2021.01.23
Szlovénia egy kormányközi megállapodás útján megrendelt egy Leonardo C-27J Spartan szállító repülőgépet, jelentették be január 15-én. Az olasz géppel a lassan cserére érett LET L-410UVP-E Turbolet repülőgép pótlását fogják megvalósítani. Szlovénia a közelmúltban számos szállítógép beszerzési lehetőségét tanulmányozta, köztük az Airbus C295 és A400M Atlas modelljeit, az Embraer C-390 Millennium és a Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules mellett. A végső döntés előtt megvizsgálták a felhasználói tapasztalatokat azokban az országokban, amelyekben már használják az ilyen típusú repülőgépeket. A pilótaképzést, karbantartást és logisztikai támogatást is magába foglaló szerződésben egy további C-27J is szerepelhet majd. Ugyanis az országnak két ilyen repülőgépre lenne szükség a légiszállítási feladatok maradéktalan teljesítéséhez.
A COVID-19 járvány hiányosságokat tárt fel Szlovénia nemzeti légi szállítási képességeiben. Kiderült, hogy az nincs megfelelő könnyű szállító repülőgépük, amely nagyobb távolságú nemzetközi repüléseket hajthat végre, állampolgárokat szállíthat haza, vagy védőeszközöket szállíthat. Még 2006-ban kezdtek el keresni egy katonai szállítógépet és akkor az Airbus Military & Defense CASA C-295 modelljét választották ki, de a 2008-ban a lengyel légierőnél bekövetkezett tragédia után elálltak a vásárlási szándéktól. A jövőben Szlovénia a C-27J(-k) mellett két szállítóhelikoptert is meg kíván vásárolni, valószínűleg Airbus Cougar (Super Puma) helikopterek lesznek ezek, amelyek közül négyet már évek óta használnak. A C-27J-t érintő vételárral és a szállítási ütemezéssel kapcsolatban nem közöltek még részleteket, de gyaníthatóan 2025-ig az első gépet átadja a gyártó.
Ukrajna fontolóra veszi az Antonov An-74 légi teherszállító repülőgép gyártásának újraindítását az ország fegyveres erői részére - közölte az ország kormánya szombaton. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban.
Minden eddiginél nagyobb, 800 millió dolláros szerződést kötött az ukrán Motor Szics, mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata Kínával. Ennek értelmében az ázsiai állam 400 darab AI-222 gázturbinát vásárol meg az Aviation Industry Corporation (AVIC) által fejlesztett JL-10 sugárhajtású oktató/könnyű támadó repülőgépekhez és annak L-15 Falcon export változatához, amelyek igencsak hasonlítanak az orosz Jakovlev Jak-130-ra. Ez a repülőgéptípus 2006. március 13-án hajtotta végre első repülését és a kínai légierőnél 2013. július 1-vel kezdődött el a rendszeresítése. Ukrajna 2018 végéig nagyjából 250-300 darab hajtómű leszállításáról állapodott meg Pekinggel. A kínai JL-10/L-15 nagyjából 20 éves élettartammal bír, bár lehetséges lesz ezt a szolgálati időt a jövőben kitolni. De viszont ez idő alatt akár 5 alkalommal is sor kerülhet majd az ukrán Ivcsenko-Progressz AI-222 hajtóműveinek cseréjére, ami jelentősen megnövelheti a költségeket.
A kínai légierő mellett a flotta is használja a típust, erről már 2017 szeptemberében kerültek fel az internetre képi bizonyítékok. A JL-10 flotta általi rendszeresítéséről korábban, még 2016-ban is szóltak hírek, így jelenleg nagyjából 24 példány repülhet a haditengerészet állományában. A fotók alapján megállapítható, hogy a pilótafülke előtti idegen-barát felismerő rendszer antennái a haditengerészeti gépekről hiányoznak, viszont egy plusz antenna (talán egy levegő-levegő adatkapcsolatot lehetővé tevő) antenna felbukkant a pilótafülke mögött. Az utánégetős Ivcsenko-Progressz AI-222-25F hajtómű alkalmazására és hajófedélzeti leszállást lehetővé tevő fékhorogra szintén nem utaltak ezek a képek. Amennyiben Kína tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy 2023-ban, vagy 2024-ben már három repülőgép-hordozót tart hadrendben, úgy ezekhez nagyjából 150-200 kiképzett pilótára lesz szüksége, így a JL-10-ek igencsak kihasználtak lehetnek.
