2021.02.20

2021/02/20. - írta: Netarzenál

Ausztriában a következő évben egy olyan programot fognak elindítani, ami a páncéloserők hadrafoghatóságát lesz hivatott emelni. A 600 millió eurós programban egyaránt szerepelni fognak a Leopard 2-es harckocsik és az Ulan gyalogsági harcjárművek is. A 2040-ig hadrendben tartandó járműveken lefolytatandó munkálatokban szeretnének minél több helyi céget bevonni a bécsi döntéshozók. Az elmúlt évek költségvetési megszorításai igen nehéz helyzetbe hozták az osztrák szárazföldi erőket. Még 2019-ben derült ki, hogy a katonaságnak nemcsak üzemanyagra és lőszerre volt kevés pénze, de még az elhasznált áram számláinak fizetésére is alig futotta. Egy másik terv szerint 2024-ig évente 25 millió euró többlet büdzsét biztosítanak majd a szárazföldi erők részére.

Ukrajnában is korszerűsítés előtt állnak a harckocsik. A nagyjából 1500 darabos mennyiségben hadrendben álló szovjet eredetű T-64B túlnyomó többségét használják is, a többi tartós tároláson van. A harkovi üzem által még 2017-ben bemutatott T-64BV verzió van legközelebb ahhoz, hogy hadrendbe állítható legyen, mivel Kijev azt tervezi, hogy ezek a járművek továbbra is a páncélosok alapfegyverzetét képezik. A modernizáció mértéke még mindig titok, de annyit lehet tudni, hogy az ukránok szeretnék elkerülni azokat a hibákat, amelyeket az oroszok elkövettek a T-72 és a T-90 modernizálásakor. Éppen ezért megpróbálnak mindent saját maguk előállítani, persze nem feledve a donbaszi harcok tapasztalatait. Üzbegisztánban 2020-ban sikerrel végződtek a csapatpróbák a T-64-es harckocsik átalakításaként létrejött T-64MV típussal. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lett, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélték a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak. Kijev is arra törekszik, hogy növelje a T-64-ek mobilitását azáltal, hogy a szovjet eredetű 700 lóerős motor helyett egy új, 1000-1500 lóerős erőforrást építenek be.

A megfigyelő eszközöket, valamint a tűzvezető rendszert is kicserélik, ami növeli majd a lövések pontosságát. Új kommunikációs rendszerek és helyben kifejlesztett harcvezetési rendszer is beépítésre fog kerülni. Az ukránok is megszabadulnak a Kontakt-1 reaktív páncéltól, és valószínűleg ukrán Noz (kés) jelenik meg helyette. A T-64MV legfőbb ismertetőjegye, hogy eltűnt a harckocsilöveg mellé felszerelt Luna infravörös fényszóró és a TPN1-49-23 éjszakai/nappali, aktív/passzív célzórendszer, a korszerű TPN-1-TPV hőképakotónak köszönhetően. Ez lehetővé teszi a célok észlelését 5 kilométeres távolságban és az azonosítást 4 kilométeres távolságból. Ezenkívül új műholdas rádiót és digitális kommunikációs rendszert is megjelenik a Lybid K-2RB rádióállomással (Motorola licenc), amely lehetővé teszi a 70 kilométerre található egységekkel való kommunikációt és az adatok titkosított továbbítását. A 125 milliméteres 2A46-os löveg mozgatását és stabilitását végző rendszert is kicserélték, így növelve az irányzás pontosságát. A helymeghatározást a СН-4215 műholdas navigációs rendszer biztosítja.

Szintén Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint külföldi partnert keresnek az Antonov An-74 teherszállító repülőgép gyártásának újraindításához. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg a közeljövőben saját részre. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban. Az előd, az An–72 sorozatgyártását a Harkovi Repülőgépgyárban valósították meg és az An-74-ek gyártását is itt végeznék. Azonban a cégnek jelentős tartozásai vannak. A partnernek vállalnia kell a gyár fennálló adósságainak visszafizetését, valamint hitelt kell nyújtania a repülőgépgyártás megkezdéséhez, az An-74-es elkerülhetetlen korszerűsítése mellett. Amint sikerül a gyártást elindítani, évente akár 12 repülőgép is elkészülhet majd itt. A partner jogot szerez eme repülőgépek értékesítésére is.

Csehországban kisebb hullámokat keltett az, amikor a Honvédelmi Minisztériumra a közbeszerzési törvény megsértése miatt bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal. Ez azonban első fokú döntés, így a Honvédelmi Minisztérium jogosult fellebbezni. Az okot az amerikai Bell által gyártott helikopterek beszerzése szolgáltatta. Állítólag a beszerzés (4 darab Bell AH-1Z Viper és 8 darab UH-1Y Venom) véglegesítése előtt nem került megfontolásra a vesztes Leonardo ajánlata. A cseh döntés indoklásában az állt, hogy a Bell gyártmányai harctéren kipróbált, bevált, kiforrott eszközök, továbbá a pénzügyi feltételeik is kedvezőbben kerültek kialakításra a konkurenshez képest. A Leonardo felajánlotta a cseheknek az AW139M típust, ami állításuk szerint csak feleakkora kiadással járt volna, mint az amerikai forgószárnyasok beszerzése. A Gazdasági Versenyhivatal a szabálytalanságokat már 2020 közepén megerősítette.

A Honvédelmi Minisztérium nem ért egyet a Gazdasági Versenyhivatal döntésével, és úgy véli, hogy a beszerzési eljárást helyesen hajtották végre. A közzétett közleményben azt írták, hogy mivel a hivatal 2020 nyarán nem rendelte el a megállapodás végrehajtásának felfüggesztését, a minisztérium úgy döntött, hogy teljes joga van lezárni azt. Nem ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy először Leonardo panaszait kellene kivizsgálnia. A Honvédelmi Minisztérium szerint az olasz konszern egyetlen célja ezzel a lépéssel, az amerikai kormánnyal kötött szerződés akadályoztatása volt. Továbbá megemlítették azt is, hogy a minisztérium szakértői szerint az AW139M csak egy polgári helikopter militarizált változata. Ezenkívül, még soha nem alkalmazták harctéri körülmények között és a cseh katonák sem tudtak vele ilyen tapasztalatokat szerezni, nem úgy mint a Bell típusaival.

Németországban tesztet hajtottak végre a Leonardo BriteCloud 218 nevű repülőgép fedélzeti aktív csalijával. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszköz a 2013-ban bemutatott 55 milliméteres átmérővel rendelkező, hengeres kialakítású eszköz átcsomagolt variánsa. Ezek a szabványos dipólköteg, vagy infracsapda szórókban kerülnek elhelyezésre és kivetésüket követően képesek a légi-és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel a repülőgépeket. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddigi tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósítható volt. Az első indításokat, igaz még az 55 milliméteres hengeres kialakítású változattal, egy brit Panavia Tornado-ról hajtották végre évekkel ezelőtt. A mostani próbán a hordozógép egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, ugyanis azt vizsgálták meg, hogy lehetséges lenne-e az ilyen repülőeszközök védelmét is növelni a BriteCloud 218 repülőgép fedélzeti aktív csalival. Ez a német kísérlet volt az első alkalom, amikor a BriteCloud-ot egy pilóta nélküli repülőgépről indították. A teszteredmények elemzések szerint a félaktív radaros irányítórendszerrel felszerelt rakéták ellenében sikerrel lehet megvédeni a pilóta nélküli repülőgépeket a BriteCloud 218-al. A nem túl bonyolult integrációt igénylő BriteCloud egy költséghatékony módszer lehet a pilóta nélküli repülőgépek ilyen rendszerekkel történő ellátására.

A holland hadsereg nemrégiben befejezte az Osztrák-Alpokban a Smart Shooter SMASH tűzvezető rendszerrel végzett kétnapos, kisméretű drónok ellen végzett éleslövészetét. A mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.  A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A SMASH tűzvezető rendszer bizonyított az Osztrák-Alpokban, ugyanis 200 méteres hatótávolságon tesztelve, zord időjárási körülmények között, ködben és hófúvásban is, a SMASH tűzvezető rendszerek rendkívül hatékonynak bizonyultak.

