2020.04.04

2020.04.04. 06:06

Csehország 2021 és 2022 között fogja leszállítani az Indonézia által 2019. április 12-én megrendelt a 8x8-as kerékképletű General Dynamics-Steyr-Daimler-Puch Spezialfahrzeug GmbH Pandur II gyalogsági harcjárműveket. A cseh hadseregben a Pandur II CZ gyalogsági harcjárművet rendszeresítették, 199 plusz 20 darabos mennyiségben, 2007 és 2012, illetve 2018 és 2020 között. 2015-ben ugyanis további 20 példányt rendelt meg Prága (ezekből hat darab készült parancsnoki verzióban) 5,3 millió dollár értékben. A cseh hadseregben a Pandur II CZ gyalogsági harcjármű hat variánsát (lövészpáncélos, parancsnoki, műszaki, egészségügyi és radarral, valamint radar nélküli felderítőt) rendszeresítették, valamint 2017 szeptemberében a gyalogsági harcjármű új változatát készítette el a Tatra. A 120 milliméteres Soltam Cardom aknavetőt a deszanttérben helyezték el, melynek kétfelé nyitható tetőpáncélzata teszi lehetővé a teljes, körkörös tüzelést. Az első aknagránát kilövését a megállástól számított 30 másodpercen belül képes végrehajtani a 6800 méteres legnagyobb lőtávolságú aknavető. A percenkénti 18 lövés leadására képes, digitális tűzvezető rendszerrel is felszerelt Soltam Cardom aknavetőhöz a Pandur II CZ belső terében 50 darab aknagránátot helyeztek el.

A járművek előállítását helyben valósították meg, így vált lehetségessé, hogy Indonézia számára itt készülnek el a páncélosok egyes elemei. Az ázsiai állam 80 millió dollárért vásárolt meg 23 darabot a Pandur-okból, amik izraeli gyártmányú Elbit Systems UT30MK.II-es távirányítású tornyokkal lesznek ellátva. Fegyverzetüket egy 30 milliméteres ATK Bushmaster Mk44 gépágyú, egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska, és két Spike-LR irányított rakéta alkotja. Indonéziában a Pandur II-es a Cobra nevet kapta és a helyi előállításba a PT Pindad vállal fő szerepet. 2017-ben a hadsereg próbáin egy 12,7 milliméteres géppuskával ellátott távirányítású toronnyal ellátott páncélozott szállító harcjármű is bemutatásra került.

Erre az Ares REMAX (Elbit Systems) távirányítású torony került felszerelésre. Egy másik változatra a Cockerill CT-CV 105 milliméteres lövegével ellátott tornyát szerelt fel az indonéz PT Pindad. Meg kell jegyezni, hogy hasonló toronnyal van ellátva a törökök ​​által tervezett FNSS Kaplan/Harimau harckocsi is, ami szintén rendszeresítésre kerül Indonéziában. A 8x8-as kerékképletű páncélosba töltőautomata is került, ami lehetővé teszi a 105 milliméteres Falarick csőből indítható páncéltörő rakéta alkalmazását is. A még mindig igen könnyű, de úszóképességét már elvesztő Pandur erős fegyverzetével hasznos eszköze lehetne az indonéz haderőnek a nehezen járható mocsaras területeken, de akár beépített városi körülmények között is helytállhat, hiszen a stabilizált lövegcső emelkedési szöge -10° és +42° közötti.

A cseh AERO Vodochody Aerospace folytatja az L-39NG Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztrepüléseit. A repülési tesztprogramban már megkezdődtek a repülési tulajdonságok és teljesítmények, például a felszállás, a leszállás, az emelkedési sebesség, G-terhelés értékek, valamint az üzemanyag-fogyasztás leellenőrzése és meghatározása. Az úgynevezett nedves szárnyú, vagyis teljes integrált szárnytartályokkal rendelkező konfigurációban a repülési tesztek során elért legnagyobb sebesség 943,4 kilométer per óra (Mach 0,822) lett. A szárnyak töréséhez vezető, hajlító-csavaró lengést, rezgést is figyelemmel kísérték a repülési feladatok során. E célból az Aero tesztpilóták tesztrepülések sorozatát hajtották végre különböző magasságon és sebességgel. Az összes repülést az első prototípussal, a 7001-es számúval végezték el.

Március második felében sikeresen teljesítette tesztfeladatait az Aero Vodochody L-39NG 7002-es gyártási számú Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztpéldánya a Cseh Repülési és Kutatóközpontban (VZLU). Ezt a gépet a földi statikus tesztekre használták, vizsgálva rajta a sárkányszerkezet erősségét a különféle irányú erőbehatásokkal szemben. Ezeket a teszteket az európai katonai légialkalmassági bizonyítvány által elvárt kritériumok szerint végezték el. A tervezett igénybevételt 100%-nak tekintő erőhatásokat gond nélkül bírta az L-39NG szerkezete, így ezután jött a próba azon része, ahol a tervezettnél nagyobb erőhatásoknak volt kitéve. Ezek során az első szerkezeti elváltozásokat 110%-nál észlelték, így próbákat befejeznek tekintették az Aero Vodochody szakemberei. A 7002-es törzsének el nem deformálódott részeit további földi próbákhoz fogják felhasználni a jövőben.

Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is.

Bulgária számára hamarosan elkezdődik a Lockheed Martin F-16 Block 70-es vadászbombázók gyártása. Az eddig megrendelt nyolc példányért, amiből hat egy, míg kettő kétüléses, 512 millió dollárt fizet majd Szófia, így a gépek darabára 64 millió dollár. A kommunizmus bukása óta ez lesz Bulgária legnagyobb katonai beszerzése, ami a nyolcadik F-16V 2027. január 31-ig esedékes átadásával fejeződik be. Ezt követően további ugyanennyi F-16V beszerzése szerepel a bolgár tervekben. Eltérés csak annyi lesz, hogy az első 8 gépért előre fizettek, míg a második 8 árát részletfizetéssel egyenlítik ki. Az igencsak szövevényes bolgár tender még 2004-ben vette kezdetét, akkor 16 darab NATO-kompatibilis harci repülőgép beszerzését indították el. Az évek során különféle gazdasági, politikai és pénzügyi okok hátráltatták a beszerzés megvalósulását. Az új vadászgépek a régi MiG-29-ek felváltására szolgálnak, amelyeket az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején rendszeresítettek az országban.

Április 2-tól újra kész az olasz légtér védelmére a helyi légierő 51. Repülőezrede. A most az észak-olaszországi Istrana légibázison települt alakulat életében erre a feladatra 24 éve nem került sor, hiszen az F-104 Starfighter-ek kivonását követően a csapásmérésre képes AMX típust repülték. Azonban az idő előre haladtával az olasz-brazil fejlesztésű típust a modern Eurofighter Typhoon váltja le az ezrednél. A 132. Repülőszázad már az új típust repüli, de még megtalálható pár taktikai légi felderítésre és közeli légi támogatásra képes AMX-is az ezrednél.

A Boeing nemrég szállította az első CH-47F Chinook nehéz helikoptert a Holland Királyi Légierő (RNLAF) részére. 2016-ban Hollandia 14 CH-47F Chinook-ot vásárolt, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az utolsó holland F Chinook 2021-ben kerül majd átadásra. Várhatólag ezt az időpontot nem fogja módosítani az a tény, hogy a Boeing ideiglenesen felfüggesztette a termelői tevékenységeket a Philadelphiában lévő üzemében. Így az április 3-i munkanap vége után két hétig, a koronavírus-járvány idején elfogadott intézkedések miatt szünetel a CH-47-ek előállítása is az MH-139A Gray Wolf és a V-22 Osprey mellett.

Igaz, hogy még csak két Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgéppel rendelkezik a brit RAF, de a típussal már elérték a korlátozottan bevető minősítést. 2020. március 13-án megérkezett a második Poseidon MRA Mk.1-es tengeri járőrgép Skóciába, amelyet 2020. február 5-én adtak át. A ZP802-es lajstromú, City of Elgin nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba lesz, de ott még nincs készen minden. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép hat héttel azelőtt, február 4-én érkezett meg. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. A London által megrendelt kilenc gépes állomány 2021 novemberére válik teljessé és 2024-ben lesznek korlátozások nélkül bevethetők.

Svédországban az újabb JAS39E/F Gripenek megjelenésével nem fog leáldozni a régiebbi C/D verzióknak. A légierő ugyanis hamarosan modernizálni fogja a pilótaképzést, így a Saab Sk 60-as gépek öt év múlva kivonásra fognak kerülni. Helyüket egyrészt korszerű turbópropelleres típus fogja átvenni, és ezek mellett lesznek megtalálhatók a JAS39 C és D verziói, mint a haladó pilótaképzésben használatos gépek. A svédek már jó ideje igen élénken figyelik a svájci Pilatus PC-21-es gépet, így talán ennek lehet a legnagyobb esélye a rendszeresítésre. A Gripen C/D-k megjelenése a kiképzésben 2023-tól valószínűsíthető, ugyanis ekkortól várható az E variánsok csapaszolgálatba állítása. A távolabbi jövőben nem zárható ki egy csakis pilótaképzésre szolgáló sugárhajtóműves típus rendszeresítése sem. Ez esetben az USAF részére kooperációban kifejlesztett Boeing/Saab T-7 jöhet majd számításba.

Oroszországban befejeződött a Tupoljev Tu-95MSz Bear stratégiai bombázók egyik korszerűsítési programja. Ennek során csak a repülőgépek rádió- és navigációs berendezéseinek részleges cseréje történt meg. Azt a források eddig nem közölték, hogy a 2018-tól végzett munka hány darab T-95MSz-t érintett, de ebben az évben már további példányokon is elkezdték ugyanennek a korszerűsítési programnak a végrehajtását.

Algéria Szuhoj Szu-24MK Fencer bombázógépeinek korszerűsítése elkezdődött. Az észak-afrikai ország 22 példánnyal rendelkezik a szovjet érában tervezett típusból. Ezek közül nemrégiben hat gép érkezett meg Oroszországba, ahol az 514-es repülőjavító üzemben folyik majd a modernizáció. A hírek szerint ennek végeztével képességeik és felszereltségük meg fog egyezni az orosz légierőben is rendszeresített Szu-24M2-es változatokéval.

