2019.03.23
Svédország Vidsel lőterén hajtotta végre az első indítást az MBDA a Brimstone 3-as rakétával, -30 fokos környezeti hőmérséklet mellett. A brit megrendelésre fejlesztett új variáns félaktív lézeres és félaktív radaros kombinált irányítórendszerrel van ellátva, de új a robotpilótája, a rakétamotorja és a harci része is.
Spanyolország 11 AAVP-7A1 Assault Amphibious Vehicle kétéltű páncélozott járművet vásárolt az USA-ból. A 107 millió dolláros költséggel járó beszerzést Washingtonban már jóváhagyták, így a 8 darab páncélozott szállító harcjármű, 2 parancsnoki és 1 műszaki mentő változatú kétéltű járművet átadásuk előtt a BAE Systems amerikai leányvállalata fogja felújítani. Spanyolország jelenleg 19 darab AAV7-es kétéltű partraszálló járművet tart hadrendben.
Tűzoltással bővült a C-27J Spartan teherszállító repülőgépek által ellátható feladatok sora a Leonardo jóvoltából. A gép teherterébe a hátsó rámpán keresztül helyezhető be a Simplex Aerospace által gyártott tűzoltó rendszer, a FAS (Fire Attack System). A telepítést pár fő képes elvégezni 60-90 perc alatt, ami után a gép képes a fő tartályban maximum 10600 liter vizet, illetve a kisegítő 568 literes tartályba habanyagot szállítani és kijuttatni a lángok felett. A FAS nagy előnye, hogy jelentősebb módosítás nélkül alkalmazható lesz a már legyártott C-27J repülőgépeken. A minél hatékonyabb tűzoltás végett hamarosan alkalmazható lesz a Leonardo és az európai SCODEV konzorciummal együttműködésben kifejlesztett megoldása is, ami lehetővé fogja tenni, hogy leszállás nélkül tavak, tengerek, folyók felett maximum 30 méteres magasságban repülve váljék lehetővé a víztartály feltöltése. A mai napig a C-27J 85 példányát már 14 ország (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Szlovákia, Egyesült Államok, Mexikó, Ausztrália, Peru, Kenya, Marokkó, Csád és Zambia) rendelte meg, ezek közül több esetében is jó esély mutatkozhat a FAS légi tűzoltó rendszer beszerzésére.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja majd a becsapódás helyét.
Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm. A Mi-28NM a Mi-28N Night Hunter harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől módosított törzsével, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az N025 radart is. Oroszországban a Védelmi Minisztérium hamarosan szerződést írt alá az első 6, vagy 18 Mi-28NM harci helikopter beszerzéséről.
Moszkvában eldöntötték, újra szolgálatba állítanak két 941-es tervszámú, vagy ahogy többen ismerik TÁJFUN-osztályú tengeralattjárót. A ballisztikus rakéták hordozására és indítására épített, a világ legnagyobb tengeralattjáróinak hossza meghaladja a 170 métert, szélessége a 22 métert, vízkiszorításuk lemerülve a 48000 tonnát. Az óriásokból 6 darabot építettek meg a szovjet időkben, majd ezek közül 3-at a Szovjetunió felbomlását követően szétbontottak, egyet a TK-208 DMITRIJ DONSZKOJ-t úszó tesztplatformként használták rakéták indítására. További két egység a TK-17 ARHANGELSZK és a TK-20 SZEVERSZTAL a legutóbbi időkig bontásra várt, de egy elképzelés szerint modernizálva és újra felfegyverezve visszatérnek az orosz haditengerészet kötelékébe. Az R-39-es ballisztikus rakéták helyett, amelyből egykoron 20 darab fért el egy tengeralattjárón, most messze több csapásmérő robotrepülőgépet helyeznének el rajtuk. Eddig az Onix és a szíriai hadműveletekben használt Kalibr került megemlítésre, hozzátéve, hogy ez utóbbiból hamarosan kifejlesztésre fog kerülni egy megnövelt hatótávolságú változat is. A nagy tengeralattjárókon nagy tér áll rendelkezésre, ennek köszönhetően egységenként legalább 200 darab robotrepülőgép elhelyezésére fog lehetőség nyílni, ami hatalmas csapásmérő erőt jelent majd a jövőben Oroszország számára.