Mind a 67 drón célpontot sikeresen eltalálták, volt amelyiket mindössze 3 lövéssel. Nem volt különbség, hogy a drónok álló helyzetben voltak-e a levegőben, vagy mozogtak-e. A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Ez egy költséghatékony megoldásnak tűnik, ami immáron a második hollandok által végzett próbát is kiállta. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ez akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.

Megkapta 4. P-72A tengeri járőr repülőgépét is az olasz légierő 2021. február 11-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott, valamint a 2018. december 5-én átadott 3. példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja. Ezeket még 2016. december 13-án szállították le a megrendelőnek. A most átadott 4. P-72A tengeri járőr repülőgépnek még a harmadikhoz képest is javultak a képességei, hiszen már a Final Plus konfigurációban készítették el. Az első három gép korszerűsítése erre a szintre hamarosan el fog kezdődni. Az ATR 72MP-ből, (mely az ATR 72-600-as kereskedelmi repülőgépen alapul) olasz megrendelésre négy darabot gyártanak le a mára elavult Breguet BR-1150 Atlantic gépek felváltására. A hat és félórás repülési időre képes P-72A kutató-mentő, és megfigyelő feladatokra kerül felhasználásra.

Orosz források szerint már végrehajtották az első repüléseket a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó majdani fegyverzetét képező hiperszonikus rakéta makettjével, melyet a megfelelően alacsonyan tartandó radarkeresztmetszet okát a gép a belső fegyverterében képes hordozni. Éppen ezért hossza maximum 4 méter körüli lesz majd. Megemlítésre került az is, hogy ez a makett már rendelkezett bizonyos fedélzeti elektronikával, melynek segítségével ellenőrizték a Szu-57-es fedélzeti rendszereivel való kapcsolatot. A hangsebesség 5–7-szeresével repülni képes majdani fegyver makettje méretében, alakjában és súlyában teljes mértékben megfelel a jövőben hadrendbe állításra kerülő fegyvernek.

Nagy dobást jelentő exportsiker előtt áll az oroszok új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosa, a VPK 7829 Bumeráng. A Bumeráng a 2015-ös Győzelem Napi parádén gördült a nagy nyilvánosság elé. Az erős fegyverzetű (30 milliméteres 2A42 gépágyú, koaxiális 7,62 PKT/PKTM géppuska és négy 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) irányított rakéta) Bumeráng K-17-es jelzésű gyalogsági harcjármű a BTR-80-ok utódja lesz, de az újabb BTR-82A típussal egy ideig még együtt fog szolgálatot teljesíteni, tömege 25 tonna. A könnyebb 22 tonnás K-16-os variáns fegyverzetét viszont csak egy 12,7 milliméteres nehéz géppuska alkotja és éppen ezért a páncélozott szállító harcjármű kategória tagja. Moszkva nagyjából 2000 darabot fog majd beszerezni a különféle Bumeráng változatokból az elkövetkező években. A Roszoboronexport elmondása szerint a jármű iránt már most nagy az érdeklődés. Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia számos állama, és a volt szovjet tagköztársaságok egy némelyike is a lehetséges vásárlók listáján található. Az oroszok nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros megrendelésben reménykednek világszerte. Ennek elősegítése érdekében az oroszok nem zárkóznak el külföldön gyártott távirányítású tornyok, illetve fegyverállványok jövőbeli felszerelése elől sem.

Indiában a hadsereg átvette a 100. K9 Vajra-T önjáró tarackját. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget az előre eltervezett két év alatt gyártotta le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra gördült le a gyártósorról. Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lett az Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök mind a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első, még 2018 második felében átadott 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők voltak megtalálhatók.

Műholdfotók alapján megállapítható, már több Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 Kunpeng stratégiai szállítógép légi utántöltővé átépített változata található meg Kínában. Egy 2020. december 30-án készült képen szám szerint négy Y-20U volt látható egy repülőtéren. Egyes vélemények szerint ez arra enged következtetni, hogy már elkezdődött eme variáns gyártása. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak a 220 tonnás legnagyobb össztömegű Y-20-at alapul véve. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. Az idő előrehaladtával várható volt, hogy a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. 2019-es információk szerint a Y-20-on eddig használt orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.

Japánba 2021. február 14-én újabb Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépek érkeztek meg. Az első kettőt, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik még 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból a szigetországba. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton. A szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik ezeket a példányokat. Az újabb V-22B-k esetében is a hajóval történő szállítás valósult meg és ezek szintén az amerikai tengerészgyalogosok Iwakuni bázisára érkeztek meg, hiszen itt kellően mély vízzel rendelkező kikötő is található. Így a hajóval érkező szállítmány könnyedén kirakodható. A megérkezett Osprey billenőrotoros repülőgépek közül eddig háromnak a jelzése ismert, ezek a JG-1703, JG-1707 és a JG-1708.

Továbbra is akadnak még problémák az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó Pratt&Whitney által gyártott F135-PW-100-as jelzésű gázturbinájával. Ugyanis 2020 elejétől a számítottnál előbb kell őket kiszerelni a repülőgépekből a nem várt elhasználódás okán, és a be-illetve a kiszerelés is több időt emészt fel. Tovább tetézi a bajt, hogy a ventilátorlapátok cseréjét követő visszaérkezési időpont is távolabb van a valóságban, mint arra számítottak. Ezt a munkát egyébként a Tinker légibázison létesített központi javítóműhelyben végzik az F135-ök esetében. Itt a javítási kapacitást kisebbre méretezték, mint a jelenlegi helyzetben igényelt évi 60 darab hajtómű. Amennyiben a tervezett gyártói módosítások nem hoznak rövid időn belül pozitív eredményt, úgy az USAF 2022-re oda juthat, hogy az F-35A gépeinek 5-6%-a nem fog tudni repülni a hajtóművek hiánya miatt. 2019-ben már cikkezett arról a világsajtó, hogy egy F135-ös gázturbina cseréje akár 3 napot is igénybe vehet. Ez jelentősen megdrágíthatja az amúgy sem olcsó típus hadrendben tartását. Például a francia Rafale vadászbombázóban egy hajtómű teljes cseréje hét szerelőt igényel, akik mindössze három óra alatt végeznek eme feladattal. A Pratt&Whitney természetesen már dolgozik a probléma megoldásán, de azt is meg kell említeni, hogy eddig még egyetlen F-35-ösre tervezett felszállást sem kellett elhalasztani a gázturbinája meg nem léte okán. Az USAF-nál jelenleg nagyjából 270 darab F-35A repül.

Peru részére február 15-én kerültek átadásra a Spanyolországból használtan, 35 millió dollárért megvásárlásra került Lockheed Martin KC-130H Hercules légi utántöltő/szállító repülőgépek. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a két Hercules. Másik kettőt Uruguay vásárolt meg. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A 2020. novemberi hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison meg is ismerkedhettek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk addig repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A Peruba került példányok a spanyoloknál a 31-53-as és a 31-54-es oldalszámokat viselték. Uruguay esetében 2020. december 21-én és 22-én érkeztek meg a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Boeing AH-64D Apache

Folland Gnat T.1

Rockwell B-1B Lancer

Westland Scout AH.1

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Alenia Aermacchi M-346 Master

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Chengdu JF-17 Thunder

Sikorsky CH-53GA

Mitsubishi F-2A

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E

Grumman C-2A Greyhound

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

English Electric Canberra B.2

Xian Y-20A

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Airbus A400M Atlas

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

BAE Systems CT-155 Hawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Canadair NF-5A Freedom Fighter

Mil Mi-17 Hip

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Panavia Tornado ECR

Lockheed P-3B Orion AEW

Antonov An-26

2021.02.13

2021/02/13. - írta: Netarzenál

Ukrajnában korszerű korvettek építéséről írhatnak majd alá megállapodást idén áprilisban. Törökország és Ukrajna között ugyanis befejeződtek az egyeztetések, így nem nagyon van már akadály a terv megvalósulása előtt. Ekképpen az ukrán Okean hajógyár felkészülhet a nagynak ígérkező munkára. Az első egységek még Törökországban fognak elkészülni, majd a gyártást áthelyezik Ukrajnába. Ezek a hajók pedig a már ismert török ADA-osztályú (vagy MILGEM-osztály) korvettek lesznek. Kijevi remények szerint négy-öt fog megépítésre kerülni, a tervek szerint ezekből talán három Ukrajnában. Pakisztán is megvásárolta ezt a hajóosztályt, ott darabonként 300 millió dollárt kóstált volna az ár, de helyi ipar bevonásával ezt sikerült 250 millió körülire leszorítani. Az első helyben építendő pakisztáni korvett gerincfektetésére 2020 októberében került sor.