Hamarosan kezdetét veheti egy bolgár Antonov An-30-as (NATO-kódja: Clank) repülőgép korszerűsítése. A munkát 2019 októberében az ukrán Ukrinmash nyerte el 3,2 millió euró értékben. A 055-ös oldalszámú An-30-as 2021. január 19-én már újra repült. Ezt az 1988-as beszerzésétől 2010-ig tehette, majd tartós tárolásba került. Két év elteltével újra a levegőben volt 2015-ig, majd megint tartós tárolásba került. Elsősorban a Nyitott Égbolt szerződés által lehetővé vált felderítő repülésekben vették hasznát.
A cseh EXCALIBUR ARMY hivatalosan is bemutatta új, 155 milliméteres, 8×8-as kerékképletű önjáró tarackját. A DITA nevet viselő tüzérségi eszköz hagyományos lőszerekkel 35, míg a rakéta-póthajtásúakkal akár 50 kilométerre is képes ellőni. Az L/45-ös kaliberhosszúságú ágyúcső magassági szöge –3 ° és +70 ° között emelhető, illetve süllyeszthető. Az automata töltőrendszer 40 lövedéket, illetve az ezekhez szükséges kivetőtöltetet képes tárolni. A folyamatos tűzgyorsasága eléri az öt lövés percenkéntit, de az első percben lehetőség van hat lövés leadására is. A DITA légvédelmére egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska is felszerelhető a járműre. A Tatra T815-VP-31M alvázra szerelt tüzérségi eszköz tömege 29 tonna, hossza előrefordított lövegcsővel 13,02 méter, szélessége 3,085 méter, magassága 3,122 méter.
Mozgatásáról egy Tatra T3-928-90 V8 dízelmotor gondoskodik 408 lóerős teljesítményével. Ennek eredményeként a jármű aszfaltozott utakon 90 kilométer per óráig, a terepen pedig 25 kilométer per óráig képes felgyorsulni. Teljesen feltöltött üzemanyagtartállyal legfeljebb 600 kilométert tud megtenni aszfaltozott utakon, míg a hatótávolság terepen ennek a fele. A DITA gázlómélysége 1,2 méter, lépcsőmászó képessége 0,47 méter, biztonsággal mozog 15 fokos oldaldőlés mellett is, illetve a 30 fokos emelkedőn is képes feljutni. A kétfős legénység egy NATO STANAG 4569A szabvány szerinti védelemmel ellátott kabinban foglal helyet. Ez légkondicionált és tömegpusztító fegyverek hatásaival szemben túlnyomásossá tehető. A motor leállítása esetén egy 24V-os rendszerről táplált hidraulika szivattyú állítja elő a hidraulikus rendszerekhez szükséges nyomást.
Kivonta a szolgálatból August Euler nevű, 10+27 lajstromjelű (korábbi Lufthansa D-AIDI Fellbach névvel) A310-304MRTT (Multi-Role Tanker Transportert) szállító/légi utántöltő repülőgépét a Luftwaffe 2021. január 20-án. Valaha összesen hét Airbus A310-est használt a német légierő, ezekből négyet alakítottak át légi üzemanyag átadásra is képes MRTT változattá. A jelenlegi tervek szerint az összes Airbus A310-est 2021-es év végéig, 2022 közepéig kivonják a használatból. A 10+27 mellett két szállító változatú példányt a 10+21-et (ex Interflug D-AOAA) és a 10+22-öt (ex Interflug D-AOAB) vonták ki eddig. A 31 éves August Euler repülőgép, amely 1989. szeptember 13-án hajtotta végre első repülését, 1990 márciusától 1998-ig repült a Lufthansa gépeként. Ezt követően 1998 novemberétől állt katonai szolgálatba MRT többcélú szállító repülőgépként, majd később a tanker képesség is kialakításra került. Teherszállítóként 41,6 tonnát, míg tartálygépként 45 tonnát cipelhetett magával. Ez év elejére elérte élettartama végét, és az elkövetkező hetekben a Lufthansa Technik-nél szétszerelik.
