2021.03.20
Hazai gyártású gyalogsági harcjárművet kapnak az ukrán tengerészgyalogosok. A hazai fejlesztésű és gyártású BTR-4E képességeit 2020 decemberében vizsgálták meg. Az itt szerzett tapasztalatok alapján dőlt el, a hányatott sorsú lövészpáncélos beszerzésre fog kerülni. Persze a szükséges egységesítés is szerepet játszott a megrendelés megszületésében. A próbák során a katonák tettek néhány észrevételt, a gyártó részéről ígéretek hangoztak el a kért módosítások végrehajtásáról. Várhatólag 75 darab BTR-4E kerül majd a tengerészgyalogosokhoz. A 2000-es évek elején a szovjet BTR-80-as alapján kifejlesztett páncélos fegyverzete az első időkben a Luch irányított páncéltörő rakétákból, 30 milliméteres ZTM-1 gépágyúból, 7,62 milliméteres géppuskából, valamint egy 30 milliméteres KBA-117 gránátvetőből áll. Pár évvel ezelőtt vált elérhetővé a BM-7 Parus távirányítású torony kétféle változata. Az egyikben csak egy 7,62 milliméteres géppuska található meg, míg a másikban egy ZTM-1 30 milliméteres gépágyú és egy AGS-17 30 milliméteres automata gránátvető alkotja a fő fegyverzetet.
Előrelépés történt a partvédelmi rendszerek terén is keleti szomszédunknál, ugyanis az ukrán haditengerészet március 15-én megkapta a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatának első példányát. A fegyver rendszeresítésének elkezdésére a 2021-es év volt megjelölve. Ez a 2020. december végén bejelentett megrendelés egy ütegnyi, vagyis hat USzPU-360-as indítójárművet foglal magában, összesen 24 darab hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített USzPU-360-as szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Az amerikai légierő Rockwell B-1B Lancer bombázója először szállt le Lengyelországban egy gyakorlat során 2021. március 12-én. A texasi Dyess bázison állomásozó 7. Bombázó Ezred, 9. Expedíciós Bombázó Századának állományába tartozó szuperszonikus variaszárnyú stratégiai bombázó a Powidz légibázison landolt. Legénysége a pilótafülkében maradt, míg az üzemanyag-mennyiség pótlásra került. Tették ez járó hajtóművek mellett, ami így megvalósítva az első alkalommal történt meg Európában ezzel a típussal.
Meg nem erősített hírek szerint Lengyelország élénken érdeklődik a Leonardo C-27J NG Spartan teherszállító repülőgép iránt. Ezeket a jóval nagyobb teherbírással rendelkező, 12 évvel ezelőtt használtan beszerzett Lockheed C-130E-k pótlására vásárolnák meg. Okként az alacsonyabb üzemeltetési költségek, valamint a korszerűbb fedélzeti elektronika szerepel. A C-27J iránti lengyel érdeklődés hírét még érdekesebbé teszi, hogy Lengyelország 16 darab Airbus C-295-el is rendelkezik. A Leonardo-nál 2020 novemberében elkészült az első C-27J Next Generation taktikai szállítógép. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és a még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma megadta a lehetőséget a Boeing P-8A Poseidon haditengerészeti járőrgépek Németországba történő exportjára, a külföldi katonai értékesítési program (FMS) részeként március 12-én. Az amerikai kongresszus még nem hagyta jóvá ezt a lehetséges eladást. A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.
A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.
Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.
A brit királyi légierő Typhoon FGR.4 vadászbombázói a közelmúltban első alkalommal vetették be éles harchelyzetben az MBDA Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépeket. Tették ezt március 14-én, Észak-Irak felett repülve, az Erbiltől délnyugatra fekvő barlangokban megbújó Iszlám Állam fegyveresei ellen. A britek esetében az 1300 kilogrammos tömegű Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépeket eddig éles bevetésen csak a napjainkra már kivonásra került Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók alkalmazták. Most a ciprusi Akrotiri támaszpontról felszálló géppár bebizonyította, hogy ez a típus is képes ennek a darabonként több mint 1 millió dollárba kerülő fegyvernek az alkalmazására. A Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek alkalmazhatóságát is megvalósító P3E továbbfejlesztés a RAF-nál egy ambiciózus hároméves, 425 millió font értékű kezdeményezés volt. Célként azt tűzték ki, hogy biztosítsa a 2019 márciusában kivonásra kerülő Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók által képviselt harctéri támogatási képesség hatékony helyettesítését a Eurofighter Typhoon típussal. Az Eurofighter Typhoon az 5,1 méter hosszú Storm Shadow-ból két darabot képes szállítani a szárnyai alatti felfüggesztési pontokon.