Attól függetlenül, hogy a gyártósora várhatólag 14 napig állni fog, újabb szerződés véglegesítése történt meg a Boeing a P-8A Poseidon tengeri járőrgépek esetében. Az 1,5 milliárd dolláros rendelési tételben 18 példány található meg, ezek közül hat a Koreai Köztársaság Haditengerészetének, míg négy repülőgép az Új-Zélandi Királyi Légierőnek kerül majd legyártásra. A fennmaradó nyolc gép a US Navy állományát fogja gyarapítani. Új-Zéland esetében 2022-ben, míg Dél-Korea esetében 2023-tól kezdődnek majd meg át átadások.

Japánban eddig úgy néz ki, egyedül fognak nekivágni a F-3-as, illetve FX jelzéssel is illetett csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép kifejlesztésének. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó F-2-es jelzést viselő típus pótlása 2030-2035 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során még 2018-ban megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt továbbra is elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.

Érthető okokból csak a brit-olasz-svéd Tempest, vagy német-francia FCAS partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.

Jelenleg úgy tűnik a külföldi gyártók csak beszállítói szerepkörben (repülési rendszerek, érzékelők és egyéb alkatrészek) érvényesülhetnek majd az új típus esetében, mivel a Lockheed, a Boeing és a BAE elképzeléseit elemezve úgy ítélték meg, hogy nem feleltek meg a japán igényeknek. Egy ilyen véglegessé váló döntés a japán fő védelmi vállalkozó, a Mitsubishi Heavy Industries számára lenne kedvező, mivel ez egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozna számára tető alá. Tokió közleményében jelezte, a 2020-as év végére pontot szeretnének tenni az ügy végére. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek arra az ATD-X gépre.

Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz. Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A japánok szerint az amerikai vállalatok, köztük a Lockheed Martin, a Boeing és a Northrop Grumman továbbra is potenciális partnerek lehetnek. Napvilágra került egy újabb elvárás is az F-3-al szemben. Ez pedig az, hogy több légiharc-rakéta szállítására kell képesnek lennie, mint az F-35 Lightning II-es.

Március 28-án vízre került a SAN ANTONIO-osztályú partraszálló hajók közül a 12. A USS FORT LAUDERDALE (LPD 28) a Huntington Ingalls Industries (HII) Pascagoula-i hajógyárában készült el. Ugyanitt jelenleg már folyik a majdani USS RICHARD M. MCCOOL (LPD 29), valamint a USS HARRISBURG (LPD 30) építése is.

Elérte a teljes körű bevethetőséget az Amerikai Tengerészgyalogság VMM-362-es repülőszázada. A Bell/Boeing MV-22B Osprey típust repülő századot 2018. augusztus 17-én állították fel. Ezt követően nem sokkal már 2019. június 30-án jelentették, hogy a billenőrotoros típusukkal korlátozottan már bevethetővé váltak.

Újabb megrendelés érkezett a Lockheed Martin-hoz az F-35-ös vadászbombázókra, illetve az AGM-158B JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgépekre. A Pentagon 4,7 milliárd dolláros megrendelésében 78 Lightning II-es szerepel. Ezekből 48 F-35A modell, 14 F-35B, 16 pedig F-35C változat. Az 1000 kilométeres hatótávolságú AGM-158B esetében két rendelés került véglegesítésre összesen 181,2 millió dollár ellenében. Ezek 360 és 390 darab JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgép beszerzéséről szólnak, ezekből 40 darab kerül majd külföldre. A határon túli vevő(k) kiléte még nem került közlésre, de a legutóbbi AGM-158B megrendelők Lengyelország, Finnország és Ausztrália voltak.

Argentínában, márciusban átadták a légierő számára a hatodik Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépet is. Ennek a repülőgépnek a lajstromjele A-705, gyártási száma 1033. Átadásának még a 2019-es évben, mint az arra az évre tervezett harmadik példánynak meg kellett volna történnie. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására 2013-ban még a 2014-es dátumot mondták a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

A 2018-as évben alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban a 2018-as évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.

Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. A 2018-ban átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány követte volna. Ezek mind argentin tulajdonba kerülnek. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még nincsenek véglegesnek mondható információk, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Az eddig átadott Pampa III-ok Argentína északkeleti határainak védelmét látják el jelen pillanatban.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado GR.4

General Dynamics FB-111A Aardvark

NHI NH90TTH

Boeing RC-135W Rivet Joint

Bombardier/Raytheon Sentinel R.1

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Mirage F1M

Boeing P-8A Poseidon

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Northrop F-5F Tiger II

Fiat G-91T1

Boeing KC-135T Stratotanker

Panavia Tornado F.3

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Embraer ERJ-145H AEW&C

McDonnell Douglas C-15 Hornet

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Blackburn Buccaneer S.2B

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Douglas A-4N Skyhawk

Breguet Br.1150 Atlantic

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Mitsubishi F-2A

Grumman EA-6B Prowler

Embraer KC-390

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Antonov An-26KPA

Boeing AH-64D Apache

IAI Kfir TC.12

2020.03.28

2020.03.28. 06:16

Ausztriában jelenleg még számos típus esélyes a majdani megrendelés elnyerésére. A svéd gyártmányú Saab 105-ös sugárhajtású kiképzőgépek utódjait nem biztos, hogy megvásárolják majd, az is elképzelhető, hogy ezeket csak lízingelni fogják. A valaha 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Azonban a 2020-ban nyugdíjazni kívánt típuson több repedést is felfedeztek 2019 decemberének vége felé, így az egész flottát a földre kényszerítették biztonsági okokból.

A történet úgy lesz teljes, ha az is megemlítésre kerül, hogy a Saab 105-ök ellenőrzésének javaslata a Svéd Légierőtől származott, ahol a hasonló Sk 60-at használják kevésbé erős hajtóművekkel, de modernebb pilótafülkével. Mivel az osztrák műszaki szakemberek további repedéseket találtak olyan helyeken is, amelyeken a svédek nem, így az összes osztrák Saab 105-öt a földre parancsolták. Ausztria most 2020 elején a brit BAE Hawk, a cseh Aero L-39NG, valamint az olasz Leonardo M-345 és M-346 repülőgépek képességeit és üzemeltetési költségeit vizsgálja. A jelenleg használt 15 Eurofighter mellett legalább 6-8 új repülőgépre lenne szükség. Mivel az ország helikopterek beszerzésén is gondolkodik, nem zárható ki, hogy az olaszok egy igen versenyképes helikopter+repülőgép ajánlattal fognak versenybe szállni az osztrák megrendelésért.

Már a terepen végzet próbáknál tart az ukrán fejlesztésű Otaman gyalogsági harcjármű. A helyi Practika NGO által gyártott lövészpáncélost 2016-ban a Defexpo-n mutatták be. A 6x6-os kerékképletű Otaman gyalogsági harcjármű elődjének a szovjet BTR-60-as tekinthető. Persze ez a megjelenésében nem érhető tetten, hiszen a páncéltest elejében elhelyezett Deutz gyártmányú dízel erőforrás 320 lóerős. A jármű 6,70 méter hosszú, 2,66 méter széles, 2,44 méter magas páncéltesttel rendelkezik és súlya 16 és 23 tonna között változhat a fegyverzet és a plusz páncélzat miatt. Háromfős kezelőszemélyzete mellett tíz lövész szállítására képes. Az Otaman amellett hogy teljes védelmet nyújt a bent lévőknek a vegyi és biológiai harcanyagokkal szemben, még kiemelkedő aknák elleni védelemmel is rendelkezik. A kétéltű jármű maximális közúti sebességgel 110 kilométer per óra, távolsága 800 kilométer. 2017-es Kijevben tartott fegyver- és biztonsági kiállításon az Otaman 8x8-as kerékképletű változat is bemutatásra került. Ez már a 7,5 méter hosszú testében 14 fő szállítására képes, és egy 238 lóerős Iveco dízelmotorral került ellátásra.

Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben. Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 3B változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében. A 38 új gép beszerzéséről szóló szerződést eddig még nem írták alá.

A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések szintén a Tranche 3-as széria 19 példányán. Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban.

Visszakanyarodva a spanyol és a német gépekhez, talán mindkét államban lehetőség nyílik további példányok beszerzésére is. A spanyolok esetében az idős Boeing F/A-18A/B-k cseréjére találják alkalmasnak a Eurofighter eme megnövelt képességekkel rendelkező Tranche 3-as alváltozatát. A németek esetében már szóba is került egy-egy 45, illetve 40 darabos megrendelés. Ez a 2030-is kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra is alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd. A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését.

2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében.

A svédországi Linköpingben működő Saab gyárban elkezdték az első brazil JAS39F Gripen gyártását. A kétüléses gép nem csak az átképzésben fog helytállni, hanem jelentős harci kapacitását kihasználva, harci bevetések végrehajtására is képes lesz. A Brazil Légierő számára az együléses E változatok átadását 2021-től kezdik el, míg a nyolc kétüléses közül az elsőt 2023-ban szállítják le.

Március 20-án végrehajtotta első repülését a másodiknak elkészült Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is.

A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.

Kínában talán már a végéhez közeledik a koronavírus okozta járvány, azonban a flotta légiereje megpróbálja minimalizálni a pilótaképzésből kiesett időt. Jó eséllyel ennek volt köszönhető az ázsiai ország első szolgálatba állított repülőgép-hordozója, az Ukrajnától vásárolt CV-16 LIAONING (TYPE 001, vagy ex-VARJAG) március második felében végrehajtott útja is. A hordozó fedélzetéről több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó emelkedett a levegőbe, majd szállt le, bonyolult időjárási körülmények közepette. A hírek szerint ezeket a repüléseket a Tengerészeti Repülési Egyetem oktatói hajtották végre a gépekkel és a feladat a hordozófedélzeti képesség helyreállítása volt. Körülbelül egy év alatt a Haditengerészeti Repülési Egyetem tucatnyi pilótát képes kiképezni, és ők ezt követően már nappali és éjszakai repülések végrehajtására is képesek a hordozó fedélzetéről.

Megindult a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók gyártása Japánban. A típus előállítását március 9-től szüntették be egy hét időtartamra. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak voltak. A Mitsubishi Heavy Industries Nagoja melletti üzemében a tervek szerint újraindult a gyártás.

