2021.04.03

2021/04/03. - írta: Netarzenál

Meg nem erősített információk szerint Emmanuel Macron francia elnök, következő ukrajnai látogatása során javaslatot fog tenni a Dassault Aviation Rafale többfeladatú harci repülőgépek eladására Ukrajna részére. Természetesen a kedvezőbb ár okán használt Rafale-ok is elérhetők lennének az ukránok számára. Kijev majdnem egy évvel ezelőtt jelenttette be, hogy egy egységes nyugati gyártmányú harci gépparkra szeretné lecserélni a jelenlegi igencsak vegyes és koros repülőgépparkját. Ezt 16 együléses MiG-29-es, 26 Szu-27-es, 13 Szu-25-ös alkotja. A kétüléses harci/gyakorlók összetétele 8 MiG-29-es, 6 Szu-27-es és 12 Szu-24-es bombázó. Az orosz vállalatok támogatása nélkül a szovjet érában gyártott repülőgépek üzemben tartása bonyolult és költséges a fegyverek és alkatrészek hiánya miatt. 2020 októberében az is kiderült, hogy addig még nem végeztek mélyreható kutatást annak megállapítására, hogy mely típusú repülőgépek felelnek meg legjobban a légierő igényeinek. A helyi médiában eddig leginkább az amerikai F-16V és a svéd JAS39 Gripen E/F került megemlítésre.

Egy francia internetes forrás tett említést a Rafale ringbe szállásáról. Ennek jó alapot adhat, hogy évekkel ezelőtt már megrendeltek ötvenöt H125 és H225 helikoptert a Eurocopter-től az ukránok. Az 558 millió euró értékű szerződésből eddig csak öt H225 és két H125 leszállítása fejeződött be, de Párizs azt ígéri, hogy felgyorsítja az átadásokat. A francia előretörés még egy további új szereplővel is gazdagíthatja a tendert. Joe Biden amerikai elnök ugyanis kijelentette, Washington nem fogadta el és soha nem fogja elfogadni a Krím úgynevezett annektálását, és az ukránok számíthatnak az amerikai segítségre keleti szomszédjuk agresszív fellépéseivel szemben. Sőt, az amerikai gépek szállítása kiterjedhet a Boeing F/A-18E/F Super Hornet-re, amennyiben az F-16V nem lenne megfelelő Kijev részére. A 2014-ben felröppent kínai-pakisztáni JF-17 beszerzésről azóta sem hallani. Amennyiben az ukránok a beszerzés mellett döntenek bármelyik típus esetében, azt várhatólag igen gyorsan meg fogják hozni a jelenlegi gépállomány állapota és az orosz fenyegetés hatására. Így 2025, 2030 körül várható az új gépek első 6-12 példányainak leszállítása, amiket 2035-re legalább további 30 is követhet. Kijev egy régebbi tervében igencsak grandiózus, 128 darab harci repülőgépből álló légierő szerepelt, ami a jelenlegi helyzetben akár még meg is valósítható lenne, pár évtizedes programként.

Akárcsak hazánk, Szlovákia is lépéseket készül tenni a páncélos fegyvernem korszerűsítésére. A szovjet gyártmányú BMP-1 és BMP-2, amelyet licenc alapján gyártottak Csehszlovákiában BVP-1 és BVP-2-es jelzéssel, ezért mind kivonásra kerülne. A jelenlegi 148 BVP-1, valamint 91 BVP-2 helyét 164 darab lánctalpas gyalogsági harcjármű foglalná el. Ezekből parancsnoki, felderítő, tüzérségi felderítő, és műszaki változatot is rendszeresítenének. A 30 darab T-72M utódja 49 korszerű nyugati harckocsi lenne, amelyek közül az elsőket akár már 2023-ban át is adhatnák.

A bolgár védelmi minisztérium tájékoztatta a Patria-t és a General Dynamics European Land System-et (GDELS) a szárazföldi haderőnek szánt páncélosok szállítására kiírt pályázat lezárásáról. Ennek oka, hogy az eljárás második szakaszában, a mindkét vállalat által benyújtott ajánlatok jóval meghaladták a rendelkezésre álló 870 millió dolláros költségvetést. Érdekes, hogy még 2020 októberében érkeztek hírek arról, hogy ez az összeg túl kevés lesz. Akkor úgy saccolták további 300 millió dollárral kellene megnövelnie a bolgár kormánynak az erre a célra rendelkezésre álló összeget ahhoz, hogy a beszerzés sikeres legyen. A pályázat törlése előtt a minisztérium mindkét ajánlattevővel tárgyalt az árcsökkentés lehetőségéről.