Március 14-én átadták az első katari megrendelésre épített Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikoptert a megrendelőnek. A közel-keleti állam 24 helikopter megvásárlásáról írt alá szerződést 2016-ban, de jelezte szándékát további 24 megvásárlására is. A szerződés tartalmazza 70 főnyi légi-és 100 főnyi földi személyzet képzését is, valamint a gépek fegyverzetében megtalálható lesz a Hydra rakéták APKWS II-es félaktív lézeres irányítású változata is. Az első kéttucat AH-64E 2020 májusáig kerül majd leszállításra.
Pakisztán légiereje e hét elején autópályás üzemeltetési gyakorlatot tartott a F-7P és a Mirage repülőgépekkel felszerelt egységek számára. A két igencsak idős típussal a fel-és leszállás mellett az üzemanyag feltöltést is gyakorolták nem repülőtéri körülmények között.
Tajvani lapértesülések szerint Washingtonban három hónapon belül be fogják jelenteni, hogy jelentős mennyiségű harckocsi eladása fog megvalósulni a szigetország irányába. A jól értesültek szerint egészen pontosan 108 darab M1A2X-et fognak értékesíteni Tajpej számára, ami nem más, mint az M1A2C Abrams kissé módosított variánsa. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki. Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.
Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhatna a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab áll szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.
A szigetországban 2 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoznak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveznek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól venné kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, három évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.
Japánban szeretnék alaposan megnövelni az ASM-3 hajók elleni rakéták hatótávolságát. A torlósugárhajtóműves fegyvert a Mitsubishi Heavy Industries mintegy 367 millió dollár elköltése árán 2003-tól kezdődően fejlesztett ki az ASM-1 és az ASM-2 rakéták pótlására és a 2017 végén befejeződő fejlesztést követően a sorozatgyártása 2018-ban el is indult. Az ASM-3 indítóplatformja a szintén hazai fejlesztésű F-2-es vadászbombázó. A 900 kilogrammos fegyver hossza 5,25 méter, hatótávolsága 150-200 kilométer, legnagyobb sebessége Mach 3. Az új verzió esetében szeretnék elérni a 400 kilométeres hatótávolságot és azt, hogy az F-2-es után szolgálatba lépő vadászbombázóról is alkalmazható legyen a jövőben.
További 3 évvel meghosszabbodott a Boeing Super Hornet gyártósorának élete, hiszen március 20-án további megrendelés érkezett a típusra. Az amerikai haditengerészet ugyanis 78 gépet rendelt meg. A 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F immáron az első Block III-as konfigurációban elkészülő gépek lesznek, vagyis hatótávolságukat a törzs felső részére illeszkedő póttartályokkal növelik meg. Pilótafülkéjük műszerfalán a fő információforrás egyetlen egy, ám igencsak nagyméretű képernyő lesz. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelik. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni, azonban a mennyiség még növekedhet is, hiszen minden évben hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel benne opcióként. Az első Block III-as Super Hornet-eket 2020-ban szállítják majd le az amerikai haditengerészetnek, míg az utolsók 2024-ben kerülnek átadásra. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet a régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F-ek átalakítása is Block III-á.
További az amerikai haditengerészetet és a 2020-as költségvetési évet érintő hír, hogy ebben az évben 22 másik sugárhajtású repülőgép beszerzését is végre fogják hajtani. A mindössze 40 millió dolláros kiadás fele-fele arányba oszlik majd meg a flotta és a tengerészgyalogság éves kiadásai között. A roppant kedvező árfekvés és igen csak tekintélyes mennyiség Svájcból vásárolt Northrop F-5E/F Tiger II repülőgépeket takar, amik a légharc-gyakorlatokon az ellenfelek gépeit személyesítik meg. Ebben az évezredben már beszerzésre került 44 darab F-5E/F Svájcból, amik a Northrop Grumman a floridai St Augustine-i üzemében felújítva F-5N-ként álltak szolgálatba. A most megvásárolt példányok is erre lesznek alkalmazva, gyaníthatóan jó ideig, ugyanis az összegbe még tekintélyes mennyiségű alkatrész is benne foglaltatik.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
Fairchild A-10A Thunderbolt II