Befejeződtek a Boeing EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógéphez tervezett NGJ-MB (Next Generation Jammer Mid-Band) rádióelektronikai zavarókonténer soron következő tesztszakasza. Raytheon Company következő generációs zavarórendszerét a Patuxent River-i bázis speciális csarnokában tették próbára. Az elektronikus hullámokat teljesen elnyelő burkolat segítségével teljesen leárnyékolt helyiség mennyezetére volt felfüggesztve az EA-18G Growler, szárnyai alatt egy-egy NGJ-MB rádióelektronikai zavarókonténerre, illetve a törzse alatt egy régebbi gyártmányú ALQ-99 Tactical Jamming System-el. Három hónap alatt 400 órányi üzemidő során mérték a konténerek teljesítményeit, elektromágneses környezeti hatások elleni védettségét. Mivel a tesztidőszak sikerrel zárult jöhetnek a következő lépésben a repülési próbák az VX-23-as Teszt-és kiértékelő század gépeivel és legénységével.

Tíz év múlva egy jelentősen átalakult tengerészgyalogsággal rendelkezhet az Amerikai Egyesült Államok, amennyiben megvalósul a nemrégiben felvázolt elképzelés. Itt a fő cél a jelentős karcsúsítás, szinte minden tekintetben az expedíciós hadviselés jegyében. 2030-ra 12000 fővel lesznek kevesebben a bőrnyakúak, viszont ennek a 7%-os leépítésnek köszönhetően is így jobban meg tudnak majd felelni a nemzetvédelmi stratégia követelményeinek. Az átalakítás fő mozgatórugói Oroszország és Kína fegyverfejlesztései, amik leginkább a nagy hatótávolságú irányított fegyverekben öltenek egyre jobban testet.

A hajók és felszíni célpontok elleni fegyverzet esetében nem biztos, hogy a jelenlegi eszközök továbbfejlesztései teljes körűen helyt tudnának állni, így a változás akár teljességgel indokolt lehet. Ebben a helyzetben a megoldást a kicsi, könnyen áttelepíthető, de szintén nagy hatótávolságú irányított fegyverzettel ellátott egységek jelenthetik. Ezek légi szállítással könnyedén megjelenhet a Csendes-óceán szigetein védernyőt és csapásmérő erőt is tartalmazva légvédelmi és hajók elleni rakétákkal, illetve robotrepülőgépekkel felszerelve. Ezeket egészítenék ki a most már egyre kevésbé futurisztikus fegyverek, amik lézerrel és a mikrohullámmal pusztítanának. A felderítésről a pilóta nélküli gépek gondoskodnának, de szintén ezek a személytelen eszközök képeznék a légi csapásmérő eszközöket hordozó szerkezetek egy jelentős részét. A páncélos zászlóaljak felszámolásra kerülnének, így az M1-ek mindegyike a kivonás sorára jutna.

Ezzel párhuzamosan a gyalogos zászlóaljakat 24-ről 21-re kell majd csökkenteni, a tüzérség ereje is negyedére lenne visszavágva. 2031-re összesen 420 F-35-ös (353 F-35B és 67 F35C) vásárlása volt betervezve, de akár ez is módosulhat, hiszen a 16 géppel ellátott századok 2030-ra csak 10 Lockheed Martin F-35 Lightning II-vel rendelkeznének. Ez nagyjából 120-130 darabbal lenne kevesebb, mint ahogy arra a gyártó vár. Körülbelül egyharmaddal kevesebbet vásárolnának a lassan rendszeresítésre éretté váló Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekből is, amelyek fejlesztését éppen a tengerészgyalogság szorgalmazta a leginkább. A Bell AH-1Z Viper harci helikopterekből is feleslegessé válhat majd két századra elegendő mennyiség.

Az amerikai hadsereg a FARA (Future Attack Reconnaissance Aircraft) programjára jelentkezett öt típus közül a Bell Textron és a Sikorsky terveit választotta ki, mint azokat az elképzeléseket, melyek a verseny következő szakaszába léphetnek. Így a cégek nekiláthatnak a részletes tervezésnek, majd a Bell 360 Invictus, illetve a Sikorsky Raider X helikopterek megépítéséhez és teszteléséhez. A prototípusok tervezett első repülésére a 2023-as évben számítanak a szárazföldi haderőnél.

Ez év márciusától már rendeltetésüknek megfelelően használják a Draken International által birtokolt Dassault Mirage F1 vadászbombázók néhány példányát a Nellis légibázisról felszállva. A légiszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (13 darab Douglas A-4K Skyhawk és 23 darab Aero Vodochody L-159E Honey Badger 12 darab - kilenc együléses C és a három kétüléses D – Denel, régebben Atlas - Cheetah) rendelkező vállalkozás 2017 végén állapodott meg Spanyolországgal 20 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és 2 darab kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. 2019. november 12-én a Draken International sikeresen befejezte első nagyjavított Dassault Mirage F1 vadászbombázójának berepülését. Az újbóli repülőképességet a 22 gép a dél-afrikai Paramount Aerospace Systems (a Paramount Group leányvállalata) segítségével éri el.

Felfüggesztette a Boeing a P-8 Poseidon tengeri járőrgépek, valamint a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek gyártását. A legalább 14 napon át tartó termelés beszüntetés oka, a koronavírus járvány. A cég a közleményében közölte, bár a termelés leáll, a különféle fejlesztések folytatódnak. Így nagyrész otthoni munkavégzéssel folyik majd a KC-46A-n a légi utántöltés során használt kamerarendszer hibáinak kiküszöbölése is. Ezzel 2023-ra, 2024-re szeretnének egy minden körülmények között megbízhatóan működő rendszert a légierő és a külföldi megrendelők számára biztosítani.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Bell/Boeing MV-22B Osprey

English Electric Canberra PR.9

Sikorsky UH-60M Blackhawk

Berijev Be-6P Madge

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Transport Allianz C-160D

Northrop F-5E Tiger II

Westland Sea King HC.4

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage IIIRS

Bell OH-58D Kiowa

British Aerospace Hawk Mk.65A

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Eurofighter EF-2000 Typhoon

General Dynamics F-16ADF Fighting Falcon

KAI T-50 Golden Eagle

Boeing B-52H Stratofortress

Dassault Mirage 2000B

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Hawker Siddeley Harrier T.4

Grumman F-14A+ Tomcat

Kawasaki P-1

2020.03.21

2020.03.21. 05:43

Sikeresen teljesítette tesztfeladatait az Aero Vodochody L-39NG 7002-es gyártási számú Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztpéldánya a Cseh Repülési és Kutatóközpontban (VZLU). Ezt a gépet a földi statikus tesztekre használták, vizsgálva rajta a sárkányszerkezet erősségét a különféle irányú erőbehatásokkal szemben. Ezeket a teszteket az európai katonai légialkalmassági bizonyítvány által elvárt kritériumok szerint végezték el. A tervezett igénybevételt 100%-nak tekintő erőhatásokat gond nélkül bírta az L-39NG szerkezete, így ezután jött a próba azon része, ahol a tervezettnél nagyobb erőhatásoknak volt kitéve. Ezek során az első szerkezeti elváltozásokat 110%-nál észlelték, így próbákat befejeznek tekintették az Aero Vodochody szakemberei. A 7002-es törzsének el nem deformálódott részeit további földi próbákhoz fogják felhasználni a jövőben.

Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is.

Spanyolországból májusban fognak áttelepülni Irakba az ország szárazföldi haderejének NHIndustries NH90-es helikopterei. A kijelölt állomány a felkészítés utolsó szakaszában van már jelenleg. Az NH90-ek a Bagdadtól 30 kilométerre található Tajzi bázison állomásozó Toro harci kötelék három CH-47 Chinook helikopterét fogja felváltani. Itt további három Cougar is repül spanyol felségjelzéssel ellátva. A spanyol helikopterek alapvetően személy-és teherszállító feladatokat látnak el Irakban, nem pedig harci bevetéseket teljesítenek.

Jelenleg már a légi és a műszaki személyzet ismerkedik meg az új TALIOS célmegjelölő konténerrel a CHARLES DE GAULLE hordozó fedélzetén. A Thales Optronique új fejlesztésű célmegjelölő konténere jó ideig, mint PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) szerepelt a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölővel 2016 októberétől kezdődtek a légi tesztek egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. Meg kell jegyezni, hogy a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe.

A 450 millió eurós fejlesztés végére egy infravörös tartományban 1280 × 1024 pixeles felbontásra képes érzékelő mellett egy 640 × 560 pixeles felbontású nappali kamerával is ellátott konténer valósult meg, ami pontosabb GPS koordináták meghatározását teszi lehetővé, javítva ezzel az AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák találati arányát, valamint kialakításából adódóan jobban ellenáll a repülőgép-hordozókon végzett leszállások okozta erőhatásoknak és csökkentett radarkeresztmetszettel is rendelkezik. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba állítását 2016 októberében - az első repülése alkalmával - még 2018-ra várták. A francia flotta Dassault Rafale vadászbombázói tizenöt évig a DAMOCLES célmegjelölőt használták, ami felett minden tekintettben eljárt már az idő, így cseréje egyre sürgetőbbé vált. Amint a képzés befejeződik, a TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba lép majd a haditengerészeti Rafale variánson.

Indiában március 17-én hajtotta végre első repülését a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas első olyan példánya, mely már teljes képességekkel (légi utántölthetőség, Rafael Derby rakétákon alapuló látótávolságon túli légiharc képesség) rendelkezve került le a gyártósorról. A 40 percig tartó első szárnyalásra a Bengaluru-i repülőtérről indult a gép és az eseménymentes repülést követően ide is érkezett vissza. A HAL szerint összesen 16 ilyen, teljes képességgel rendelkező repülőgépet szállítanak majd le az Indiai Légierő számára. Ezeket a 18. repülőszázad a Flying Bullets fogja megkapni. Az első kettőt ebben az évben adják át, míg a maradékot 2021 áprilisáig kell kézbesíteni. A típusból 16 darab nem teljes képességű példány áll hadrendben a 45. repülőszázadnál (Flying Daggers), ezt egészíti majd ki a fent említett 16 repülőgép, valamint ezek mellé 8 darab kétülésest is elkészítenek, így lesz teljes a 40 darab Mark 1-re szóló megrendelés. Később az első 16 darab nem teljes képességű példány is teljes képességűvé fog válni egy modernizálást követően. A következő legyártásra kerülő 83 darab már a továbbfejlesztett Mark 1A Tejas lesz (73 együléses Tejas Mk1A-t és 10 kétüléses változat), amelyek 5,46 milliárd dolláros megrendelését a múlt hónapban véglegesítették. Ezt azonban még jóvá kell hagynia a Biztonsági Kabinet Bizottságának, ami akár egy évet is igénybe vehet. A szállítások csak a szerződés aláírását követően három évvel kezdődhetnek el. A HAL arra készül, hogy évi 16 repülőgépet előállító csúcsteljesítménye legyen erre az időre.