Kiderült, hogy ez lehetetlen a műszaki követelmények jelentős csökkentése, vagy a megrendelt járművek számának korlátozása nélkül. Ez a lépés azonban igazságtalan lenne az első szakaszban elutasított ajánlattevőkkel szemben, és az érdekelt vállalatok megtámadhatnák volna akkori kizárásukat. Szófia 150 darab gumikerekes futóművel ellátott lövészpáncélost keresett három zászlóalj átfegyverzésére. Ezekből 90 darab lett volna 30 milliméteres gépágyúval ellátott gyalogsági harcjármű, a többi parancsnoki, 120 milliméteres önjáró aknavető, és egészségügyi változat. Az utolsó körben már csak a Patria AMV XP és a General Dynamics Piranha V maradt bent. A szárazföldi haderőnek szánt páncélosok szállítására kiírt pályázaton a francia Nexter VBCI mellett indult még a Rheinmetall/KMW is a Boxer-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kellett volna átvenniük.

A továbbfejlesztett AMV XP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már 2020 októberében kijelentették, a majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt. 2018 közepe óta Románia déli szomszédjánál, Bulgáriában próbál meg újabb megrendelőt találni a Piranha lövészpáncélos legújabb variánsára a General Dynamics European Land Systems. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.

Új, rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert fejleszt ki a német hadsereg számára a Rheinmetall Electronics GmbH, a Diehl Defence GmbH & Co. KG és a Hensoldt Sensors GmbH. Az együttműködésről szóló megállapodást már aláírták. A három vállalat célja egy alacsony kockázatokat rejtő megoldás biztosítása, amely a kereskedelemben már kapható rendszerek és rendszerelemek használatának köszönhetően gyorsan elérhető lesz. Az NNbS projektben megvalósuló légvédelmi rendszer tervezése elsősorban a bevált rendszereken és alrendszereken alapszik, ideértve a Bundeswehr által már használt összetevők integrációját is. A német védelmi minisztérium a védelmi prioritások egyikeként javaslatot küldött a parlamentnek a légvédelem 2030-ig történő korszerűsítésére. A minisztérium két fő irányvonalat fogadott el. Először a Patriot légvédelmi rendszerek hadrafoghatóságának fenntartása és további korszerűsítése kerül megvalósításra, már 2023-tól kezdődően.

Még 2019-ben állapodtak meg Washington-nal a Patriot-ok korszerűsítéséről, így a PAC-3MSE rakéták mellett megjelennek majd a képalkotó rendszerek és új számítógépes összetevők is. Másodszor, nagyobb figyelmet kell fordítani a rövid hatótávolságú légvédelmi képesség megvalósítására, ezt a cél szolgálja a NNbS (Nah- und Nächstbereichsschutz). Arra lehet következtetni, hogy Berlinben (is) figyelemmel kísérték például a közelmúltbeli hegyi-karabahi háborút és levonták a tanulságokat. Most minden a parlament kezében van, amelynek jóvá kell hagynia a törvényjavaslatokat és a kapcsolódó költségeket. Meg kell említeni a 2015 óta fejlesztett, de úgy látszik eddig nagyon előre nem jutó TLVS, vagyis a Taktisches LuftVerteidigungsSystems fejlesztését is, melytől elvárták, hogy a Patriot, a Roland, és a Hawk utódja is legyen, ballisztikus rakéták elleni védelmi képességgel.

A német Bundeswehr új megrendelést adott fel a MELLS irányított rakétarendszerrel kapcsolatban az EuroSpike GmbH-nak, ami a Rheinmetall, a Diehl Defense és a Rafael közös vállalkozása. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. Most 88 millió euróért 666 darab rakétát és 82 indítóállványt rendeltek meg. Ezt a mennyiséget 2022 és 2024 között adják majd át és azt már tudni lehet, hogy az állványok képesek lesznek a Spike LR2-es rakéták indítására. Az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéta tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet. Az eredetileg 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben 2017 decemberében 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt 2017-ben sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben az összes Marder alváltozatot is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. Az indítóállvány felszerelése egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis azt a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása. 2019 októberében már 100 indító és több mint 1000 rakéta került megrendelésre 2024 és 2031 közötti szállítási idővel.