Pilótanélküli repülőgépek légi indítására szolgáló rendszert alkotott meg az Airbus. A munkában együttműködtek a DLR-el, a Geradts GmbH-val és az SFL GmbH-val. Az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép lenyitható rámpájára szerelhető indítómechanizmus tulajdonképpen egy menetiránnyal ellentétes irányba működő katapult. A csapatnak mindössze fél év alatt sikerült eljutni a tervezéstől a prototípus megépítéséig.
Első alkalommal emelkedett a levegőbe dán pilóta egy Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgépen 2021. január 14-én. Az amerikai légierő Luke légibázisáról felszálló vadászbombázó az USAF gépe volt, hiszen a Dán Királyi Légierő, a Flyvevåbnet első F-35-ös repülőgépe ez év áprilisában kerül majd átadásra. Az első F-35A várhatóan 2023-ban érkezik majd meg Dániába, a Skrydstrup légibázisra. Az ország eddig az F-35A Lightning II 27 példányát rendelte meg.
Norvégiában 11-én szerződést kötöttek a Norscrap West céggel, a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezéséről. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN, vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak Mk41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.
A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76 milliméteres Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 kilométer) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő. A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.
A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok. A fregatt lebontását Norvégiában hajtják végre, a hajó titkainak védelmében. A bontást éppen ezért természetesen a norvég védelmi beszerzési ügynökség (Forsvarsmateriell) felügyelete mellett fogják elvégezni majd. A közel 7 millió dollárba kerülő bontási költséget a hajóból kinyert fémek értékesítésével tudják majd némileg csökkenteni.
A brit Supacat 2020 decemberének közepén fejezte be a Jackal 1 4x4 felderítő jármű módosítását, és készen áll arra, hogy a Magtec integrálja rá a hibrid elektromos meghajtó rendszerét. A hibrid hajtás megvalósításához az eddigi hathengeres motort egy négyhengeres Cummins dízelmotor váltotta fel, amely egy olyan generátorral van összekapcsolva, amely energiát szolgáltat a hátsó raktérben elhelyezkedő akkumulátoroknak. Ezekről történik a Jackal 1 4x4 felderítő jármű összkerékmeghajtást biztosító áramellátása. Az integráció befejeztével a jármű 2021 első negyedévében egy sor teszten megy keresztül, amelyek várhatóan 2021 közepén fejeződnek be. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma még 2020 közepén 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.
Szárazdokkba került január 6-án a PERLE (S606) RUBIS-osztályú tengeralattjáró Franciaországban. A tengeralattjáró építése 1987. március 27-én kezdődött. 1990. szeptember 22-énbocsátották vízre, és 1993. július 7-én állt szolgálatba. A 26 éves tengeralattjárón – mely a RUBIS-osztály utolsónak megépített egysége - 2020. június 12-én csaptak fel a lángok, amikor nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbításon tartózkodott Toulon kikötőjében. A lángokat 300 ember 14 óra múlva tudta csak eloltani, és ahogy az várható volt, a nyomásálló hajótest egy része jelentős hőhatást volt kénytelen elviselni. Ennek okán az elülső rész szilárdsági jellemzői romlottak. Helyreállítását a 2019 júliusában hadrendből kivont SAPHIR tengeralattjáró segítségével fogják végrehajtani. Ugyanis ennek az egységnek eltávolítják a szükséges részét és azt ráhegesztik az addigra már a sérült résztől megfosztott PERLE tengeralattjáróra. Ezt a munkát megkönnyíti, hogy mindkét egység Cherbourg-i kikötőben tartózkodik.