Májustól várják az újabb Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépek megérkezését Indiában. A típusból eddig nyolc példány érkezett meg, a következő négy repülőgép az eredeti, 2009-ben aláírt 2,2 milliárd dolláros szerződésben opcióként szerepelt. Ezek a repülőgépek ugyanolyan konfigurációban lesznek legyártva, mint a korábbi nyolc P-8I Neptune. Az utolsó gép érkezését 2022 januárjára tervezik.

Újra hallatott magáról a MiG-21-es leszármazott, a JL-9 Mountain Eagle. A kétüléses szuperszonikus kiképzőgépet Kínában a haditengerészet is rendszeresítette, de csak szárazföldi repülőtereken végzett pilótaképzés céljára. Pár éve felröppenek hírek a hajófedélzeti variánsról is, de eddig képi bizonyíték erről nem került elő. Ezen a héten viszont a gép gyártását végző Guizhou Aviation Industry Corporation által kiadott több promóciós anyagában újra megemlítették ezt a változatot. Ebből az szűrhető le, hogy a flotta megrendelésének elnyerésére folynak a hordozófedélzeti üzemre képes JL-9-es fejlesztési munkálatai. A jelentős szerkezeti módosítással, megerősítéssel járó munka fontos lehet, hiszen a hordozófedélzeti pilótaképzésre alkalmas kiképzőgéppel a kínai flotta jelenleg még nem rendelkezik, pedig a repülőgép-hordozó állománya szépen gyarapodásnak indult. A megrendelésre esélyes lehet még a Hongdu Aviation Industry Group által kifejlesztett JL-10-es Falcon is, ez a kéthajtóműves kialakítása miatt biztonságosabban tűnik, viszont ára magasabb.

Március 9-én hajtotta végre utolsó repülését Japánban a McDonnell Douglas RF-4E-k és az RF-4EJ-k vegyes köteléke. Az RF-4E felderítőgépek az 1972-es évben lettek megrendelve az RF-86F Sabre gépek pótlására. A 14 RF-4E mindegyikét a McDonnell Douglas építette meg St. Louis-ban. Az első 1974 decemberében érkezett meg a felkelő nap országába, ahol ezt az alváltozatot egyedül repülő 501. század a következő évtől vált bevethetővé új gépeivel. Az alegység az 1980-as években 15 darab RF-4EJ változatot is kapott. Ezek, mint vadászgépek már nem kerültek modernizálásra, de a törzs alatti középső felfüggesztési ponton képessé váltak egy alacsony magasságú felderítőkonténer, vagy egy rádióelektronikai felderítőkonténer, vagy egy nagy hatótávolságú ferde tengelyű fotózásra használt konténer hordozására. Az 501-ek a 29 gépek vegyes állományból az évek során mindössze kettőt veszítettek el.

Bár az elmúlt öt évben megvalósultak eredményes fejlesztések, a Lockheed Martin F-35-ök számára az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. A legutóbbi Számvevőszéki jelentés azt tanácsolta a Védelmi Minisztériumnak, hogy szüntessék meg az ALIS rendszer alkalmazását. Az 58 oldalas jelentés készítése során öt F-35-öket üzemeltető légibázisra is ellátogattak a készítők, és a helyszínen gyűjtöttek információkat az ALIS-ről.

A 4700 darab hiányt felvonultató listában a legsúlyosabbak az 1., vagy a 2. kategóriába tartozók. Ezek veszélyeztethetik a biztonságot, illetve akadályozhatják, vagy korlátozhatják a harci bevetések sikeres végrehajtását. A jelentésben az is benne foglaltatik, hogy az ALIS általában jobb teljesítményt nyújt, mint 5 évvel ezelőtt. Konkrétan mind az öt repülőtéren a felhasználók kijelentették, hogy az adatfeldolgozás, az információk letöltése és a képernyőn történő navigálás általában gyorsabb, mint az előző években. De mindezek ellenére az F-35-ök napi üzemeltetése során továbbra is jelentős kihívásokkal jár, például az ALIS nem kellő mértékben segíti a munkát, mivel a pontatlan és/vagy hiányzó adatok időnként azt eredményezik, hogy a rendszer jelzést ad arról, hogy az adott F-35 repülőgéppel nem szabad repülni.

Továbbá a számítógépes rendszer is terjedelmesebb mint kellene, gyakran szakadozik az internetes kapcsolat, valamint az ALIS üzemeltetéséhez néha gyártói támogatásra van szükség. Az elvártnál nagyobb létszámú karbantartással és annak felügyeletével foglalkozó létszám nem torelható, akárcsak a lassú átfutási idők. Hosszú távon a Lockheed Martin azt tervezi, hogy leállítja az ALIS-t, és felváltja az ODIN-nal (Operatív Adatok Integrált Hálózata), amely egy felhőalapú rendszer lesz. Reményeik szerint ezzel nem lesznek problémák és 2022 decemberéig készen lesz a megerősített kibervédelemmel ellátott rendszerük, amelynek első hardverei még idén megérkeznek majd az üzemeltetőkhöz.

Tovább fogja gyarapítani AGM-88E AARGM lokátorromboló rakétákból álló mennyiségét az Amerikai Haditengerészet. A HARM legújabb leszármazottja nemrégiben állt szolgálatba Amerikában és Olaszországban, valamint megrendelte már Ausztrália és Németország is. Most az Alliant Techsystems Operations 164 millió dolláros szerződést nyert el, ami 260 darab AGM-88E AARGM leszállításáról szól. Azonban ahogy ez már több amerikai példány esetében is megtörtént, ezekhez felhasználják a régebbi AGM-88B-k egyes elemeit is. Ezek új érzékelőegységgel és fedélzeti elektronikával történő átalakításával jön létre az AARGM.

Útnak indult Nagy-Britannia felé Brazíliából az utolsó AH-11A Super Lynx helikopter is. Az N-4006-os lajstromszámú gép a Leonardo Marconi Westland (LMW) központja, Yeovil felé vette az irányt, ahol egy alapos korszerűsítése fog átesni. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az N-4006-os lajstromszámú gép megérkeztével már 5 brazil forgószárnyas lesz megtalálható az üzemben, a korszerűsítés különféle fázisaiban. Az N-4001-es és az N4004-es már szolgálatba állt, míg az N4005-ös éppen a hazatértét és az összeszerelését követő, de az átvételt megelőző berepülési szakasz végén jár.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Boeing AH-64D Apache

Dassault Mirage 2000B

Grumman E-2C Hawkeye

AMX International AMX ACOL

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Sepecat Jaguar GR.1A

Lockheed F-104G Starfighter

Kawasaki P-1

Northrop F-5N Tiger II

Panavia Tornado F.3

Douglas A-4N Skyhawk

Eurofighter Typhoon EF2000

Boeing P-8I Neptune

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas EF-18B Hornet

Westland Sea King HAS.6

North American F-100F Super Sabre

MiG-27ML Bahadur

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Antonov An-26

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

NHIndustries SH-90A

Boeing KC-46A Pegasus

CASA C-101EB Aviojet

Rockwell B-1B Lancer

Dassault Mirage IIIS

Boeing F/A-18F Super Hornet

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

Lockheed P-3C Orion

Eurocopter EC665 Tiger UHT

2020.03.14

2020.03.14. 06:56

Németország ebben a hónapban tervezi, hogy hazatelepíti a Jordániában található Panavia Tornado különítménye földi és légi részét is. A Luftwaffe ISIS elleni bevetéseket végrehajtó légi különítménye a jordániai Al-Asraq légibázison volt megtalálható 2017 októbere óta. Ugyanis a német kormány azon év májusában úgy döntött, hogy áthelyezi a Panavia Tornado ECR gépeit, a törökországi Incirlik légibázisról. Mint az 2016 végén kiderült, már a 2016-os év vége előtt is elhagyhatták volna a törökországi támaszpontot az iszlám állam területei felett felderítő repüléseket végrehajtó német Panavia Tornado ECR vadászbombázók. A hat harci és egy Airbus A310 MRTT tanker/szállítógép mellett a török NATO bázison 240-250 katona is megtalálható volt. A két ország viszonyában a legnagyobb törést az okozta, amikor 2016 nyarán a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 104 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat. Ankara válaszlépése nem sokat váratott magára, az ezt követő időszakban több alkalommal is akadályt gördítettek a német politikusok légi támaszponton tett látogatása elé.

Új bázis után kellett hát nézni, a helyzet még kényelmetlenebbé válása előtt. Az esélyesek között elsőként a britek által is használt ciprusi bázist említették meg a források, de görög és jordániai repülőterek is szóba kerültek. A 2017-es év elején a vita újra kiéleződött, ugyanis a németek nem voltak hajlandók a törökök azon kérését teljesíteni, miszerint a repülések alatt készült összes nagyfelbontású fotót adják át részükre. Berlin szerint azért csak a felvételek egy részét tették elérhetővé Ankara számára, mivel azok a gondos válogatás nélkül felhasználhatók lettek volna a szíriai kurdok ellen és ezt szerették volna elkerülni. A civakodásnak végül is Berlinben vetettek véget, elhatározták a német különítmény Jordániába települ át. Elsőként az Airbus A310 MRTT tanker/szállítógép repül át új állomáshelyére, a Panavia Tornado ECR-ek csak később követték.

A költözés miatt a felderítő repülésekben csökkenés nem volt tapasztalható. Berlinben azonban szeretnék, ha 2020 márciusának végére Jordániából minden gép és a nemzetközi koalíció keretein belül ott szolgáló 700 német katona is hazatérne. A hírek szerint a német Panavia Tornado ECR-ek helyét és feladatait olasz típustestvéreik fogják átvenni, bár Róma hivatalos bejelentése ebben az ügyben még nem érkezett meg. Persze nem kell aggódni, Németország nem vonja ki magát a nemzetközi műveletekben való részvételből. Ugyanis légi szállító kapacitásának egy része továbbra is a koalíció rendelkezésre fog állni, valamint Irak nyugati részén, az Ain al-Asad légbázison terveznek telepíteni egy német távolfelderítő rádiólokátort a légvédelem erősítése érdekében.

