2019.03.16
Az IDEX 2019-en mutatta be a szerbiai Yugoimport a Lazar/RALAS rakétás páncélvadászát. A legutóbbi fejlesztésű Lazar 3-as alvázára került felszerelésre nyolc darab, 9 kilométeres hatótávolságú irányított rakétát tartalmazó konténer.
Romániában további F-16-ok beszerzését szeretnék véghez vinni az elkövetkező években. A használtan megvásárolt, de modernizált 12 darab F-16AM és a 3 kétüléses F-16BM mellé további 36 Fighting Falcon szerepel a legújabb tervekben. A legújabb terv mellé a hírek szerint a legújabb változat dukál az utóbbi időben restnek nem nevezhető bukaresti döntéshozók szerint. Természetesen azt is megjegyezték, hogy a helyi iparnak nem okozna gondot a használt példányok korszerűsítése.
Törökországban az F-35-ös gépek bázisául kijelölt támaszponton befejeződtek az új típus igényelte infrastrukturális fejlesztések. Ankara novemberre várja az első gépek megérkezését, bár az eddigi tervekben március hónap szerepelt. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.
Török elmondás alapján Törökország az egyik olyan ország az F-35-ös programban, amely teljes mértékben teljesítette a pénzügyi és egyéb ígéreteit fejlesztés során. Joggal várják hát gépeiket, a földi-és légi személyzet képzése is jól halad az USA-ban, csakhogy a problémát szülő orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok beszerzése még nem került törlésre. Sőt, ezek várhatólag októbertől kerülnek majd telepítésre az országban, amely véleménye szerint a légvédelmi rendszerek tenderén az egyik fő követelmény volt, hogy a gyártási jogot és technológiát a lehető legteljesebb mértékben megkaphassák. Meglepő módon csak Oroszország reagált pozitívan ezekre az igényekre, így dőlt el a verseny a javukra.
Katar megrendelte Törökországtól az Altay harckocsit. A páncélosokból 100 darab kerül majd a közel-keleti államba. Az első legyártásra és átadásra kerülő mennyiséget 40 Altay fogja alkotni, ezekben még a német MTU Friedrichshafen 1500 lóerős dízelmotorjai lesznek megtalálhatók. Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. a 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?
A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
A legújabb hírek szerint BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost kicsit több mint egy év múlva készítik el és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
Törökországi sajtóértesülések szerint az ez után gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Igaz lehet az a hír, amit még tavaly lehetett olvasni több külföldi oldalon, na és a NETARZENÁL-on, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak. A szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A legújabb információk szerint a Y-20-on eddig alkalmazott orosz hajtóművek helyett 2019-ben alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.
Nem okozott túl nagy meglepetést, hogy Japánban a szigetországban rendszeresítendő 147 darab Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók számára a norvég Kongsberg Gruppen JSM (Joint Strike Missile) hajók elleni rakétáját rendelték meg. Ez a 120 kilogrammos harci résszel ellátott fegyver az amerikai gép egyik alapfegyverzete, melynek az F-35-ös paramétereit figyelembe vevő fejlesztése 2008-ban kezdődött, és 2018 közepén sikeresen elvégezte a rendszeresítéshez szükséges teszteket. Az, hogy a JSM az F-35-ös egyik első integrált fegyvere lesz még 2012-ben dőlt el. 2013 júniusában makettekkel ellenőrizte a Kongsberg és a Lockheed Martin, hogy a norvégok által fejlesztett JSM (Joint Strike Missile) robotrepülőgép elfér-e az F-35-ös fegyverterében. Ezek a próbák is sikert hoztak, akárcsak az egy hónappal ezelőttiek, ahol szintén eme fegyvert felfüggeszthetőségét vizsgálták, ám akkor a szárny alatti csomópontokra. A vállalat és a japán kormány nem közölte a szerződés értékét, vagy a beszerzendő JSM-ek mennyiségét. A 336 kilogrammos, 185 km-es hatótávolságú robotrepülőgép navigációját GPS, míg a célpont felderítését a végfázisban egy hőképalkotó rendszer segíti.
Régi ismerős tűnt fel a 2020-as amerikai légierőt érintő költségvetésben, a beszerzendő típusok között. Ez pedig nem más, mint az F-15-ös, amelyik Boeing F-15EX jelzésű változatából nyolc vadonatúj példány kerül megvásárlásra. Az F-15EX egy kicsit módosított változata az Advanced F-15-nek, amelyet Katar vásárolt meg. A nagyjából 80-125 millió dolláros darabárú gép nagyjából hasonló kiadást jelent majd, mint az F-35-ös, melynek egyre csökkenő ára már versenyképes lenne az F-15EX-el is, jelenleg éppen 89 millió dollárba kerül a Lightning II-es egy darabja. Ami viszont megtakarítást fog eredményezni, az a F-15EX repülési órájára eső összeg, ami igazán megfizethető lesz, ugyanis az F-35-ös hasonló mutatójánál 35% -al alacsonyabb. A legújabb Eagle körülbelül 27 ezer dollárt igényel majd óránként a repülésre, ami jóval a 45 ezer dollár alatt van, ami az F-35A repüléséhez szükséges.
A megtakarítás további előnye a földi személyzet képzéséhez köthető, ők a továbbfejlesztett Sas-t hamarabb meg és ki fogják ismerni, mint egy teljesen új típust. Várhatólag 6 hónap alatt elvégezhető az átképzés, ez messze kevesebb, mint a 18 hónap. A meglévő alkatrészek mintegy 70%-a felhasználható lesz az F-15EX-en, akárcsak a karbantartáshoz szükséges felszerelés 90%-a. Végül, az aktuális információk szerint az F-15EX-nek 20000 órás élettartama lesz, amellyel évtizedekig szolgálhat, míg az F-15C/D változatok a 2020-as években végleg elérik a már megnövelt élettartamuk végét. Az elkövetkező öt évben összesen 80 darab F-15EX megvásárlása szerepel, míg az USAF távlati terveiben további 64 darab F-15EX beszerzése szerepel, amelyekkel alaposan megfiatalíthatnák az orosz és kínai légierőhöz képes egyre csak korosodó gépállományát.
NETARZENÁL GALÉRIA
North American RA-5C Vigilante
McDonnell Douglas TA-4F Skyhawk
North American Rockwell OV-10A Bronco
