Július 27-én, kedden átadták a haditengerészetnek Tajvan legújabb rakétás-gyorsnaszádját, a TA CHIANG (PGG-619) nevet viselő egységet.

A katamarán, vagyis kéttörzsű hadihajó csökkentett észlehetőségű kialakítása mellett - mely az előd hajóosztály, a TUO CHIANG-osztály megépült egyetlen egy egységén már látható volt - jelentős továbbfejlesztésen esett át. Az elődön megszerzett tapasztalatokat felhasználva a javított lopakodási jellemzőkkel bíró új naszádot a helyi média, csak mint hordozógyilkost említi. Ez nem minden alapot nélkülöző túlzás, hiszen az 567 tonnás, 60,4 méter hosszú, 14 méter széles hajónak a méretéhez képest igen erős fegyverzete van.

Egészen pontosan 8 Hsiung Feng II-es szubszonikus, és 8 Hsiung Feng III szuperszonikus hajók elleni robotrepülőgépet helyeztek el rajta. Légvédelem tekintetében sincs szégyenkezni valója, hiszen 32 darab 100 kilométeres hatótávolságú TC-2N légvédelmi rakéta (a Sky Sword II-es légiharc-rakéta módosítása) jelenti az első védelmi vonalat, míg a másodikat az amerikai Phalanx 1B közelkörzeti légvédelmi rendszer. Ezt a hajóorrba elhelyezett 76 milliméteres löveg, két Mark 32-es háromcsövű torpedóvető, és két 12,7 milliméteres Browning M2HB nehézgéppuska egészíti ki. Vízsugár hajtóműveivel képes elérni a 45 csomós (83 kilométer per órás) sebességet, legénysége 41 fős.

A TA CHIANG (PGG-619) rakétás-gyorsnaszád (navalnews.com)

A Lung Teh Hajógyár a tulajdonképpen prototípusként szolgáló 2014. március 14-én vízre bocsátott TUO CHIANG (PGG-618) után a 2020. december 20-án vízre bocsátott, továbbfejlesztett TA CHIANG mintájára még 11 rakétás-gyorsnaszádot fog elkészíteni 2026-ig. Ezek mind megegyeznek majd, hiszen a 2016-ban bejelentett változatokat már törölték. Ezekből lett volna légvédelemre specializált, illetve tengeralattjárók elleni harcra felkészített is. Előbbinél a vízkiszorítás nagyjából 100 tonnával megnövekedett volna meg, így már elérve a majd 700 tonnát.

Hossza 60 méterről 65-re, szélessége 14 méterről 15-re változott volna. Ezek fedélzetére csak hazai gyártású légvédelmi rakétákat szántak. A fegyverzet legnagyobb hatótávolságú tagját az Sky Bow III (TK-3) képezte volna, ami 150 kilométeren túli célpontok elleni is hatásos. Az Mk.41-es függőleges indítórendszerből startoló 100 kilométeres hatótávolságú Sky Sword II-es légvédelmi rakéták jelentették volna a második védelmi vonalat, míg a harmadikat az amerikai RAM rendszerre hasonlító Sea Oryx képezte volna, ami az infravörös önirányítású TC-1-es légiharc-rakéta módosított változata, indítóként 16 darabos mennyiségben.