Új, többcélú felszíni célpontok elleni fegyverzetet rendszeresít majd hajóin az Olasz Haditengerészet. A hajók és szárazföldi célok ellen alkalmazható Teseo MK2 /Otomat Mk-2/A Block 4, GPS vezérlésű robotrepülőgépet a továbbfejlesztett Teseo Mk2/E fogja leváltani a FREMM és a HORIZON hajóosztályok egységein és természetesen megtalálható lesz a következő generációs rombolókon is. Ezt a változatot az MBDA és az Olasz Haditengerészet elmúlt három év közös munkája hozta létre.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma március 16-án jóváhagyta General Dynamics Land Systems (GDLS) Stryker lövészpáncélosok és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések lehetséges értékesítését Észak-Macedónia részére. Ennek a beszerzésnek a becsült költsége 210 millió dollár. Észak-Macedónia kormánya 54 darab Stryker jármű eladását kérte Washingtontól. Ebben a mennyiségben megtalálható lenne az M1126 páncélozott szállító harcjármű, az M1130 parancsnoki, és az M1129 önjáró aknavető változat is.
A héten a Lockheed Martin csapata felkereste az égei-tengeri partján fekvő görög hajógyárakat, hogy megvitassák, miként tudnak partnerként együttműködni. Görög lapértesülések szerint az ország flottája számára az Multi-Mission Surface Combatant (MMSC) fregattok jelentik majd a jövőt. Az Amerikából érkező hajók a Lockheed Martin által kidolgozott FREEDOM-osztályú egytörzsű LCS egységek módosításával jönnének létre, 118 méteres hajótesttel, és ugyanazzal a kombinált dízel- és gázturbinás meghajtórendszerrel, továbbá az Aegis rendszerből származó harci irányítási rendszert is használnák. A hajó hatótávolsága 5000 tengeri mérföld, a sebessége pedig meghaladja a 30 csomót. A négy hajón az orrban egy 76 milliméteres Oto Melara ágyút helyeznének el, ezek mögött, de még a hajóhíd előtti részen a fedélzetbe süllyesztve lennének az MK 41-es nyolccellás függőleges indítók, RIM-162 Evolved Sea Sparrow rakétákkal. Továbbá a felépítmény tetején, majdnem a helikopterhangánál a nyolc Harpoon hajók elleni robotrepülőgép indítója lesz megtalálható. A Sikorsky MH-60R Seahawk helikopternek otthont biztosító hangár bejárata felett egy SeaRAM légvédelmi rendszer tenné teljessé a fegyverzetet.
Az MMSC fregattok mindössze 4,5 méteres merülése ideális partközeli környezetben végzett hajózáshoz is, de megállja a helyét például az Égei-tengeren és az óceáni környezetben is. A görög hajógyárak az MMSC fregattok gyártásán felül beszállítóként részt vehetnének az amerikai haditengerészet következő generációs FFG (X) típusú fregattjainak építésében. Az MMSC hosszú távon pozitív előnyökkel jár a görög gazdaság számára a hajógyártásban és a védelmi ipariban is. Az MMSC-k építése Görögországban azonnali hajóépítői munkahelyeket és hosszabb távú munkalehetőségeket eredményezne, továbbá biztosítaná éveken keresztül a fenntartási, karbantartási és modernizációs munkákat is. Az LCS fregattokhoz hasonlóan az MMSC-t is a kezdettől fogva kibernetikus védelemmel tervezték meg. Az MMSC a kibervédelem szintjének előnyeit élvezi, amelyet úgy terveztek, hogy megfeleljen az amerikai haditengerészet követelményeinek. Végül az MMSC teljes mértékben együtt tud majd működni a négy modernizált görög MEKO-osztályú fregattal.
