2021. ápr 17.

2021.04.17

írta: Netarzenál
2021.04.17

Egy korszerűsített Mil Mi-8MT helikoptert adtak át az ukrán haderőnek. A modernizációt az Ukroboronprom hadiipari konszern egyik leányvállalata, a Konotopban székelő Aviakon Repülőgép-javító Üzem hajtotta végre. Az üzem szakemberei ukrán aktív és passzív rakétavédelmi rendszereket telepítettek a forgószárnyasra, amelynek védelmét páncéllemezekkel is megerősítették. Beépítésre került továbbá két műholdas navigációs rendszer, szilárdtest memóriás fedélzeti adatrögzítő, modern rádió-magasságmérő, rövidhullámú rádió adó-vevő, valamint egy nagy fényerejű keresőreflektor is.

Egy újabb vevőt említettek meg, mint az ukrán Motor Szics - mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata -  felének lehetséges tulajdonosát. Egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy államosítani fogják a Motor Szics-et. Az ok az, hogy nemzetbiztonsági stratégiai jelentősége van a cégnek. A két évtizede privatizált vállalat esetében az utóbbi években félő volt, hogy teljesen kínai befolyás alá fog kerülni. A kínai Skyrizon légiipari befektető legutóbb 2019-ben tett ajánlatot a több mint százéves, de már jó ideje nem túl jó pénzügyi helyzetben lévő Motor Szics többségi tulajdonrészének megvásárlására. 2017-es médiajelentések szerint a Skyrizon mintegy 80% -os részesedést halmozott fel a Motor Szics-ben, melynek megvásárlására már 2016-ban is ajánlatot tettek. Az eladás ötletét Washingtonban sem nézték jó szemmel és megpróbálták azt megakadályozni. Április közepén viszont ukrán kormányzati forrásokra hivatkozva már arról cikkeztek, hogy az ukrán cég 50%-át egy török vállalat fogja majd birtokolni. Az eladást, illetve a vásárlást a két érintett ország vezetője is jóváhagyta a múlt héten történt találkozásuk alkalmával.

Az USA-ba történő szállítást megelőző lövészetet hajtották végre nemrégiben a szerb NORA B-52 M21-es önjáró tarackkal. A 155 milliméteres űrméretű NORA B-52 önjáró tarack egy 8x8-as teherautó alvázára szerelt, a 41 kilométeres lőtávolsággal rendelkező tüzérségi eszköz. Ezekből Ciprus 24 darabot rendelt meg, a helyiek Alexander TGS-nek nevezték el. Természetesen az amerikai hadsereg megrendelésének elnyerése érdekében több módosítást is végrehajtottak a NORA B-52 M21-es önjáró tarackon. Az egyik legfontosabb, hogy az eddig használt KAMAZ alvázat lecserélték egy ugyancsak 8x8-as kerékképletű, de MAN alvázra, amely páncélozott fülkét is kapott. De az automata töltőrendszert is módosították, így teljes egészében megfelel az amerikai hadseregben használt lőszerek, illetve hajtótöltetek részére. A Yuma-i tesztlőtérre történő kiszállítást megelőző lövészet legfőbb feladata a módosítások utolsó próbája, illetve a lövések pontosságának ellenőrzése volt. Az Atlanti-óceán túlsófelén a szerb Yugoimport partnere a Global Ordnance lett. Reményeik szerint ez a módosított NORA B-52 önjáró tarack mind a teljesítményét, mind az ár-érték arányát tekintve erős ellenfél lesz a konkurencia számára.

Lengyelország öt Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgéppel növeli légiszállító képességét. A 14,3 millió dolláros beszerzésről szóló, kormányközi megállapodáson alapuló szerződést már alá is írta Varsó, így az első gép még idén átadásra kerülhet, míg az utolsó 2024 közepén érkezik meg. Ezeket a gépeket is Lengyelország legnagyobb katonai repülőteréről, a 33. Légbázisról, vagyis az ország nyugati-középső részén található Powidz melletti támaszpontról fogják üzemeltetni. Ezek a példányok természetesen használtak, 1985-ben gördültek ki a gyártócsarnokból, majd 2017-ben kerültek kivonásra és tartós tárolásra Arizónában. Bár a teherszállítók repülésre képes állapotban érkeznek majd meg, nagyjavításukat Lengyelországban végzik majd el a WZL 2-nél. Itt akár egy korszerűsítési programot is végrehajthatnak majd rajtuk, vagy olyan fedélzeti rendszereket építhetnek be, amikre igény van. A Herculesek beszerzésének első lépéseként Lengyelország 2019-ben fordult Washington-hoz kérelmével. Ezek a példányok akár 15 évvel is fiatalabbak lehetnek, mint a jelenleg is használt lengyel C-130E variánsok, amikből szintén öt darab van szolgálatban Lengyelországban és 2009 márciusa és 2011 szeptembere között kerültek leszállításra.