Március 7-én első alkalommal fogtak el orosz repülőgépeket a norvégok Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázói. A Norvég-és az Északi-tenger fölött repülő egy-egy orosz Tu-142MK Bear F tengeralattjáró-vadász, valamint a Tu-142MR Bear J tengeralattjárókkal kapcsolatot teremteni képes légi harcálláspontot egy MiG-31 Foxhound elfogóvadász kísérte. Az orosz gépek elfogására a Luftforsvaret (a norvég királyi légierő) F-35A géppárja az Ørland légbázisról emelkedett fel. Persze az orosz kötelékre elsőként a Bodø légibázis F-16 Fighting Falcon-ok alkotta készültségi géppárját riasztották, az F-35-ök csak azután indultak el, hogy az oroszok tovább folytatták repülésüket. Meg kell jegyezni, hogy a norvégok terveiben az F-16-ok csak 2022-ig fognak légtérvédelmi készültséget adni és 2025-ben kerülnek majd kivonásra. Norvégia eddig összesen 15 darab F-35A-t vett át, a skandináv országban a típussal 2019. november 6-án érték el a kezdeti bevethetőséget. Ezzel éppen csak felfértek az F-35-öt hadrendbe állító európai államok képzeletbeli dobogójára az olaszok és a britek mellé. Az Északi-tenger fölött két brit Typhoon vadászgép vette át az orosz kötelék kíséretét a norvég gépektől. Az Északi Flotta gépei egyébként egy 10000 kilométer hosszú, 13 órás repülőutat tettek meg ezen a napon, a MiG-31 Foxhound természetesen nem volt végig jelen. A Tupoljeveket a repülési feladatuk végrehajtása során egy Iljusin IL-78 Midas tankergép segítette.

Teljessé vált Nagy-Britannia Boeing AH-64E Apache harci helikopterekre vonatkozó rendelése. London 2016 júniusában jelezte 50 darab AH-64E rendszeresítésnek szándékát Washington felé és 2017 májusában már be is jelentették 38 forgószárnyas megrendelését 488,1 millió dollár értékben. A WAH-64D Apache Longbow AH.1 utódjainak példányszáma eddig azonban nem volt teljes, 12 darab sorsáról csak annyit lehetett tudni, hogy a költségek alacsonyan tartása érdekében egy nagyobb rendelési csomagban kerülnek majd véglegesítésre. Most egy 191,8 millió dolláros üzlet nyélbe ütésével kiderült, a britek hiányzó egy tucatnyi forgószárnyasa is megrendelésre került az összesen 47 gépet 560 millió dollárért magába foglaló megállapodásban. Az 50 darab AH-64E leszállítása 2024 elején fog befejeződni Nagy-Britannia részére.

Március 13-án megérkezett a brit RAF második Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe Skóciába, amelyet 2020. február 5-én adtak át. A ZP802-es lajstromú, City of Elgin nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, de ott még nincs készen minden. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép hat héttel ezelőtt, február 4-én érkezett meg. Az új létesítményeken még jelenleg is folyik a munka, így került a Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek.

A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Olaszországban a koronavírus okozta fertőzés miatt a légierő HH-101 Caesar helikoptere is alkalmazásra került egy különleges feladatkörben. A kutató-mentő feladatkörben rendszeresített típus egyik példánya március 7-én egy 62 éves fertőzött férfit szállított a megfelelő kezelést biztosító egészségügyi intézménybe. Mindez persze a megfelelő egészségügyi óvintézkedések megléte mellett történt. Így a fertőzött személyt egy kellő izolációt biztosító eszközben, egy speciálisan kialakított hordágyban helyezték el, ami megvédte az egészségügyi személyzetet, a repülőszemélyzetet és a gépet a fertőző kórokozóknak való kitettségtől. Az mikrobiológiai szempontból biztonságos környezet megvalósítását az eszköz vázára felfüggesztett átlátszó műanyag ponyva teszi lehetővé. A biztonságos légcserét a megfelelő szűrők biztosítják. A különleges hordágy méretei lehetővé tették, hogy a HH-101 Caesar helikopter belső terében is kényelmesen elhelyezhessék, így nem csak a C-130J, C-27J, KC-767A repülőgépekben használható.

Nem vásárol több izraeli Iron Dome légvédelmi rendszert az Egyesült Államok, jelentették be ezen a héten. Washingtoni álláspont szerint a Rafael Advanced Defense Systems és az Israel Aerospace Industries által kifejlesztett légvédelmi rendszer nem integrálható kellő mértékben az USA légvédelmi rendszerébe. Izraeli médiajelentések ezzel szemben azt közölték, az amerikai lépés hátterében az áll, hogy az izraeliek nem tették a tengerentúliak számára elérhetővé az Iron Dome programjainak forráskódját és egyéb minősített adatait.

Talán késést szenvedhet India első négy Dassault Rafale vadászbombázójának leszállítása. A hírek szerint május utolsó hetére időzítve négy Rafale Indiába történő megérkezése szerepel a tervekben, azonban a koronavírus fenyegetettség miatt késhet a hazai bázisra történő megérkezés. Az indiai kormány március 11-én, szerdán április 15-ig felfüggesztette az összes meglévő vízumot, kivéve a diplomáciai, a hivatalos, valamint az ENSZ/nemzetközi szervezeteket érintőket. Franciaországtól 2016 szeptemberében rendelt meg Új-Delhi 36 darab gépet, ezek közül az első 2019. július 17-én hajtotta végre első repülését. A francia típus elsőként a pakisztáni határtól 220 kilométerre lévő Ambala bázison fog települni. Itt állítólag az infrastruktúra már készen áll a gépek kiszolgálására. Az elsőként átfegyverzésre kerülő repülőszázad a 17. Golden Arrows, légi és földi tagjai közül többen is Franciaországban tartózkodnak típusátképzésen. A koronavírus által a második leginkább érintett európai állam Franciaország, mivel az országban a fertőzött esetek száma elérte a 2284-et, miközben a halálos áldozatok száma megközelítette az 50-et. Franciaország számos városában, köztük Bordeaux-ban – amelynek a közelében fekszik a Rafale gépek gyártási helye Merignac városa is - számoltak be koronavírus-pozitív esetekről.

Egyes értesülések szerint nem fog megvalósulni Indonézia Szuhoj Szu-35-ös beszerzése. A 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlását állítólag Washington nyomásgyakorlása fogja meggátolni. Az Egyesült Államok a szankciókat magukkal hordozó Szuhojok helyett Lockheed Martin F-16V Viper-eket ajánlott fel megvételre, de Jakarta helyettük inkább F-35 Lightning II-eket venne.

Megrendelés érkezett a Sikorsky céghez is. A Lockheed Martin tulajdonába került gyártótól 525,4 millió dollárért 40 darab UH-60-as Black Hawk helikoptert rendeltek meg. Az M variánsokat 2022 júniusáig fogják elkészíteni. Ezekből a gépekből 2 példány külföldi megrendelőhöz fog kerülni.

Hamarosan elkezdik tanulmányozni az Egyesült Államokban azt, hogy a legutóbbi fejlesztésű fegyverekkel szemben mennyire sebezhető egy repülőgép-hordozó. Nagyjából hat hónapot vesz majd igénybe annak megállapítása, hogy a hordozók milyen túlélési esélyekkel rendelkeznek a legújabb lopakodó tengeralattjárók és a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek új generációi ellen, amiket Kína és Oroszország fejlesztett ki. A tanulmány nagy hatást gyakorolhat az USA jövőbeli hajóépítési elképzeléseire, de sokan már most azt sem tartják kizártnak, hogy a FORD-osztályú repülőgép-hordozókból csak négy egység fog megépülni.

Peru légiereje megkapta a negyedik nagyjavításon átesett Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépét. A perui légierő 18 Szu-25 repülőgéppel, tíz egy- és nyolc kétüléses K/UBK repülőgéppel rendelkezett. A gépek nagyjavítását már 2011-től tervezték, több lehetőséget is megvizsgálva - Roszoboronexport, Szuhoj, és Fehéroroszország - végül a Roszoboronexport lett a befutó, a helyi SEMAN-al közösen. A szerződés megközelítőleg 32 millió dollár költséggel járt és hat egy, valamint négy kétüléses gépről szólt és 2014 decemberében írták alá. Az első gép 2018 szeptemberében lett kész, míg a harmadikat, egy kétüléses példányt a tavalyi év közepén kézbesítették.

Brazíliában még 2013-ban születtek tervek a korszerűsítésre került McDonnell Douglas AF-1B és AF-1C Skyhawk vadászbombázók fegyverzetének bővítésére. Ebben az AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgép is szerepet kapott volna. A döntés logikusnak tűnhet, hiszen a fegyver megtalálható volt a brazil Lockheed P-3AM Orion tengeri járőrgépek fegyverzetében is. Az integráció sem volt elképzelhetetlen a Skyhawk-on, hiszen a tesztek egy része már egészen bizonyosan megvalósult. Az 1980-as évek elején az Amerikai Haditengerészet VX-4-es századánál vizsgálták a Harpoon alkalmazhatóságát a típuson a kaliforniai Point Mugu támaszponton. Itt 1982-ben egy TA-4F Skyhawk törzse alatti felfüggesztési ponton több alkalommal is látható volt a fegyver. Azonban évek óta csend honol a brazil integráció megvalósulása, illetve meg nem valósulása tényében.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mil Mi-14PL Haze

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

MiG-21bis SAU

Bell AH-1W Super Cobra

Eurofighter EF-2000 Typhoon

McDonnell Douglas RF-4EJ Kai

Airbus A400M

Fairchild A-10C Thunderbolt II

British Aerospace Hawk T.2

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Dassault Mirage 2000-9

Northrop SF-5B Freedom Fighter

Szuhoj Szu-57

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Saab Sk37E Viggen

Grumman A-6E Intruder

Panavia Tornado IDS

Boeing P-8I Neptune

Szuhoj Szu-27P Flanker

LTV Aerospace TA-7H Corsair II

Dassault Rafale C

Douglas A-4N Skyhawk

Aero L-159A Alca

Boeing AH-64D Apache

KAI T-50 Golden Eagle

North American TF-100F Super Sabre

Alenia Aermacchi M-346

2020.03.07

2020.03.07. 05:28

A Szlovák Védelmi Minisztérium szerződést írt alá az Eurospike-al (amely a Rafael Advanced Defense Systems Ltd., a Diehl Defense és a Rheinmettal Electronics vegyesvállalata) az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéták beszerzéséről. A szlovák hadsereg a hatodik fegyveres erő, mely a modern 5. generációs SPIKE LR2-et választotta, és a szlovák a harmadik NATO-nemzet lehet, amely a SPIKE LR2-t használja. A SPIKE LR-t alkalmazzák a szlovák hadseregben rendszeresített Patria AMV gyalogsági harcjárműre szerelt Turra távirányított toronyról is. A SPIKE LR2 tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet.