Az eddigiektől eltérő gyakorlatot tartottak Oroszországban, a Nyugati Katonai Körzet alárendeltségébe tartozó alegységeknél. Ez csak a 9P149 Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járművekkel ellátott páncéltörő tüzéreket érintette. A szovjet érában tervezett és gyártott lánctalpasok fő fegyverzete az 5 kilométeres hatótávolságú 9K114 Sturm (AT-6 Spiral) félautomata rádióirányítású páncéltörő rakétarendszer, valamint a 9M120 Ataka (AT-9 Spiral-2) páncéltörő rakéta. A mostani gyakorlat során erős elektronikai zavarás mellett nem csak kisméretű páncélos célpontok ellen tevékenykedtek a Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járművek, hanem helikopterek, valamint drón quadrokopterek ellen is. Ez utóbbi két célcsoport esetébe a repülési magasság elérte az 15000 métert is.
Oroszországban közös gyakorlatot szerveztek a BMPT-72 Terminátor 2-es tűztámogató harcjárművek és a T-72B3-as harckocsik részére. Ezt a Cseljabinszk közelében lévő gyakorlótéren hajtották végre. Ez volt a Terminátor értékelésének következő állomása. Az erős csöves és rakétafegyverzettel rendelkező jármű két változatát is bemutatták már az eltelt évek során, és a beépített területeken végzett harcfeladatok segítésére tervezett Terminátor a 2017-es évben feltűnt Szíriában is. A Terminátor létrehozásának az ötlete a csecsenföldi háború tapasztalataiból származott. A BMPT-72 létrehozásánál a tervezők felhasználták a BMPT Terminátor 1-es harctámogató járműnél megszerzett tapasztalataikat, így továbbfejlesztésen esett át a tűzvezető rendszer és megerősítésre került a torony páncélzata. Az Uralvagonzavod szerint a már meglévő T-72-es harckocsikat könnyedén, kevés ráfordítással lehet átalakítani BMPT-72 Terminátor 2-es harctámogató járművé.
A páncélos fegyverzetét két 2A42 30 milliméteres gépágyú, két AGS-17 30 milliméteres gránátvető, 4 9M120 Ataka irányított rakéta, valamint egy PKTM 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A Terminátor-2-es egyébként könnyebb, mint elődje, ugyanis csak 44 tonnát nyom, az előd BMPT Terminátor 1-es 47 tonnájához képest. Az ellenséges harckocsikkal folytatott közös harcot is gyakorolták védelemben, nehéz terepviszonyok között. A manőverek során mindkét járműtípus együttműködésének taktikáját javították. Városi terepen egy harckocsit két Terminátor kísért, míg a nyílt terepen pont fordított volt a felállás, vagyis két harckocsi és egy Terminátor alkalmazása bizonyult hatékonynak. Két Terminátor városi harcban történő alkalmazása lehetővé tette a harckocsi személyzetének, hogy fő céljukra, vagyis más harckocsik és a megerősített állások elleni küzdelemre jobban koncentrálhasson. Hivatalos forrásból erősítették meg, hogy ezzel még nem fejeződött be mindkét járműtípus személyzete közötti együttműködés képességeinek fejlesztése. A következő gyakorlatokra hamarosan sor kerül.
Az Orosz Légi-és Űrvédelmi Erők márciusban többfeladatú MiG-35Sz Fulcrum F repülőgépeket kaptak, közölte a Krasznaja Zvezda újság. Moszkva még 2018-ban rendelt meg hat MiG-35UB kiképző és MiG-35Sz harci repülőgépet, 2023-ig történő leszállítással. A MiG évente 36 darabot tud legyártani a típusból. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A Fazotron Zsuk-AM AESA antennával ellátott rádiólokátor, amelyik 160 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik és 30 célt képes egyidejűleg követni, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat egyaránt megtalálható eme változaton. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként.
Végrehajtotta első repülését egy Georgiában helyreállított és korszerűsített Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép 2021. március 6-án. Ez év februárjának vége felé újra arról érkezett hír, hogy az egykori szovjet tagköztársaságban elkezdik a Szu-25-ös csatarepülőgépek gyártását. Ennek érdekében a Tbiliszi Repülőgépgyár (TAM), amely a Szovjetunió összeomlása óta nagyjából a bezárás küszöbén állt, részben átalakításra és felújításra került. A sikeres munkaerő toborzásnak köszönhetően idén márciusra tervezték az első, teljesen új példány felszállását. Ezt már a Ge-31 Bora típusjelzéssel illetik – a Ge Grúzia angol nevéből, a Georgia-ból származik, a 31-es a tbiliszi gyár régi szovjet nevéből - és amellett, hogy modernizáláson esett át, további fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz Oroszországból származó összetevőket. Itt kérdés, hogy milyen hajtóművel rendelkezik, de talán az ukrán lehet a valósághoz legközelebb álló válasz.
