2020.03.28
Ausztriában jelenleg még számos típus esélyes a majdani megrendelés elnyerésére. A svéd gyártmányú Saab 105-ös sugárhajtású kiképzőgépek utódjait nem biztos, hogy megvásárolják majd, az is elképzelhető, hogy ezeket csak lízingelni fogják. A valaha 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Azonban a 2020-ban nyugdíjazni kívánt típuson több repedést is felfedeztek 2019 decemberének vége felé, így az egész flottát a földre kényszerítették biztonsági okokból.
A történet úgy lesz teljes, ha az is megemlítésre kerül, hogy a Saab 105-ök ellenőrzésének javaslata a Svéd Légierőtől származott, ahol a hasonló Sk 60-at használják kevésbé erős hajtóművekkel, de modernebb pilótafülkével. Mivel az osztrák műszaki szakemberek további repedéseket találtak olyan helyeken is, amelyeken a svédek nem, így az összes osztrák Saab 105-öt a földre parancsolták. Ausztria most 2020 elején a brit BAE Hawk, a cseh Aero L-39NG, valamint az olasz Leonardo M-345 és M-346 repülőgépek képességeit és üzemeltetési költségeit vizsgálja. A jelenleg használt 15 Eurofighter mellett legalább 6-8 új repülőgépre lenne szükség. Mivel az ország helikopterek beszerzésén is gondolkodik, nem zárható ki, hogy az olaszok egy igen versenyképes helikopter+repülőgép ajánlattal fognak versenybe szállni az osztrák megrendelésért.
Már a terepen végzet próbáknál tart az ukrán fejlesztésű Otaman gyalogsági harcjármű. A helyi Practika NGO által gyártott lövészpáncélost 2016-ban a Defexpo-n mutatták be. A 6x6-os kerékképletű Otaman gyalogsági harcjármű elődjének a szovjet BTR-60-as tekinthető. Persze ez a megjelenésében nem érhető tetten, hiszen a páncéltest elejében elhelyezett Deutz gyártmányú dízel erőforrás 320 lóerős. A jármű 6,70 méter hosszú, 2,66 méter széles, 2,44 méter magas páncéltesttel rendelkezik és súlya 16 és 23 tonna között változhat a fegyverzet és a plusz páncélzat miatt. Háromfős kezelőszemélyzete mellett tíz lövész szállítására képes. Az Otaman amellett hogy teljes védelmet nyújt a bent lévőknek a vegyi és biológiai harcanyagokkal szemben, még kiemelkedő aknák elleni védelemmel is rendelkezik. A kétéltű jármű maximális közúti sebességgel 110 kilométer per óra, távolsága 800 kilométer. 2017-es Kijevben tartott fegyver- és biztonsági kiállításon az Otaman 8x8-as kerékképletű változat is bemutatásra került. Ez már a 7,5 méter hosszú testében 14 fő szállítására képes, és egy 238 lóerős Iveco dízelmotorral került ellátásra.
Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben. Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 3B változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében. A 38 új gép beszerzéséről szóló szerződést eddig még nem írták alá.
A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések szintén a Tranche 3-as széria 19 példányán. Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban.
Visszakanyarodva a spanyol és a német gépekhez, talán mindkét államban lehetőség nyílik további példányok beszerzésére is. A spanyolok esetében az idős Boeing F/A-18A/B-k cseréjére találják alkalmasnak a Eurofighter eme megnövelt képességekkel rendelkező Tranche 3-as alváltozatát. A németek esetében már szóba is került egy-egy 45, illetve 40 darabos megrendelés. Ez a 2030-is kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra is alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd. A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését.
2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében.
A svédországi Linköpingben működő Saab gyárban elkezdték az első brazil JAS39F Gripen gyártását. A kétüléses gép nem csak az átképzésben fog helytállni, hanem jelentős harci kapacitását kihasználva, harci bevetések végrehajtására is képes lesz. A Brazil Légierő számára az együléses E változatok átadását 2021-től kezdik el, míg a nyolc kétüléses közül az elsőt 2023-ban szállítják le.
Március 20-án végrehajtotta első repülését a másodiknak elkészült Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is.
A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
Kínában talán már a végéhez közeledik a koronavírus okozta járvány, azonban a flotta légiereje megpróbálja minimalizálni a pilótaképzésből kiesett időt. Jó eséllyel ennek volt köszönhető az ázsiai ország első szolgálatba állított repülőgép-hordozója, az Ukrajnától vásárolt CV-16 LIAONING (TYPE 001, vagy ex-VARJAG) március második felében végrehajtott útja is. A hordozó fedélzetéről több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó emelkedett a levegőbe, majd szállt le, bonyolult időjárási körülmények közepette. A hírek szerint ezeket a repüléseket a Tengerészeti Repülési Egyetem oktatói hajtották végre a gépekkel és a feladat a hordozófedélzeti képesség helyreállítása volt. Körülbelül egy év alatt a Haditengerészeti Repülési Egyetem tucatnyi pilótát képes kiképezni, és ők ezt követően már nappali és éjszakai repülések végrehajtására is képesek a hordozó fedélzetéről.
Megindult a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók gyártása Japánban. A típus előállítását március 9-től szüntették be egy hét időtartamra. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak voltak. A Mitsubishi Heavy Industries Nagoja melletti üzemében a tervek szerint újraindult a gyártás.