A részegységek túlnyomó többsége az eredeti lesz, mivel a nagyjavítást megelőzőleg a nukleáris fűtőanyagot, a fegyvereket, az elektronikus rendszerek túlnyomó többségét, a szivattyúkat, a szellőző rendszereket és egyéb berendezéseket eltávolították. A javítási költségeket a francia média beszámolói szerint mintegy 120 millió euróra, azaz 140 millió dollárra becsülik. A védelmi minisztérium ebből 70 millió eurót fizetne, jelentette a Le Monde, míg a fennmaradó 50 millió eurót pedig a Naval Group biztosítási befizetése fedezheti majd. A SAPHIR tengeralattjáró esetében már 2020. novemberben megkezdődtek a munkálatok előkészületei, amikor felmérték a majdani vágási helyeket. 2021 első negyedévében mindkét tengeralattjárót kettévágják, majd elkezdődhet az összeillesztés bonyolult művelete. A PERLE júniusban kerülhet újra vízre, majd a szivárgásellenőrzés után indulhat a belső tér helyreállítása, nagyjából 20 cső és 80 kábel összecsatlakoztatásával együtt. A javítási munkák után PERLE várhatóan 2021 végén visszatér Toulonba, hogy folytassák rajta a harci rendszereinek korszerűsítését. A tengeralattjáró átadását a francia haditengerészet részére 2023 elejére tervezik.
Felvázolták a spanyol pilótaképzés jövőjét ezen a héten. Az Ejército del Aire (EdA, Spanyol Légierő) harci pilótáinak képzésénél az integrált képzési rendszerben a korszerű technológiák, a virtuális környezet és a mesterséges intelligencia egyaránt megjelenik. Az új integrált oktatórendszer a Pilatus PC-21 köré épül, amely mint alapképző repülőgép a 2021 szeptemberétől 2027-ig kivonásra kerülő CASA 101EB sugárhajtású oktatógépek egyes feladatait is átveszi. De nem teljesen, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop SF-5M-ek utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a 2021-es év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 millió euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A sugárhajtású kiképzőgépek esetében két típus van versenyben az 55 gépes megrendelésért. Ezt a mennyiséget két részre bontva 30, illetve 25 darabos mennyiségben tervezik beszerezni.
A már jól ismert Leonardo M346 Master mellett az Airbus repülőgépgyártó cég spanyol részlege (az egykori CASA) 2020. október 16-án nyilvánosságra hozott elképzelése is reményt keltő lett a döntéshozók szemében. Az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) egy Spanyolország számára tervezett repülőgép egy hajtóművel, hangsebesség alatti repülésre optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol kasszában. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák. Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.
Olasz lapértesülések szerint az ország szárazföldi ereje, az Esercito Italiano érdeklődést mutat a hazánk által is megrendelt Rheinmetall KF41 Lynx gyalogsági harcjárművek iránt. Rómában még 2020. március 13-án jelentették be az Iveco Fiat-Oto Melara VCC-80 Dardo (Veicolo Corazzato da Combattimento) gyalogsági harcjárművek cseréjének szándékát. Úgy döntöttek, hogy a viszonylag fiatal járművek korszerűsítése az elérhető képességek fényében veszteséges. Így csak két másik járható út maradt, vagy megvásárolnak egy már meglévő gyalogsági harcjárművet, vagy egy újat fejlesztenek ki a semmiből. Ezek a tervek a 2019-es fegyveres erőkről szóló jelentés közzétételével derültek ki. Természetesen lehetetlen egy jármű fejlesztése a semmiből, mindössze négy éven belül. Ez idő alatt a lehető leggyorsabban ki kell fejleszteni a páncélost, meg kellene építeni a prototípusokat, ezeket a lehető legszerteágazóbban tesztelni, az észlelet hibákat kijavítani, majd hadrendbe állítani, ideértve a megteremtett képzést és a logisztikát is. A remények szerint az új jármű már a 2025–2027-es években felváltja a Dardo-t a szárazföldi erőknél.
Itt a megrendelés tekintetében várhatólag 600 darab körüli mennyiségre lehet számítani. A Dardo gyengén páncélozott és a fegyverzete az Oto Melara Hitfist-25 toronyba szerelt 25 milliméteres Oerlikon KBA gépágyú nem felel meg a mai harctéri követelményeknek. Ezt egészíti ki két 7,62 milliméteres géppuska és két Spike-LR, vagy TOW irányított páncéltörő rakéta. Személyzete három fő és hat lövész szállítására képes. A szárazföldi erőnél 1998 óta vannak szolgálatban, Irakból, Afganisztánból és libanoni békefenntartó műveletekből rendelkeznek velük harci tapasztalatokkal. Természetesen az olaszok más gyártók járművei iránt is érdeklődést tanúsítanak, a tárgyalások során szeretnének az olasz ipar számára minél nagyobb részt biztosítani a majdani gyártásban. Egyes hírek szerint ez elérheti akár a 70%-ot is. Nem olyan régen a Rheinmetall már kijelentette, hogy az olasz igényeknek megfelelő konfigurációjában az első Lynx prototípus két év múlva elkészülhet.