Megkapta második F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 3-án. Az átvételi ünnepségre a Wilhelmshaven-i haditengerészeti támaszponton került sor. Az NORDRHEIN-WESTFALEN (ÉSZAK-RAJNA-VESZTFÁLIA) egy nappal korábban érkezett meg oda, mivel a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában készült el. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A most átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még ebben az évben átadásra fog kerülni a harmadik egység, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.

A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 mm-es lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.

Néhány érdekes részinformáció látott napvilágot, a Finnországban, a légierő 2020. január 9-től folytatott, jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáiról. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőségének a vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor került. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vett részt. Ezek során ellenőrzésre kerültek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települt át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között hajtották végre, de sort kerítettek néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kellett szembenézniük.

Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről. A próbák során eddig begyűjtött adatokat még elemzik, de annyi már bizonyos, minden jelöltnek még sok tennivalója van, ha meg szeretnék nyerni a kiválasztási folyamatot. Érdekes volt a Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázók szereplése. A négy kijelölt gépből a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és leszállni a Pirkkala támaszponton. Ezek közül az egyik száz százalékos megbízhatóságot felmutatva minden repülésen részt tudott venni. A másik F-35A viszont több repülési feladatból is kimaradt meghibásodás miatt. A svéd JAS39 Gripen a próbán szereplők közül a legtöbb hiányosságot tudta felmutatni, bár azt a finnek is elismerték, hogy a típus és képességei még nem teljesen kiforrottak.

Norvégiában jól haladnak a tengeralattjárók elleni harcra felkészített NHIndustries NH90 NFH helikopter hadrendbe állításával. A skandináv ország a típusból nyolcat már szolgálatba állított, azonban ezek csak kutató-mentő bevetések végrehajtására alkalmasak. A merülőszonárral ellátott variánsból az elsőt 2019 augusztusában adta át a gyártó. A FRIDTJOF NANSEN-osztályú fregattok fedélzetén is végrehajtott próbák során bebizonyosodott, az NH90 NFH igen eredményes tengeralattjáró-vadász lehet. Ebből az alváltozatból további öt átadása fog megvalósulni áprilisban és májusban.

Nagy-Britanniában is haladás tapasztalható egy tengerek feletti harci bevetésekre szánt forgószárnyas esetében. Ez pedig nem más, mint a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 modellje. A fegyverzet elhelyezésére a törzs mindkét oldalára felszerelhető szárnycsonkok szolgálnak, két-két felfüggesztési ponttal. Ezek azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. De elsődlegesen mégiscsak a Martlet, illetve a Sea Venom rakéták hordozására szolgálnak. Előbbiből 20, utóbbiból 4 darab függeszthető fel összesen egy Wildcat HMA.2-re. Természetesen lehetőség van 10, illetve 2 darabos vegyes felfüggesztés hordozására is. Mindkét rakétatípussal befejezték a hordozási próbákat, így talán a helikopter 2021-ben bevethetővé fog válni mindkettővel.

Az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. Franciaországban a Sea Venom-mal februárban kezdődtek el a rakéta képességeit igazoló próbalövészetek. A Martlet jóval kisebb, mindössze 13 kg kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel, valamint félaktív lézeres irányítással.

Egy érdekes fotó került nyilvánosságra a Dynamic Manta tengeri hadgyakorlatról. A TORADO-osztály egyik tengeralattjárója látható rajta felszíni menetben. Az Olasz Haditengerészet a német U212A-osztály licence alapján elkészített tengeralattjárókból négy egységet birtokol. A névadó a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba, majd 2016-ban és 2017-ben megérkezett a 2008-ban megrendelt a PIETRO VENUTI (S 528) és a ROMEO ROMEI (S 529) is. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a 1509 tonna vízkiszorítású, 56 méter hosszú tengeralattjáró szállítani egy Siemens/HDW PEM 9 üzemanyagcellás, levegőtől független meghajtóegység segítségével messze hosszabb időn át, mint a hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók esetében ez lehetséges. Nos, visszatérve a fotóra, a tengeralattjáró tornyát követő törzs felső részén összesen kilenc darab, eddig nem észlelt négyzet alakú kitüremkedés volt látható a tatrészen.

Nyolc ezekből két sorban helyezkedett el, míg egy a toronyhoz közelebb a törzs középvonalában. Hivatalos megerősítés, vagy bejelentés elmaradása okán a talány még fennáll. De nem zárható ki, hogy ezek egy mini-tengeralattjáró szállító és rögzítő egységének, vagy egy, a búvárok felszereléseinek és akár gumitestű motorcsónakok szállítására alkalmas hangárnak a rögzítési pontjai lehetnek. Bár az olaszok nem sok információval szolgálnak a víz alatti harci képességeik mértékéről, azt azért lehet tudni, hogy a milánói székhelyű CABI Cattaneo mindkét lehetséges megoldásban érdekelt. Mini-tengeralattjárójuk a Deep Shadow névre hallgat és hat fő szállítására képes. A hangár esetében a Deep Guardian jöhet számításba cég portfóliójából.

Sebességrekordot állított fel egy Mil Mi-171A2-es helikopter. A polgári változatot a Mi-28-as harci helikopterben is használt erőforrások polgári variánsai, a VK-2500PS-03-ok emelték a magasba. Vagyis nem is olyan magasba, hiszen a mért 1,6 kilométer hosszú szakaszon 20 méteres volt a legkisebb repülési magasság a többszöri repülés alkalmával. Az Ulan-Ude Repülőgépgyár személyzet által irányított helikopter átlagsebessége a mért szakaszon 268 kilométer per óra volt.

Izrael számára Washingtonban engedélyezték a Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek megvásárlását. A 2,4 milliárdos beszerzés 8 gépet foglal magába tizenhét PW4062 hajtóművel (16 beszerelt, 1 tartalék), AN/ARC-210 rádió adóvevőkkel és APX-119 barát vagy ellenség azonosítókkal, tartalék alkatrészekkel, képzéssel és helyszíni, üzemeltetést segítő személyzettel. Japán után így Izrael lehet a következő külföldi állam, ahol az új KC-46A-k rendszeresítésre kerülhetnek. Február közepén az izraeli állami média arról számolt be, hogy az ország prioritásként kezelt további F-35I és F-15 vadászbombázó repülőgépek, valamint Boeing KC-46A vásárlását. Ezek a gépek váltják majd fel az elavult Boeing B707-300 Re'em repülőgépeket, amelyekből hét darab szolgál átalakított légi utántöltő repülőgépekként. Ezek igencsak korosak már, 2019-ben ideiglenes repülési tilalom alatt is álltak. A gyorsabb csere érdekében egyesek úgy tudják, hogy az első két izraeli légi utántöltő még az USAF részére építeni kezdett példányok közül fog kikerülni.

Február 15-én megjelent heti hírösszefoglalóban volt szó a NETARZENÁL-on az iráni Raad 500-as ballisztikus rakétáról. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. A Dezful 2019 végén már elért a fejlettség azon szintjére, hogy szolgálatba állhatott. Nem meglepő módon a Dezful nem teljesen új fejlesztés, hanem a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar rakéták továbbfejlesztésének tekinthető. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem volt kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak.

Nemrégiben Kínából, a CAIC (Chengdu Aircraft Industries Company) által kiadott filmfelvételen egy olyan J-10C volt látható, mely hazai sugárhajtóművel volt felszerelve. Az izraeli eredetű típust eddig az oroszországi Szaturn AL-31-es hajtóművek emelték a levegőbe. A saját fejlesztésű WS-10 Taihang sugárhajtóműről már évek óta érkeztek hírek, de felbukkantak példányaik már néhány J-11B-be és J-16-ba (Szuhoj Szu-27SzK és Szu-30MKK helyi továbbfejlesztései), valamint a lopakodó J-20-ba is beépítve. Persze utóbbiba a jóval nagyobb teljesítmény leadására képes WS-15-ös kerül majd beépítésre. A WS-10 Taihang fejlesztése elhúzódott, de most úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. 2018 végén Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, akkor végre látható is volt.

Japánban a légierő 302. százada kerül elsőként átfegyverzésre a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Ez a század korábban az ikonikus F-4EJ Kai Phantom-mal volt felszerelve, amelyeken szintén látható volt a századjelvény, igaz színes változatban. Az alegység gépeinek függőleges vezérsíkjára felfestésre került már a jól ismert stilizált Fehérfarú sas, mely őshonos Japán északi részén. A sas szárnytollai a 3-as számot, faroktollazata a 0-át, míg lábai a 2-es számot szimbolizálják.

További Japánhoz és az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy a Lockheed Martin beszünteti a típus előállítását a Nagoja melletti üzemben. A Mitsubishi Heavy Industries gyárában egy hétig fog állni a gyártósor. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak. Az amerikai cég szerint a március 9-től induló egy heti termeléskiesés nem fogja befolyásolni a gépek átadási dátumát.

Március 5-én Japánban szolgálatba állították a világ első lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáróját, az ORJU-t. Az SS-511-es hadrendi számot viselő egység 2018. október 4-én a Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban került vízre, mint a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, de a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Hátrány a beszerzési ár emelkedése lett, amely az ORJU esetében 608 millió dollár, az előző egység 488 milliójával szemben. Mindettől függetlenül jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.

A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A következő lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáró, a TORYU az elmaradhatatlan próbákat sikeresen letudva várhatólag 2021 márciusában lép majd szolgálatba. Az ORJU a Kure kikötőjében állomásozó 1. tengeralattjáró flottillához került.

