2018.06.30
Június 21-én egy gyakorlat során baleset történt a Német Haditengerészet egyik SACHSEN-osztályú fregattján a norvég partok közelében hajózva. A névadó egység mellső, 32 cellás Mark 41 (Mk 41) függőleges indítókonténeréből indult útjára egy Raytheon SM-2 Block IIIA légvédelmi rakéta, mely az indítás során fellépő probléma okán az indítókonténer elhagyását követően felrobbant és darabjai közül számos visszaesett a fedélzetre. A felrobbanó rakétától két tengerész szenvedett könnyebb sérüléseket, valamint a tökéletesen működő tűzoltó rendszer ellenére a felcsapó lángok miatt hajóhídon és indítókonténerek környékén keletkezett sérülés a fregatton. A Blohm és Voss hajógyárban épített és 2004 novemberében szolgálatba állított SACHSEN (F219) az eset után június 22-én reggel a norvég Harstad kikötőjébe futott be, majd visszatért a németországi Wilhelmshaven városába, ahol alaposabb kárfelmérés fog következni.
Úgy tűnik, a 2018-as év júniusában megvalósulhat az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépek légi üzemanyag átadási képessége. E hónap második hetén történ francia bejelentést követően ezen a héten Németországban is hasonló hír látott napvilágot. Érdekesség, hogy míg a franciák „házon belül” Dassault Rafale vadászbombázók segítségével végezték el a rendszerek végső próbáját és az utántöltési eljárások kialakítását, addig a németek 62. Szállítórepülő-ezredének gépe Spanyolországba települt át.
Itt 14 tonnányi üzemanyag EF-18-as Hornet vadászbombázókba történt átadása során bizonyosodtak meg a képesség használhatóságáról. A franciák a próbákat a lehető legnagyobb magassági és sebességtartományokban végezték el, sőt éjszakai körülmények közötti éjjellátó szemüveggel alkalmazásával is történtek tesztek. A próbák során a Rafale hajtómű meghibásodást és vezérlőrendszer hibát is imitált. Hasonlóan részletes információk Németországból eddig még nem érkeztek. A következő évben tovább folyik majd a légi üzemanyag-átadással kapcsolatos vizsgálatok sora a franciáknál, ezek egyik típusa a Mirage 2000-es lesz.
Nagy-Britanniában a közelmúltban a hadsereg kötelékébe tartozó Wildcat és Apache helikopterek szoros együttműködését tették próbára egy éleslövészettel egybekötött gyakorlat során. Itt a Wildcat a felderítő és célravezető szerepkörben szerepelt. Ez utóbbit az Apache fegyverzetébe tartozó Hellfire rakétákra is kiterjesztették, ugyanis a Wildcat a fedélzeti lézeres célmegjelölőjét működtetve jelölte ki a megsemmisítendő célt és vezette is célra a Hellfire rakétákat, amiket az Apache hordozott és indított útjukra.
Tovább erősödhet Spanyolország haditengerészetének légvédelme. Washingtonban ugyanis jóváhagyták Madrid részére újabb öt AEGIS légvédelmi rendszer eladását. A Navantia hajógyár által elkészítendő F-110-es osztályú fregattokra az MK7-es variáns fog kerülni az MK 41-es függőleges indítórendszerrel. A 860,4 millió dolláros beszerzésben 20 darab SM-2 Block IIIB légvédelmi rakéta is benne foglaltatik.
Oroszországban a végső szakaszához érkezett egy új, 30 milliméteres gépágyúlövedék fejlesztése. A programozható gyújtóval ellátott lövedéket a fedezék mögött lévő célok mellett légvédelmi feladatokra is fel szeretnék használni. További érdekesség, hogy a fejlesztés befejeztével a BMPT-72 Terminator-2-es harctámogató járművön is tervezik alkalmazni az új lövedéket, itt kisméretű drónok elleni használatával is számolnak.
Június 24-én vasárnap újabb három Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázóval lett erősebb az Izraeli Légierő. A Nevatim légibázisra megérkező példányok a légierő közleménye szerint hamarosan hadrendbe is fognak állni a típust repülő 140. "Golden Eagle" repülőszázad kötelékében. Ezekkel együtt már 12 F-35-ösön található meg a közel-keleti országban, ahová 2024-ig összesen 50 darab fog megérkezni, ha minden igaz két és félhavonkénti ütemezéssel.