Horvátországban elhalasztották azt a bejelentést, mely talán pontot tehetett volna az ország harci repülőgép beszerzésére. Ez már évek óta húzódik ilyen-olyan okok miatt, most a földrengések okozta károk helyreállítása lehet a háttérben. Bár a dátumokkal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont a horvát kormány részéről, ezt talán majd ez év első és második negyedéve között, azaz leghamarább márciusban, vagy legkésőbb április elején teszik közzé. A beérkezett ajánlatok elemzésekor állítólag új gépek esetében az amerikai F-16V Block 70/72 vitte el a pálmát, míg a használt kategóriában pedig a francia Dassault Rafale F3-R nyerte el a döntéshozók tetszését. A vesztes izraeli használt F-16, illetve az új JAS39 esetében a két állam megértéssel fogadta a földrengés okozta késést, de a svédek jelezték, lehetséges, hogy egy századra való Gripen-t el tudnának adni alacsonyabb, nagyjából 900 millió eurós áron is.

Csak hogy tisztább legyen a kép, a francia Rafale F3-R-ekért Párizs 930 millió eurót, míg Washington az F-16V-kért 1,6 milliárd dollárt kért. Jelenlegi kalkulációk szerint a földrengések okozta károk helyreállítása 11-12 milliárd eurót tesz ki, vagyis tízszeresét a Zágráb által egy repülőszázadnyi gépért kifizetni tervezett összegnek. Amennyiben a kiválasztás igen gyorsan lezárul, úgy az új horvát vadászgépek 2024-ben már repülhetnének is hazai légtérben, addig azonban a nyolc öreg MiG-21-et kell hadrendben tartani. Továbbá azért is a lehető leghamarabb döntést kell hozni a repülőgépek megvásárlásáról, mert ezek az ajánlatok nem lesznek érvényesek a végtelenségig.

Csehország régóta fontolgatja a T-72M4CZ harckocsik lecserélését. A 2020-as év szeptemberében a Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsilövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.

A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két-három évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-en mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.

A csere során a német Leopard 2 és a dél-koreai K2 Black Panther került megemlítésre éveken át, míg fel nem bukkant az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezete. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkaphatja ezt az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Mivel 2025-től több T-72-es kerül majd kivonásra, egyre időszerűbbé válik a régóta halasztott döntés meghozatala. Prága a drága beszerzési lehetőségeket értékelve leginkább a dél-koreai páncélost jelentené ki győztesnek, mivel a 2020-as év közepén végezett legutóbbi előzetes felmérések során Szöul és a Hyundai Rotem sem zárkózott el a helyi gyártás megvalósításától sem.

A második legjobb megoldás a Leopard 2A7+ megvásárlása lenne a hazánk által választotthoz hasonló konfigurációban. A földrajzi közelség lehetőséget teremtene a két ország közötti együttműködés elmélyítésére és a páncélosok szervizköltségeinek csökkentésére is. A cseh hadsereg vezetésében a nem konvencionális megoldások iránt is érdeklődést mutatnak, így elemezték a Stryker alapú M1128 Mobile Gun System-et, a francia AMX-10RC-t, vagy az olasz B1 Centauro-t is. Az Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsija megelőzheti ezeket a páncélvadászokat, hiszen a hazai ipar előtt itt is lehetőségek nyílnának meg a gyártásban való részvételre. A 44 tonnás súlyával a Sabrah összehasonlítható a 48 tonnás T-72M4CZ-vel, miközben lényegesen könnyebb, mint a 62 tonnás Leopard 2 és az 55 tonnás K2. Persze nem kell túlzott reményeket fűzni a könnyebb páncélosokhoz, hiszen a legesélyesebb mégiscsak ez a két utóbbi harckocsi.

Lengyelországban szépen halad a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es beszerzési programja. A tavalyi évben nyilvánosságra hozták, hogy az új típust a közép-lengyelországi Lask légibázison tervezik majd üzemeltetni. Itt már folynak az üzemeltetés megvalósításához szükséges munkálatok az infrastruktúrán. Ezeket csak kiegészíteni kell, nem a semmiből kell kiépíteni. Mire az F-35-ösök várhatóan megérkeznek 2024-ben, addigra mindennel elkészülnek majd. Szintén tavalyi az a hír, miszerint a Swidwin melletti bázison is korszerűsítésekbe kezdenek. Ez repülőtér jelenleg a lengyel Szuhoj Szu-22-es Fitter vadászbombázóknak ad otthont. Egyes hírek arról szóltak, hogy ez lesz majd az F-35-ök települési helye, de ezeket később hivatalosan cáfolták. Lehetséges, hogy a jelenleg Lask-ban lévő F-16-ok kerülnek majd Swidwin-be az F-35-ök megérkeztével.

Németországban végrehajtotta repülését az első élettartam-hosszabbításon átesett Panavia Tornado IDS vadászbombázó. A típus IDS és ECR változatát 2030-ig szeretné hadrendbe tartani Berlin, így a 6000 órás repült időre tervezett gépekből 85 példányt kell majd ennek érdekében szétszerelni, alkatrészeiket, szerkezeti elemeiket alaposan leellenőrizni, majd összeszerelve további 2000 repült óra teljesítésére képessé tenni. A munka során több törzskeretet is új gyártásúakra cserélnek a törzs első és középső része között. Természetesen ezt a munkát nem tervezték végrehajtani a Tornado élettartama során. Elsőként a 43+42-es oldalszámú gépen hajtották végre az élettartam-hosszabbítást. Ez a gép 2017 májusában tért vissza az Egyesült Államokból, mivel a Holloman légibázison a német pilóták típusátképzését végezték segítségével. A bücheli 33. Harcászati Repülőezred állományába a 43+42-es idén márciusban tér vissza, és további 2600 levegőben tölthető órára szóló engedélyt tudhat magáénak. A következő Tornado-n természetesen már folynak a munkák. Ez a 45+14-es, ami az 51. Immelmann Harcászati Repülőezredtől érkezett, de szolgálatát még a flotta repülőerőinél kezdte meg.

Hollandiában megkötésre került az a szerződés, melynek értelmében a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő az Elbit Systems Iron Fist aktív páncélzata kerül felszerelésre a páncélosokra. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist-et, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et. A most aláírt szerződés összértéke 82 millió dollár és négy éves időtartamot ölel fel. Az izraeli cég a parancsnok részére a COAPS (Commander Open Architecture Panoramic Sight) elektrooptikai rendszert is felszereli a CV9035NL gyalogsági harcjárművekre. A jelenlegi szerződésben mindössze 44 darab lövészpáncélos található meg, a többire a későbbiekben kötik majd meg a szerződést.

Egyes hírek szerint a Maliban harcoló brit csapatoknál már használatba vették a 40 milliméteres gránátvetőkből indítható minidrónokat. Az ausztrál DefendTex által kifejlesztett Drone40 2019-ben debütált, és kis mérete dacára lehetővé teszi az adatátvitelt valós időben. További lehetősége a lézeres célmegjelölés, amely új lehetőségeket kínálnak a gyalogosok számára a légierővel, illetve a tüzérséggel való együttműködésre. Jelenlegi konfigurációban a Drone40 hatótávolsága megközelítőleg 20 kilométer, és a hasznos teher súlyától függően 30–60 percig tartózkodhat a levegőben.