A TAM vezetője két évvel ezelőtt az amerikai és a francia hajtóművek iránti érdeklődésről is beszélt. A remények szerint havonta egy repülőgép elkészítése várható és ezek a hazai igények mellett akár majd külföldre is értékesítésre kerülhetnek. Mások arról tudósítanak, hogy a gyárban még mindig körülbelül öt tucat részben elkészült repülőgép sárkányszerkezet volt megtalálható, akárcsak évekkel ezelőtt, így nem biztos, hogy első példányok teljes egészében itt készültek lesznek majd. A gyártás szükségessége sokak szerint kétséges, de tény, az utolsó grúz Szu-25-ök 2017 márciusában kerültek kivonásra. Akkoriban 10-12 példány volt még hadrendben. Az ok a tartalék alkatrészek elfogyása és továbbiak beszerzési képtelensége volt. A gyár közleménye szerint nagy az érdeklődés a típus iránt Afrikából és Ázsiából is. Reményeik szerint gépeket igen versenyképes áron, 20-25 millió dollárért tudják majd értékesíteni.
Magától értetődő módon Ankara a jövőben nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, mint az a hazai és a pakisztáni megrendelésre legyártani nem tudott TAI (Turkish Aerospace Industries) T-129 ATAK harci helikopterek esetében történt. Éppen ezért a jelenleg még fejlesztés alatt álló T-929 ATAK 2 harci helikopterekhez Ukrajnából szerzik majd be a gázturbinákat. A 2023-ban levegőbe emelkedő első ATAK 2-t két, egyenként 2500 lóerő leadására képes gázturbinával fogják ellátni. Ezekkel a helikopter maximális felszállótömege elérheti majd a 11 tonnát is, míg a szállított fegyverzet tömege 1500 kilogramm lesz. A hírek szerint a törökök az ATAK 2-t a Szíriában megszerzett harci tapasztalatok alapján fejlesztik, és kiemelt figyelmet fordítanak a személyzet védelmére.
Új, tíz éve fejleszteni kezdett precíziós aknavető-lőszert mutatott be az Elbit Systems. Az Iron Sting névre keresztelt lőszer kettős, félaktív lézeres és műholdas irányítórendszerrel egyaránt rendelkezik. Az évek óta fejlesztés alatt álló 120 milliméteres Iron Sting-el a közelmúltban hajtották végre a kísérleti lövészetet Izrael déli részén. Ezek során használták az M113-as lövészpáncélosra szerelt Cardom, illetve a Hummer-re szerelt Cardom spear aknavetőket is. Amint az Iron Sting befejezi utolsó próbáit, az Elbit megkezdi a tömeggyártást az izraeli védelmi erők számára.
Egyes források szerint Algéria közel áll ahhoz, hogy véglegesítse Szuhoj Szu-34-es megrendelését. Az észak-afrikai ország esetében már több mint egy éve keringenek hírek 14 darab Szu-34-es bombázó beszerzési terveiről. Több közel-keleti székhelyű sajtóorgánum szerint az első hat algériai Szu-34 gyártása 2021 januárjában már elkezdődött, ezeket az év végéig befejezi majd a gyártó. Így a légi és a földi személyzet képzése a 2022-es évben kezdetét is veheti majd. A többi Szu-34-et 2022-ben, illetve 2023-ban gyártják le az oroszok. Várhatólag az algériai export gépek a Szu-34ME típusjelzést viselik majd és képességeikben csak kevésben lesznek elmaradva orosz társaiktól. A repülőgépek megvásárlásával kapcsolatos tárgyalások több mint nyolc évet vettek igénybe. A múltban Oroszország a Szu-34-es nagyon lebutított exportváltozatát kínálta, amely Algériát nem érdekelte, így nagy a valószínűsége, hogy sikerült egy többet tudó variánsról megállapodni. Az értesülések azt is megemlítik, hogy amennyiben Algéria elégedett lesz a Szu-34ME képességeivel, további példányokat is megvásárolna.