Görögországban elkészültek az első F-16V szintre korszerűsített vadászbombával. Az eredetileg F-16C Block 52 +-ként legyártott Fighting Falcon-t a Hellenic Aerospace Industries (HAI) módosította a Tanagra légibázison a Lockheed Martin támogatásával. A 005-ös oldalszámú példányon 2020 januárjában kezdődtek el a korszerűsítési munkálatok, ezt egyébként 2005-ben a Peace Xenia IV külföldi katonai értékesítési program keretében szerezték be. A jelenlegi legfejlettebb F-16V (Viper) Block 72-es variánssá 85 darabot alakíttatna át Athén. Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos még 2017 februárjában jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechnológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR-t, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádiófrekvenciás háttérzaj.
Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harcra szolgáló rendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé, sőt 2020 januárjában 24 darab F-35-ös beszerzési lehetőségével fordultak Washingtonhoz. Az utolsó 85. gép elkészültét továbbra is 2027-re prognosztizálják. Athén továbbra is számít a francia Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók képességeire is, nem tervezik a típus kivonását. Az elsőnek elkészült görög F-16V 61 perces első repülésére 2021. január 17-én már sor is került a Lockheed Martin tesztpilótája által irányítva. Ez a példány a tervek szerint három másik F-16C-vel együtt az Egyesült Államokba repül majd Németországon és Belgiumon keresztül, ahová február 5-én érkezik majd meg. Itt a korszerűsítést ellenőrző tesztrepüléseket fogják elvégezni rajta.
A megszokottól eltérő elrendezésű repülőgép-hordozó terveit mutatta be az orosz Nevszkij Tervezőiroda. Az UMK (UMK = többfeladatú tengerjáró hajó) Varan nevű elképzelést nagyfokú automatizálás és robotrendszerek használatának lehetősége jellemzi. 24 többfeladatú repülőgépet, 6 helikoptert és legfeljebb 20 pilóta nélküli légi járművet lesz képes szállítani. A Varan 45000 tonna vízkiszorítású, körülbelül 250 méter hosszú és 65 méter széles lesz, ha megépül. A merülése kilenc méter, a sebessége 26 csomó (kb. 48 kilométer per óra). Szögfedélzete majd a hajó teljes hosszában fut, a repülőgépek indítását két katapult végezné. A kisméretű felépítményt az orr-részhez igen közel helyezték el, menetirány szerint jobb oldalra eltolva.
Olybá tűnik sikerült megtalálni Oroszországban a jelenlegi körülmények közötti legideálisabb harckocsit. Ez pedig nem más, mint a T-72B3M. A T-72-es családfájának szerteágazó kuszaságából Moszkvában ezt találtak a leginkább megfelelőnek. Ugyanis várhatóan 1,7 milliárd dollárt különítenek majd el a beszerzésének finanszírozására 2021-25 között. Az oroszok terveiben persze a nagyfokú azonosságot felmutatni tudó T-14 Armata család tagjai szerepelnek. Azonban, míg ezek a kellő mennyiségben rendelkezésre állnak majd, ideális réskitöltőnek tűnik a T-72B3M. A költséghatékony korszerűsítés mellett a T-14-el való együttműködés képessége is a T-72B3M felé billentette a mérleg nyelvét.
Idén tavasszal, vagy nyáron szeretnék elkezdeni a tavaly bemutatott 2S43 Malva, teherautó alvázra szerelt önjáró tarackkal az állam vizsgálatokat Oroszországban. A Brjanszki Autógyárban készült 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. A lövegcső -3° és + 70° között süllyeszthető, illetve emelhető, míg oldalirányban jobbra-balra 30°-on belül irányozható. Hagyományos lőszerekkel 24,5 kilométer a legnagyobb lőtávolsága. A 2S43 Malva teherautó alvázra szerelt önjáró tarack tömege 32 tonna, hossza 13 méter, kezelőinek létszáma 5 fő, a jármű 30 lövedék szállítására képes. A tervek szerint a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna a jövőben a Malva.