Partnereket keres az Airbus az AFJT (Airbus Future Jet Trainer), egy Spanyolország számára tervezett sugárhajtású kiképző repülőgép megvalósításához. Madridot érdekli a gép, de költségek csökkentése érdekében ők is jobban örülnének egy tőkeerős társnak. Első körben Franciaország és Németország kerül majd meginvitálásra a csatlakozásra. Az AFJT egy hajtóművével hangsebesség alatti repülésre lett optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol állam kasszájába. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák.

Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.Franciaország esetében az Alpha Jet képességeinek pótlása kerül majd előtérbe, de ugyanezzel próbálkoztak az olaszok is a Leonardo M-346-os Master esetében, eddig nem sok sikerrel. Az első AFJT felszállását az Airbus öt éven belül várja és nagyjából 10 év múlva kezdődhetne el a szolgálatba állítása. Ez az időintervallum megfelelő lehet a franciák számára is. Németország esetében más a helyzet, ott az USAF akadémiai képzésében nyílik lehetőség T-38 Talon-on repülni a német pilótatanoncoknak. Ennek utódja a Boeing T-7A Red Hawk lesz, a képzés korszerűségét senki sem vitatja. Bár sokak szerint, évente 60 német pilóta képzése, lehet olcsóbban is megvalósítható lenne Európában, európai géppel és partner(ek)kel.

Ez év februárjának elején érték el az 5000. harctéri repült órát az Albatrosz harci köteléknél alkalmazott EC-27J JEDI (Jamming and Electronic Defence Instrumentation) repülőgéppel. Ezt az óraszámot mindössze 1000 felszállás során teljesítették. A JEDI hardvere nagyrészt kereskedelmi összetevőkből épül fel és a C-27J Spartan rakterébe egy raklapra szerelve került elhelyezésre. Az elektronikai megfigyelést és zavarást végző két személy munkaállomása szintén a raklapon került kialakításra. A JEDI képes a rádióadások és a mobiltelefonok felderítésére és zavarására is, ezzel biztosítva védelmet a földi csapatoknak az IED támadások ellen. Az Olasz Légierő eddig két szállító változatú C-27J Spartan-t alakított át EC-27J JEDI változattá. Ezekből az egyik folyamatosan jelen van Irak légterében 2016. augusztus 10. óta. A JEDI rendszert a ReSTOGE (Reparto Supporto Tecnico Operativo Guerra Elettronica - Elektronikai Hadviselést Támogató Technikai Osztály) tervezte, amelynek székhelye a Pratica di Mare légibázison található. Ez az egység felelős a légierő összes repülőgépének elektronikai hadviselésben használatos rendszerében lévő könyvtárának összeállításáért, frissítéséért és kezeléséért.

Újabb családtaggal bővült a már eddig is igen népes Flanker-család. Az újszülött a Szuhoj Szu-30SzMD nevet viseli, és olyannyira jól van, hogy már a próbáit végzik a Zsukovszkij tesztközpontban. Létrehozásának híréről még 2019-ben jelentek meg az első tudósítások. Megalkotásának a célja szerteágazó családfa leginkább használható ágain lévő gyümölcsök (Szu-27SzM3, Szu-30M2, Szu-35Sz, Szu-30SzM) leszüretelése és egyfajta eszencia készítése volt. A D éppen erre utal, mint Dorabotannij, vagyis átdolgozott, továbbfejlesztett. Az eddig használt Szaturn AL-31FP gázturbinák helyett a 15%-al nagyobb tolóerejű AL-41F-1Sz tolóerő eltérítéses erőforrások kerültek beszerelésre, ezeket használják a Szu-35Sz-ben is. Sokak reményével szemben ehhez a programhoz nem az indiai Szu-30MKI jelentette az alapot, hanem a hazai Szu-30SzM. Az első Szuhoj Szu-30SzMD a haditengerészettől érkezett 2020 közepén nagyjavításra az irkutszki gyárba, oldalszáma kék 72-es.

Két korszerűsített Kamov Ka-52M Alligator harci helikopter prototípussal folynak jelenleg a gyári berepülési tesztek. A típus első repülésére 2020 augusztusában került sor, míg első sorozatgyártott példányai várhatólag a 2022-es évben kerülnek majd átadásra a hadsereg részére. A Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni.

Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával. Az északi sarkvidék katonailag felértékelődött az utóbbi években, ezt a Ka-52M továbbfejlesztésénél is észre lehet venni, hiszen a rotorlapátokba szerelt fűtést erősebbre cserélték. Továbbá a Ka-52M rakétafegyverzete megegyező a Mil Mi-28NM fegyverzetével, így ezen a téren is az egységesítésre való törekvés figyelhető meg az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérve.

Teljessé vált Üzbegisztán korszerűsített Aero Vodochody L-39C Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépekből álló flottája. Ugyanis február 7-én hazaérkezett az utolsó, hatodik példány is. A cseh gyártónál végzet munka a 2018 szeptemberében aláírt szerződés értelmében hat L-39C-t érintett. Ezek 2019-től érkeztek meg az Aero Vodochody üzemébe, ahol számos fedélzeti rendszert modernizáltak. Az eredeti orosz gyártmányú kommunikációs berendezéseket felváltották cseh gyártmányúakkal, és a Garmin által gyártott rádiónavigációs rendszert is beszerelték az üzbég repülőgépbe. A régi rádióiránytűt is korszerűbb technológiával helyettesítették. Üzbegisztán lett az első ügyfél, aki úgy döntött, hogy az Aero Vodochody-nál újítatja fel és korszerűsítik az L-39-es gépeit. Ezek az Albatroszok a Szovjetunió szétesését követően kerültek a légierő állományába.

Olybá tűnik, az amerikai elnökváltás nem hoz kedvező fejleményt Törökország számára. A napokban Washington-ban kijelentették, a Biden-adminisztráció folytatja elődje politikáját, amely szerint Törökország részére továbbra sem lesznek elérhetők a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók. A leköszönt Trump-adminisztráció az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszerek beszerzésének eldöntése után zárkózott el a csúcstechnikát képviselő vadászbombázók eladásától Ankara részére, továbbá a gyártási láncból is kikerülnek a török beszállítók. Érdekes volt a törökök válasza, ugyanis azzal érveltek, hogy a pár évvel korábbi sikertelen katonai hatalomátvételt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az F-35-ök rendszeresítése után időszakban egy ilyen megmozdulást leginkább az orosz Sz-400-ok tudnának kordában tartani. Velük sikerrel lehetne felvenni a harcot az amerikából származó típussal. Mindezt nem az orosz propagandából vették, az Sz-400-as képességeit török szakértők alaposan megvizsgálták és kielemezték, ezért (is) döntöttek a beszerzése mellett. Így hát úgy tűnik szertefoszlott az igen tekintélyes, 100 darabos török F-35-ös beszerzés reménye, továbbá a 2022-es év lesz az utolsó, amikor a török beszállítók még elkészíthetik alkatrészeiket a típushoz.

Izraelben egyre közelebb kerül egy jelentős méretű katonai beszerzés. Az ezt fedező 9 milliárd dolláros költségvetés már jóváhagyásra került a miniszterek által. Washington már tavaly márciusban hozzájárult 8 Boeing KC-46 Pegasus eladásához, 2,4 milliárd dolláros becsült költséggel. Ezekre igen nagy szükség lenne, hiszen a meglévő hét darab Boeing B707 Re'em tartálygép már igencsak koros. A helikopterek esetében a szerződésért a Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F/MH-47G Chinook versenyeznek. A CH-53A Yasur 1969 óta van szolgálatban, kivonásukat 2025-re tervezik. A Bell/Boeing V-22 Osprey beszerzése szintén elsőbbséget élvez. Az új nehézhelikopterek ára körülbelül 2 milliárd dollár lesz, ezekből 22-24 darabra lenne szüksége Izraelnek. A V-22-ekre körülbelül egymilliárd dollárt fognak elkölteni. Szintén 2-2 milliárd dollárt szánhatnak az F-15IA, vagy az F-35I Adir beszerzésre is. Utóbbiakból így lehetne még egy századnyi. A gyártósorok leterheltsége okán a döntést jó lenne minél előbb meghozni Tel-Aviv-ban, így előbb megkaphatnák a gépeiket.