Megkapta a Lengyel Hadsereg az első korszerűsített MID (Maszyna Inżynieryjno-Drogowa) műszaki harckocsiját. Az első módosított példánnyal februárban fejeződtek be a csapatpróbák. További négy MID átadása várható még ebben az évben. Ezeket még az 1990-es években alkották meg a PT-91-es harckocsik alvázán létrehozott WZT-3-as műszaki harckocsik módosításával. Gyártásukat a 2000-től 2005-ig végezték, és mindössze 9 darab készült belőlük. Az 5 darab MID korszerűsítését még 2019-ben határozták el. Így motorjaik immáron 850 lóerősek lettek, olyan fúróberendezést kaptak, melynek segítségével képesek lyukat fúrni aszfalt, beton, vagy éppen térkő burkolaton is. Továbbá a tolólap helyzetét egy kijelző segítségével már a páncéltesten belülről is lehet látni, valamint a felszerelt kamerák segítségével a majd 8 méterre is kinyújtható manipulátor munkaterülete is megfigyelhetővé vált. Valamint a vezető részére is felszereltek egy a hátramentet segítő kamerát. Szintén a vezetőállást érintette a digitális kijelzők megjelenése, de egy 5 kW teljesítményű segédhajtómű is a felszerelés részét képezi. Ez a fedélzeti rendszerek mellett képes a légkondicionáló áramellátását is biztosítani, valamint a lámpákban is megjelentek a LED izzók, és persze új lett a kommunikációs rendszer is.

Németországot megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Franciaország. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlott fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolható Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálja meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A németek még nem nyilatkoztak a francia javaslatról. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.

A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.

A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.

Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.

Új feladatkörben tették próbára Németországban az Airbus A400 Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgépet. Az utóbbi feladatkörben egyébként már majdnem 2000 repült órát gyűjtöttek össze a típussal. Március végén viszont a földön állva gyakorolták más légi járművek utántöltését az Atlas-ból. Egészen pontosan helikopterek mobil töltőállomásaként tesztelték az A400-at, hiszen bár a helikopterek szinte bárhol képesek leszállni, hatótávolságuk általában kicsi. Ilyen esetben jön jól az előretolt utántöltő pont, ahol a forgószárnyasok kiegészíthetik üzemanyag-készletüket. Az USA-ban ilyen feladatot igen gyakran ellátnak a Lockheed C-130 Hercules gépekkel, tehát a nagyobb Atlas is megfelelhet, hiszen 60000 liternyi üzemanyag befogadására képes. Az LTG 62 a Wunstorf-i légibázison március végén nézte meg, hogy az Atlas hogyan áll helyet ebben a szerepkörben. A próba megtervezése során arra is figyelni kellett, hogy míg Airbus Helicopters H145M típust percenként csak 160 literes sebességgel lehet tölteni, addig a Sikorsky CH-53G könnyedén lenyel 294 litert percenként. A lefolytatott kísérlet igazolta az elvárásokat, bár ahhoz, hogy a földön végzett üzemanyag utántöltés a mindennapok részé váljon, még hátra van a szükséges tanúsítási folyamat.

Ha már szóba kerültek a németek Airbus Helicopters H145M helikopterei meg kell említeni, hogy a leginkább a különleges erők támogatását végző HGS 64-os egység 15 gépes flottájával elérte az összesített 20000 órás repült időt. Az Airbus helikopterek az első példányt 2015 decemberében, míg a 15. 2017. júniusában adták át a légierőnek. A kihasználtságukra jellemző még az az adat is, hogy már 2017 novemberében elérték az 5000 repült órát.