Orosz gyártmányú navigációs rendszerekkel szeretek fel több német hadihajót is az elmúlt években. A történteket a Bild am Sonntag hetilap tárta fel, amely jelentést a Frankfurter Allgemeine Zeitung napilap megerősített és tovább is bővítette. A Transas fejlesztette ki a Navi Sailor 4100 navigációs készülékeket, amelyek adattitkosító rendszerei nem felelnek meg a katonai biztonsági követelményeknek. Az egység helyzetéről, sebességéről és útvonaláról adatokat gyűjtő eszközöket többek között az U 35 és U 36 jelzésű, Type 212 típusú tengeralattjárókra is felszerelték, amelyeket 2015-ben és 2016-ban állítottak hadrendbe. A készülékek megvásárlásáért felelős személy a lapok szerint ismert, az orosz lobbista, volt kancellár, Gerhard Schröder, a Rosneft olajipari vállalat igazgatótanácsának vezetője. Regnálása alatt Berlin szerződést írt alá eme navigációs berendezések szállítására, amelyeket aztán több haditengerészeti egységre telepítettek. A Navi Sailor 4000 sorozatú terminálok, a tengeri térképek egyfajta digitális változatai, számos kereskedelmi hajó alapfelszereltségét képezi napjainkban. A Transas sok évvel ezelőtt a nyugati hírszerző szolgálatok érdeklődésének tárgyává vált. A német alkotmányvédelmi hivatal (polgári kémelhárítási szolgálat) tavaly nyáron arra figyelmeztetett, hogy ezek a navigációs eszközök a külföldi szervek részére támadási lehetőséget biztosítanak.

Ez nem csak a hajók navigációs adatainak átvételéről szól, hanem a hajózás közbeni manipulációról és a legrosszabb esetben akár a szabotázs általi működési képesség elvesztéséről is. A Bild am Sonntag az orosz eszközökről kérdezte a német védelmi minisztériumot, de az egyetlen válasz az volt, hogy a minisztérium és az egész kormány nagy erőfeszítéseket tesz a kiberbiztonság és az adatok titkosítása terén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerencsésebb volt. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője a napilapnak megerősítette, hogy az orosz navigációs berendezéseket használnak a német haditengerészet felszíni és a felszín alatti egységein is. A Transast 1990-ben alapították Szentpéterváron, az akkori Leningrádban. Az évek során a cég a gyártmányaival nagyon jó hírnevet szerzett magának. 2018-ban a finn Wärtsilä vállalat részévé vált, de a katonai fejlesztéseket végző részlege orosz kézben maradt és intenzíven együttműködik az orosz védelmi minisztériummal.

Pár hónapos késéssel, de 2021. április 1-én, csütörtökön megérkezett a negyedik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport), vagy KC-30M többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-057-es Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására. Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT többfunkciós repülőgép, a T-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lett, mivel eddigre egyre több lett azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, de pár hét késessel, 2020. november 19-én, csütörtökön érkezet meg Hollandiába. Ez a T-056-os Airbus A330MRTT lett az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítottak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni.

A negyedik A330MRTT-nek pedig még 2020 novemberében kellett volna átadásra kerülnie. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program.

A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.

Megpróbálják üzleti alapon is a Eurofighter Typhoon vadászbombázók megrendelésére sarkallni a finneket. A március 31-i sajtótájékoztatón bejelentették, a finn vállalatok a típus beszerzése esetén rész vállalhatnának az angol rövidítéssel csak ECRS Mk.2-nek (Európai Közös Radar Rendszer Mark 2) nevezett Captor-E Mk.2 fedélzeti rádiólokátor fejlesztésében. Az eddigi tervekben a szerepelt, hogy a BAE Systems és a Leonardo közösen alkotja majd meg az AESA antennával rendelkező berendezést. A britek azt tervezik, hogy 40 darabból álló Typhoon Tranche 3-as flottájukat 2025-től kezdődően kezdik majd felszerelni az új radarral, de később döntenek arról, hogy élnek-e a korábbi gyártású Tranche 2-es repülőgépekbe való beépítés lehetőségével. Továbbá az itt végzett fejlesztői és kutatói munka jelenti majd az alapját annak is, hogy a jövőbeli FCAS vadászbombázó számára is világszínvonalú rádiólokátor fejlesztése legyen megvalósítható. További érdekesség, hogy a sem a brit, sem a gyártóktól származó hivatalos közlemény nem tesz említést az olasz kormány pénzügyi részvételéről az ECRS Mk.2 radar fejlesztésében. Ez hallgatólagosan megerősíti azokat a pletykákat, amelyek szerint Olaszország nem kívánja utólag felszerelni saját Eurofighter-eit ezzel az AESA radarral.