Az IDEX 2021 Nemzetközi Védelmi Kiállításon és Konferencián mutatta be új, rakéták és tüzérségi lövedékek elleni rakétáját az Egyesült Arab Emírségek béli HALCON, az Edge Group 2017-ben alapított leányvállalata. A 10 kilométeres hatótávolságú SkyKnight rakéta indítására és tárolására egy 60 rakétát befogadni képes konténer szolgál. Elkélhet ez a mennyiség, hiszen a Skynight integrálható a Rheinmetall AG Skynex légvédelmi rendszerébe. A konténer 3,5 másodperc alatt összesen 16 SkyKnight rakéta indítására képes, míg a Skynex képes egyszerre akár 80 bejövő cél nyomonkövetésére és semlegesítésére, a rakéták mellett akár a 35 milliméteres RG Mk3-as gépágyúval is. A Skynex használható települések, fontos épületek, létesítmények, valamint menetben lévő erők, és hajók védelmére is.
Japánban 2021. március 17-én hajtották végre utolsó repülést a McDonnell Douglas F-4EJ Phantom repülőgépekkel. A Nagoyától északra fekvő Gifu légibázisról három példány (a 17-8301/301, 47-8336/336 és 07-8431/431) emelkedett a levegőbe, majd szállt le körülbelül 40 percnyi repülést és több áthúzást követően. Érdekesség, hogy a 301-es Phantom, az az F-4EJ volt, amelyet nem modernizáltak Kai változatra, és egyben az első F-4-es is, amelyet 1971-ben hazarepültek az Egyesült Államokból, ezáltal a japán szolgálatban a legrégebbi Phantom is lett. A Japán Légierő a típust utolsóként repülő százada, a 301-es Taktikai Vadászrepülő Század 2020. november 20-án hajtotta végre utolsó repülését az F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k 2020. márciusban vonultak nyugdíjba. A világon az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. A 301-es század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t.
Érdekes éleslövészetet hajtottak végre egy FIM-92J Stinger kézi légvédelmi rakétával 2020. szeptember 8-án. A Raytheon ennek során bebizonyította az amerikai hadseregnek, hogy képes a földi célpontok ellen használatos FGM-148 Javelin irányított rakéta LWCLU célzórendszerével lehetséges a Stinger rakéta eredményes alkalmazására is. Célként egy pilóta nélküli repülőgép szolgált, melyet a rakéta megsemmisített.
Március 15-én balesetet szenvedett egy Lockheed Martin F-22A Raptor lopakodó repülőgép. A floridai Eglin bázison, helyi idő szerint 15 óra 30 perc körül, egy vészhelyzet miatt landoló gépnek eddig tisztázatlan okból becsukódott az orrfutóműve. Ez csaknem két hónappal azután következett be, hogy egy másik F-22-es nagyon hasonló balesetet szenvedett a virginiai Langley támaszponton, szintén futómű probléma miatt. A mostani esetről a világhálóra felkerült képek alapján a Raptor sérülései nem tűnnek súlyosnak.
Egy fejlett orosz légvédelmi rendszert vásárolt meg Washington. A meg nem erősített hírek alapján az eladó az Egyesült Arab Emírségek volt. A rendszer pedig egy Pantsir Sz1 (SA-22), amely Líbiában tűnt fel. Ezt az egyik líbiai milíciától vásárolta meg az Egyesült Arab Emírségek, amely nem tudni mennyit fizetett az értékes zsákmányért. A Pantsir Sz1 egy Boeing C-17-es Globemaster teherterébe került egy Tripolitól nyugatra fekvő, rögtönzött leszállópálya mellett, amelyről felszállva egyesen az USA-ba repítette a teherszállító repülőgép.
Újabb probléma miatt került címlapra több helyen is az amerikai légierő új légi utántöltő és szállító repülőgépe, a Boeing KC-46S Pegasus. Az OBIGGS, vagyis a fedélzeti semleges gáztermelő rendszer a repülőgépek fedélzetén az üzemanyagtartályból elfogyasztott mennyiség helyét tölti fel robbanást nem okozó gázzal. Ez egy KC-46A-hoz hasonló tartálygép esetében is egyértelműen fontos. A hatályos előírások szerint a repülőgép csak akkor szállhat fel, ha az OBIGGS rendszer üzemkész. Az üzemképesség mértékéről egy számláló segítségével bizonyosodhatnak meg a pilóták, ami visszafelé számol és a nulla értéket elérve mutatja az üzemképességet. A probléma az, hogy a megjelenített számoknak semmi közük a valósághoz. A semleges gáz előállítása a legtöbb esetben nagyjából 1,5 órát kellene, hogy igénybe vegyen, de ismeretlen okokból ez sokkal tovább, akár több óráig is eltarthat.