Norvégia első Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépének elkezdte az összeszerelését a Boeing. A Seattle közelében található gyárból, a nagyjából négy hónap alatt elkészült törzset vasúton juttatták el a rentoni gyárba, ahol a repülőgépek összeállítása folyik. A Norvég Királyi Légierő (RoNAF) első Poseidon-t 2021-ben kapja meg, a 2017 márciusában, 1,2 milliárd dollár értékben megrendelt öt repülőgép közül, amelyek a jelenlegi hat P-3 Orionból és három DA-20 Jet Falconból álló flottát fogják pótolni. Az utolsók 2023-ban kerülnek majd átadásra.

A kilencedik, 2020 utolsó harmadában megrendelt, nemzetközi üzemeltetésű Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgépet is ellátják az Elbit Systems gyártotta J-MUSIC aktív önvédelmi rendszerrel. Ugyanilyen található meg a 8 korábban megrendelt példányon is. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett.

A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése is újraindult már a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.

Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban háromA fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére, amely még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozott. A 2020 utolsó harmadában megrendelt 9. gép ezen választási lehetőségből került át a véglegesen megrendeltek közé.

A Nexter-KNDS bemutatta a jövőbéli MGCS (Main Ground Combat System) európai harckocsik nagy kaliberű fegyverrendszerének innovatív koncepcióját, amelynek célja, hogy a 2040-es, és a 2050-es évtizedekben is egy megfelelő átütőerőt és pontosságot felmutatni tudó fegyvert alkossanak meg. Az ASCALON-t (Autoloaded and SCALable Outperforming guN) úgy tervezték meg, hogy akár 50 évig is továbbfejleszthető legyen. Mivel a lőszerek mérete mára elérte a kezelhetőség határát, így ezen a terülten kellett igazán újat alkotni. Ez meg is történt, igaz akkora újdonságok már nem jelent a teleszkópikus lőszer. Itt a lövedék a lehető legjobban bele van süllyesztve a hüvelybe, ezzel a megoldással csökkentve a teljes hosszt.  A lőszer 10 megajoule közeli energiaszintjét a jövőben a térfogat változása nélkül lehet majd felemelni 13 megajoule fölötti értékre is. Mivel a 130 centiméteres hossz nem fog változni, így ez a lőszer alkalmazható lesz az már meglévő automata töltőrendszerekben is.  A lövegre gyakorolt hátrarúgás mértéke lehetővé fogja tenni az 50 tonna alatti tömegű harckocsikon való megjelenését is. Mivel a hosszt változatlanul szeretnék hagyni, így a teljesítmény további növelése csak az átmérő megváltoztatása marad, amit már korábban is tudni lehetett, vagyis a jövőbeli 130-140 milliméteres lövegek esetében is a teleszkópikus lőszert fogják használni.

Párizs saját részre mintegy 300 millió euró ellenében 8 darab Airbus Helicopters H225M Caracal helikoptert rendelt meg. A helikopterek átadása 2024-től kezdődhet. Ezeket a helikoptereket a régi AS332M Super Pumák helyére szánják.

A március 1-től 26-ig tartó próbák során csak két Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép volt a tesztalany az olasz CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Ezen speciálisan műszerezett amerikai F-35B típusú repülőgépek a VX-23 század állományából érkeztek, amelyek a Maryland állambeli Patuxent River bázist tudhatják otthonuknak, ahol az amerikai flotta repülőeszközeinek tesztelését és kiértékelését végzik. Az olasz felségjelű F-35B-k 2024-ben érik majd el a korlátozottan bevethető minősítést a CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Olaszország részére eddig 3 F-35B került legyártásra. Ezek közül az első két példány az USA-ban található meg a Beaufort támaszponton, Dél-Karolinában, ahol a pilóták és a műszaki személyzet képzésében vesznek részt. A harmadik olasz F-35B a légierő állományát gyarapítja. A negyedik építése közel van a befejezéshez, a tervek szerint ezzel végzik majd el a típus otthoni első repüléseit a hordozóról. A CAVOUR repülőgép-hordozó azonban továbbra is a Maryland közeli vizeken hajózott még egy darabig. Ugyanis egy másik típus is meglátogatta, méghozzá a Bell/Boeing MV-22B Osprey. A billenőrotoros gépek is több fel-és leszállást végeztek a fedélzeten, akár éjszakai körülmények között is, így ez a típus is megszerezte a fedélzeti üzemhez szükséges tapasztalatokat. Ez akkor jön majd igazán jól az olaszok számára az amerikaiakkal végzett együttműködésen felül, ha megrendelik ezt a típust, amely képes az F-35-ök Pratt&Whitney F135-ös hajtóművét a teherterében a hordozóra, vagy onnan elszállítani.