Az Egyesült Királyság még 2020-ban úgy döntött, hogy 317 millió fontot fektet be az ECRS Mk.2 radar fejlesztésébe, de ez a pénzösszeg mindössze a fejlesztési költségeket fedezi, sem a majdani gyártásra és a Typhoon-ok korszerűsítésére sem lesz elegendő. Összehasonlításképpen, Németország és Spanyolország több mint 1,5 milliárd eurót költ az ECRS Mk.1 fejlesztésére és gyártására. Tehát a britek számára is jól jönne egy megbízható társ. A Rolls-Royce bejelentette azt is, hogy az Eurofighter Typhoon EJ200-as hajtóművének egyes részegységeit, vagy akár komplett gázturbinákat is a skandináv országban gyárthatnák a jövőben. A gépek beszerzése után sem maradnának egyedül az üzemeltetésben a finnek, hiszen a britek ígéretet tettek, hogy a finn Typhoon-okon is megjelennek majd azok a fejlesztések, amik a brit példányokon bevezetésre kerülnek ma jövőben. A finn ipar esetében akár 100 cég is bekapcsolódhatna a programba, mint beszállító, sőt a megrendelésre kerülő Eurofighter-ek összeszerelése is megvalósítható lenne az országban, de a későbbiekben további megrendelők számára is készülhetnének Finnországban Eurofighter-ek. Továbbá Finnország számára az Eurofighter kaput jelentene Európa védelmi és űrkutatási programjaihoz is. A finn kormány 2021-ben dönt a HX tender 10 milliárd eurós, 64 új vadászbombázót eredményező beszerzéséről.

Norvégiában továbbra sincs minden rendben az NHIndustries NH90-es helikopterekkel. Jelenleg azt fontolgatják, hogy a Parti Őrség által igényelt feladatok elvégzésére egy másik típus példányait fogják bérleti díj ellenében igénybe venni. A védelmi minisztérium a március 26-i lépésről tájékoztatva azt közölte, hogy az NH90-ek fokozatos hadrendbe állítása és működési kapacitásának kiépítése a vártnál lassabban haladt. Az elvárt hadrafoghatóság biztosítása nagyobb kihívást jelentettek a gyártó számára (Airbus Helicopters, Leonardo Helicopters és a Fokker), mint azt korábban tervezték. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a norvégok tervei szerint a 14 forgószárnyasból 8-at használtak volna a Parti Őrség által igényelt feladatok elvégzésére, a többi 6-ot a haditengerészet alkalmazta volna tengeralattjárók és felszíni hajók elleni feladatokra. A védelmi minisztérium azonban most azt mondja, hogy az alternatívák áttekintését követően arra a következtetésre jutott, hogy vannak más helikopterek, amelyek kielégíthetik a követelményeiket, és van lehetőség ilyen gépek bérlésére is.

Mint már a hír elején meg lett említve a norvégok gondjai az NH90-el nem most kezdődtek. Még 2019-ben az akkori védelmi miniszter, Frank Bakke-Jensen vezetésével vizsgálódás indult az NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése ügyében. A négy európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) által fejlesztett, és gyártott típust még 2001-ben szemelték ki egy tüzetes vizsgálódás eredményeként, azonban a jelenlegi állás szerint teljes körűen bevethető csak 2025-re fog válni, így az örömtüzeket már régen nincs, ami táplálja. A 14 darab gépből 17 évvel később is még csak 9 darab került átadásra és ezek karbantartási igénye igen magas volt. Az 1,3 milliárd dolláros beszerzés hangulatát még fagyosabbá tette az a tény, hogy a szükséges alkatrészekkel történő ellátás is hagyott némi kívánni valót maga után. A típust már akkor is évek óta övező parázs viták 2019-ben újra lángra kaptak, hiszen a parlamenti meghallgatások során a többcélú NH90 helikopterekkel kapcsolatosan legalább hét védelmi minisztert és magas rangú katonát kérdeztek meg, ugyan miért gondolták úgy, hogy megéri tűzbe tenni ezért a gépért a kezüket.

