meg.
A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A 2018-as évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. Ugyanekkor egy másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.
Tovább fog bővülni pár éven belül az Amerikai Haditengerészet ellenséges repülőgépek szerepét játszó Northrop F-5 Tiger II-es flottája. A Svájcból visszavásárolt és tartós tárolásban lévő példányok közül most további tizenhat együléses F-5E-t és hat kétüléses F-5F-et fognak repülésre képes állapotba hozni az ARTEMIS (Avionics Reconfiguration and Tactical Enhancement/Modernization for Inventory Standardization) program keretében. Összesen 22 darab használt F-5-öst vásároltak meg 2020-ban pótalkatrészekkel együtt 39,7 millió dollárért Svájctól. A nagyjavítással és átfogó korszerűsítéssel is egybekötött feltámasztást a Tactical Air Support, Inc. fogja elvégezni a repülőgépeken és a J85-21-es hajtóműveiken is. Az összes feladat egy cégre történő kiszervezése és egy határidőn belüli végrehajtása megakadályozza a munkaigényes tevékenységek megkettőzését, például a repülőgépek szétszerelését és újraszerelését, vagy a repülések többszöri végrehajtását a munka minden szakasza után. Ennek eredményeként várhatóan ez jelentős megtakarításokat hoz az amerikai kormánynak és lerövidíti a modernizáció idejét. A majdan F-5N+ és F-5F+ jelzést viselő gépek 2022 negyedik negyedévétől kerülhetnek átadásra. Későbbiekben a korszerűsítés kiterjed majd további negyven F-5N/F-re is, amelyek jelenleg szolgálatban vannak.
Izraelből már a második Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer is útban van tengeri szállítással az Egyesült Államok felé. Washington eddig kétütegnyit szerzett be ezekből, amelyeket tesztekhez fognak felhasználni. Ennek során bizonyítani kell, hogy a Rafael által gyártott az Iron Dome képes az amerikai radarokból és parancsnoki állomásokból származó adatok fogadására és továbbítására Tamir rakéták felé. Ezt a két üteget egyébként teljes egészében az Amerikában gyártott Oshkosh HEMTT katonai teherautókra szerelték fel. Vagyis a 12 indítójármű, az ELM-2084-as rádiólokátorok és a harcevezetés pontok is mind a jól ismert teherautókon foglalnak helyet. A Tamir rakétákból eddig 480 darabot vásárolt meg Washington. Az elkövetkező időszakban az izraeli gyártónak és amerikai partnerének a Raytheon–nak meg kell győzniük a hadsereg szkeptikus vezetőit arról, hogy az izraeli rendszer zökkenőmentesen képes együttműködni az amerikai technikával. Nevezetten a hadsereg IBCS-hálózatával, amely összekapcsolja a korábbi radarokat és a rakétákat egy egységes lég- és rakétavédelmi rendszerbe. A próbák során az Irom Dome-nak bizonytani kell, hogy az IBCS-hálózatba kötve képes lelőni a bejövő csapásmérő robotrepülőgépeket is, nemcsak irányítatlan rakétákat és tüzérségi lövedékeket. Az új-mexikói White Sands-i rakétalőtéren 2021-ben tervezik végrehajtani a lövészeteket, amelyek során az amerikai rendszerrel működne együtt az Iron Dome.
Befejeződött az USA által megrendelt Trophy HV aktív páncélzatok leszállítása. A Rafael Advanced Defense Systems és amerikai partnere, Leonardo DRS az amerikai hadsereg részére január 6-án adta át az utolsó darabot is. Miután Washingtonban figyelemmel kísérték e rendszer fejlesztését és az Izraelben történő rendszeresítést és harci körülmények közötti alkalmazást, úgy döntöttek helyben lefolytatott tesztnek vetik alá a Trophy HV aktív páncélzatot. Ennek sikeres végrehajtása után rendelték meg négy M1 Abrams harckocsikkal felszerelt dandár számára elegendő aktív páncélzatot. Ezek közül az elsőt 2019 szeptemberében adták át. A Trophy HV rendszer egy Abrams-re történő telepítésének költsége 350000 és 500000 dollár között mozgott. Washington 350 készletet rendelt meg a rendszerből. A Trophy HV felszerelése az Abrams-re körülbelül 800 kilogrammal növeli meg a harckocsi tömegét.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