A felszínen és a felszín alatt is alkalmazható hajó terveivel rukkolt elő az orosz Rubin Tervezőiroda. A merülőhajó megjelenése leginkább egy tengeralattjáróra emlékeztet, felépítésében és megjelenésében is a Szovjetunió WHISKEY-osztályú dízel-elektromos tengeralattjáróihoz (Projekt 613) hasonlít. Az alacsonyabban lévő tatrészen két vízhatlan hangár szolgálna motorcsónakok és személyzet nélküli járművek tárolására. A 60 - 70 méter hosszú, 1000 tonna vízkiszorítású jármű elsődlegesen őrhajóként működhetne, akár kis költségvetéssel rendelkező országok haditengerészeténél is. Valamint mentő-vagy kutatóhajókként is felhasználható lenne, de akár a tengeralattjárósok iskolahajójaként is alkalmazható lesz. Rejtett megfigyelési képessége az orvhalászat és a bűnözés területén jelenthet előnyt, de akár a hírszerzés, felderítés és megfigyelés ellátására is képessé teheti.

Filmfelvételt hoztak nyilvánosságra Törökországban. Ezen a hazai fejlesztésű BOZDOGAN (Buzogány) nevet viselő légi célok elleni rakéta tesztelése látható. Az indítást egy Lockheed Martin F-16C Block 40 Fighting Falcon-ról hajtották végre a Fekete-tenger felett. A felvétel tanúsága szerint a BOZDOGAN sikeresen eltalálta a célpontját, ami egy TAI (Turkish Aerospace Industries) Simsek pilóta nélküli repülőgép volt. Az is látható volt, hogy a rakétamotor tényleg gyérfüstű. Törökországban 2020. november elején befejezték a földről végzett indítási próbák mind a GÖKDOGAN (Vándorsólyom), mind a BOZDOGAN nevet viselő fegyverrel. Akkori nyilatkozatok szerint a légi teszteket még 2020. november vége előtt el szerették volna kezdeni. A GÖKDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolságú (65 kilométeres) rakéta, míg a BOZDOGAN egy rövid hatótávolságú (30 kilométeres) infravörös önirányítású rakéta. Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. Indításukra a jól ismert LAU-129-es indítósínek szolgálnak.

A Biden-kormány hamarosan értesíti a Kongresszust arról a döntéséről, hogy engedélyezi az F-35 vadászgépek eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.       Az 50 darab Lockheed Martin F-35A vadászbombázó eladását a Trump adminisztráció utolsó napjaiban hagyták jóvá. Nem sokkal az elnökké válása után Biden felfüggesztette a fegyverek exportját az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába (utóbbi állam esetében ez 3000 GBU-39 és 7000 Paveway IV bomba megvásárlását érintette) a jemeni háborúban való részvételük miatt, amely konfliktus az ENSZ szerint a világ egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófája. Abu-Dzabit azzal is vádolták, hogy fegyveres drónok szállításával táplálta a líbiai polgárháborút, és többször megsértette a végfelhasználási szabályokat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Biden-adminisztráció döntése, miszerint ezen a ponton nem blokkolja az adásvételt, nem egyenértékű az adásvételhez való végleges hozzájárulással és a szerződés küszöbön álló aláírásával. Az amerikaiak a szállítások befejezéséig bármikor felfüggeszthetik, vagy felmondhatják a szerződést.

Elkezdték az első Bahrein által megrendel Bell AH-1Z Viper harci helikopter gyártását a Bell Amarilló-i üzemében. Ezt a helikoptert a gyártó a 2021-es évben tervezi átadni a megrendelőnek. Bahrein 2018 végén megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést szándékoznak végrehajtani rajtuk.