A hadsereg napja felvonuláson január 15-én látható volt Indiában a helyben korszerűsített ZSzU 23-4 Silka önjáró légvédelmi gépágyú. A Bharat Electronics Limited által korszerűsített Silka a régi RPK 2-es helyett egy új, a BEL (Bharat Electronics Limited) által fejlesztett 3D-s radart és egy optikai tűzvezető rendszert is kapott a légkondicionáló, az új számítógép és a Caterpillar dízelmotor mellett. Továbbá képessé vált több célpont egyidejű követésére, zavarvédettebbé vált a rádióelektronikai zavarásokkal szemben. A mintegy 90 darabos indiai Silka mennyiségből első lépcsőben 48-at modernizálnak.
Az állami tulajdonban lévő Hindustan Aeronautics Limited csütörtökön sikeresen tesztelte a SAAW irányított kazettás bombáját. A mindössze 125 kilogrammos fegyvert nagy kiterjedésű célpontok, repülőterek, légvédelmi állások elleni felhasználásra tervezték. Most éppenséggel egy Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépről oldották le az akár 100 kilométerre is elsiklani képes SAWW-t, de a fegyverrel végzett légi próbák már lezárultak a SEPECAT Jaguar vadászbombázók esetében. Ez a teszt igazából a Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépek harci képességgel történő felruházásáról szólt, mivel így egy konfliktusban jobban használhatók lennének, főleg mivel már 104 darab áll hadrendbe belőlük az országban.
Mianmar (régebben Burma) orosz Pantsir-Sz1 légvédelmi rendszert, pilóta nélküli Orlan-10E repülőgépeket és rádiólokátorokat is vásárol Moszkvától, egy január 22-én aláírt megállapodás értelmében. Mianmar és Oroszország közötti kapcsolat már húsz éve, 2001 óta tart. Ezen időtartam alatt Oroszország 30 MiG-29 repülőgépet, 12 Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet, hat Szu-30SME vadászbombázót (ezek közül néhányat már átadtak), 10 Mi-24 és Mi-35P harci helikoptert, 8 Pechora-2M légvédelmi rakétarendszert, valamint radarokat, páncélozott járművek és tüzérségi rendszereket adott el az ország számára. Ezek karbantartását és korszerűsítését a Mianmar területén létrehozott közös technikai központban végzik minden típusú berendezés, mind a légi, mind a páncélozott járművek esetében. Ez az együttműködés az elmúlt öt évben folyamatosan növekvő tendenciát mutatott.
Sikerrel befejeződtek az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer inegrációs tesztjei a Korea Aerospace Industries (KAI) FA-50 Golden Eagle Block 10-es továbbfejlesztett változatán. Eme variáns megalkotásán már 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei, míg az integrációnak 2019 szeptemberétől kezdtek hozzá. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, a Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténerrel. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nem volt szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kellett módosítani. A következő lépés a légialkamassági bizonyítvány megszerzése lesz. A Korea Aerospace Industries szerint ez legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.
Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.
Műholdképek alapján még az idén vízre bocsáthatják Kína új repülőgép-hordozóját a 2017 februárja óta épített Type 003-ast. Ez, valamint egy másik, már építeni kezdett testvérhajója már katapultokkal fognak rendelkezni, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000-85000 tonna vízkiszorítású Type 003-as egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 003 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2024-2025 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várható, hogy nagyjából 3 év alatt elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 003-as a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem, valószínűleg hagyományos meghajtású lesz. Az első nukleáris meghajtású kínai repülőgép-hordozó a Type-004-es lehet. Ezek jövőjéről egy évvel ezelőtt olyan hírek érkeztek, hogy költségvetési okok miatt halasztásra kerül az építésük. Ez akár helytálló is lehet, de a sanghaji Jiangnan hajógyárban jelentős bővítési munkálatok kezdődtek. Ezek egyértelműen az eddigieknél nagyobb méretű hajók építése miatt vált szükségessé, így gyaníthatóan a Type-004-ek megépítésére sor fog kerülni, amint a bővítések befejeződtek.
Az elektromágneses katapultok (EMALS) megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érthető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is rejtheti a háttérben.
Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korróziónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több más nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy igencsak színes lesz a kínai hordozóflotta, így üzemben tartásuk jelentős költséget fog jelenteni.
Az új Northrop Grumman B-21 Raider lopakodó bombázó első felszállása 2021 decembere helyett csak 2022 közepén várható. A típus a kezdeti bevethetőséget 2025 után, 2026-ban, vagy 2027-ben fogja majd elérni és továbbra is legalább 100 darab legyártására van esély. A darabszámokat befolyásolja majd, hogy a B-1B és a B-2A gépekből 2030 után mennyi kerül majd kivonásra, de az már most látszik, hogy a kellő kapacitás biztosítására a meglévőkön felül még további 7 bombázószázad felállítására lenne szükség. A típusból 2021 elején már építeni kezdték a második példányt is a kaliforniai Palmdale-i Northrop Grumman létesítményében, ez strukturális tesztekhez használt példány lesz. Továbbá az új bombázó fedélzetére szánt rendszereket már repülés közben is tesztelik. Bár az első repülés késik, a költségvetési oldalon nem mutatkozik veszély a B-21-re, itt eddig minden rendben van. A Kongresszusi Költségvetési Iroda 2018-ban úgy becsülte, hogy az első 100 repülőgép fejlesztésének és megvásárlásának költsége 80 milliárd dollár körül lesz 2016-os dollárárfolyammal számolva.
Újra meghibásodás miatt kerültek címlapra a FREEDOM-oszályú fregattok. Az LCS hajóosztály Lockheed Martin által készített egytörzsű tagjai közül a USS DETROIT (LCS 7) és a USS LITTLE ROCK (LCS 9) esetében a Rolls-Royce MT30 gázturbinákat és a Fairbanks Morse Colt-Pielstick PA6B STC dízelmotorokat, a hajócsavarok meghajtó tengelyével összeköttetést biztosító sebességváltóban találtak gyártási hibás csapágyakat. Ezek a vártnál gyorsabban kopnak. Erről már volt tudomása a gyártónak, a módosítást már kidolgozták, és a megfelelő alkatrészeket már gyártják. Az igazi kihívás az lesz, hogy megtalálják a módját, hogy a már elkészült egységek hajótestének mélyén hozzáférjenek ezekhez, eltávolítsák a régi alkatrészeket és kicseréljék őket újakra. A Lockheed Martin egy olyan mérnöki megoldást is vizsgál, amely lehetővé tenné a javítást anélkül, hogy lyukat vágnának a hajótörzsben, ezzel több hónapos munkát takaríthatnának meg. A csere végrehajtásig némi korlátozást vezetnek be a FREEDOM-oszályú fregattokra, így azok csak 35 csomóval haladhatnak majd a 40 csomó helyett, ezáltal a csapágyakat jelentősen kímélve.
Kiderült, milyen fegyvert alkalmaztak az iráni különleges erők parancsnokát szállító jármű ellen 2020. január 2-a éjjelén. Kászem Szolejmáni tábornokot, valamint a járműben utazókat az eddig feltételezések szerint egy AGM-114 Hellfire rakétával ölték meg, melyet egy MQ-9 Reaper távolról irányított repülőgépről indítottak. Az új információt 2020. január 14-én tette közzé a Pentagon, egy 310 oldalas dokumentumban. Ebből kiderült, hogy nem egy Hellfire-t, hanem ennek utódját, az AGM-179A JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) rakétát vették be ekkor. A kettős irányítású (félaktív lézer+radar) rakéta hatótávolsága felülmúlja a fejlesztési alapként szolgáló AGM-114R hasonló adatát. Ennek ára a továbbfejlesztések ellenére mégis megnövekedett tömeg lett, így a Hellfire 45-50 kilogrammjához képest az AGM-179A 52 kilogrammot nyom. Éppenséggel ez az a nyom, ami segít egyértelműsíteni a fegyver típusát, hiszen a támadás helyszínén egy olyan adattáblát találtak a maradványok között, amelyen szintén az 52 kilogrammos tömeg volt feltüntetve.