Befejeződtek a Boeing EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógéphez tervezett NGJ-MB (Next Generation Jammer Mid-Band) rádióelektronikai zavarókonténer soron következő tesztszakasza. Raytheon Company következő generációs zavarórendszerét a Patuxent River-i bázis speciális csarnokában tették próbára. Az elektronikus hullámokat teljesen elnyelő burkolat segítségével teljesen leárnyékolt helyiség mennyezetére volt felfüggesztve az EA-18G Growler, szárnyai alatt egy-egy NGJ-MB rádióelektronikai zavarókonténerre, illetve a törzse alatt egy régebbi gyártmányú ALQ-99 Tactical Jamming System-el. Három hónap alatt 400 órányi üzemidő során mérték a konténerek teljesítményeit, elektromágneses környezeti hatások elleni védettségét. Mivel a tesztidőszak sikerrel zárult jöhetnek a következő lépésben a repülési próbák az VX-23-as Teszt-és kiértékelő század gépeivel és legénységével.
Tíz év múlva egy jelentősen átalakult tengerészgyalogsággal rendelkezhet az Amerikai Egyesült Államok, amennyiben megvalósul a nemrégiben felvázolt elképzelés. Itt a fő cél a jelentős karcsúsítás, szinte minden tekintetben az expedíciós hadviselés jegyében. 2030-ra 12000 fővel lesznek kevesebben a bőrnyakúak, viszont ennek a 7%-os leépítésnek köszönhetően is így jobban meg tudnak majd felelni a nemzetvédelmi stratégia követelményeinek. Az átalakítás fő mozgatórugói Oroszország és Kína fegyverfejlesztései, amik leginkább a nagy hatótávolságú irányított fegyverekben öltenek egyre jobban testet.
A hajók és felszíni célpontok elleni fegyverzet esetében nem biztos, hogy a jelenlegi eszközök továbbfejlesztései teljes körűen helyt tudnának állni, így a változás akár teljességgel indokolt lehet. Ebben a helyzetben a megoldást a kicsi, könnyen áttelepíthető, de szintén nagy hatótávolságú irányított fegyverzettel ellátott egységek jelenthetik. Ezek légi szállítással könnyedén megjelenhet a Csendes-óceán szigetein védernyőt és csapásmérő erőt is tartalmazva légvédelmi és hajók elleni rakétákkal, illetve robotrepülőgépekkel felszerelve. Ezeket egészítenék ki a most már egyre kevésbé futurisztikus fegyverek, amik lézerrel és a mikrohullámmal pusztítanának. A felderítésről a pilóta nélküli gépek gondoskodnának, de szintén ezek a személytelen eszközök képeznék a légi csapásmérő eszközöket hordozó szerkezetek egy jelentős részét. A páncélos zászlóaljak felszámolásra kerülnének, így az M1-ek mindegyike a kivonás sorára jutna.
Ezzel párhuzamosan a gyalogos zászlóaljakat 24-ről 21-re kell majd csökkenteni, a tüzérség ereje is negyedére lenne visszavágva. 2031-re összesen 420 F-35-ös (353 F-35B és 67 F35C) vásárlása volt betervezve, de akár ez is módosulhat, hiszen a 16 géppel ellátott századok 2030-ra csak 10 Lockheed Martin F-35 Lightning II-vel rendelkeznének. Ez nagyjából 120-130 darabbal lenne kevesebb, mint ahogy arra a gyártó vár. Körülbelül egyharmaddal kevesebbet vásárolnának a lassan rendszeresítésre éretté váló Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekből is, amelyek fejlesztését éppen a tengerészgyalogság szorgalmazta a leginkább. A Bell AH-1Z Viper harci helikopterekből is feleslegessé válhat majd két századra elegendő mennyiség.
Az amerikai hadsereg a FARA (Future Attack Reconnaissance Aircraft) programjára jelentkezett öt típus közül a Bell Textron és a Sikorsky terveit választotta ki, mint azokat az elképzeléseket, melyek a verseny következő szakaszába léphetnek. Így a cégek nekiláthatnak a részletes tervezésnek, majd a Bell 360 Invictus, illetve a Sikorsky Raider X helikopterek megépítéséhez és teszteléséhez. A prototípusok tervezett első repülésére a 2023-as évben számítanak a szárazföldi haderőnél.
Ez év márciusától már rendeltetésüknek megfelelően használják a Draken International által birtokolt Dassault Mirage F1 vadászbombázók néhány példányát a Nellis légibázisról felszállva. A légiszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (13 darab Douglas A-4K Skyhawk és 23 darab Aero Vodochody L-159E Honey Badger 12 darab - kilenc együléses C és a három kétüléses D – Denel, régebben Atlas - Cheetah) rendelkező vállalkozás 2017 végén állapodott meg Spanyolországgal 20 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és 2 darab kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. 2019. november 12-én a Draken International sikeresen befejezte első nagyjavított Dassault Mirage F1 vadászbombázójának berepülését. Az újbóli repülőképességet a 22 gép a dél-afrikai Paramount Aerospace Systems (a Paramount Group leányvállalata) segítségével éri el.
Felfüggesztette a Boeing a P-8 Poseidon tengeri járőrgépek, valamint a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek gyártását. A legalább 14 napon át tartó termelés beszüntetés oka, a koronavírus járvány. A cég a közleményében közölte, bár a termelés leáll, a különféle fejlesztések folytatódnak. Így nagyrész otthoni munkavégzéssel folyik majd a KC-46A-n a légi utántöltés során használt kamerarendszer hibáinak kiküszöbölése is. Ezzel 2023-ra, 2024-re szeretnének egy minden körülmények között megbízhatóan működő rendszert a légierő és a külföldi megrendelők számára biztosítani.
NETARZENÁL GALÉRIA
English Electric Canberra PR.9
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-16ADF Fighting Falcon