Kivonásuk után is repülhetnek majd Ausztrália McDonnell Douglas F/A-18 A/B Hornet vadászbombázói. És nem csak a Kanadában további szolgálatra kötelezett példányok, hanem még azokon felül további 46 példány. Ottawa 25 példányt szerzett be 62,9 millió dollárért, ezekből 18 fog hadrendbe állni a többi alkatrészbázisul fog szolgálni. A hírek szerint Canberra 3-4 éven belül az előbb említett mennyiséget eladja majd egy amerikai cégnek. Az információk szerint a vevő az Air USA lesz, ahol várhatóan leginkább agresszor feladatokat fognak majd repülni az agg gépekkel. Ez a vállalkozás, akárcsak pár másik, leginkább az amerikai légierő részére játssza gépeikkel az ellenséges repülőgépek szerepét. A cég már igen tekintélyes flottával rendelkezik: 11 BAE Systems Hawk, 4 Aero Vodochody L-39ZA és egyetlen L-39C. Tulajdonukban megtalálhatók még Alpha Jet, L-59 Super Albatros gépek is, valamint két kétüléses MiG-29UB is. Ez utóbbiak egy ideje már nem repülnek. Ezt az igen tekintélyes mennyiséget növelhetné meg jelentősen az ex-ausztrál Hornet állomány, amikkel együtt számos tartalék alkatrészt is beszereznek, így a 71 darabos ausztrál F/A-18A/B állomány mind eladásra fog kerülni.

A Boeing is bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. A harci helikoptereket idéző tandem elrendezésű pilótafülkével, menetirány szerint balra döntött függőleges vezérsíkon elhelyezett X alakú farokrotor lapátokkal, behúzható futóművel, hatszög keresztmetszetű törzzsel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással rendelkező helikoptert most még csak Boeing FARA néven említették. Az egyszerű és megfizethető technikai megoldásokat felvonultató FARA-n a hátrafelé keskenyedő törzs végén a farokrotort tartó ferde vezérsík folyatódik a törzs alatt is, de ott már függőlegesen és helyet biztosít a farokkeréknek is. Ezektől némileg hátrább a farokrész jobb és bal oldalán is egy-egy vízszintes stabilizátor lesz majd megtalálható.

A géptörzsbe rejtett fegyvertér két-két irányított rakéta számára biztosít majd helyet, és a pilótafülke alatt egy áramvonalas gondolában lesz elhelyezve a 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyú. A helikopter az elvárt 333 kilométer per órásnál nagyobb sebesség elérése érdekében a törzs végén egy négylapátos tolólégcsavarral is rendelkezik. A Bell Bell-58D Kiowa Warrior egyik lehetséges utódján a főrotor hatlapátos és teljesen új tervezésű lesz és a rotoragy is burkolattal lesz ellátva. Erőforrásaként a General Electric Aviation XT901-es gázturbináját említették meg egyetlen egy példányban beépítve, amelynek csak a törzs menetirány szerinti jobb oldalán kerül kialakításra egy légbeömlő nyílás. A mozgékonyságot a Fly-by-Wire kormányrendszer is növelni fogja.

Üzemidő-hosszabbításon esett át az Amerikai Haditengerészet néhány repülőgépe. A típus a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon, amiket agresszor szerepkörben repülnek a flottánál. A FalconUp program a sárkányszerkezet megerősítésére szolgál és 3665 óráról 4250 órára növelte meg az repülhető időt. Egyben ez az alapja a Falcon Star frissítésnek, ami további 3750 órás élettartamot garantál majd az F-16-oknak. Mind a két üzemidő-hosszabbítás 10 darab Fighting Falcon-t érint.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Boeing E-3A Sentry

MiG-29 Fulcrum

Sikorsky UH-60M Blackhawk

Dassault Mirage 2000-5EI

Boeing CV-22B Osprey

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Northrop F-5N Tiger II

Dassault Rafale B

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Dassault Mirage F1EDA

Lockheed U-2S

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Breguet ATL2 Atlantique NG

Douglas A-4N Skyhawk

Hawker Hunter F.58

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet 1B+

Sikorsky CH-124A Sea King

McDonnell Douglas KDC-10-30

Dassault Mirage 2000D

2020.02.29

2020.02.29. 06:46

Lengyelországban késik a Leopard 2-es harckocsik külföldi támogatással, de azért mégiscsak helyileg megvalósított korszerűsítési programja. Az első Leopard 2PL prototípussal február végére kellett volna elkészülnie a PGZ és a Rheinmetall Landsysteme cégeknek. Ez a példány azonban csak március közepére kerül majd olyan állapotba, ahogy azt a legutóbb módosított ütemtervben várták. Lengyelország 605,7 millió dollárt költ el az 1990-es évek végén beszerzett 128 Leopard 2A4-es harckocsi modernizálására. A Leopard 2PL modell összsúlya várhatólag nem fogja meghaladni a 60-65 tonnát, de azért a torony páncélzatának erőssége összemérhető lesz a Leopard 2A5-ös verzióval. Módosításra kerül a futómű is, de nem kerül lecserélésre az L/44-es 120 milliméteres löveg. A célzó és tűzvezető rendszer is megújul, például a lengyel PCO KLW-1 hőkamera is beépítésre kerül a parancsnok számára, így az kompatibilis lesz a legújabb DM11 és DM63 típusú páncéltörő lőszerekkel. A 128 Leopard 2A4-et érintő modernizációban a Rheinmetall újonnan alapított helyi leányvállalata, a Rheinmetall Defence Polska is rész vesz, több, akár állami tulajdonban lévő lengyel üzemmel és céggel (PGZ, ZM-Bumar Labedy Sa.) együtt.

Hollandia számára az Egyesült Államokban jóváhagyták a kért torpedó átalakító készletek eladását. Ennek köszönhetően tizenhat MK-48 Mod 7-es torpedó kerül majd átépítésre MK-48 Mod 7AT (Advanced Technology) változattá. Az alkatrészek és a kapcsolódó felszerelésének becsült költsége 85 dollár körül fog alakulni.

Több mint hat órát töltött a levegőben egy olasz HH-101 Caesar helikopter. A Cervia légibázisról felszálló helikopter mindezt az időtartamot ráadásul éjszakai körülmények között teljesítette. Természetesen ez idő alatt több légi utántöltésre is szükség volt, amiben egy Lockhhed Martin KC-130J Super Hercules szállító/légi utántöltő repülőgép volt a forgószárnyas segítségére. Az olasz légierő 12 HH-101A-t rendelt meg 3 opcióval. Ezek közül az elsőt 2015-ben adták át, és a típust 2016-ban nyilvánították bevethetővé. A HH-101A Caesar ötfőnyi személyzet mellett még 20 főnyi katona szállítására képes, de a három M134-es 7,62 mm-es Gatling géppuskával felfegyverezve, (bal és jobb oldali ajtókban, valamint a hátsó rámpán) hatfős legénységgel ellátva is képes 8 különlegesen kiképzett katona és felszerelésük szállítására. A plusz páncélzattal és integrált elektronikus hadviselési rendszerrel is felszerelt HH-101A Caesar az öregedő Sikorsky HH-3F Pelican helikoptereket váltotta le.

Legutóbb 2020január 29-én vett át az Olasz Légierő egy újabb HH-101A jelzést és Caesar nevet viselő helikoptert. Az MM81873 gyártási és 15-12-es oldalszámú gép a 15. ezred kötelékbe került. Ez példány könnyen megkülönböztethető a már eddig átadottaktól, hiszen világosszürke festést visel. Az eddigi alkalmazott Black Helo Drab fekete színt a nyári napsugárzás okozta túlhevülés elkerülése érdekében cserélték le a taljánok. Egyes információk szerint a szürke HH-101A-k feladata a nappali órákban végzett kutató-mentő feladatok ellátása lesz, ezért is indokolt a színváltoztatás, míg a sötétebb festést viselő példányok továbbra is a harci kutató-mentő feladatokra lesznek használva. Tény, a 15-12-es oldalszámú forgószárnyasra nem volt felszerelve a légi utántöltéshez szükséges fogadócső, valamint a Star Safire szenzortorony sem.

Az Olasz Légierő 2020. február 22-én, szombaton kapta meg az első Lockheed Martin F-35B Lightning II-jét. A 32-14-es oldalszámmal ellátott és MM7453-as gyártási számú repülőgép a harmadik olyan F-35B, amelyet az Olaszországban lévő üzemben építettek meg. Ugyanitt az első két repülőgépet 2018-ban és 2019-ben készítették el az Olasz Haditengerészet részére, ám ezeket átrepülték az USA-ba, az Amerikai Tengerészgyalogság Beaufort bázisára, ahol az F-35B pilóták képzését segítik. Róma jelenlegi terveiben 90 darab F-35-ös beszerzése szerepel. Ezekből 60 F-35A a légierőhöz kerül, míg a fennmaradó 30 F-35B-n fele-fele árnyban osztozik majd a haditengerészet és a légierő. A flotta terveiben legalább 22 F-35B beszerzése szerepelt, a csökkentett mennyiségnek köszönhetően várhatólag 8-10 bevetésre alkalmas géppel fognak rendelkezni, ami nem biztos, hogy elegendő lesz a harcfeladatok teljes igényű ellátásához.

Az 32-14-es oldalszámú F-35B az Olaszország délkeleti részén található Amendola légibázisra érkezett meg a 6. Ezred egy-egy Tornado IDS és ECR gépének kíséretében. Ezen a bázison az 32. Ezred már repüli az F-35A változat több példányát. A flotta F-35B gépei a Taranto tengeri kikötőjének közelében található Grottaglie-ban lelhetnek majd otthonra, ott ahol a jelenleg repült típus, az öregedő AV-8B + Harrier II is megtalálható. Vannak azonban olyan elképzelések, melyek szerint a haditengerészet F-35B gépeit is az Amendola légibázisra kellene telepíteni, az olcsóbb üzemeltetés végett. Hasonló megoldással repülik Nagy-Britanniában az F-35B gépeket, így a kiképzését, karbantartását és a logisztikai feladatok legalább egy részét egy helyre lehetett koncentrálni, jelentős megtakarításokat elérve. Egyébként az olasz légierő döntéshozói a jövőbeli expedíciós hadműveletek sikeres lebonyolításához tartották elengedhetetlenül fontosnak a rövid távol fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns beszerzését.

Spanyolországban a hadsereg repülőcsapatainál kivonásra fognak kerülni az Airbus Helicopters EC665 Tiger (helyi jelöléssel HA.28) harci helikopterek HAP (Hélicoptère d'Appui Protection) 2013-tól megjelent variánsai. Ezeket a 18 darabos, több szempontból is korszerűbb HAD/E (Helicóptero de Apoyo y Destrucción Español) - ami a HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) modifikációk helyi jelölése - hadrendbe állítása után HAD/E változatra szánták átalakítani, ahogy azt a franciák is tervezték a 2017-ben még meglévő 36 darab HAP helikopterükkel. Most azonban ezt az átalakítást tartalmazó tervet ejtették, gyaníthatóan az anyagi források korlátozottsága okán. Így tehát leállításra kerülnének és alkatrészbázisul szolgálnának a HAD/E változatok számára. Ezzel azonban nem érne véget a pályafutásuk, hiszen pár éven belül a megmaradt sárkányszerkezeteiket használnák fel a még korszerűbb Tiger Mk 3-as változat létrehozásához. Az Airbus Helicopter pár éve már dolgozik a Tiger harci helikopterek élettartamának felénél, vagyis a 2020-as évtizedben bekövetkező időszakos nagyjavítás alatt elvégezhető korszerűsítés mikéntjén. A Tiger Mk 3-as üzemeltetési költségeinek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is napirenden szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett. Természetesen a típust már hadrendbe állított országok, Ausztrália, Franciaország, Németország és Spanyolország véleményét, észrevételét is kikérik a tervezési fázis során.