Január végén megérkezett Elefántcsontpart egyik repülőterére egy Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgép. Ez a pótlásként vásárolt második Mil Mi-24 Hind típusú harci helikoptert szállította az afrikai országba. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították le. A két Mi-24D 2019. november 27-én (TU-VHR), illetve 2020. március 18-án (TU-VHO) került veszteséglistára.

Február 8-án hajtotta végre első repülését a Japán számára elsőnek megépített Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép (gyártási száma 14-3611). A típus első külföldi megrendelőjeként az első gépét Tokió még 2017 decemberében rendelte meg. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelték. A 2019 szeptemberében összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus-t még az idén átvehetik, bár ezt még tavaly kellett volna megtenniük, de a típussal kapcsolatos problémák miatt késedelmet szenvedtek. Azóta még két KC-46A-t rendelt meg Tokió 2020 októberében. Már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország összesen 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. A már meglévő típustestvéreik, a négy KC-767J már nem mai darabok, hiszen 12 és 15 év közöttiek.

Amerikában a Tengerészgyalogság újra felállította a VMA(AW)-225-ös Vikings repülőszázadát. Az alegységet 2020. január 23-án oszlatták fel, addig a Boeing F/A-18D Hornet kétüléses változatát repülték, mint minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázót. Az új típusuk a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es lesz, ezzel az ötödik ezt a típust repülő tengerészgyalogos századdá váltak. Teljes bevethetőségüket várhatólag 2023 februárjára érik el.  A hatodikként F-35-össel ellátott tengerészgyalogos repülőszázad a VMFA-314 Black Knights lesz, de ők már az F-35C változatot fogják repülni. Várhatólag ezek a példányok már a Block 4.1, vagy a 4.2-es változatok lesznek. Legfőbb újdonságuk a 25-ször gyorsabb fedélzeti számítógépek lesznek, de a módosított programoknak köszönhetően a fedélzeti rendszerek közötti együttműködés még kifinomultabbá válhat. Ezek már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal is. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.

Új fegyverzetet keresnek a majdan rendszeresítésre kerülő felderítő helikopter részére az Egyesül Államokban. A hadsereg elvárása legalább 30 kilométeres hatótávolság, ezt a távot a rakétának 100 másodpercen belül kell megtennie. Alkalmazhatónak kell lennie integrált légvédelmi rendszerek, könnyen páncélozott járművek, és bunkerek ellen is. A célpontot el kell találnia bármilyen napszak és bármilyen időjárási körülmény közepette is. Természetesen további elvárás az alacsony járulékos károk okozása is.

Két helyen is bővíti hajóépítő kapacitását a Fincantieri olasz hajógyártó konszern amerikai ágazata. A 2020 áprilisában, a FREMM-osztály módosításával elnyert, az amerikai flottától érkező megrendelés teszi mindezt szükségessé. Ennek értéke 795 millió dollár, és az első fregatt építése mellett további kilenc hajó megrendelését is magában foglalja. A többcélú hadihajókon megtalálható lesz az AEGIS rendszer mellett az Mk 41 VLS függőleges indítókonténeres rendszer is, az 57 milliméteres hajóágyú mellett. Az FFG (X) osztály neve CONSTELLATION lett. Építésüket a Michigan-tó partján található két hajógyárban, a Fincantieri Bay Shipbuilding-ben és a Fincantieri Marinette Marine-ben fogják végezni. Éppen ezért az olasz vállalat összesen 200 millió dollárt fektet eme hajógyárak bővítésébe. Ez az utóbbi esetében már szinte meg is valósult, hiszen február 9-én átadásra került a 34. épületnek hívott csarnok. Az akár 250 méter hosszú hajók megépítését is lehetővé tevő csarnok légkondicionált. Az elkészült hajók vízrebocsátását végző rendszer körülbelül 150 méter hosszú és 25 méter széles lesz, és ez lesz a legnagyobb a maga nemében az Egyesült Államokban. Képes lesz csaknem 10000 tonna vízkiszorítású hajókat is megmozgatni. Érdekesség, hogy a két hajógyárban elkészült hajók esetében még egy nagyjából 3000 kilométeres hajóút szükséges ahhoz, hogy a majdani természetes közegükbe kerüljenek.

Egy héten át a hideg időjárási körülmények közötti tesztelésen vesz részt a brazil légierőnek már átadott egyik Embraer KC-390-es repülőgép a négyből. Az új fejlesztésű taktikai teherszállító/tanker repülőgép - melyet hazánk is megrendelt 2020 novemberében két példányban - az alaszkai Fairbanks-be érkezett meg február 8-án. Maga a teszt annak ellenőrzésére szolgál, hogy a repülőgép hogyan működik extrém hideg időjárási körülmények között, amikor a hőmérséklet elérheti a -33°C-ot is. Meg kell jegyezni, hogy az áttelepülés során töltötte eddig a leghosszabb időt, 6 óra 28 percet a levegőben leszállás nélkül a KC-390-es.

Argentínában a hírek szerint sikerül megvalósítani a TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsik korszerűsítési programját. Ezt még 2010-es évek elején indították el. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. 2013-ban már az első prototípus képességeit vizsgálták, majd 2015-ben megszületett a döntés a hadsereg 74 darab TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul.

Nem egészen egy évvel később, 2016 közepén már a továbbfejlesztett, megerősített páncélzatú TAM 2IP variáns bemutatkozásáról szóltak a hírek. A külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható lett a TAM 2IP az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatnak köszönhetően. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Természetesen az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét is megvizsgálták. A dél-amerikai ország gazdasági helyzete eddig nem tett lehetővé a modernizálási program elindítását. Ez azonban változhat, hiszen a kormánynak szándékában áll márciusban az első részlet, nevezetesen 17 millió dollár átutalása. Némi változás várható majd a harckocsik felszereltségében, mivel az izraeliek kijelentették, hogy alkalmazni tervezik az időközben megjelent új fejlesztéseiket is a TAM-okon. Jelenleg az argentin hadsereg kötelékében 230 darab TAM található meg, ezeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között gyártották.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-29 Fulcrum

Northrop F-5N Tiger II

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Aerospatiale SA-341F Gazelle

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Gloster Meteor F.8

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Transport Allianz C-160R

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

English Electric Canberra B.6

Douglas TA-4J Skyhawk

Airbus KC-30M

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon EF2000

Sikorsky CH-53G

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage F1BE

Bell AH-1W Super Cobra

Alenia Aermacchi T-346A

Boeing C-17A Globemaster III

Mitsubishi F-2A

Lockheed Martin F-22A Raptor

Soko J-22 Orao

McDonnell Douglas KDC-10

Breguet 1150 Atlantic

Lockheed TF-104G Starfighter

Szuhoj Szu-34 Fullback

Boeing E-7 Peace Eagle

Xian Y-20

2021.02.06

2021/02/06. - írta: Netarzenál

Nem tűnik túl rózsaszínűnek Ausztria légierejének rövidtávú jövőképe. A Saab 105 sugárhajtású oktató/könnyű harci repülőgépek kivonásával immáron a készültségi szolgálatot csakis a Eurofighter Typhoon-ok biztosíthatják szomszédunkban. A hírek szerint a Zeltweg-i bázison állomásozó alakulatnál 17 Eurofighter Typhoon pilóta található meg, ez a létszám alacsonyak mondható, az ideális létszám valahol 23 fő körül lenne. Közülük öten hamarosan nyugdíjba fognak vonulni, míg a pótlásukra megfelelően kiképzett pilótát öt év alatt tudnak kiépezni. Mivel a Saab 105-ös repülőgépek időbeli pótlásról nem gondoskodtak, így már nem rendelkeznek sugárhajtású oktató repülőgéppel, ezért ezen pilóták képzési idejéből 3 évet külföldön kell majd eltölteni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az osztrák Eurofighter Typhoon-ok a korai Tranche 1-es szériába tartoznak, üzemeltetésük így egyre drágább. A megfelelő hadrafoghatóság biztosítása érdekében a 15 Eurofighter közül kettőt már egy ideje nem repülnek, alkatrészforrásként használják. Az üzemeltetési költségeket így sem sikerült az elvárt szintre csökkenteni, így a típustól várt évi 1500 repült időt nem sikerült teljesíteni.