Ebben a térségben, mint azt a svéd példa megmutatta, nem lehet a tűzzel játszani, ugyanis sokak emlékezetébe beégette magát az a kép, amikor az NHIndustries le, vagy ha úgy tetszik, megégette magát, amikor is az NH90-es késedelme miatt Stockholm egy svédcsavarral az amerikai Sikorsky UH-60M Black Hawk típusát is megrendelte. Az európai gyártó a 2005 helyett csak 2011-ben megérkezett első norvég példány átadásának okán elhárította azokat a feltételezéseket, miszerint nem égne a kezük alatt a munka, hiszen a fejlesztés bizonyult messze bonyolultabbnak, mint azt tervezték. Mindeközben a svédek igencsak acélosan már 2013-ban Afganisztánban repültek pár amerikai gépükkel a 15-ből. Ezeket egyébként addigra hiánytalanul átvették. A közeli Dániában sem sikerült követni a norvég (el)szabásmintát. Itt is jól sikerült ütni a meleg vasat a sikerkovács Sikorsky-nak, hiszen a Super Lynx Mk.90B forgószárnyasok pótlására a MH-60R Seahawk került beszerzésre, az egyik ellenfél éppenséggel az NH90-es volt, így ez az eladási lehetőség is a hamvába hullt az európai típusnak. Norvégiába mindezek közben viszont azt főzték ki igencsak lassú tűzön, hogy kitartanak az NH90-es mellett, így most ihatják ennek a levét bőséggel, amíg le tudják nyelni. Az ablakba nem éppen kitenni való kimutatás bebizonyította, hogy az olcsóbb húsnak nem mindig hígabb és rosszabb ízű a leve, ugyanis az NH90-es egy repült órája 2019-ben 20500 dollárba kerül, míg a rivális Sikorsky Seahawk estében ez csak 4000 dollár volt.

Március 19-én, pénteken a svédországi Linköpingben egy olyan JAS39 Gripen emelkedett a levegőben, mellyen a külső borítás egy darabját 3D nyomtatással állították elő. A 822-es számú kétüléses D változaton a jobb szárny kilépő élével nagyjából egyvonalban lévő egyik íves burkolati elemet készítették el a PA2200 nevű polimerből, mely az infra/dipól csalik kivetőjének helyét takarta le. A nagy magasságban lévő hidegnek is jól ellenálló PA2200-et a harctéri javítások során tervezik majd alkalmazni, így nem szükséges várni a pótalkatrész megérkezésére. A mostani teszt azt mutatta, hogy semmilyen strukturális változás nem történt a burkolati elemen a repülés során. Várhatólag a jövőben a telepíthető 3D nyomtató egy a civil szállítmányozásban használatos 6,1 méteres konténernek megfelelő méretű konténerben nyer majd elhelyezést. A jelenlegi technológia lehetővé teszi 60x60 centiméteres alkatrészek gyártását, de idővel ezt szeretnék megnövelni 3x3 méterre.

Az MBDA arra számít, hogy még ebben az évben előrelépés fog történni egy újabb angol-francia projektben. Ennek célja a Storm Shadow / SCALP-EG csapásmérő robotrepülőgépek utódjának megalkotása. A most még csak FCASW (Future Cruise and Anti-Ship Weapon) programként futó elképzelés célja, a Boeing AGM-84 Harpoon és az MBDA AM39 Exocet hajóelleni robotrepülőgépek pótlása is. Bár a koncepció már kidolgozásra került, a gyártó nem nyilatkozott abban a tekintetben, hogy az új fegyver a kor divatjának megfelelően hiperszonikus lesz-e, vagy sem.

A világhálóra felkerült képi bizonyíték alapján úgy tűnik Olaszországban a fejlesztést követően már próbákat végeznek egy harckocsik lövegéből indítható drónnal. Az Ariete harckocsi 120 milliméteres lövegéből útjára indított drónt a cső elhagyásában sűrített levegő segíti.

Libanon öt Hawker Hunter repülőgépére és három Sikorsky gyártmányú S-61 típusú helikopterére keres vevőket. A Hawker Hunter-ek iránt már jelentkeztek is az érdeklődők. A brit Hawker Hunter Aviation cég, valamint az amerikai Airborne Tactical Advantage Company (a Textron leányvállalata), és a Lortie Aviation. Bár a libanoni Hunter-ek 2010 óta nem repülnek, a védelmi szektorban szerepet játszó vállalkozások mégis látnak bennük fantáziát. Továbbá a Sikorsky helikopterek sem emelkedtek a levegőbe hosszú évek óta, a szükséges anyagi lehetőségek meg nem léte miatt. Az egyébként tűzoltásra beszerzett S-61-es helikopterek eladásából származó pénzt Air Tractor AT-802-es tűzoltó repülőgépek megvásárlására fordítanák a libanoniak.

Érdekes nyilatkozat látott napvilágot az izraeli légierőtől, melyben az Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázók földi ápolását említik meg. Az már eddig is tudott volt, hogy a gép radarhullámokat elnyelő burkolatát minden repülés után alaposan ellenőrizni kell. Amennyiben felületi sérülést fedeznek fel, azt javítani kell, hiszen így nem biztosított a megfelelő lopakodó képesség. Az is magától értetődik, hogy a különféle optikai rendszerek lencséinek tisztán tartására is nagy gondot kell fordítani. Az újdonságot a körülbelül három havonta végzett felületi tisztítás megemlítése jelentett. Ez a folyamat két napot vesz igénybe és négy fő végzi, roppant nagy körültekintéssel.