Elkészült az Eitan gyalogsági harcjármű második prototípusa is Izraelben. Ezen az első példánnyal szerzett tapasztalatok alapján számos módosítást hajtottak végre, módosításra került a személyzet elhelyezése, a futóművek felfüggesztése, a fékrendszer, az erőátvitel és a kormányzás is. Izraelben idén tavasszal jóváhagyták a szárazföldi haderő fejlesztésére vonatkozó tervezetet, így 2020-tól elkezdődhet majd az Eitan lövészpáncélosok rendszeresítése. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető.
Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.
A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Algériában bemutatták az erősített fegyverzetű orosz eredetű BTR-80-as páncélozott szállító harcjárművet. Az átalakítást a hírek szerint helyben végezték és egy hadgyakorlat alatt már demonstrálták is a működőképességét. A PSZH tornyának tetejére a szintén orosz 9M133 Kornet irányított páncéltörő rendszer került két rakétával. Az indítótubusok között lett elhelyezve a célzórendszer, ami a Kornet optikai irányzéka mellé felszerelt infravörös kamerából és lézeres távolságmérőből áll. Ezen rendszereket tartalmazó páncélozott dobozok mellső részén nem látható az optikák védelmére szolgáló nyitható-zárható fedél.
A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a hazai gyártású Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mark1A vadászbombázóknak. A tavalyi keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.
Tajvanon sikeres repülési próbán vannak túl a helyi légvédelmi rakéta továbbfejlesztett változatával. A Sky Sword II rakéta (más néven Tien Chien II, vagy TC-2) ősapja egy levegő-levegő osztályú fegyver volt, de a számos módosítás után egyre nagyobb képességekkel rendelkezik földről, hajófedélzetről történő indításnál is. A mostani hírben szereplő TC-2C variáns létrehozása a hatótávolság emelését célozta meg az eddigi 60 kilométerről 100 kilométerre. A Mach 6-os sebesség elérésére képes TC-2C rakéta korábbi, májusi tesztje sikertelen volt, az irányítórendszer miatt. Most viszont sikerült elérni a kitűzött célt, a 100 másodperces repülési időtartamot. A harci körülményeket szimuláló összetettebb próbákat követően a TC-2C várhatólag 2020 előtt állhat majd rendbe.
Új-Zélandon kiválasztásra került a hat darabos mennyiségben szolgálatban álló Lockheed P-3K2 Orion tengeri járőrgépek utódja. A katonai elemzők a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépének képességét találták az ország igényeihez mérten a leginkább megfelelőnek. A nagyjából 1,4 milliárd dolláros beszerzés most a politikusok elé került, akik várhatólag hamarosan rábólintanak az ország egyik legnagyobb védelmi célú kiadására az ezredforduló utáni időszakot nézve. A 4 Poseidon a 2020-as évek közepén vehetné át a régebbi típus feladatkörét.
Ausztrália továbbra is komoly összegeket fordít a haderőnemei fejlesztésére. Legutóbbi jelentős kiadásának újra légierő lesz a haszonélvezője, ugyanis megrendelték az amerikai gyártású Northrop Grumman Corporation MQ-4C Triton távolról irányított repülőgépeket. A típust az amerikai haditengerészet igényei alapján fejlesztették ki a Global Hawk gép alapjain, azonban a felderítő, hírszerző, megfigyelő feladatokat végző rendszereit a tengerek feletti alkalmazáshoz alakították át. A Triton tökéletesen együtt tud működni a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépekkel, amiből Canberra szintén rendelt már 7 példányt a 2023-ban kivonásra kerülő AP-3C Orion gépek pótlására. A Northrop Grumman MQ-4C-ből most hat darabról kötöttek szerződést 1,4 milliárd dollár értékben. Az első gép várhatóan 2023 közepén áll majd szolgálatba, míg a hatodik ezt 2025 végén fogja megtenni. A 24 órás repülési idővel rendelkező típus, mely az első Ausztrália által vásárolt Northrop Grumman gyártmányú repülőgép lesz, otthonául a RAAF (Royal Australian Air Force) Dél-Ausztráliában található Edinburgh-i támaszpontját jelölték ki.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