Visszatért Afganisztánból az utolsó CH-53G szállítóhelikopter is Németországba. A típus 18 éven át volt megtalálható a távoli országban. Az időszakonként cserélt példányok légi szállítását Antonov An-124-es gépekkel oldották meg. Az utolsó 5 darab távoztával a német kontingens légi szállító képességét már csak az NHIndrusties NH90 TTH helikopterek biztosítják. A Bundeswehr-ben 1972 óta jelen lévő CH-53G szállítóhelikopterek jelenleg a Laupheim és a Holzdorf támaszpontokon repülnek. Eddig megközelítőleg ötmillió kilométert tettek meg a levegőben, ez a repülési távolság földgömbünk 125-szörös körülrepülésének felel meg. Mindez persze érezteti hatását, hiszen a CH-53G-k hadrafoghatósága folyamatosan igen alacsony szinten van, üzemben tartásuk egyre nehezebb. Az utódmodell beszerzése a magas költségek miatt késik.

Végrehajtotta első repülését a 16. Hollandia részére megépített Lockheed Martin F-35A Lightning II-es. Ez a vadászbombázó 2021. január 26-án szállt fel első alkalommal Olaszországban.

Megérkezett a brit RAF ötödik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe február 2-án. A ZP805-ös lajstromot és a Fulmar nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak a tavalyi év novemberében megérkezett ZP804-es Spirit of Reykjavik, valamint az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A ZP805 február 1-én indult el Boeing Field-ből de még aznap átszelte az Atlanti-óceánt, több mint 8 óra hossza alatt. A RAF közleménye tudatta, ez volt az első alkalom, amikor egy Poseidon MRA Mk.1-es pihenő nélkül, egyből a gyári repülőtérről átrepült Angliába. A ZP804 például 2020. november 2-án indult el Boeing Field-ből, de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.

Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezett, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.

A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például a Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Field-re.

Január 29-én Párizs 12 darab Dassault Aviation Rafale vadászbombázót rendelt meg. Ezek a gépek a Görögországnak eladásra kerülő példányok pótlására szolgálnak majd. A tucatnyi Rafale 2027 és 2030 között kerül majd átadásra. A Francia Légi-és Űrhaderőnél (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE) jelenleg összesen 225 darab harci repülőgép áll szolgálatban, ezekből 117 a különféle Mirage 2000-es változatú, míg 108 a Rafale. Utóbbiak darabszáma 2025-re eléri a 129-et.

Olaszországban továbbra is folyik a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók képességének felmérése. 2021. január 28-án két F-35A és egy F-35B a szardíniai Decimomannu légibázisról felszállva egyidejűleg oldott le GBU-12-es lézervezérlésű bombákat. A harci rész nélküli bombák esetében ez volt az első oldás olasz F-35B-ről.

Új torpedót állított hadrendbe az Orosz Haditengerészet. Az elektromos meghajtású, vezetékes irányítású fegyverről nem sok adat nyilvános. A fegyverrel 2020-ban fejezték be az állami teszteket. Feltételezések alapján, vagy az UTE-1-esről, vagy a TE-2-esről lehet szó. Előbbi a 1980-ban szolgálatba lépett szovjet USzET-80 elektromos torpedók utódja. Hatótávolsága 57 kilométer, maximális sebessége 50 csomó. A gyártó honlapja alapján a TE-2-es jelzésű torpedó átmérője a megszokott 533 milliméter, hossza 7885 milliméter, tömege 2360 kilogramm, ebből a harci rész 250 kilogramm, és maximális sebessége 45 csomó. A maximális hatótávolság alacsonyabb sebességgel 25 kilométer. A gyártó szerint a TE-2 akár tizennyolc hónapig tárolható egy tengeralattjáró fedélzetén, akár állványokon, vagy akár egy vetőcsőben is, feltéve, hogy nincs elárasztva vízzel. Mindez magas szintű biztonságot jelent.

Új gázturbina prototípusát tesztelik Oroszországban. A könnyűhelikopterek erőforrásának szánt VK-650V-t a Franciaországból beszerzett Safran Arrius 2G1 gázturbinák pótlására alkották meg. A 650 lóerős VK-650V-t a Kamov Ka-226T és az Ansat-U könnyű helikopterekben tervezik alkalmazni. Ennél a hajóműnél több korszerű gyártási megoldást is alkalmaznak, ilyen például a 3D nyomtatás. Ennek segítségével az új gázturbina alkatrészeinek csaknem 12%-a készült el. Várhatólag a VK-650V gyártása 2023-ban már megindulhat.

Kisméretű drónok elleni légvédelmi rakéta tervezésével foglalkoznak Oroszországban. A rakéta kialakítását már eldöntötték, valamint az is, hogy ezt a Tor-M2 légvédelmi rendszer fogja majd alkalmazni a jövőben. A továbbfejlesztett rádiólokátor képessé fog válni az ilyen légi célok felderítésére és nyomon követésére. Jelenleg Tor-M2 16 darab függőlegesen indított rakétával van ellátva, amelyek 10 kilométeres távolságig és 12 kilométeres magasságig jelentenek veszélyt a repülő eszközökre.

Törökországban elindították a légierőnél megtalálható Lockheed Martin F-16 Block 30 típusú repülőgépek üzemidő-hosszabbítási programját. Ennek során a repülőgépek sárkányszerkezetének élettartamát az eredeti 8000 óráról 12000-re szeretnék növelni. Ezt a saját iparra támaszkodva szeretnék megvalósítani. Ez a program világosan jelzi Törökország azon szándékát, hogy a legrégebbi F-16-osokat továbbra is szolgálatban szeretné tartani. A Block 30-okból 39 darab együléses C-t és 9 kétüléses D-t szerzett be Törökország 1989 decemberének végéig. A típus helyi gyártását végző Turkish Aerospace Industries a jelenleg török felségjelet viselő 158 darab együléses C és 87 darab kétüléses D változat közül legalább 160 darab élettartamának meghosszabbítását várja Ankarából. A cégnél készült első F-16C felszállására 1987. október 20-án került sor.

Új változatát mutatta be a Spice bombacsaládnak az izraeli Rafael Advanced Defense Systems. A Spice 250ER (Extended Range) névre keresztelt új változat hatótávolságának növelését egy kisméretű gázturbinával oldották meg. A 150 kilométeres hatótávolságú, 113 kilogrammos fegyverből, melynek harci része 75 kilogrammos, egy többzáras felfüggesztőn négy darab helyezhető el. Az izraeli Rafael Advanced Defense Systems reményei szerint a kisebb mint 3 méteres körkörös szórással rendelkező Spice 250ER-t jó eséllyel el tudják majd adni Indiában is, ahol a nagyobb Sipce 2000-et már rendszeresítették, sőt 2019-ben be is vetették harci körülmények között.

Még a tavalyi évben teljessé vált Angolában a Hongdu K-8W (Karakorum-8) sugárhajtású kiképző repülőgépek alkotta flotta. 2019 első hónapjaiban a kínai médiában tűnt fel, egy még láthatóan gyártás alatt álló K-8 Karakorum sugárhajtású kiképzőgép Angola felségjelét viselve. Addig még nem jelentették be, hogy az afrikai állam megvásárolta volna a típust, mely a földrész több országában is (Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia) talált már megrendelőre. A fegyverzet (23 milliméteres gépágyú és PL-5E / PL-7 légiharc-rakéták) szállítására is képes 4475 kilogrammos legnagyobb felszállótömegű K-8 csúcssebessége 800 kilométer per óra, és a leggyakrabban egy ukrán AI-25TLK kétáramú sugárhajtómű, vagy ennek kínai WS-11 jelzést viselő másolata hajtja 1680 kilogrammnyi tolóerőt szolgáltatva.