Ugyanis a rendszer több alkalommal is képes eldobni az adatokat, így az eljárást, vagyis a visszaszámlálást elölről elkezdeni. Gyaníthatóan szoftverhiba húzódik meg a háttérben. Ez a hiba nem veszélyezteti a repülőgép biztonságát, épp ellenkezőleg, javítja azt. Ez azonban megnehezíti a menetrend szerint tervezett repülési feladatok lebonyolítását, mivel néha több órát kell várni a Pegasus felszállásra. Vagy éppenséggel veszélyt is jelenthet, ha a tankernek egy a tenger felett repülő géppel, gépekkel lenne randevúja, ahol igencsak szüksége lenne az életet jelentő üzemanyagra. Amíg nem találnak választ a problémára, a légierő ideiglenes megoldást fog alkalmazni. Nemes egyszerűséggel az USAF megváltoztatja az ide vonatkozó szabályozásokat, amelyek lehetővé teszik majd a repülőgépek felszállását, még akkor is, ha a rendszerindítás visszaszámlálása nincs befejezve. A módosítás várhatólag már áprilisban bevezetésre fog kerülni.
Vevőket keres az Erickson Inc. az általuk gyártott légi darura. Ez pedig nem más, mint a Sikorsky CH-54 Tarhe, melynek gyártási jogait 1992-ben vásárolta meg az Erickson, így a típusjelzése innentől fogva Erickson S-64E/F lett. A gyártás újraindítása előtt 1350 módosítást végeztek el a több évtizede tervezett helikopteren, de foglalkoztak a régebben gyártott példányok korszerűsítésével is. A teheremelés mellett tűzoltásra is alkalmas helikopterek számára most egy újabb korszerűsítés program válik elérhetővé, illetve megrendelés esetén az új gépek már ebben a konfigurációban készülhetnek el. Ez pedig az S-64F+, ami új kompozit rotorlapátokat kapott, amelyek növelik a helikopter teheremelési képességét, és csökkenti a gyártási és karbantartási költségeket. Továbbá a teljesen digitális pilótafülke műszereivel és az éjjellátó szemüveg használatát lehetővé tevő belső világításával az Erickson S-64F+ készen áll akár katonai célú felhasználásra is. Úgy tűnik, hogy az amerikai hadsereg és az amerikai tengerészgyalogosok is érdeklődnek az S-64F+ iránt, amelyekkel a teheremelési feladatok alól tudnák mentesítni a CH-47 Chinook és a CH-53 Super Stallion helikoptereiket. Továbbá a törzs alá szerelhető konténer segítségével szállítási feladatokra is igénybe tudnák venni az S-64F+-okat.
Ebben az évben is tesztlövészetet hajtottak végre az Egyesült Államokban az izraeli Rafael Advanced Defense Systems által gyártott SPIKE NLOS rakétával. A fegyver képességeit 2019-ben és 2020-ban is vizsgálták az amerikaiak. A nagy hatótávolságú, 25 kilométeres lőtávval rendelkező rakétákat a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek fogják majd alkalmazni. 2009 végi bemutatása óta a SPIKE NLOS a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változata. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége, így már hajók ellen is alkalmazható. Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a SPIKE több változatát is. Az amerikai hadsereg az elmúlt években a lövészeti tesztek során kilenc SPIKE NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában.
A mostani, 2021 februárjának második hetében végrehajtott próba alkalmával egy álló vízfelszíni célpontot semmisített meg a SPIKE NLOS Florida partjainál. A mozgó célpont elleni tesztlövészetet a rossz időjárási viszonyokra hivatkozva lemondták. 2020 júniusában Rafael bejelentette, hogy kifejleszti a SPIKE NLOS rakéta ötödik generációs változatát, amelynek maximális hatótávolsága immáron 32 kilométer lesz. Érdekesség, hogy a 2021. februári lövészet során éppen ezt a távolságot adták meg a felszíni célpont esetében, így talán már a legújabb változattal ismerkedtek meg az amerikaiak. A SPIKE NLOS a nagy hatótávolságával és pontosságával kibővíti az Apache harci képességeit, akár a kisméterű hajókkal szemben is. Az eddig nyilvánosságra került fotók alapján az AH-64E Apache harci helikopter a jobb külső felfüggesztési ponton hordozta a SPIKE NLOS rakéták konténerét, iker felfüggesztő segítségével. Ez az elrendezés megegyezik az izraeli AH-64-ekről készült fotókon láthatóval. Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, úgy a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Aerospatiale AS-332M1 Super Puma
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