Talán véletlenül derült fény a tajvani médiában egy eddig még be nem mutatott katonai eszközre. A teherautó alvázára telepített passzív radart, egy azóta már törölt internetes híradásban lehetett látni. A Penghu-szigetcsoport legnagyobb tagjának kikötőjében, egy partraszálló hajó lenyitott mellső rámpájáról legördülő passzív radarról az első hírek 2013-ból származnak. Akkor egy védelmi kiállításon volt látható egy kép róla, majd annyit lehetett tudni, hogy 2018-tól már alkalmazták a szigetország légvédelmi rendszerében.

Tajvanon továbbra is kitartanak 108 darab M1A2T Abrams harckocsi (ez tulajdonképpen az M1A2C), 14 M88A2 Hercules műszaki harckocsi beszerzése mellett. A páncélosok eladását Washington 2019 júliusában hagyta jóvá. A Honvédelmi Minisztérium által benyújtott legfrissebb költségvetési tervezetből kiderül, hogy 2022-ben és 2023-ban 18-18 Abrams, 2024-ben 28, 2025-ben 30, míg 2026-ban 14 M1A2T megvásárlásával számolnak. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen, több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki.  Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.

Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhat a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab található meg szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.

A szigetországban 4 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoztak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveztek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól vette kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es is így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, öt évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.

Április 13-án vízre bocsátottak egy partraszálló hajót Tajvanon. Az állam legmagasabb hegyének nevét viselő YUSHAN (1401) a hazai CSBC Corporation-nél épült meg. A 10600 tonnás vízkiszorítású, 153 méter hosszú és 23 méter széles egység várhatólag 2022-ben lép majd szolgálatba. Hatótávolsága 11265 kilométer, legnagyobb sebessége 21 csomó. A beltérben a legénységen felül 673 katona szállásolható el az AAV7 kétéltű járművekkel együtt. A hangárban két Sikorsky Seahawk és/vagy Black Hawk helikopter számára van hely. A YUSHAN képes arra, hogy részt vegyen a katasztrófa-elhárítási műveletekben, de kórházhajóként is funkcionálhat. Fegyverzete meglepően erős az ebbe a kategóriába tartozó hajók között, hiszen egy 76 milliméteres OTO Melara hajóágyú és a két Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül még 8 hajók elleni Hsiung Feng II, valamint 16 légvédelmi Hai Chien rakétával is ellátták.

Komoly áttörést értek el saját hadihajóiknak a fegyverzetébe szánt függőleges indítórendszer kifejlesztése terén Tajvanon. A rendszer első változata már 2014-ben bemutatásra került a flotta vezetői számára, de akkor nem aratott nagy sikert, több mindent is kifogásoltak rajta. A továbbfejlesztés során tanulmányozták az amerikai Mk 41-es rendszer megoldásait. Az így megszületett továbbfejlesztett függőleges indítórendszer a tavalyi teszteken sikerrel szerepelt, így a jövőben TC-2N rakétákkal tervezik majd hadihajókra telepíteni.

Nobuo Kishi japán védelmi miniszter április 12-én felfedte, hogy miért emelkedtek meg az F-15J vadászrepülőgépek korszerűsítésének költségei. A repülőgépek fedélzetére telepített önvédelmi zavarórendszert a majdani kedvezőbb üzemeltetés költségek reményében lecserélnék, így a BAE Systems bevált, olcsó, alacsony kockázatú ALQ-239 DEWS digitális elektronikus hadviselési rendszere helyett az új EPAWSS (Eagle Passive Active Warning Survivability System) kerülne beépítésre, ami szintén BAE Systems gyártmányú, és a DEWS utódjának tekinthető. Tokióban április elején döntöttek úgy, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt.  Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).

A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.

Egy új rádióelektronikai önvédelmi konténert fejlesztettek ki a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek számára az USA-ban. A haditengerészet Patuxent River-i bázisán folytak a konténer prototípusával a repülési tesztek. A jobb szárny alatti egyik felfüggesztési ponton elhelyezett konténerben a BAE Systems már jól ismert ALE-55 száloptikás vontatott csalija került elhelyezésre, egy rádióelektronikai zavarórendszerrel együtt. A hordozókonténer megjelenése és mérete megegyezik a Boeing AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgépével, természetesen vezérsíkok és irányítófelületek nélkül. Ezt a formát azért választották, mert eme fegyver hordozására és bevetésre képes a Poseidon is, így a repülés során a szárnyak alatti elhelyezésből eredő erőhatások már ismertek voltak esetében. A konténer létrehozása és a jelenlegi stádiumba való eljutása nagyjából egy évet vett igénybe, ami igen rövid időnek tekinthető, még úgy is, hogy nem teljesen új rendszerről van szó.

Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban több tucat KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépre érkezett megrendelés, 2021 első negyedévében a Boeing csak két gépet adott át. Így ez a negyedév volt a második leglassabb KC-46A szállítási ütem a Boeing részéről 2020 második negyedéve óta, amikor is csak egyetlen ilyen gépet adtak át, derült ki az amerikai gyártó által április 13-án közzétett adatokból. 2021 januárjában az USAF két részletben összesen 27 darab KC-46A-t rendelt meg 3,8 milliárd dollár értékben, míg a már átadott mennyiség 44 darab.

A Lockheed Martin egy 447 millió dolláros szerződést kapott 2021. április 12-én, így hozzáláthat Dél-Korea részére a 12 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopterek legyártásához. A forgószárnyasok eladását 2019. augusztus 7-én hagyta jóvá Washington, míg Szöulban a végleges döntést a típus mellett 2020 decemberében hozták meg a Leonardo AW159 Wildcat ellenében. A beszerzés teljes költsége 853 millió dollár, így a képzés és a logisztikai támogatás mellett még sok mindenre maradhatott pénzügyi keret.

Előretolt, kisméretű, vagy harci körülmények miatt sérült repülőtérről való üzemelést gyakorolt az amerikai tengerészgyalogság Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázókkal felszerelt VMFA-122 repülőszázada április első napjaiban. A Kaliforniában található Yuma légtámaszponton zajló képzés során gyakorolták a kisméretű, keskeny és rövid pályán végzett fel-és leszállásokat a rövid távol fel-és leszállni képes F-35-ös változattal.

Brazíliában megkezdődött az orosz eredetű Mil Mi-35M Hind harci helikopterek nagyjavítása. A dél-amerikai országban AH-2 Sabres típusjellel és megnevezéssel illetett helikoptereket egy 2008 októberében aláírt 360 millió dollár szerződés eredményeként állították hadrendbe 2010 áprilisától kezdődően. A nagyjavítást természetesen orosz segítséggel végzi a helyi Industria de Aviacao e Servisos (IAS), mely telephelyének létrehozását a fent említett szerződés eredményezte. Az ilyenkor szükséges cserélt berendezések és alkatrészek helyett az oroszok küldenek újat, míg a kiszerelésre kerülteket Oroszországban javítják, ellenőrzik, kalibrálják.


NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

Berijev A-40

General Dynamics F-111E Aardvark

Boeing C-17A Globemaster III

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault Mirage F1CR

Boeing AV-8B Harrier II+

Sikorsky SH-60F Ocean Hawk

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

British Aerospace Hawk Mk.127

Rockwell B-1B Lancer

Antonov An-26

Boeing Chinook HC.6A

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Tupoljev Tu-142M3

McDonnell Douglas CF-188A Hornet

Transport Allianz C-160D

Sikorsky CH-148 Cyclone

Airbus A400M Atlas

Douglas TA-4SU Skyhawk

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Boeing B-52H Stratofortress

Aeritalia G.222RM Panda

LTV Aerospace A-7H Corsair II

MiG-29SzMT

Boeing P-8A Poseidon

Fouga CM-170R Magister

Northrop F-5A Freedom Fighter

Grumman EA-6B Prowler

Mil Mi-35M Hind

McDonnell Douglas KC-10A Extender

 

Szólj hozzá

Mil MID Bell Boeing C-130H Hercules Sikorsky MGCS H225M Caracal H145M MV-22B Osprey MH-60R Seahawk AH-1Z Viper Lockheed Airbus P-8A Poseidon A330MRTT GÖKDOGAN BOZDOGAN Airbus Helicopters KC-46A Pegasus M1A2T Abrams Bell/Boeing Motor Szics Main Ground Combat System Mi-35M Hind Mi-8MT Ukroboronprom Aviakon NORA B-52 M21 Breguet Atlantic 2 A400 Atlas Nexter-KNDS ASCALON Autoloaded and SCALable Outperforming guN YUSHAN F-15JSI AH-2 Sabres