Egy Karacsiban tartott katonai felvonuláson voltak láthatóak első alkalommal a pakisztáni VT4-es harckocsik 2021. március 25-én. Még 2020 áprilisának közepén a China North Industries Group Corporation (NORINCO) elkezdte az első, pakisztáni megrendelésre legyártott VT4-es harckocsik átadását a megrendelőnek. A Pakisztáni Hadsereg 2019-ben választotta ki a VT4-et, melyből várhatólag 100 darab körüli mennyiséget fognak beszerezni, az ország nem kellően termelékeny harckocsi előállító kapacitásából kifolyólag. A helyi építésű Al Khalid II még fejlesztés alatt áll. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé.

Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-hez képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 milliméteres lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik. Teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer, fegyverzetét egy 7,62 milliméteres koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 milliméteres géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító pakisztáni Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.

Március 31-én újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába. A 10 órás légi út természetesen Franciaországból indult. A gépek indiai pilótákkal az üléseikben Istresből szállnak majd fel és az Egyesült Arab Emírségek Airbus A330MRTT légi utántöltő repülőgépeinek segítségével értek el Indiába. A most megérkezett három gép a márciusban leszállítani tervezett mennyiséget képezi, így már 14 darabosra nőtt az országban megtalálható Rafale-ok mennyisége. Április hónapban hét gép érkezése várható.

Másutt március utolsó napja egy típustól való búcsúzás idejét hozta el. Thaiföldön ugyanis ekkor vonták ki a szolgálatból a cseh Aero L-39ZA /ART Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépeket. A típus 1993-ban jelent meg az ázsiai országban és rövid idő alatt 40 darabot állítottak belőle hadrendbe. A kivonás eljövetelét már csak 5 élte meg repülőképes állapotban a Takhli légibázison, bár papíron összesen 33 darab volt hadrendben. Váltótípusai a Beechcraft AT-6TH Wolverine és a Korea Aerospace Industries T-50TH lett. Előbbi esetében jelenleg még célszerű lehet a feltételes mód használata, hiszen a 12 beszerezni kívánt példányból az első 8 megrendelését csak idén írják majd alá, szállításuk 2-3 év múlva várható. A dél-koreai T-50TH-ból szintén egy tucatnyi került megrendelésre 2015 szeptemberében 8,8 milliárd dollárért, ezek közül az elsők már 2018-ban megérkeztek.

A kínai Shenyang Aircraft Co. Ltd. célja, hogy megkezdje a hordozófedélzeti, lopakodó repülőgép fejlesztését még a 2021-es évben. Várhatólag ez a típus 2035 körül állhat majd hadrendbe. A hírhez a még fejlesztés alatt álló, eddig csak prototípusok szintjén létező FC-31-es vadászbombázó képét csatolták. Mivel a sokak által az F-35-ös kínai megfelelőjének tartott FC-31-es fejlesztése még folyik, nem zárható ki, hogy ennek egy variánsa fog majd megjelenni a kínai hordozók fedélzetén a jövőben.

A Mitsubishi Heavy Industries (MHI) a francia Thales-el együttműködésben kifejlesztette egy autonóm víz alatti aknafelderítő jármű prototípusát. A Mitsubishi OZZ-5-ben egy alacsony frekvenciájú szintetikus apertúrájú szonár (LF-SAS) és a francia Thales Group nagyfrekvenciás szintetikus apertúrájú szonárja (HF-SAS) is beépítésre került. Így javultak a felderítési képességei és csökkentek a hamis észlelések mennyiségei is. A rendszer a már jelentős mennyiségű üledékkel befedett fenékaknák felderítésében is jobb képességgel fog rendelkezni a fejlesztők szerint, mint az eddigi rendszerek. Az OZZ-5-el a teszteket 2024-ig Japánban végzik el, majd Franciaországban végeznek vele kísérleteket.