Néhány exportra került példányba a TFE731-2A jelzésű erőforrás került, némileg csekélyebb 1600 kilogrammos tolóerővel. A K-8-t Kínában a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de a gyártást a Hongdu Aviation Industry Corporation végzi, illetve Pakisztánban a Pakistan Aeronautical Complex is gyártja. Angola addigi fő fegyverbeszállítója Oroszország volt, azonban az utóbbi pár évben sorra jelennek meg a kínai gyártású hadfelszerelések (Norinco WZ551 páncélozott szállító harcjárművek és 105 milliméteres löveggel felszerelt WMA301-es páncélvadászok) az országban, így ezt figyelembe véve nem is lett olyan meglepő az igen olcsó K-8-as beszerzése sem. Mint az később kiderült Angola 2018-ban rendelte meg a K-8W 12 példányát, amelyek a pilótafülkéi továbbfejlesztett műszerfalat és HUD-ot kaptak. Ezekből az első hat még 2020 első félévében leszállításra került. A második hat példányt december 14-én adták át. 2020 végéig a típussal 1770 órát töltöttek a levegőben 1265 felszállással.

Mostanában valami gond lehet az iráni TAREGH-osztályú tengeralattjárókkal. Ezek a szovjet érában tervezett KILO-osztályú tengeralattjárók Project 877EKM jelzésű változatai. Ezekből a TAREGH mellett még a NUH és a JUUES állt hadrendbe az 1992 és az 1996 közötti időszakban. Az első két egységet 1988-ban rendelték meg még a Szovjetuniótól. Az időszakos javításokat saját maguk végzik még évek óta, bár az orosz segítségnyújtást nem lehet teljesen kizárni. 2012-ben épp a TAREGH szerepelt az iráni médiában, mint saját gyártású külső gumiburkolattal, hajócsavarral, hajtómű alkatrészekkel és radarral ellátott tengeralattjáró. Műholdképek tanúsága szerint az egyik TAREGH-osztályú tengeralattjáró már 2019 óta szárazdokkban van Bandar-e Abbas-ban. Egy másik hónapok óta szintén szolgálaton kívül tartózkodik. Nagyon úgy tűnik, hogy valamilyen oknál fogva nem képes a hajózásra. Az elmúlt év decemberének közepén a harmadik TAREGH-osztályú tengeralattjáró is szárazdokkba került, szintén Bandar-e Abbas-ban. Január 31-ig a helyzet nem változott, így a Perzsa-öbölbe december 21-én behajózó amerikai USS GEORGIA (SSGN 729) robotrepülőgépeket hordozó tengeralattjáró a rá legnagyobb veszélyt jelentő iráni tengeralattjárók nélkül mozoghat az öböl vizében.

Indiában a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) elkészült az utolsó két Szuhoj Szu-30MKI Flanker-H vadászbombázóval, az eddig megrendelt 272-ből. Ebből a tetemes mennyiségből a gyártás 2004-ben történő elindítása óta 222 darab készült helyben. Az utolsó vadászbombázók jelentősen nagyobb harcértéket képviselnek, hiszen már képesek a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép hordozására is. Ezt a képességet 40 darab Szu-30MKI-n tervezik megvalósítani. Tavaly nyár óta folynak egyeztetések további 12 darab Szu-30MKI legyártásáról az orosz féllel, de Moszkva túl magas árat szabott meg ezekért a gépekért, így a véglegesítésre még várni kell. Meg kell jegyezni, hogy ezek a vadászbombázók az eddig veszteséglistára került példányok pótlására kerülnének megvásárlásra. Ugyancsak tárgyalások folynak a már legyártott Szu-30MKI-k jövőbeli korszerűsítési lehetőségéről is.

Ez év márciusának végéig fog repülni az első olyan, a fedélzeti rendszereiben alaposan korszerűsített indiai SEPECAT Jaguar vadászbombázó, melynek orrában immáron a sorozatgyártású izraeli ELM-2052 AESA antennával ellátott radar lesz megtalálható. Az ehhez szükséges új orrkúp szintén hazai gyártmány, az első darabot még 2010 áprilisában adták át. A következő lépést az immáron hazai gyártású rádiólokátor beépítése fogja jelenteni. Ez a radar 64 cél egyidejű követését teszi lehetővé, hatótávolsága 80 kilométer. Évek óta szeretnék minél tovább üzemben tartani a SEPECAT Jaguár vadászbombázókat Indiában. A francia-brit fejlesztésű repülőgépek Indiában szolgálatba lépő példányainak gyártását túlnyomó részben a helyi Hindustan Aeronautics Limited (HAL) végezte el és szintén ők voltak a felelősek a Darin (Display Attack & Ranging Inertial Navigation) modernizációs programért is. Ez már jó pár éve a 3. szintjére érkezett, így a Darin III-as jelzést viselő Jaguar-ok új generátorokat kaptak, így a fedélzeti elektronika átalakítása előtt is megnyílt az út.

Ezt ki is használták, ugyanis a Jaguar-ok új fedélzeti számítógépet, repülési műszereket, új HUD-ot – az LCA Tejas-al megegyező típust - a műszerfalra két többfunkciós kijelzőt, digitális videófelvevőt, új fedélzeti adatrögzítőt és műholdas, valamint inerciális navigációs rendszert, radar besugárzásjelzőt és rádióelektronikai ellentevékenységi rendszert kaptak. Szintén új a robotpilóta és a hajók elleni feladatra szánt Thompson-CSF Agave radarral ellátott IM változatok után az IS variánsok orrába is fedélzeti rádiólokátor, az AESA antennával rendelkező ELM-2052 kerül beépítésre. Természetesen ezek a modernizálások maguk után vonják egyrészt a bevethető fegyverzet bővítését is, valamint a gép üres tömegének növekedését is. Ez utóbbira az új hajtóművek beépítése, a Honeywell Aerospace F125IN sugárhajtóművek lettek a gyógyír. A Honeywell a nagyszámú hajtómű miatt (majd 300 darab) egy helyi üzemet is létesítene a zökkenőmentes kiszolgálás végett. A 2030-ig szolgálatban maradó modernizált Jaguar vadászbombázó képességeivel elégedettek az indiai légierőnél.

Csakhogy a szükséges alkatrészek forrása lassan elapadónak bizonyul az annak idején 190 darabos mennyiségbe rendszeresített, napjainkban azonban már csak 118 meglévő példány (ebből 26 kétüléses harci-gyakorló variáns) számára. Éppen ezért a légierő vezetése a 2018-as év végéig Franciaországból, Nagy-Britanniából és Ománból próbálta meg felvásárolni a szolgálatból már kivonásra került Jaguár vadászbombázókat. Párizs, gyaníthatóan a Dassault Rafale vadászbombázók rendszeresítése okán és továbbiak megrendelésében reménykedve, térítésmentesen felajánlott 31 repülőgépet. Ománból két repülőgépet, valamint nyolc Rolls-Royce Adour hajtómű és egy több mint 3500 darabosra rúgó alkatrészmennyiség megszerzésére nyílt lehetőség. London két kétüléses harci-gyakorló repülőgépet, valamint 619 darab pótalkatrészt kínált fel India számára.

Jó hír érkezett a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) HJT-36 Sitara (Csillag) sugárhajtású középfokú kiképzőgéphez kapcsolódóan. A típuson alkalmazott orosz Szaturn AL-55I sugárhajtómű élettartamát sikerült 1200 óra növelni. Próbapadon akár 5000 órát is teljesített nem egy példánya, de még jobban megmutatja a továbbfejlesztés sikerességét, hogy akár 4500 ciklust is gond nélkül kibírtak, vagyis alapgázról a legnagyobb teljesítményre, majd innen visszavéve újra az alapgázra sem okozott gondot az átdolgozott konstrukciónak. Az 1760 kilogrammos tolóerővel rendelkező Szaturn AL-55I sugárhajtóműre most a továbbfejlesztés sikerességét igazoló próbák várnak, majd ezek lezárultával indulhat el a sorozatgyártás. A roppant hosszú fejlesztési idejű HJT-36 Sitara nem túl fényesen ragyogó csillaga 2015 nyarán áldozott le, amikor is megelégelték a fejlesztés sikertelenségét és a folyamatosan módosított határidőket.

