2018.09.08
Lengyelországban augusztus 31-én átadásra került az első hét példány az SPZR Poprad hazai fejlesztésű rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerből. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig, évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően.
2019 januárjától áprilisig mégsem a lengyel MiG-29 Fulcrum vadászgépek fogják őrizni a balti államok légterét. Még májusban döntött úgy a légierő vezetése, hogy négy, a szovjet érában tervezett repülőgép és a hozzájuk tartozó személyzet vesz részt a kiküldetésben. A Minsk-Mazowiecki repülőteréről üzemelő típus azonban a közelmúltban bekövetkezett tragédia miatt repülési tilalom alatt áll, így a helyüket az amerikai gyártmányú, de szintén lengyel felségjelzést viselő F-16C-k veszik át.
Októberben, Ománban is megtalálhatók lesznek Nagy-Britannia Westland Apache WAH-64D Longbow harci helikopterei. A 664. század tagjai és forgószárnyasai a Saif Sareea 3. hadgyakorlat keretén belül távoznak a közel-keleti országba. Itt összesen 4000 brit katona fog részt venni a helyi erőkkel közösen végrehajtott kiképzésen, közülük többen gépesített lövészalakulatok tagjai lesznek.
Egymásnak ellentmondó információk jelnetek meg a brit haderőnél rendszeresített, a General Dynamics Land Systems Force Protection Europe által gyártott Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekről. A hivatalos álláspont szerint az afganisztáni tapasztalatok alapján létrejött járművekkel semmi gond nincs és nem is volt, eddig számos életet mentettek meg alkalmazásuknak köszönhetően. A csapatoktól származó információk alapján az országban tapasztalható kutya meleg több alkalommal is ledöntötte lábáról a Foxhound-okat. A hőség okozta problémák egy részét a műszaki alakulatok orvosolták, azonban ezek a mai napig nem szűntek meg teljesen. A Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekből Nagy-Britannia több 100 darabot vásárolt a 2010-es évek elején, több 100 millió font ellenében és az első Foxhound 2012-ben mutatkozott be Afganisztánban. A Foxhound legnagyobb sebessége 113 km/h, motorját mindössze fél óra alatt ki lehet cserélni.
Bár Franciaországban 30 évnyi szolgálat után kivonásra kerültek a Dassault Mirage 2000N gépek, mégsem fognak nyomtalanul eltűnni. Az Armée de l'Air (francia légierő) három gépét továbbra is lehet majd repülés közben látni, ugyanis tesztekhez tökéletesen megfelelnek még. A 2010 júniusától feloszlatott EC 1/4 "Dauphiné”, az EC 2/4 "La Fayette” és az EC 3/4 "Limousin" századok egykori gépei szétbontásra fognak kerülni és a még felhasználható alkatrészek a még szolgálatban lévő Mirage 2000-5F és 2000D flottát fogják támogatni pótalkatrész formájában.
A svájci repülőgépgyártó, a Pilatus Aircraft Ltd. augusztus 30-án leszállította az első két Pilatus PC-21 típusú turbópropelleres kiképzőgépet a francia légierőnek. Párizs még 2016. december 30-án egy 500 millió eurós szerződésben rendelt meg 17 darabot a svájciak új típusából. Franciaország ezzel a második európai ország lett, Svájc után, melyik a PC-21-et megrendelte. Az franciák első, 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6A-68B hajtóművel ellátott PC-21-ese még tavaly júliusában készült el. A haladó képzést megvalósító Dassault/Dornier Alpha Jet sugárhajtású, valamint a középfokú képzésben használt Aérospatiale TB30-as Epsilon légcsavaros kiképzőgépek utódjaként megrendelt példányok közül az utolsó a 2019-es évben fog megérkezni.