Kanadában még a 2020-as év decemberének végén jelentették be, hogy keresni kezdték a CC-150 Polaris (Airbus A310) gépek utódjait. A 2027 márciusában nyugdíjba vonuló típust egy olyannal szeretnék leváltani, amelyik mindkét utántöltési megoldás használatára képes. Méghozzá annyi üzemanyagot szállítva, hogy egy négygépes rajt át tudjon kísérni az Atlanti-óceán felett repülve Európába. Továbbá képesnek kell lennie VIP, valamint egészségügyi szállítási feladatok ellátására is.  A Kanadai Királyi Légierő (RCAF) öt CC-150 Polaris gépéből csak kettőt használnak légi utántöltésre. A nyilvánvaló jelöltek a Boeing KC-46A Pegasus és az Airbus A330MRTT voltak. Az ajánlatok előzetes értékelése 2021 márciusának végéig befejeződött. Ennek során az európai gyártó gépe továbbjutott a kiválasztás következő szakaszába, mert képes megfelelni a projekt követelményeinek, de az amerikai céget Ottawában elkaszálták.  Az amerikai óriás nem hozta nyilvánosságra azokat az okokat, amelyek miatt Kanada kizárta a KC-46-ot a programból. A repülőgépet valószínűleg hátrányos helyzetbe hozták a különböző műszaki problémák, amelyek egy ideje már sújtják és lassítják a szolgálatba lépését az USAF színeiben. A szerződés aláírását 2022-re, a szállítások megkezdését 2025-re tervezik. Ottawa arra számít, hogy a kezdeti működési képességet 2028-2029-ben deklarálják majd az új típus esetében, míg a teljes körű bevethetőséget 2030-2031-ig el fogják érni.

Szolgálatba állt egy reaktivált Boeing B-52H Stratofortress nehézbombázó az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok nemzetközi szerződésben rögzített 76 darabos bombázóereje nem fog növekedni a Wise Guy újbóli hadrendbe állásával, hiszen ez egy 2016 májusában, balesetben elvesztett gép pótlására történik. A 60-034 gyártási számú BUFF 2008 óta az Arizona-i napsütésben, az AMARG raktárbázisán várta sorsa jobbra fordulását, vagy a megsemmisítést. Előbbi következett be és a Wise Guy nevet viselő gép 4 hónap, 30 millió dollár és mindenkit beleszámítva 550 ember munkája árán újra repülőképes állapotba került. Ezt bizonyítva 2019. május 14-én át is repültek vele a Louisiana államban található Barksdale támaszpontra. Mivel az, hogy repülőképessé tették nem jelentette az azonnali bevethetőséget, erre még várni kellett egészen 2021-ig. Eddigre kapta meg minden berendezését az oklahomai Tinker támaszponton, hogy újra bevethetővé válhasson az 1960-ban megrendelt B-52H Stratofortress. A Wise Guy nevet viselő bombázó a Minot támaszponton állomásozó 5. Bombázórepülő Ezred állományába került.

Egy a közelmúltban meghozott döntés értelmében a jövőben három Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókkal felszerelt repülőszázad otthonául fog szolgálni a Tyndall légitámaszpont. Az egyenként 24 darab géppel rendelkező századok a 325. Repülőezred alá fognak tartozni. A 2018-ban a Michael hurrikán okozta jelentős károk utáni újjáépítést már az új típus igényeit figyelembe véve tervezték meg. Az első F-35A Tyndall-ra 2023-ban fog megérkezni.

Tyndall esetében a jövő már jelen is van bizonyos értelemben. Ugyanis itt már megjelentek az őrzés-védelmet erősítendő Q-UGV robotkutyák, az USAF bázisi közül elsőként. A Ghost Robotics és az Immersive Wisdom által tervezett robotkutyák extra védelmet nyújtanak a bázisnak. A robotkutyák tág hőmérsékleti körülmények között is képesek működni, és 14 szenzorral rendelkeznek, hogy 360 fokos körkörös lefedettséget lehessen biztosítani. Az Q-UGV robotkutyák képesek a távoli területeken önállóan járőrözni is.

Március 31-én újabb megrendelés érkezett a Boeing-hoz. Ekkor további 11 darab P-8A Poseidon tengeri járőrgépet rendeltek meg a 1,6 milliárd dolláros szerződésben. Ezekből 9 kerül majd az amerikai flotta állományába, a másik kettő Ausztrália részére kerül legyártásra. Ezekkel így az amerikaiak 128, míg az ausztrálok 14 Poseidon birtokosaivá válnak a szállítások 2024 szeptemberében esedékes befejezésekor. A US. Navy állományában jelenleg 109 darab P-8A található meg.

Ez év őszén tervezi felállítani következő, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton található meg 2018 óta, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A VRM-40-es század a North Island-i bázison fog megalakulni, de innen 2023-ban átköltöznek majd Norfolk-ba. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd.

A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzett fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben.