Elkezdték az F21-es nehézsúlyú torpedók leszállítását a megrendelők részére. A 2019 novemberétől kezdődő átadásokban a francia flotta mellett a brazil is érintett. A gyártó, a Naval Group hivatalos beszámolójából nem derül ki, hogy eddig pontosan mennyi torpedót adtak át a két megrendelő állam haditengerészetei számára. Az 50 kilométeres hatótávolságú torpedó egyaránt alkalmazható hajók és tengeralattjárók ellen is, akár part menti vizekben is, 10-től 500 méteres mélységig. A több mint 50 csomós sebességre képes F21-ből jelenleg 93 darabos megrendelés tűnik biztosnak Párizs részéről. A franciáknál a fegyver Artémis néven kerül rendszeresítésre a RUBIS, és BARRACUDA osztályba tartozó vadász, illetve a LE TRIOMPHANT-osztályú rakétahordozó tengeralattjárókon is az F17 Mod2-es torpedók utódjaként. A jövőben az F21-ek rendszeresítésre kerülhetnek Görögország és India tengeralattjáróin is. Az 533 milliméteres átmérőjű, 6 méter hosszú és 1,3 tonnás tömegű torpedóval 2013-tól 2017-ig hajtották végre a tesztindításokat a Földközi-tenger vizében.

Megerősítette a Francia Légierő, hogy igen élénken érdeklődik az amerikai Boeing CH-47F Chinook Block II-es továbbfejlesztett nehéz szállítóhelikopter iránt. Fő elvárás a típussal szemben az ellenséges ország mélységében történő bevetések végrehajtási képessége, vagyis a különleges erők műveleteinek támogatása. Azt, hogy mit is várhatnak el egy Chinook-tól nagyon is jól tudják a franciák, hiszen Maliban alkalmuk volt megismerni a RAF három gépét.  Jelenleg is különféle lehetőségeket elemeznek, többek között azt is, hogy a bizonyos politikai és gazdasági körökben nem túl népszerű vásárlást megelőzően egy pár példányt tartósan kibérelnének, akár már 2025-től kezdődően. Persze nem csak amerikai gépekben gondolkodnak, várják az Airbus Helicopters H225M Caracal helikopterek számára kidolgozott frissítési csomagját, valamint a 2040 után rendszerbe állítható helikopter terveit is. A Magyarország által is megrendelt H225M Caracal helikoptereket 2040-ig tervezik szolgálatban tartani a franciák.

A MiG tervező iroda bejelentette, kifejlesztettek egy automata leszállító rendszert. A kedvezőtlen időjárási körülmények között történő leszállások megkönnyítésére megalkotott rendszer előnyeit a repülési tesztek megerősítették, és ezek egybevágtak a pilóták pozitív visszajelzéseivel. A gép számára ideális siklópályát megtaláló rendszert a jövőben alkalmazni tervezik a MiG-29M/M2 és MiG-35 repülőgépeken is.

Orosz lapértesülések szerint - melyek az ország védelmi iparából származnak - hamarosan elkezdik egy új, légi indítású hiperszonikus fegyver tesztjeit. A Szuhoj Szu-57-es számára megalkotott, földi célok elleni rakéta külső méretei lehetővé teszik majd, hogy a csökkentett észlelhetőségű Szu-57-es belső fegyverterében helyezhessék el.  A Szu-57 fegyverzetébe szánt másik hiperszonikus fegyverről, a 300 kilométeres hatótávolságú légi célok elleni rakétáról már jó ideje nincs semmi hír.

Tunézia számára Washingtonban február 26-án engedélyezték négy darab Textron Aviation Beechcraft AT-6C Wolverine felfegyverzett turbólégcsavaros repülőgép eladását. A 325,8 millió dolláros beszerzésben több száz darab Mk81-es és Mk82-es irányított bomba, 3290 darab BAE APKWS félaktív lézeres önirányítású rakéta, valamint hat L-3 WESCAM MX 15D szenzortorony is megtalálható. Az AT-6C nem lesz teljesen ismeretlen az afrikai országban, hiszen ez 85%-ban megegyezik a svájci Pilatus PC-9-en alapuló T-6C Texan II-es kiképzőgéppel, amelyből 2019 októberében 12 darabot vásároltak meg 234 millió dollárért. Mivel Irak a mai napig nem véglegesítette a 2014-ben kidolgozott 24 darab AT-6C beszerzéséről szóló szerződését, így Tunézia lett eme alváltozat első külföldi megrendelője.

Egy újabb típuson lesz majd alkalmazható a Lockheed Martin Sniper ATP (Advanced Targeting Pod) célmegjelölő konténer. Ebből már több mint 1450 darabot készítettek el és 27 ország repülőgépein használják. Most csak a típusok száma növekedett, az alkalmazó államoké nem. Ugyanis az Egyesült Arab Emírségek döntött úgy, hogy az F-16 E/F Block 60-as Fighting Falcon vadászbombázóin már évek óta használt Sniper-eket integrálják a francia gyártmányú Dassault Mirage 2000-9-es vadászbombázóikon is. Az együléses Mirage 2000-9EAD/RAD változatokból 43 darab, míg a kétüléses harci gyakorló Mirage 2000-9DAD-ból 14 darab áll hadrendben az Egyesült Arab Emírségekben. Ezeken eddig a szintén francia Damocles célmegjelölő konténer Shehab néven ismert változata volt alkalmazásban.

Pakisztánban egy újabb harcias szereplő léphet a forgószárnyas színpadra. Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.

A 2019-es évben azonban szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt T129-es harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint.

Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett. A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, talán már júliusban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.

Más esetben viszont olybá tűnik, a szankciók nem teszik lehetetlenné a pakisztáni-török haditechnikai üzletek megvalósulását. Ezen a héten a török STM jelentette, a franciák által bevezetett korlátozások ellenére kellő ütemben halad az első pakisztáni tengeralattjáró korszerűsítése. Az AGOSTA 90B tervek alapján megépített tengeralattjáró hamarosan elkészül és elkezdődnek rajta a próbák. A tengeralattjáró török periszkópokat, hanglokátorokat, önvédelmi rendszereket, radart és harcvezetési rendszereket kap, leginkább az ASELSAN, a KAŞİF, és a HAVELSAN jóvoltából. A 2016-ben megkötött szerződés értelmében a három pakisztáni tengeralattjáróból kettőt korszerűsítettek volna törökök. Az első egységen elvégezett munkát látva azonban az STM-nél bíznak abban, hogy a harmadik tengeralattjáró modernizációjára is megrendelés fog érkezni Pakisztánból.

India február 25-én aláírta azt a szerződést, melynek értelmében 24 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnak meg az Egyesült Államokból a flotta részére. A Sikorsky UH-3H Sea King és a Westland Sea King Mk.42B forgószárnyasok pótlására szolgáló első hat, tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harcra egyaránt alkalmas új helikoptert várhatóan a következő év elejére szállítják majd le, míg az utolsók 2023-ban érkeznek majd meg a 2,4 milliárd dolláros szerződésben foglaltak alapján. Az Indiai Haditengerészet igényei hatalmasak, hiszen az elkövetkező években még további 100 darab helikoptert kívánnak rendszeresíteni a Naval Multi-Role Helicopter (NMRH) program keretében.

Új-Delhi a MH-60R Seahawk helikopterek mellett további hat Boeing AH-64E Apache harci helikoptert is megrendelt a hadsereg számára. A megközelítőleg 930 millió dollárért vásárolt AH-64E-k 2023-tól kerülnek majd átadásra. Az amerikai gyártó március végére teljesíteni fogja India első 22 darabos AH-64E Apache harci helikopterekre vonatkozó megrendelését. Az eddig átadott 17 Apache harci helikopter a hamarosan megérkező másik 5 példánnyal együtt a légierő gépállományát gyarapítja.

Világhálóra felkerült fotók alapján úgy tűnik, Kínában folytatódik a Shenyang J-15-ös repülőgépek gyártása. 2018 nyarán a South China Morning Post értesülései szerint a haditengerészeti légierőnél hadrendbe állított Shenyang J-15-ös vadászbombázók szénája nem állt túl jól. A Szuhoj Szu-33-al közeli rokonságban álló típussal állítólag négy baleset is történt már, bár hivatalosan ezekből csak kettőt ismertek el. Három hónapos időtartamra felfüggesztették már a típus hordozófedélzeti üzemeltetését is, amikor is strukturális átvizsgálásra volt szükség az összes gépen. Ez szintén nem sok megelégedettséggel töltötte el a flotta vezetését. A problémás üzemeltetés, valamint az elvártól elmaradó harci képességek mellett a típust állítólag hajtóműproblémák is sújtották, így felvetődött a haditengerészet vezetésében az a gondolat, hogy egy új gép létrehozásával kellene búcsút inteni a J-15-nek. Akkoriban arról is írtak, hogy a típus előállítását a fent írtak miatt fel is függesztették.  Így a flotta légiereje nem rendelkezett a tervezett két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab J-15-ös vadászbombázóval.

Tény, egy új típus kifejlesztése messze több időt igényel, mint a már meglévő módosítása, szerencsés esetben. A továbbfejlesztett AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses J-15B, valamint a J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsokról is érkezet már hírek az utóbbi években. Sőt 2016-ban az internetre felkerült fotók alapján megállapítást nyert, hogy Kínában a J-15-öst alkalmassá teszik katapultos indításra. A repülőgép-hordozókon használatos eszközből Kína szárazföldi bázisán két példányt is építettek, egy hagyományosnak tekinthető, gőzzel működőt, és egy elektromágnesest, mely a legújabb technológiát képviseli. A katapultos indításnál fellépő erőhatások elviselésére az orrfutóművet a J-15-ön módosították. A legutóbbi k