Érdekesség, hogy Szíriában 2016-ban és 2017-ben is előkerültek hasonló adattáblák. Rendhagyó módon a Pentagon nagyjából ekkortájt döntött úgy, hogy elhomályosítja a JAGM-ek hátoldalán található jelöléseket olyan fényképeken, amelyeket a tesztek sajtóközleményeiben tettek közzé. Ez nem rutinszerű tevékenység, mivel a súlyadatok nem bizalmasak. 2020 augusztusában két MQ-9 ütközött össze Szíria felett, a roncsok között szürke rakéták voltak láthatók. Ezek is AGM-179A-k voltak, hiszen az AGM-114-ek színe fekete. Tehát a rakétákat már évek óta használták éles bevetéseken. Az AGM-179A-k igaz még nem teljes sebességű sorozatgyártása 2018-ban vette kezdetét, bár hibái még voltak. Például a harci rész idő előtt lépett működésbe, de felmerült a szélsőséges időjárási körülmények közötti működés javításának szükségessége is.
A Boeing C-17A Globemaster III-as flotta elérte az összesített négymillió repült órát január 15-én. A Boeing 2015 novemberében fejezte be a C-17 Globemaster III gyártását, a 279. számú repülőgép elkészültével, és jelenleg 275 C-17-es repül az egész világon. A világ C-17 flottája 2010. december 10-én lépte át a kettőmillió repült órát, majd pedig 2015-ben a hárommillió repült órát. A hír apropóját adó 4 milliomodik levegőben töltött órát az USAF 437. Szállítórepülő-ezredének egyik C-17A teljesítette a dél-karolinai Charleston támaszpontról felszállva.
A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV (Amphibious Combat Vehicle) 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változatórendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozik a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.
Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.
A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.
Pilóták tévedése miatt zuhant le 2020. január 27-én az amerikai légierő egyik, kommunikációs átjátszóállomás szerepkörben alkalmazott E-11A típusú repülőgépe egy mezőn az afganisztáni Ghanzi tartományban. A Bombardier Global Express BD-700-as gépek átalakításával létrejött E-11A-k fontos szerepet játszanak a magas hegyekkel és mély völgyekkel tarkított országban folyó hadműveletekhez nélkülözhetetlen kommunikáció biztosításában. A kandahári repülőtérről felszálló gépen a repülés megkezdését követő 105. percben meghibásodott a bal hajtómű. A leváló ventilátorlapát okozta jelenséget a személyzet rosszul értékelte és leállította a tökéletesen működő jobb oldali hajtóművet. Tévedésükre rájöttek és megpróbálkoztak a jobb oldali sugárhajtómű légi újraindításával is, de szerencsétlenségükre ez nem sikerült. A rossz döntést az okozhatta, hogy egy tapasztalt polgári Global Express pilóta elmondása alapján, aki hasonló vészhelyzetbe került 2006-ban, a hajtómű meghibásodása után jelentkező vibrációból nem lehet egyértelműen megállapítani melyik hajtómű hibásodott meg. Erről mindenképpen csakis a műszekere tekintve lehet megbizonyosodni. Az E-11A repülési magassága és sebessége nem tette lehetővé a hajtóművek nélküli elsiklást a környező repülőterekre.
Meg nem erősített hírek szerint Kolumbiában a légierő kivonta a szolgálatból az Israel Aerospace Industries Ltd. (IAI) Kfir C10/12 vadászbombázóinak három példányát. A döntés, amelyet 2020 utolsó negyedévében hoztak meg nem számol már a továbbiakban ezen példányok használatával. A gépek nyugdíjazását egy alapos szerkezeti felülvizsgálat előzte meg, talán itt vettek észre olyan szerkezeti károsodást a Kfir-eken ami a kivonásukhoz vezetett. A 22 kolumbiai Kfir-ből (19 együléses és 3 kétüléses) folyamatosan 18 volt bevethető állapotban. A típus 1991-ben jelent meg az országban, C10/12 szintre való korszerűsítésük 2009-ben került végrehajtására, majd 2017-ben beszereztek még két kétüléses példányt is. Jelenleg már elindításra került az utódtípus (Lockheed Martin F-16, Airbus Eurofigther Typhoon, Saab Gripen) kiválasztási folyamata.
NETARZENÁL GALÉRIA
LTV Aerospace TA-7P Corsair II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