Az egyre romló műszaki állapotú 81 HJT-16 Kiran Mk.1 és Mk.2 sugárhajtású kiképzőgépek pótlására a légierő vezetése 73 HJT-36 Sitara beszerzését határozta el még 2006-ban. Az alacsony ütemű sorozatgyártásban készülő első 12 gép átadására eredetileg 2010-ben került volna sor, azonban a program több okból is csúszást szenvedett el, az egyik ezek közül az egyik prototípus 2011-ben történt lezuhanása volt, a 2007-es és a 2008-as hasonló okból bekövetkezett gépveszteség után. Az eredetileg francia SNECMA Turbomeca Larzac 04-H-20 hajtóművel ellátott prototípus első repülésére még 2003-ban került sor. Aztán eldőlt, hogy a sorozatgyártásra kerülő példányokba már az orosz Szaturn AL-55I sugárhajtóműve fog kerülni. A légierő vezetését 2012 nyarán már kezdte aggasztani, hogy a szükséges 200 Sitara nem lesz időben kész, így a pilótaképzésben gondok adódhatnak. Mindenesetre azt az évet még kivárták, hátha sikerül egy rendszeresítésre megfelelő gépet megalkotni. Ezzel párhuzamosan 2012 elején pletykaszinten arról szóltak a hírek, hogy a 12 előszéria és a 73 sorozatgyártású gépet magába foglaló megrendelés törlésre kerülhet a fejlesztés elhúzódása miatt. A 2013-as évben minden eddiginél többet, 183 felszállást hajtottak végre a típussal, míg ez a szám 2014 februárjára már elérte a 800-at, így a tengerszinthez közeli repülőterekről végzett próbák lassan befejeződtek, akárcsak a nagy repülési magasságban, az éjszakai körülmények között, valamint a fegyverzettel és pót-üzemanyag tartályokkal végzett repülések is.

Majd 2014 végére kiderült, jelentős átalakítás várhat a Sitara-ra. A gép hibáinak tanulmányozására felkért BAE Systems szakemberiből álló vizsgálóbizottság véleménye szerint a középfokú pilótaképzésre tervezett gépnek egyrészt túl nagy volt a tömege, másrészt az átesési sebessége is túl magas, 208 kilométer per óra, ami gondot okozhat a leszállás során az kiképzés alatt álló növendékeknek. A szerintük ideálisnak tekinthető 170 kilométer per óra körüli átesési sebesség eléréshez alapos változtatásra volt szükség a farokrésznél, ami akár egy évvel még tovább késleltetheti a típus fejlesztését. Az igencsak visszafogott eredményességű géppel a HAL szélcsatorna kísérleteket végzett és ezek alapján átépítette az LSP4 repülőgépet. Ezzel már a gyártó szerint minden az elvártak szerint alakult a 2019 áprilisában végrehajtott szárnyalás során, bár még volt mit javítaniuk a gépen. Indiában jelenleg 310 különféle repülőgépen folyik a pilótaképzés, ez hatalmasnak tűnő darabszám azonban elmarad az szükségesnek tartott 432 darabtól, így lehet még esélye a HJT-36 Sitara-nak.

Egészen elképesztő verseny van kialakulóban Indiában, az újabb 114 darab vadászbombázó megrendelésének elnyerése érdekében. A Lockheed Martin közleménye szerint, ha Új-Delhiben a F-21 jelzéssel ellátott F-16-os variáns rendelik meg, akkor ezekbe a gépekbe a Martin-Baker Mk18-as katapultüléseit szerelik be, a típus eddig változatain alkalmazott Collins Aerospace ACES II-es helyett.  A még fejlesztési stádiumban lévő AMCA (Advanced Medium Combat Aircraft) és a TEDBF (Twin Engine Deck Based Fighter) számára is az Mk18-as, illetve az Mk16-os katapultüléseket szemelték ki. Az Mk16-ot egyébként már megrendelték a Tejas Mk1-es változathoz és a gyárt reményei szerint a továbbfejlesztett Mk1A is ezzel fog rendelkezni.

Hosszú távú bérléssel valósulhat meg Indiában a légierő tartálygépeinek problémája. A 6 darabos mennyiségben a 78. Repülőszázadnál szolgálatban álló Iljusin Il-78MKI Midas tankergépek hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért tervben van egy 80 millió dolláros korszerűsítési program. A gyártóval évekkel ezelőtt körvonalazott szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátásuk mellett élettartam-hosszabbításon is át fognak esni a tankerek, hogy jelentősen, akár további 15 évvel is megnöveljék a repülőgépek üzemidejét. További lépések ebbe az irányba eddig nem történtek. Egy másik szálat nézve, India már 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330 MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg, tendergyőzelem ide, vagy oda. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére. Ebbe a 2019 első felébe kialakult képbe nyomakodott bele a bérlés lehetősége. Így lehetővé válna az éppen korszerűsítés miatt távol lévő példányok pótlása, illetve a darabszám emelése is. Új-Delhi mind az Airbus-t, mind a Boeing-ot felkereste a bérlés ötletével. Az Airbus esetében már közösen vizsgálnak egy 10 éves időszakot felölelő bérlési lehetőséget. Első lépésben három gépet kölcsönöznének, majd, ha a tapasztalatok kedvezőek velük, akár további három is megérkezhet majd.

A Hindustan Aeronautics Limited (HAL) átadta az első Cheetal helikoptert az Indiai Légierőnek. Ez a gép nem más, mint a jól ismert Aérospatiale Alouette II (magyarul pacsirta) könnyű helikopter legújabb változata. Közvetlen elődje az Indiában jól ismert Cheetah, amely magashegyi körülmények között már évek óta bizonyít. A Cheetal helikopter esetében a 2002-ben elindított továbbfejlesztést a megbízhatóság növelése, valamint a karbantartási igény csökkentése irányába indították el. Természetesen szerették volna a magashegyi körülmények közötti alkalmazhatóságot is fenntartani. Éppen ezért a már számítógépes vezérlőrendszerrel ellátott Turbomeca TM 333–2M2-es gázturbina került felszerelésre a helikopterre. Ennek az erőforrásnak a régebbi változatát is ismerik már az országban, hiszen megtalálhatók voltak az Alouette II leszármazott Cheetah, de a nagyobb Alouette III-as, vagyis a HAL Chetak, illetve a HAL Dhruv helikoptereken is. Jelenleg 10 darab Cheetal helikopterre szóló rendelése van a gyártónak a légierőtől.

Malajziában lassan a célegyenesbe ér a három éve meghirdetett beszerzés, melynek keretén belül egy pilótaképzésre és harci feladatokra egyaránt alkalmazható sugárhajtóműves repülőgépet szeretnének rendszeresíteni. A három év múlva elkezdődő rendszeresítés két lépésben történne meg, mindkettőben 18-18 gépet vásárolnának meg. A jelenleg ebben a feladatkörben alkalmazott BAE Systems Hawk Mk108 és Mk208 és Aermacchi MB339 gépek fele az élettartamának feléhez közeledik és 10 éven belül el kell kezdeni a lecserélésüket. Az új típusnak a lehető legjobban együtt kell majd tudni működni a már meglévő Boeing F/A-18D Hornet és Szuhoj Szu-30MKM típusokkal, továbbá légi, földi és vízfelszíni célok ellen is alkalmazhatónak kell lennie harci feladatokban. Szintén előnyt jelent majd a kiválasztásnál, ha ezen felsorolt feladatok közötti váltás a lehető legkönnyebben lesz megvalósítható az adott típuson.

Kínában a 2021-es év januárjában újra megfigyelték a hazai fejlesztésű KJ-600-as hordozófedélzeti légtérellenőrző repülőgépet repülés közben. Még 2018 januárjában lehetett arról hivatalos forrásokból értesülni, hogy a KJ-600-