A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban vette kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a 2019-es évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyzetek képzése is. Az Amerikai Haditengerészet további Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket rendelt meg 309 millió dolláros áron 2021 első negyedévében. Ezért az összegért négy gépet tudnak megvásárolni, így a megrendelt mennyiség már elérte a 46 darabot. Évekkel ezelőtt 48 darabban határozták meg a hordozófedélzeti szállításokért felelős Grumman C-2 Greyhound-ok pótlásához szükséges mennyiséget, így a terv lassan beteljesül. Várhatóan mind a négy 2021 elején megrendelt repülőgépet 2025 márciusáig leszállítják majd.

A C-2 Greyhound-ok legnagyobb előnye a nagyfokú rendszerazonosság volt a légtérellenőrző feladatokra továbbfejlesztett E-2C-kel. Ez olyan mérvű volt, hogy a hordozó fedélzetén a C-2-ek karbantartását nyugodtan rábízhatták az E-2C-ket üzemeltető századokra, nem kellettek plusz katonák. Továbbá több rendszerük és alkatrészük csereszabatos is volt. A CMV-22B előnye a rövid távon történő fel-és leszállás képessége, valamint az, hogy beterében képes az F-35-ös F135-ös hajtóművét is szállítani. A fékezőhorog nélküli leszállások jól jönnek, ha személyeket visznek a hordozóra, de a függőleges le-és felszállás is kibővíti az alkalmazási kört, szinte bármilyen hajóról is legyen szó. Új feladatkör lehet a kutató-mentő is, de akár katonákat is szállíthatnak majd közvetlenül a CMV-22B-k a harci zónába.  2021 márciusának végéig 18 C-2A pilóta végzett az Osprey átképzéssel, végső soron a cél mintegy 115 egykori C-2A pilóta típusátképzésének végrehajtása.

Az első szerződést a CMV-22B-re 2018 júniusában írták alá, ez 39 darabot foglalt magába nagyjából 2,9 milliárd dollárért. Ugyanezen év decemberében további három gépet rendeltek 366,8 millióért. A CMV-22B az első repülését 2019. december 19-én hajtotta végre, és 2020 februárjában adták át az első gépet a flottának, ahol 2021 elején 6 darab volt szolgálatban. Egy hordozóhoz a tervek szerint két-három CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgép lesz majd hozzárendelve a szállítási feladatok elvégzése végett. Az F-35-ökben használt F135-ös sugárhajtómű hordozóra történő CMV-22B Osprey általi szállítására első alkalommal 2021. február 24-én került sor. Elsőként a USS CARL VINSON hordozó repülőezredét fogja támogatni a típus a VRM-30 Titan század színeiben, még ebben az évben. Az F-35C és a CMV-22B sikeres integrációjának köszönhetően az USS USS CARL VINSON lett az első repülőgép-hordozó, amely teljes mértékben felkészült az ötödik generációs repülőgépekkel végzett fedélzeti üzemre.

Az Embraer újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a KC-390-es katonai teherszállító és légi utántöltő gépe esetében 2021 márciusában. Ugyanis befejeződtek azok a légi próbák, melyek során megszerezte a típus a légi utántöltéshez szükséges engedélyeket, egy másik KC-390-es esetében. Mindezt a szárny alatti töltőpontok esetében. Az Embraer tesztpilótái által végrehajtott légi üzemanyag-felvételek során bebizonyosodott, a KC-390 személyzetének még az ilyen bonyolult, nagy odafigyelést igénylő feladatok során is igen alacsony az igénybevétele. A Brazil Légierőben jelenleg négy KC-390-es repül, ezek eddig már több mint 2400 repült órát gyűjtöttek össze.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

PZL-Mielec M-28B-1R Bryza

Boeing AH-64E Apache Guardian

Aero L-159A ALCA

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

British Aerospace Hawk Mk.65A

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Breguet ATL2 Atlantique NG

General Dynamics F-111A Aardvark

Airbus A400M Atlas

Boeing KC-135R Stratotanker

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed P-3B Orion

Aérospatiale SA 316B Alouette III

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Dassault Mirage 2000-5Di

Sikorsky MH-60R Seahawk

Kawasaki T-4

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

British Aerospace Nimrod MR.2P

Grumman E-2D Advanced Hawkeye

MiG-31BM Foxhound

Boeing P-8A Poseidon

Eurofighter Typhoon EF2000

Raytheon U-125A

CASA C-101EB Aviojet

Boeing C-17A Globemaster III

Berijev Be-12PSz Csajka

Lockheed C-130M Hercules

Pilatus PC-9B

Boeing B-52H Stratofortress

Chengdu J-10SY

Boeing AV-8B Harrier II+

Airbus A330 MRTT Voyager KC.3

süti beállítások módosítása