Meg kell említeni, hogy egy korszerű sugárhajtású kiképzőgép rendszeresítése még várható Franciaországban, így a PC-21-es nem tekinthető az Alpha Jet egyértelmű pótlásának. A Cognac légibázison üzemelő PC-21-ek hadrendbe állítására ez év októbere van kijelölve. Az eddigi szerződés értelmében itt 11 éven keresztül lesz majd megtalálható a típus, és 290 pilóta, illetve navigátor/fegyverkezelő kiképzésében lesznek használva, évi 250 repült óra során. Az első repülését 2002-ben teljesítő PC-21-re eddig kilenc országból, 211 darabra szóló megrendelés futott be a gyártóhoz.
Spanyolországban kormányzati szinten jóváhagyásra került egy újabb AS332 C1e Super Puma helikopter megvásárlása. A 18 millió euróba kerülő forgószárnyas a légierőhöz fog kerülni a 2016-ban beszerzett egy, illetve a tavaly vásárolt két hasonló helikopter mellé. A kutató-mentő feladatkörű gépek Gran Canarián találhatók meg a 802 század állományában. A kiadás a gép vételárán felül mind a négy Super Puma két éven át tartó gyártói támogatását is magába foglalja.
Washington azon szándéka, hogy Törökországot az F-35-ök késleltetett átadásával rábírják az orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok be nem szerzésére úgy tűnik eddig járt sikerrel. Sőt, az USA ezen lépése még jobban elmélyítheti a török-orosz kapcsolatokat. Ugyanis orosz források szerint a két állam képviselői tárgyalásokba kezdtek egy közös harci repülőgép gyártásának témakörében. A dolog igazi pikantériája viszont az, hogy ez a gép egy ötödik generációs típus lenne.
Szeptember 6-án végrehajtotta első repülését a Turkish Aerospace Industries (TAI) T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Új taggal fog bővülni az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. eddig is igen népes Spike rakéták alkotta családja. A Spike ER2 szárazföldi járművekről, helikopterekről, de hajókról is indítható lesz majd. Az előd, a Spike-ER hatótávolságát felülmúló új variáns új érzékelőt és adatátviteli rendszert is kap, de irányítása továbbra is száloptikás kábelen át történik. Az elődöt használó rendszerek indítóberendezésével kompatibilis ER2 számára a célokat egy UAV is felderítheti, hiszen alapból 10 kilométer lesz a hatótávolsága az ER 8 kilométerével szemben. Ezt tovább növelheti majd a száloptikás kábelt helyettesítő rádiófrekvenciás irányítórendszer, (ami már ismerős a Spike LR2-ről) amely segítségével a Spike ER2 elérheti majd a 16 kilométeres hatótávolságot is.
Mindezt a rakéta méretének, a 170 milliméteres átmérőnek és 35 kilogramm körüli tömegének változása nélkül tervezi elérni a Rafael. Az integráció is mindössze egy szoftverfrissítéssel megvalósítható lesz. A tandem páncéltörő fejrész lecserélhető lesz egy többcélú, programozható repesz-rombolóra is, ami bunkerek és hajók ellen is eredményesen alkalmazható, hiszen működésbe léphet becsapódáskor, de akár az után is. A Spike ER2-t a gyártó már ajánlja Lengyelország számára a Mi-24 Hind (ezek jelenleg nélkülözik az irányított rakétákból álló fegyverzetet) és Sokol helikopterek számára, valamint Németországban is kampányolnak, ahol az Airbus EC665 Tiger UHT harci helikopterek MBDA PARS 3 LR rakétái helyett kínálják a Spike ER2-öt.
