2012.11.09
Várhatólag a jövő év második negyedévben kerül majd átadásra az első A400M Atlas katonai teherszállító a francia légierő részére. A gyártást végző Airbus Military szerint az első sorozatgyártású gépet 2013-ban további három társa fogja majd követni, ezekből kettőt Franciaország, míg egyet Törökország részére szállítanak le.
A kezdeti nehézségek után jól boldogulnak Afganisztánban az olasz NHIndustries NH90 TTH helikopterek. Itália augusztus és szeptember hónapokban öt forgószárnyast telepített az országba, ezek bevethetőségét az első időkben az alkatrészhiány és a szélvédő repedés akadályozta leginkább. A kevésnek bizonyuló tartalék alkatrész miatt egy időre technikai kannibalizációval tudták csak bevetésre alkalmassá tenni a helikopterek egy részét a műszakiak, azonban később az ellátási gondok megoldódtak. A szélvédők repedése viszont már visszatérő problémának tekinthető, hiszen a finn NH90-eken is jelentkeztek ilyen gondok az idén júliusban megrendezett Hot Blade 2012 gyakorlaton. Itt gyaníthatóan a meleg időjárás okozta hőterhelés tehető felelőssé, a megoldást az NHIndustries szállítja majd újonnan gyártott, jobb hőtűréssel rendelkező szélvédők képében.
A magas hőmérséklet és az alacsony légnyomás viszont kevésbé zavarta a helikoptereket, így a becsült értékek felett volt a gépek repülési teljesítménye és szintén kiválóra vizsgáztak a General Electric T700 hajtóművek porkiválasztói is, amik megfelelően megszűrték a hajtóművekbe kerülő levegőt. A sisakra szerelt éjjellátó szemüvegek helyett a Configuration 3 bevezetésével a pilóták már a Thales TopOwl sisakkijelzőt használják, ami szintén előrelépést jelentett az éjszaka, illetve rossz látási viszonyok között végzett repülési feladatok során.
Mi lehet nehezebb, mint egy M1 Abrams harckocsi? Két M1 Abrams harckocsi, lehetne a logikus válasz, azonban az napjainkra már 40 tonnára hízott M2 Bradley gyalogsági harcjárművek leváltását célzó GCV (Ground Combat Vehicle) programon dolgozó General Dynamics és BAE szerint az ő járműveik is nehezebbek lehetnek a dolgok jelenlegi állása szerint. A hadsereg vezetése által elvárt védelmi szintet ugyanis csak egy M1 súlyú, vagy azt messze meghaladó jármű lenne képes garantálni az egyébként egymással versengő gyártók egybehangzó véleménye szerint. A US Army egy 50, pótpáncélzattal maximum 70 tonnás járművet szeretne hadrendbe állítani, de az is elképzelhető, hogy a jövőben felül kell majd bírálni vagy a védettségre vonatkozó követelményeket, vagy az elfogadható tömeget.
A hibrid-elektromos meghajtással rendelkező BAE tanulmány elvileg előnyt élvez a dízelmotoros General Dynamics gyártmánnyal szemben, hiszen jelentős megtakarítás érhető el az erőátviteli rendszerek elektromos kábelekkel és villanymotorokkal történő kiváltásával, de a gépezet tömege még így is 70 és 84 tonna között lenne. A hagyományosabb megoldást választó General Dynamics jelenleg még 64 tonnával számol, mint a lehető legkisebb tömeg, de a legnagyobb már itt is 4 tonnával túllépi a hadsereg által megszabott 70-et. Meg kell jegyezni, hogy ezek a tömegadatok még változhatnak, hiszen a két vállalatnak 2013 augusztusáig kell valami értékelhető eredmény produkálni a hadsereg felé.
Egy újabb BrahMos változat fejlesztését szeretnék végrehajtani két éve alatt Indiában. A szuperszonikus után a hiperszonikus változat megalkotásával is kacérkodik a Brahmos Aerospace, ám ez még nem jelenti a véget, hiszen egy kisebb méretű testvért is szeretnének napvilágra segíteni. A Mini BrahMos elsősorban a Dassault Rafale és a MiG-29K/KUB fegyverzetébe kerülne és a kellően lekicsinyített csapásmérő robotrepülőgépből kettőt-hármat is hordozhatnának egyidejűleg.
Tegnap erősítette meg a Pentagon azt a hírt, miszerint iráni Szuhoj Szu-25-ös Frogfoot csatarepülőgépek november 1-én, helyi idő szerint 04:50 körül tüzet nyitottak egy General Atomics MQ-1 Predator pilóta nélküli repülőgépre a Perzsa-öböl felett. Az amerikai UAV 25 km-re az iráni partoktól nemzetközi légtérben repült, amikor két iráni Szuhoj elfogta, majd az egyik az orrba épített 30 mm-es ikergépágyújával tűzet nyitott rá.
A lövedékek nem találták el a Predator-t, így azt a kezelők megpróbálták visszairányítani a repülőtérre - ez valószínűleg a Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra légibázis lehet, ahol a legutóbbi időben a CIA pilóta nélküli gépei voltak megtalálhatók- ami sikerrel is járt. Amerikai vélemény szerint az iráni csatarepülők még legalább egy, második rácsapás is végeztek az MQ-1-re, majd ezután egy ideig követték a hazafelé tartó pilóta nélküli repülőeszközt mielőtt leváltak volna róla és ők is hazafelé vették volna az irányt. Meg kell jegyezni, hogy az iráni légtér a partvonaltól számítva 19 km-re kezdődik és ezt az Egyesült Államok repülőgépei Washington-i közlemény szerint - jelenleg két hordozó is tartózkodik a térségben - eddigi repüléseik során nem sértették meg, valamint a történtek ellenére az USA pilóta nélküli eszközökkel továbbra is hajt végre repüléseket az Iránnal határos nemzetközi légtérben.
November 6-án kényszerleszállást hajtott végre egy Boeing F/A-18E Super Hornet vadászbombázó a tengerészgyalogság Miramar-i bázisán. A gép a közelgő harci őrjáratot megelőző felkészülésen lévő USS NIMTZ (CVN 68) hordozóról szállt fel, majd egy eddig még nem részletezett mechanikai meghibásodás következtében kényszerült feladatának megszakítására. A 147. Vadászbombázó-század gépét a rossz időjárási viszonyok miatt átirányították a haditengerészet North Island-i repülőtérről a másik bázisra.
NETARZENÁL GALÉRIA
T-45C Goshawk sugárhajtású kiképzőgépek a USS HARRY S. TRUMAN (CVN 75) hordozó fedélzetén.