Világhálóra felkerült képek alapján Izraelben a szárazföldi erőknél megjelent az Ofek (Horizont) páncélos újabb verziója. A Merkava harckocsi páncéltestének felhasználásával létrehozott Ofek, egy mobil parancsnoki harcálláspont a páncélos csapatok részére. Az Egyesült Államokból beszerzett M113-as mobil parancsnoki harcálláspontnál nagyobb és védettebb Ofek több rádiót és más kommunikációs eszközt képes befogadni, mivel a harckocsi tornyának eltávolítása után a felszabadult helyre egy zárt, páncélozott felépítmény került. Az izraeli hadsereg 2015-ben kezdte el tesztelni az első Ofek prototípusokat, melyeket a 2016 végéig kivonásra került Merkava MK-II-es harckocsik felhasználásával hoztak létre. Az új modifikáción egy műholdas antenna volt megfigyelhető. A műholdas antenna és a rádiók segítségével az izraeli páncélosok számára egy minden eddiginél nagyobb, átfogóbb kommunikációs és adatmegosztó hálózatot lehet létrehozni nagy sávszélességű műholdas kapcsolat által.
Egyiptomban a haditengerészet átvette a 2016 áprilisában építeni kezdett, második GOWIND 2500-as osztályú korvettjét is szeptember 6-án. A PORT SAID (967) nevű egység építését már az észak-afrikai országban végezték el, míg a hajóosztály első tagja, az EL FATEH még a franciaországi Lorientben készült el. A Naval Group (korábban DCNS) társaságtól Kairó 2014-ben négy GOWIND 2500-as korvettet rendelet meg, ezekből az utolsó három helyben készül el. A GOWIND 2500 korvettek teljes hossza 102 méter, szélessége 16 méter, vízkiszorítása 2600 tonna, maximális sebessége 25 csomó, hatótávolsága 15 csomós sebességgel számolva 6800 kilométer. A 65 fős személyzetű hajón egy EC 725 Cougar méretű helikopter fogadására képes leszállóhely is található. Fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú, 16 darab VL-MICA légvédelmi rakéta és 4 darab MM40 Exocet felszíni célpontok elleni rakéta alkotja.
Fotók alapján Kenya legalább négy egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptert vásárolt meg. A beszerzésről nem sokat tudni, így az eladót is csak találgatni lehet. A fényképek alapján gyaníthatóan a forgószárnyasok az Egyesült Arab Emírségekből kerültek beszerzésre. Ugyanis a képeken látható szürke árnyalatú Mókuskák ott kerültek rendszeresítésre, méghozzá a hadsereg mellett a légierő különleges műveleteket végző egységénél is.
Indiában ezen a héten sor került az első száraz összekapcsolódásra egy Iljusin IL-78-as tartálygép és egy HAL (Hindustan Aeronautics Limited) Tejas vadászbombázó között. Ez a légi utántöltési tesztprogram része volt, amiben további üzemanyag felvétel nélküli csatlakozások is szerepelnek, a hamarosan végrehajtandó első üzemanyag felvétel előtt. Ehhez a gép orr-részének jobb oldalára felszerelték a szükséges fogadócsonkot, melyet a Cobham gyártott le. Az igen lassan, de már sorozatban gyártott Tejas-ból ez év márciusában teljesítette első repülését a nyolcadiknak elkészült HAL Tejas SP-8 (LA-5008) vadászbombázó. A 33 perces első szárnyalás eseménytelenül telt el. Ez a példány is az átvételi tesztek befejeződése után a típust repülő 45 repülőszázadhoz (Flying Daggers) fog kerülni.
A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.
A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. A tavalyi keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.
Több mint két éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétel az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.
A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort tervezték beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
A Tata Advanced Systems (TASL) és a Lockheed Martin Corp. bejelentette, hogy megállapodást kötött az F-16-os vadászbombázók szárnyainak gyártására. Az előállítás feltételeinek megteremtése nincs összefüggésben az amerikai típus Új-Delhi általi majdani megrendelésével. A két cég kooperációja nem új keletű, hiszen az indiai fél már jó ideje készít alkatrészeket a C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépek és a Sikorsky S-92-es helikopterek részére is. A gyártás megindulásáig nagyjából két év fog eltelni.
Két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben Jordánia a Fülöp-szigetek részére. A júliusban megérkező forgószárnyasok átadása mellé az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is, ami novemberben veszi majd kezdetét.
Tajvan tengeri aszimmetrikus hadviselési képességének megerősítésére egy új programot szeretne elindítani. Ennek során 1,02 milliárd dollár elköltése során kifejlesztenének és gyártásba is vennének egy mindössze 50 tonnás vízkiszorítású rakétás-gyorsnaszád típust. Az új egységek fegyverzetét mindössze két darab HF-2-es (Hsiung Feng 2) hajó elleni rakéta alkotná. A kicsi, gyors, mozgékony naszádokat a Tajvani-szorosban vetnék be, egy esetleges kínai invázió megakadályozására.
Jelentős anyagi kár keletkezett az egyik Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázón augusztus 22-én. Az USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) NIMITZ-osztályú repülőgép-hordozó fedélzetén a típus operatív tesztjének első fázisa, vagyis az OT-1 folyik, lásd a NETARZENÁL múlt heti hírösszefoglalóját. Ennek során valós harci helyzetet szimulálnak hosszú idő keresztül, melyben a F-35C-k is jelentős szerepet játszanak, mint a 7. hordozófedélzeti repülőezred (CVW-7) tagjai. Pont egy ilyen gyakorlat során egy F-35C üzemanyag vételezési szándékkal találkozott a VFA-103-as repülőszázad egyik Boeing F/A-18F Super Hornet-ével, amikor is a Super Hornet törzse alá függesztett utántöltő konténerből kiengedett tömlő végén lévő kosár darabjai a Lightning II-es hajtóművébe kerültek.
Az F/A-18F a haditengerészet Oceana légibázisán szállt le, míg az F-35C visszarepült a LINCOLN-ra, ahol sikeresen landolt. Az esemény az "A" osztályú besorolást kapott, mivel ha egy légi jármű 2 millió dollárt meghaladó kárt szenved, teljesen megsemmisül, illetve komoly, vagy halálos sérülés történik, akkor ebbe a kategóriába kerül besorolásra. Az F-35-öst ért kár meghaladja a 2 millió dolláros küszöböt, mivel egy új Pratt&Whitney F135-es sugárhajtómű körülbelül 14 millió dollárba kerül, a legutóbbi megrendelés alapján számolva. A másik érintett fél, a Super Hornet esetében ez egy "C" osztályú esemény volt, hiszen a kár mértéke 50000 és 500000 dollár közötti. Az eset kivizsgálása folyamatban van.
Uruguay páncéloserőinek fenntartásában jelentős segítséget fog jelenteni az, hogy Brazíliából harckocsikat tudnak szerezni, adomány címén. A déli szomszédnál kivonásra került 25 M41C Walker Bulldog harckocsi ugyanis Uruguayba kerül, méghozzá úgy, hogy a 350000 dolláros szállítási költséget is Brazília állja. Itt az USA által 1951-től az 1960-as évek végéig használt M41-ből rendszeresítettek 46 darabot. Ezeket némileg korszerűsítették, így a 76 milliméteres lövegük helyett 90 milliméteres Cockerill Mk.IV-ekkel lettek ellátva. A brazil példányok több mindenben is különböznek ezektől, például a 76 milliméteres lövegek nem kerültek lecserélésre, de 90 milliméteresre fúrták fel őket. Így a Leopard 1-ek megérkezéséig ugyanazt a lőszert tudták használni, mint az EE-9 Cascavel felderítő járművek. Ennek ellenére alkatrészeik döntő többsége (motor, erőátvitel) csereszabatos, így az Uruguay-i M41-ek még akár egy évtizedig is szolgálatban maradhatnak majd, még annak ellenére is, hogy a 90 milliméteres lőszerek manapság már igencsak ritkának tekinthetők.
Brazíliában haditengerészet augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B (N-1008) vadászbombázóját is. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.
Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.
Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ez év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics YF-16A Fighting Falcon
General Dynamics F-111E Aardvark
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
